Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye

Iszpárti rózsa és rózsaolaj.

A május végén Isztanbulba érkező valaki először azzal a különleges illattal találkozik, ami a várost jellemzi. A völgyekben virágzó rózsák reggeli órákban szednek, mielőtt a nap felmelegítené őket, és ez a jellegzetes illat átszáll a városra.

Radar TürkiyeRadar Türkiye4 Kasım 2026
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

Iszpárti rózsa és rózsaolaj.

Ispartába május végén érkezők számára a város első benyomása valószínűleg az illata. A völgyekben virágzó rózsák reggeli órákban szedése után, mielőtt a nap felmelegítené, lepárlják, és ez a különleges illat átszáll a városra. Az ispartai rózsa ma hivatalosan bejegyzett termék, a rózsaolaj pedig a világ parfümiparának egyik legkeresettebb alapanyaga. Ez a szöveg arról szól, hogyan került a rózsa Ispartába, hogyan termesztik és dolgozzák fel, és hol találhatja meg azt, aki szeretné átélni ezt a különleges időszakot. Forrásaink: az Isparta Megyei Kulturális és Turisztikai Igazgatóság, az Isparta Kormányzat honlapja, a török szabadalmi és márkaszolgálat nyilvántartásai, valamint a Türk İslâm Ansiklopedisi (Török Iszlám Enciklopédia). Egy évszázados hagyomány.

Az Isparta Megyei Kulturális és Turisztikai Igazgatóság oldalán egy érdekes megállapítással kezdünk: a városban a rózsatermesztésnek nem több ezer éves múltja van, a hagyomány legfeljebb százötven évre nyúlik vissza. Míg az ispartaiak még nem ismerték a rózsatermesztést, a szomszédos Burdur és Denizli régiójában, különösen a Çal vidékén már régóta foglalkoztak vele. A rózsát Ispartába hozó személyként Gülcü İsmail Efendi említendő, aki Yalvaçból származott és a városba költözött. A kormányzat oldalán szereplő információk szerint İsmail Efendi, aki 1840-ben született, a textiliparral kezdte vállalkozói karrierjét. A történet részletei két hivatalos oldalon kisebb eltérésekkel, de lényegében ugyanazok. Az 1880-as évek végén İsmail Efendi megtudta, hogy Denizli régiójában, a Çal vidékén dolgozó, Bulgáriából származó egy ingatlanügyi tisztviselő tud rózsából olajat nyerni, és kezdetét vette a levelezésük. İsmail Efendi harminc dönümnyi területre rózsaültetvényt telepített, és egy lepárlót létesített. A kormányzat oldalán szereplő információk szerint az első kísérletek során csak rózsavizet sikerült nyerni, az olaj nem. Végül egy kızanlıklı (Kızanlık régióból származó) rózsaolaj-szakértő segítségével İsmail Efendi a negyedik termékelőadás során már sikerrel állította elő az olajat. A környezetében élők látva a sikerét, ők is elkezdtek rózsát ültetni. İsmail Efendi 1915 májusában, a rózsák virágzásának idején hunyt el. A Türk İslâm Ansiklopedisi (Török Iszlám Enciklopédia) szerint az 1890-es évektől kezdve a városban a rózsa A világ rózsavize

Iszpata városának a világ rózsavize termelésében betöltött szerepét a hivatalos források magas százalékban emelik ki. A GoTürkiye weboldal Iszpata városának oldalán azt írják, hogy Iszpata rózsái a világ rózsavize termelésének hatvan százalékát teszik ki. A kormányzat oldalán pedig azt emelik ki, hogy a városban található termelők együtt mintegy hatvannyolc százalékát adták a világ rózsavize termelésének. Bár a két forrás különböző évekhez és számításokhoz nyúlik vissza, mindkettő ugyanazt a valóságot tükrözi: Iszpata a világ egyik legfontosabb rózsavize termelő központja.

Az Iszpata rózsájának jellemzői

A növény latin neve Rosa damascena. A helyi kulturális és turisztikai hivatal azt írja, hogy ezt a fajtát Iszpata rózsaként, rózsaszín olajrózsaként, olajrózsaként és damaszkuszi rózsaként is ismerik. Ez egy évelő növény, amelynek rózsaszín virágai vannak, félnyitott szirmokkal, erős illattal, tüskékkel és amely ellenálló a hidegnek. A növény magassága egy és fél és három méter között van. A hivatal szerint a nemzetközi szabványoknak megfelelő rózsavize olyan rózsákból nyerhető, amelyek tengerszint feletti magassága ezer ötszáz méter vagy magasabb. A török szabadalmi és márkaszolgálat nyilvántartásában ezt a termékköröt három különböző eredetvédelem alatt tartják. Az "Isparta rózsa" 2006-ban, a 83. szám alatt került bejegyzésre, és a Süleyman Demirel Egyetem jegyeztette be. Az "Isparta rózsavize" a 421. szám alatt, 2019-ben, az "Isparta rózsa víz" pedig a 899. szám alatt, 2021-ben került bejegyzésre. Mindkét terméket az Iszpata Kereskedelmi Kamarája jegyeztette be. A rózsavize minőségi tanúsítványa nem csak Iszpatára vonatkozik. Burdur városának Merkez és Ağlasun kerületei, Afyonkarahisar városának Dazkırı, Dinar és Başmakçı kerületei, valamint Denizli városa is a területen belül helyezkednek el. A tanúsítvány szerint a rózsa szereti a szellős, napfényben gazdag területeket, ahol a tavaszban nincs fagy, és ahol a virágzás idején pára képződik. A pára növeli a termelést.

A betakarítás és a desztilláció

A bejegyzési dokumentumok részletesen ismertetik a rózsák betakarítását. A virágok virágzása az alacsonyabban fekvő területeken a május első hetében kezdődik, a magasabb területeken később, és a magasabb kertekben június elején ér véget. Ez a körülbelül negyven- A rózsaolajat, kumkumot és muskált tartalmazó edényekben pihentetve kínálják eladásra. A rózsaolajjal kapcsolatos dokumentumok elemzései magyarázzák, miért értékes ez a kis mennyiség. A dokumentumok szerint az ispartai rózsaolajban több mint négyszáz illékony összetevő található. A szag alapját alkoholok, például citronellol, geraniol, nerol és linalool alkotják. A friss olaj néha zöldesnek tűnik, de idővel világos sárgára vált. A dokumentum emellett megjegyzi, hogy az olaj részben 20 fok alatt, teljesen pedig 16 fok alatt szilárdul. A rózsavíz ennek a folyamatnak a második terméke. Az ispartai rózsavízzel kapcsolatos dokumentumok azt írják, hogy ez egy színtelen, átlátszó vagy enyhén zavaros, enyhe rózsaszagot és jellegzetes kesernyés ízt kölcsönző aromás víz, amely a rózsaolaj kivonása után marad. A megyei kulturális és turisztikai hivatal emellett a "rózsakonkrét" nevű anyagról is beszél, amely a friss virágokból oldószerrel nyert, krémszerű, sötét színű anyag, amely a rózsaolaj koncentrátuma.

A rózsa szezonja

A szezon május elejétől július elejéig tart, a legintenzívebb időszak pedig május és június. A GoTürkiye oldal azokat a helyeket sorolja fel, ahol intenzíven termesztik a rózsát. Ezek közé tartozik Gönen városának Güneykent települése, Keçiborlu városának Senir települése, valamint Eğirdirhez tartozó Kılıç, Ardıçlı, Gülköy és Sorkuncak falvak. Az oldalon azt is feltüntetik, hogy a látogatók részt vehetnek a rózsatakaráson, megfigyelhetik a hagyományos és modern rózsaolaj-termelést, és vásárolhatnak rózsából készült termékeket. Ha szeretné látni a rózsatakarást, korán keljen. A takarást akkor végzik, amikor még nem melegedett fel a nap, és dél körül a kertek csendesek lesznek. A termésidőszak minden évben néhány nappal változik az időjárás függvényében, ezért a tervezés előtt érdemes figyelni a helyi hivatalos bejelentéseket. A kertek a termelők földjei, ezért ne lépjen be engedély nélkül, és ne sértsen meg semmit a növényeken.

A rózsa után a levendula

Aki szeretné meghosszabbítani a látogatását, Keçiborlu egy második színt kínál. A GoTürkiye szerint a város Kuyucak nevű településén termesztett levendula az utóbbi években vált ismertté. A virágzás június közepén kezdődik és július közepéig tart, a betakarítás pedig augusztus közepén kezdődik. Akik szeretnék látni a rózsát és a levendulát egy utazás során, azok számára június második fele a Források:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást