
Mudurnu és Göynük, Bolu két csendes kisvárosa.
Bolu városának délnyugati részén, a hegyek között rejtőznek Mudurnu és Göynük két kisvárosa, amelyek a régió legjobban megőrzött hagyományos jellegét mutatják.
Kulturális és művészeti kalauzok, programajánlók és történetek a városból.

Bolu városának délnyugati részén, a hegyek között rejtőznek Mudurnu és Göynük két kisvárosa, amelyek a régió legjobban megőrzött hagyományos jellegét mutatják.

Mengen, Bolu városának északi részén, erdős dombok között található egy kis város, amely Törökországban egyedülálló módon szinte egybeforrt egy bizonyos foglalkozással.

Bármelyik úton érkezik Zonguldakba, a város elsőként azt fogja sugallni, hogy fiatal.

Manisába nyár végén érkezőknek a Gediz-síkságon kiterjedő szőlőültetvények között kell haladniuk. Augusztus közepétől szeptember elejéig a szőlőültetvényeken szüret folyik, és a falu melletti területeken gyakran láthatók a szüretelt szőlőfürtök.

Minden tavasszal Manisában a magasból színes papírokba csomagolt kis darabok esnek alá. Az emberek fejüket a felé emelik, kezeikkel a magasba nyúlnak, és minden darab, amely elkerüli a földet, egy vidám kiáltással fogadást talál.

A május végén Isztanbulba érkező valaki először azzal a különleges illattal találkozik, ami a várost jellemzi. A völgyekben virágzó rózsák reggeli órákban szednek, mielőtt a nap felmelegítené őket, és ez a jellegzetes illat átszáll a városra.

Amikor Ispartáról beszélünk, két dolog jut eszünkbe: a rózsa és a szőnyeg. A rózsa illata betölti a város tavaszi hangulatát, míg a szőnyeg az év többi részében meghatározza az otthonok, a műhelyek és a piacok ritmusát.

Antakyát nem lehet elképzelni a mozaikok nélkül. A városban és a környező villákban található padlóra burkolt mozaikok ma már a világ egyik legnagyobb mozaikkincsét alkotják.

A Hatayba látogatók gyakran először a helyi konyhaművészet révén ismerkednek meg a városral.

Elazig városát megismerni a helyi konyha megkóstolásával kezdhetjük. Elazig konyhája, az Elazig Megyei Kulturális és Turisztikai Igazgatóság adatai szerint, több mint százötven különböző étellel büszkélkedhet, így egy gazdag és hagyományokkal teli anatóliai konyha.

Amikor Harput fennsíkján este lesz, a városközpont fényei kiterjednek a síkságra, és a régi város csendje beáll. Ez a csend olyan hely, ahol évszázadok során egy zenei hagyomány virágzott.

Azok számára, akik először látogatnak Diyarbakırba, a város színe azonnal szembetűnik. A városfalak, a bástyák, a karavánszállók udvarai, a paloták homlokzatai és az utcák kövei egy mélyszürke és fekete közötti árnyalatban egyesülnek. Ezt a színt bazaltnak nevezik.

A Diyarbakırba látogatók először a város falainak, majd a konyhájának köszönhetően ismerkednek meg a helyszínnel. Ha megvizsgáljuk a nyilvántartásokat, rájövünk, hogy ennek a városnak a konyhája nem csupán ételt kínál, hanem egy olyan tudást, amelyet generációról generációra adnak tovább.

A Tekirdağról szóló gondolatoknál sokaknak azonnal a húsételek jutnak eszükbe. Pedig a régió édességei legalább olyan jelentősek, mint a köftéi, és ennek a gasztronómiai oldalnak a fő összetevője meglepő módon a sajt.

Amikor valaki Tekirdağba érkezik, gyakran az első kérdése az, hogy hol lehet a legjobb köftét enni. Ez a kérdés jogos, hiszen a város neve szinte egybeforr egy bizonyos étellel.

Akik Samszunt egy kikötővárosként, valamint ipari és kereskedelmi központként ismerik, gyakran nem tudják, hogy ennek a városnak a területe az egyik legtöbbet feltárt terület az Fekete-tenger partján.

Akár tengerrel, akár szárazföldön érkezik Samszunba, az első, amit érzékel, az egy frissen sült kenyér illata.

Mersin és Tarsus zsúfolt városrészeinek közepén két zöld domb emelkedik. Ezeken a dombokon fenyőfák, ösvények és teraszok találhatók, első pillantásra egy közönséges parknak tűnnek.

Aki valaki először látogatja meg Mersint, valószínűleg egy dürüm tekercs segítségével fogja megismerni a várost. A "tantuni" nevét gyakran emlegetik együtt Mersin városával, de a helyi konyha sokkal változatosabb, mint egyetlen étel.

Anatólia írásos története egy kereskedelmi negyedben kezdődik.

A Kayseritől való legjobb megismerés egyik módja a helyi konyha megismerése. A város az Erciyes-hegység lábánál, egy síkságon épült, azon a helyen, ahol a régi karavánutak találkoztak, és a konyhája is ezt a kettős identitást tükrözi.

Gaziantep történelmi bazárjaiban sétálva először a kalapács hangja éri a fület. A várat ölelő kerületben a rézművesek még mindig a munkájuknál dolgoznak.

A Gaziantepbe érkező utazók első kérdése gyakran az, hogy hol mit érdemes enni. Ez a kérdés a városban nem csupán egy egyszerű érdeklődést tükröz, hanem egyfajta bevezetés a város identitásába.

Törökországban, amikor a fehér sajtról van szó, az egyik első név, ami eszünkbe jut, az az Ezine. Ez a név egy járás neve, de egyben egy törvényileg védett termelési eljárást is jelöl.