Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás

Az Ordu étterem és a mogyoró története.

Orduban, egy étterem a város tájának megismerésének egyik legegyszerűbb módja.

Radar TürkiyeRadar Türkiye19 Ekim 202613
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

Az Ordu étterem és a mogyoró története.

A városban a konyha a legkönnyebb módja annak, hogy megismerjük Ordu földrajzi adottságait. Egyrészt a tengerpart, ahol a halászhajók kötnek ki, közvetlenül mögötte meredek lejtők, amelyeket dióültetvények borítanak, majd mögötte a nyári legelőként használt magasabb területek húzódnak. Az Ordu Megyei Kulturális és Turisztikai Igazgatóság által kiadott "Ordu Konyhai Kultúrája" című könyv pontosan ezt a három réteget mutatja be: a halászatot, a dió- és kukoricatermelést, a méhészetet és a legelőhasználatot. Ez a cikk az Ordu konyhájának leghíresebb ételeit, azokat tápláló növényeket és gabonákat, valamint a dió történetét mutatja be, amely formálta a régió gazdaságát és tájait. Végül pedig néhány javaslatot tesz arról, hogyan közelítheti meg egy látogató ezt a konyhát. A tengerpart és a magas hegyek két különböző konyhát jelentenek.

Az Igazgatóság könyve szerint a táplálkozás az egykori tengerparti területeken és a magasabban fekvő vidékeken jelentősen eltér. A csapadékos és mérsékelt tengerparti övezetben a konyha elsősorban zöldségekre és halakra épül; Perşembe, Gülyalı, Fatsa és Ünye halairól, köftéiről és kenyeréről híresek. Ahogy egyre feljebb kerülünk, a hó tovább marad a földön, az éghajlat keményebbé válik, és elkezdődik a legelőhasználat. Mesudiye, Kabadüz, Kumru, Gölköy, Korgan, Gürgentepe, Aybastı, Kabataş és Akkuş vidékén a állattenyésztés régóta a fő megélhetési forrás. Ezért ezeken a területeken a húsos és tésztaételek, a kukorica, a burgonya és a búza gyakrabban szerepelnek az asztalon. A könyv emellett megjegyzi, hogy a tengerparton a marha-, a magasabb területeken pedig a birkahús fogyasztása gyakoribb. Ugyancsak kiemelik, hogy az Ordu konyhája a migrációk révén gazdagodott, különösen a grúz ételek jelentős hatással voltak rá; a dióval és sáfránnyal készült csirkeétel, a "zetiyani", valamint a grúz rántotta két példa erre. A sárgarépa a konyha "zöld lapja".

Orduban a "sárgarépa" szó nem a cukorrépára, hanem a "karalahana"-ra utal. Ez a zöldség az egyik leghíresebb leves, valamint számos töltött zöldség alapanyaga. A Török Szellemi Tulajdon és Márka Hivatala 2023. augusztus 16-án "Ordu Sárgarépa Levese" vagy "Ordu Karalahana Levese" néven ezt az A kukoricából készült töltelékekben a töltelék sűrű, pudinghoz hasonló állagúra főzik, és hidegen tálalják; a kukoricából készült főzelékeket pedig fokhagymás joghurt kíséretében szolgálják fel. A zöldkáposztából készült töltelékek is az Ordu területének védett termékei közé tartoznak.

A kukorica helye az asztalon

A tengerpart és a hegyek között a kukorica az egyetlen olyan gabona, amely mindkét területen termesztett. A kukoricabél kenyeret sütőben sütik, míg a "bilek" kenyerét egy régebbi módszerrel készítik: először egy felmelegített, speciális kőbe (bilek taşı) babérleveleket helyeznek, majd a tésztát a levelek közé öntik, egy fordított serpenyővel takarják le, és rárakják a parázsló szénre. A kukoricatésztából készült ételhez a forró vízbe fokozatosan adagolják a kukoricatésztát, majd hozzáadják a vajat, a sajtot vagy a túrót. A fehér kukoricalevest kukoricadarabokból és szárazbabtól készítik, és tálaláskor joghurtot, olajat, friss mentát és szárított chilit szórnak rá. A tengerből származó halakhoz használt liszt is kukoricaliszt.

A tengerpartról érkezők

A könyv az Ordu területének egy ritka, természetes kikötőként funkcionáló részét említi, és azt mondja, hogy a fehér húsú tengeri percek nagyon keresett halak, amelyeket itt, a part mentén horgással és hálóval fogják. A tengeri perceket sütve vagy gőzölve készítik. A tél hónapjaiban a hamsi hal a legnépszerűbb, amelyet sütve, golyó formájában vagy sütőben kínálnak. A legmunkálatosabb étel a "içli tava": a szárnyait eltávolított hamsikat egy tálba helyezik, majd rákanalaznak pirított rizst, diófarkasokat, aszalt szőlőt és hagymát, majd egy újabb réteg hamsit tesznek rá, és a sütőben megsütik. Az "içli tava" is az Ordu területének védett termékei közé tartozik.

A lejtőkről szedett gyógynövények

Az Ordu konyhájának talán legkülönlegesebb eleme a kertekben és a mezőkön spontán növekvő gyógynövények. A könyv a "sakarca" nevű növényt írja le, amely egy dió méretű hagymához hasonlít, és apró, tűszerű zöld levelei vannak; tavasszal és ősszel a mezőkön és a kertekben találhatók. Főzik, és tojással "mıhlama"-t készítenek belőle, vagy kukoricatésztával "kaygana"-t. A "galdirik" egy zöld levelű növény, amely tavasszal és nyáron terem, A hírek szerint a dió mint kereskedelmi termék első írásos említése 1403-ra datálható: a spanyol királytól Timurhoz küldött követ utazási jelentésében azt írta, hogy Trabzonból egy dióval terhelt hajóval utazott Isztambulba. Az Ordu városának történetében is fontos szerepe van a diótermelésnek. Az Ordu Diótermelési Szövetkezetet 1938. június 14-én alapították, majd néhány héttel később a Giresun, Bulancak, Keşap és Trabzon szövetkezetekkel együtt megalakították a Diótermelési Szövetkezetek Szövetségét. Ma Ordu ennek a terméknek a központja. A Török Agrártársaságok Szövetségének egyik vezetője a Cumhuriyet újságának elmondta, hogy a város a törökországi diótermelés körülbelül egyharmadát adja. Az Ordu Mezőgazdasági és Erdészeti Igazgatóságának vezetője is megerősítette, hogy a város mezőgazdasági területeinek 87%-át dióültetvények teszik ki. A szüret augusztusban kezdődik, először a partvidéken. Az Anadolu hírügynökség szerint a helyiek "diós hónapnak" nevezik ezt az időszakot, és különösen a nők korán reggel kosarakkal a kertekbe mennek, és egész nap a földről gyűjtik a diót. A Gürgentepe városára jellemző, különleges fajta dió is a földrajzi eredetvédelmi joggal rendelkező termékek közé tartozik. Az Altınordu városában, a Selimiye városrészben található, háromszintes történelmi palotában 2020-ban nyílt a Diómúzeum, amely a dió történetét kezdetétől fogva mutatja be. A hírek szerint a múzeumban a dió ültetése, szürete, feldolgozása és szállítása minden szakaszát bemutató kiállítás látható. A múzeum aktuális látogatási feltételeit a látogatás előtt érdemes a hivatalos forrásokból ellenőrizni.

**Diós édességek**

A dió az Ordu konyhájában leggyakrabban az édességekben szerepel. A "fındıklı burma" nevű, tekercs alakú édességben a tésztát dióval szórták, majd a tésztát egy hengerre tekercselték, kézzel összenyomva tekerték, végül a sütőtökből sütött, forró sziruppal locsolt édességet kínálják. Az "Ordu Fındıklı Burma" édesség is a védett termékek közé tartozik. A "kitap" nevű, réteges süteményben a rétegek közé pirított diót szórtak. A "fındıklı ballı kuru yufka böreği" nevű, diós, mézes, száraz tésztából készült süteményben a száraz tésztát vízbe áztatták, majd a diót a rétegek közé tették, végül a serpenyőben sült süteményre mézet c Források:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást