Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye

A fák között úszó erdő: az İğneada-erdő.

Kırklareli északkeleti részén, Bulgária határhozama közelében található egy erdő, amelynek talaja télen gyakran víz borítja.

Radar TürkiyeRadar Türkiye25 Ekim 2026
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

A fák között úszó erdő: az İğneada-erdő.

Kırklareli északi részén, Bulgária határhoz közeli, egy olyan erdő található, amelynek talaja télen víz borítja. Ezt az ökoszisztémát, amelyet a helyiek "longoz"-nak, a szakemberek pedig "áztalajú erdő"-nek neveznek, Kırklareli két oldalán találjuk, és 2007 óta nemzeti parkként védik. A Kırklareli kormányzat hangsúlyozza, hogy ez a fajta erdő világszerte egyre ritkább. Ez a szöveg részletesen ismerteti, hogyan jött létre a longoz, milyen fákból áll, milyen a helye a tavaknak és homokbuckáknak, milyen madarak és állatok élnek benne, milyen a védelmi története, és hogyan lehet megtekinteni ezt a területet. Mi a "longoz"?

A Kırklareli kormányzat a "longoz"-t egy olyan erdőként definiálja, amelynek talaját a csapadékos téli és tavaszi hónapokban víz borítja. A kormányzat természet turizmusával foglalkozó oldala ezt az erdőt olyan fáként írja le, amelyek gyökerei a talajban, törzsük a vízben, ágaik pedig az ég felé nőnek. Röviden, ez egy olyan környezet, ahol egy tó és egy erdő egy helyen, időszakonként váltva létezik. A Kırklareli statisztikai évkönyve turisztikai részének megfelelően ezek az "áztalajú erdők" télen és tavasszal teljesen víz borítja, nyáron és ősszel a víz részben visszahúzódik, de a talajvíz magas marad. A talaj gazdag szerves anyagban és savas. A fákhoz kapaszkodó növények trópusi erdőkre emlékeztető megjelenést kölcsönöznek az erdőnek. A longozot alkotó víz forrása.

Ennek az erdőnek a forrása az Istranca-hegység, azaz a Yıldız-hegység. Az évkönyv ugyanabban a részében azt írja, hogy a longoz a hegyekből a Fekete-tengerbe folyó patakok által szállított üledék lerakódásával és a terület időszakos elárasztásával jött létre. A kormányzat természet turizmusával foglalkozó oldala felsorolja a longozba vizet szállító patakokat: Böğürtlen, Paspala, Şahin, Efendi, Çavuşköprü, Madra, Bulanık és Yavuz patakok, valamint a föld alól származó vizek. Az Istranca-hegység török részét az évkönyv szerint 197 ezer hektár terület borítja, és legmagasabb pontja a 1031 méteres Mahya-hegy. A hegyek a Fekete-tenger felé néző lejtőiin található lombos erdők a parttól kezdve 1000 méterig emelkednek. A longoz ennek a nedves erdősávnak a tengertől legközelebb eső és legnedvesebb része. Az évkönyv azt is megemlíti, hogy az Istranca-hegység A kormányzati honlapon szereplő információk szerint a longóz erdőkben 671 növényfaj, valamint 637 állatfaj él, beleértve a madarakat, rovarokat, hüllőket, halakat és emlősöket. A honlap különösen kiemeli a tavakban nyíló liliomok által kínált látványt.

Az országos park területén öt tó található, és mindegyiknek egyedi szerepe van az ökoszisztémában. A Wikipédia angol nyelvű oldalán az egyes területek mérete a következő: Erikli 43, Mert 266, Hamam 19, Pedina 10 és Saka 5 hektár. A statisztikai évkönyv szerint Hamam és Pedina belső tók, míg Erikli, Mert és Saka lagúntavak, amelyek bizonyos időszakokban összekapcsolódnak a tengerrel. Erikli tava száraz nyarakon elválik a tengertől, míg Mert tava a Čavuşdere torkolatánál jött létre. A lagúntavak nyitott-zárt kapcsolatának nagy jelentősége van a halak számára, amelyek a tengerről a édesvízbe, vagy fordítva, a szaporodás, táplálkozás vagy védelem céljából vándorolnak. A kormányzati honlap emellett azt is megemlíti, hogy a terület két részből áll: a déli részben a Saka, Deniz, Hamam, Pedina és Mert tavak, valamint a környező nádasok találhatók, míg az északi részben az Erikli tó és a környező longóz erdő.

A tenger és a szárazföld között, a honlap szerint körülbelül 10 kilométer hosszú homokbucka húzódik. A Wikipédia azt írja, hogy ezek a homokbuckák helyenként akár 50-60 méter szélesek is lehetnek, és az İğneada település kettéosztja őket. A homokbuckákon olyan növények élnek, amelyek a Fekete-tenger déli részére jellemzőek, és nemzetközi egyezmények védik őket. A honlap szerint a part menti, a homokbuckák és a stabil homokbuckák növényzetének állapota kiváló. A homokbuckák egyfajta gátként működnek, elválasztva az édesvízi ökoszisztémát a sós tengertől; ezért a part menti területre való autóval való belépés vagy a homokbuckák bolygatása befolyásolja az egész rendszert.

A terület a vonuló madarak útvonalán fekszik.

Mustafa Kaya 2011 októbere és 2014 szeptember között végzett terepi kutatást az İğneada longóz erdőjében és a környező területen. A 27 napos megfigyelés során 52 madárfajhoz tartozó 227 madarat azonosított. Ezek közül 75 helyi faj, 78 nyári vonuló, 54 téli vonuló volt, és 122 faj esetében megállapították, hogy a területen szaporodnak. Kaya rámutatott, hogy a terület az észak Azonban a szöveg azt is megemlíti, hogy a területen édesvízi halak, mint a ponty, a lazac és a harcsa élnek, míg a tengerben télen a szardíniát és a nyelvhalat, nyáron pedig a szardíniát, a tőhalat és a nyelvhalat lehet látni. A védelmi státuszok hosszú út.

A mai nemzeti park nem egyetlen alkalommal jött létre. Kaya cikkében azt írja, hogy a terület szerepel a "Fontos Madárterületek" listáján; a terület nagy része 1978-ban vadon élő állatok védelmére kijelölt terület lett, a déli, 1345 hektáros része pedig 1988-ban természetvédelmi területté vált. 1990-ben és 1991-ben a terület egész része két szakaszban védett területté vált. Ezek a különböző státuszú területek 2007-ben egyesültek egy 3155 hektáros nemzeti parkba. A Kırklareli kormányzat közleménye szerint a döntés 2007. november 13-án jelent meg az országos közlönyben, és a terület az ország 39. nemzeti parkja lett. Kaya rámutat, hogy a terület egy sérülékeny ökoszisztéma, és a település terjeszkedése a erdőbe és a partra, valamint a hulladék és a homokdűnékbe behajtó járművek jelentik a fő terheléseket. A megoldási javaslatok közé tartozik a hálószerű erdőkben és azok vizes területein a vadászat betiltása vagy ellenőrzése, a fák alatt lévő ingatlanokon történő gazdálkodás ellenőrzése, valamint a járművek bejutásának megakadályozása a Mert-tó és a Bulanık-patak közötti homokdűnékbe. A török Wikipédia azt is megemlíti, hogy a település neve az "İne Bey"-ről származik, aki a területet a török területekhez kapcsolta, és idővel "İğneada"-ra változott. A statisztikai évkönyv szerint a megye területén, a nemzeti park mellett egy természetvédelmi terület, egy természetpark, 16 védett terület, 28 említett fa és 25 regisztrált barlang található. Az évkönyv külön-külön a hálószerű erdőket, a Erikli-tavat és a Mert-tavat körülvevő területeket "szigorúan védett területként", "minőségi természetvédelmi területként" és "kontrollált használati területként" sorolja a védett területek között. A hálószerű erdő felfedezése

İğneada a kormányzat szerint 27 kilométerre található Demirköy-től, 97 kilométerre Kırklareli központjától és 237 kilométerre Isztambultól. Az utazás első állomása a település bejáratánál található Nemzeti Park Igazgatósága és Látogatóközpont. A statisztikai évkönyv szerint itt élő kamerákkal Források:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást