
A Çanakkale kerámiák: az egyszerű tányéroktól a lófejű amforákig.
Aki valaki Csanakgaléba érkezik, gyakran a város nevét a tengerszorosban található várakkal magyarázza. Pedig a név második része a földre utal.
Kulturális és művészeti kalauzok, programajánlók és történetek a városból.

Aki valaki Csanakgaléba érkezik, gyakran a város nevét a tengerszorosban található várakkal magyarázza. Pedig a név második része a földre utal.

A filozófiatörténetek többsége ugyanannál a pontnál kezdődik: a mai Aydın tartomány Didim kerületéhez tartozó Balat mellett található Milet városában, az Égei-tenger partján. Kr. e. 6. század.

Ma egy magaslatról, a Milet városának színházának legfelső pontjáról tekintve, aki nyugat felé néz, nem látja a tengert. Helyette előttében pamotföldek, öntözőcsatornák és nádasokkal borított, sík vidék terül el.

Kırklareli északkeleti részén, Bulgária határhozama közelében található egy erdő, amelynek talaja télen gyakran víz borítja.

Isztambulból Edirne irányába vezető régi út Kırklareli városát érintő szakaszán, néhány kilométerenként három nagyméretű kőhíd található.

Jalova városának déli részén, a Samanlı-hegység erdős lejtőibe mélyedő keskeny völgyben termálvíz származik a földből.

Sokak ember Yalovát a fürdőivel, a öbölparttal és Isztambul közelségével ismeri. Pedig a városnak történelmi jelentősége is van: az Oszmán Birodalom első ismert papírműhelye itt épült a 18. század közepén.

Sorgun városának délkeleti részén, a Kanak-völgy síkságán emelkedik az Alişar-domb, amely ma egy csendes domb, körülötte mezők terülnek el, és nincs hozzá kapcsolódó látogatóközpont.

Yozgat megismerésének a legegyszerűbb módja, ha asztalhoz ülünk. A város egy magas és tágas, sztyepp jellegű terület közepén található, ahol a tél hosszú és kemény, a nyár pedig rövid és száraz.

Száfránbólu nevét egy virágtól kapta. Ennek a virágnak a vörös szirmái évszázadokig színt adtak a város ételeinek, és illatot a desszerteknek.

Azok számára, akik először látják Safranbolut, a házak először egy festményként tűnnek fel. A lejtőn sorakozó fehér falak, a sötét fa keretek, a cseréptetők és az utcára néző felső szintek egyetlen, lenyűgöző látványt alkotnak.

Orduban a nyár magasabban telik, a tengerparttól távolabb. A tengerparti város mögött emelkedő hegyek mögött terülnek el a százezer méternél is magasabban fekvő, széles rétek, erdőkkel övezett síkságok és sziklákkal tarkított területek.

Orduban, egy étterem a város tájának megismerésének egyik legegyszerűbb módja.

Amikor belépünk Konya szultánok korabeli építményeibe, gyakran nem a kő, hanem a színek keltik az első benyomást.

Amikor Konya felé vonattal vagy autóval közelítünk, az ablakon látható táj a város életéről is mesél. A horizontig terjedő, sík és tágas síkság, a betakarítás után sárgára váltó földek, valamint a közöttük legelésző juhok mind a város életének részei.

Aki valaki csak a tengerparti útról ismeri Trabzont, az azt mondhatjuk, hogy a város felét sem látta.

Trabzonban az asztal a tenger és a hegy között helyezkedik el. Az egyik oldalon a télben a partra vetődő szardíni, a másik oldalon a hegyekben legelő állatok tejéből készült vaj és sajt, a kettő között pedig a lejtőkön termesztett kukorica található.

Minden nyár elején, Edirne északi részén, Sarayiçi területén, a dobok és a zene hangjai terjengenek, és a kenőanyaggal befedett birkózók a füves területre lépnek.

Amikor valaki Edirnébe érkezik, gyakran az első kérdése az, hogy hol lehet jó májat enni. Ez a kérdés jogos, hiszen a Kultúra- és Turizmus Minisztériumának Edirné-ről szóló brosúrája is a város elsőként említett specialitásaként a serpenyős májat említi.

Amikor belép az Erzurumban található Taşhan udvarába, sorokban elhelyezett, fekete és fényes köveket fog látni. Ezeknek a köveknek a neve a helytől függően változik; egyesek Oltu köveként, mások Erzurum köveként, míg mások fekete gyanta (amber) néven ismerik őket.

Aki valaki télen Erzurumba látogat, először a hideget, majd a vendégszeretetet, az asztalon kínált finomságokat fogja emlékezetében tartani.

Az Akarçay egy olyan folyó, amely nem ér el a tengerhez. Afyonkarahisar városának nyugati részén található, magasabb területeken ered, áthalad a város központján, majd kelet felé fordul, egy nagy síkságot szel meg, és végül a Bolvadin és Çay közötti Eber-tónál ér véget.

Aki Afyonkarahisarba utazik, valószínűleg először is a város ízét fogja emlékezetében idézni.

Aki valakit Adana kebabjáról, a meleg időjárásról és a széles utakról ismert, ha a Taşköprü nyugati végén néhány lépéssel feljebb mászik, egy teljesen más városba kerül.