Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye

Iszpárti szőnyegek: Egy város szövőműhelyei.

Amikor Ispartáról beszélünk, két dolog jut eszünkbe: a rózsa és a szőnyeg. A rózsa illata betölti a város tavaszi hangulatát, míg a szőnyeg az év többi részében meghatározza az otthonok, a műhelyek és a piacok ritmusát.

Radar TürkiyeRadar Türkiye4 Kasım 2026
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

Iszpárti szőnyegek: Egy város szövőműhelyei.

Ispartát említve két dolog jut eszünkbe: a rózsa és a szőnyeg. A rózsa illatával tölti meg a város tavaszi napjait, míg a szőnyeg meghatározza az év többi részében az otthonok, a műhelyek és a piacok ritmusát. Ez a cikk az ispartai szőnyeg történetét vizsgálja hivatalos dokumentumok és tudományos kutatások alapján. Útmutatásunk a TDV Iszlám Enciklopédia ispartai szócikke, a Török Szellemi Tulajdon Hivatala földrajzi jelzés regisztrációs dokumentuma, valamint két szakértői cikk, amely a város iparát elemzi. Először a szőnyeg előtti szövetkészítési hagyományokra, majd a kereskedelem városba érkezésére, a fonalgyárra és azokra az évekre összpontosítunk, amikor a szövőszékek száma nőtt. Végül bemutatjuk a regisztrált "İnce Isparta" szőnyeg méreteit, és elmondjuk, hogyan közelítheti meg egy ember ezt a kulturális örökséget.

A szövet előtt: a vászon és a kilim

Isparta kapcsolat a szövetkészítéssel sokkal régebbi, mint a szőnyeg. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint a 16. és 17. században a finom pamutszövetek fontos szerepet játszottak a város kereskedelmi életében. Itt készült szöveteket szállították Isztambulba, a Dunai kikötőkhöz, Lengyelországba, Erdélybe és Magyarországra. A városban egy festőműhely is működött, ami a termeléssel kapcsolatos. Ugyanazon forrás, a 1883 és 1885-ös évkönyvekre hivatkozva, azt állítja, hogy a városban 108 vászonkereskedő és szövőműhely, valamint 101 textilkereskedő volt. Tehát, amikor Isparta a szőnyeggyártásra váltott, már létezett egy olyan munkaerő, amely fonalat pörgetett, festett és szőtt. A vidéken a hagyományosabb volt a lapos szövés. A Süleyman Demirel Egyetem kutatóinak az "Akdeniz Sanat" című folyóiratban megjelent munkája rámutat, hogy Ispartában a szőnyeggyártás előtt a kilim-készítés volt sokkal gyakoribb. A kézi szövőszékeknél finom, csavart gyapjúból készültek kilimek, táskák és nadráganyagok. A cikk szerint a vidéken a kilimek, cicimek, zilik és sumákok, bár csökkenő számban, ma is készülnek. A legelterjedtebb helyek a nomád falvak, és a szövéssel általában a tavasz során foglalkoznak, amikor a mezőgazdasági munkák csökkennek. A Gönen, Keçiborlu, Sütçüler, Şarkikaraağaç, Aksu és Yalvaç kerületekben a geometriai mintákkal készült, helyenként elt A szőnyeggyártás során az állatok gyapját feltekerték, a fonalakat növényi eredetű festékekkel színezék, majd ezekkel a fonalakkal szőnyeg készült. Az *ARIŞ* című folyóiratban megjelent Önder Küçükerman és Jülide Edirne munkája a szőnyeggyártás másik oldalát mutatja be. Az 1890-es években a kereskedők már nem a hagyományos mintákat és színeket, hanem az Európából származó mintákat kezdték keresni. Ez növelte a Nyugat-Anatóliai szőnyegek kereskedelmi potenciálját, de egyben elmoshatta a helyi minták egyedi karakterét. A fonalgyár és az "Isparta minősége"

A Köztársaság első éveiben a szőnyegipar legnagyobb problémája a minőségi gyapjúfonal hiánya volt. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint a 1924-ben alapított fonalgyár segítette a szőnyeggyártás fejlődését, és Isparta szimbólumává vált. Az *ARIŞ*-ben megjelent tanulmány szerint a gyárat ispartai vállalkozók támogatták. Ugyanaz a cikk, egy 1938-as forrásra hivatkozva, azt állítja, hogy az ispartai szőnyegeket a "minőségi ispartai" elnevezéssel ismertették, mivel négyzetcentiméterenként közel kilencszáz csomó volt bennük. Ez a hír a szomszédos megyékbe is elterjedt. A cikk szerint Burdur Bucak városában, Konya Beyşehir, Karaman és Akşehir városokban, Afyon Dinar és Sandıklı városokban, valamint Denizli városában is ispartai típusú szőnyegeket szőttek. A TDV Iszlám Enciklopédia az akkori városképet is leírja. A szőnyegműhelyek a város déli részén, a folyó két partján összpontosultak, és a legelőkelőbb városrészek a régi ipari területekhez vezető tengely körül voltak. A város növekedésének irányai is a szőnyeghez kapcsolódtak. Az enciklopédia szerint a szőnyeg- és a nagyméretű olajkereskedelem irányítását ellátó irodák a városközpontban voltak elhelyezve, és olyan városrészek neve, mint Halıkent, azt mutatják, hogy ez a két iparág milyen fontos szerepet játszott a város életében. A szövőgépek számának növekedése

A növekedés nem követett egyenletes vonalat. Az *Akadémiai Nézetek* című folyóiratban megjelent tanulmány szerint 1927-ben a városközpontban, kisiparos formában működő 48 vállalkozásban 1774 ember dolgozott. A 1929-es világgazdasági válság a szőnyegipart is érintette, és 1930-ban a termelés 30 000 négyzetméterre csökkent. Ennek következtében a város szőnyeggyártói 193 Gyár, szőnyegpiac és iskola

Az ARIŞ városában készült tanulmány bemutatja, hogy a város szőnyeggyára 1943-ban államosításra került, és hosszú évekig iskolaként működött a modern kézi szőnyegkészítés terén. A gyárat 1972-ben áthelyezték a város külterületére. Itt létrehozták a mintatárolót, minőségi gyapjú fonalat gyártottak, és rajzokat, valamint fonalat szállítottak az Anatólia különböző részein található műhelyekbe. A gyár működése 2008-ban megszűnt. A tanulmány szerint a régi gyár területén, az Akdeniz Egyetemmel való együttműködés eredményeként egy szőnyegkészítő szakiskola jött létre. Ugyanez a tanulmány a város szőnyegpiacát is bemutatja. A "Szőnyegpalota" néven ismert épület a korában a régió legnagyobb szőnyegtőzsdéje volt. A belső udvar nyílt piacként működött, a környező emeleteken pedig szőnyegeket és fonalat árusító vállalkozók, mintákat készítő művészek és a szektor kisebb vállalkozásai voltak jelen. A tanulmány szerint ez a piac a 1990-es évekig rendszeresen működött bizonyos napokon, és ez volt az a hely, ahol az Anatóliából érkező kézi munkával készült termékek találkoztak a vevőkkel.

Egy bejegyzett szőnyeg méretei

Az ispartai szőnyeg ma hivatalos státusszal rendelkezik. A Török Szabadalmi és Védjegy Hivatalának nyilvántartásában az "İnce Isparta (Hasgül) Kézi Szőnyeg" a 21-es származási jelzésként van bejegyezve. A bejegyzést az Isparta önkormányzata hajtotta végre, és a jelzést 1996-ban közzétették a Hivatalos Közlönyben, majd 1997-ben bejegyezték. Ez a bejegyzés az egyik legrégebbi földrajzi jelzés, amely az Isparta város nevével kapcsolatos. Mivel származási jelzés, a földrajzi határ Törökország. Ez azt jelenti, hogy a szőnyeg neve Ispartához kapcsolódik, a mérete pedig a dokumentumban található adatokhoz. A dokumentumban szereplő műszaki adatok azt mutatják, hogy egy finom szőnyeg hogyan definiálható. A minőség 38x38 cm, és négyzetméterenként 1444 csomó található. A csomók török csomók, azaz dupla csomók. A szálak magassága 5 és 7 milliméter között van. A szálak gyapjúból készülnek, a vetülési és a szövési szálak pedig pamutból. A négyzetméterenkénti összes anyagmennyiség 5450 gramm. A dokumentum egyértelműen kimondja, hogy a földrajzi nevet csak olyan szőnyegeknél lehet használni, amelyek nem fe A múzeumot meglátogatás előtt ellenőrizze a hivatalos weboldalán, hogy jelenleg nyitva van-e.

Praktikus tanácsok:

Ha kézzel készített szőnyeget szeretne vásárolni, a regisztrációs dokumentumon található méretek jó kiindulópontot jelentenek. Nézze meg a szőnyeg hátuljára. A szálaknak sűrűek, egyenletesek és egyenletesen elhelyezetteknek kell lenniük, a csomók pedig egyenként láthatók kell, hogy legyenek a hátoldalon. Kérdezze meg az eladót, hogy az "Isparta" néven forgalmazott szőnyeg megfelel-e a dokumentumban leírt minőségnek. A gyapjúszálak és a pamutszálak jelzik, hogy valóban egy "Isparta" szőnyegről van szó. Ha tavasszal látogatja meg Ispartát, kombinálhatja a múzeumlátogatást a helyi virágok megtekintésével. Mindkettő fontos kézművészeti tevékenység, amely hozzájárult az város újjáéledéséhez a 20. század elején, és a város története jobban érthető, ha ezeket a tevékenységeket együtt vizsgáljuk. Akik télen látogatnak, azok számára a falvakban a szövőműhelyekben töltött hónapok a lapos szövés hagyományának legideálisabb időszaka.

Források:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást