Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye

A bazalt városának, Diyarbakırnak.

Azok számára, akik először látogatnak Diyarbakırba, a város színe azonnal szembetűnik. A városfalak, a bástyák, a karavánszállók udvarai, a paloták homlokzatai és az utcák kövei egy mélyszürke és fekete közötti árnyalatban egyesülnek. Ezt a színt bazaltnak nevezik.

Radar TürkiyeRadar Türkiye4 Kasım 2026
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

A bazalt városának, Diyarbakırnak.

Diyarbakırba első alkalommal érkező valaki azonnal észreveszi a város színeit. A városfalak, bástyák, udvarok, épületek homlokzatai és az utcák kövei egy sötét szürke és fekete árnyalat között helyezkednek el. Ennek a színnek a neve bazalt. Emine Ekinci Dağtekin, a Dicle Egyetem Építészeti Karának munkatársa, 2018-ban publikált tanulmányában azt írja, hogy a bazalt meghatározza a város egészét, a városfalaktól a szűk utcákig, a monumentális építményektől a belső udvarokkal rendelkező házakig, a hagyományos stílus e kőből épült. A tanulmány elmagyarázza, hogy ez a kő honnan származik, hogyan alakították, és hol, hogyan lehet a városban ma is megtalálni.

A Karacadağ ajándéka

A város kőanyaga nem került messziről; a város maga is ráépült. Dağtekin által idézett források szerint a város délnyugati részén található Karacadağ bazaltos lávája körülbelül 80 méter vastag és nagy területen terül el. A Karacadağ vulkánjai, amelyek körülbelül 11 millió évvel ezelőtt kezdtek működni, a Dicle folyó felé haladva egy sík fennsíkot hoztak létre, és Diyarbakır e fennsíkra épült. Ugyanez a tanulmány azt is megemlíti, hogy a városfalak alatt, a Dicle felé néző meredek lejtőn láthatók a bazalt hűtési repedései, és hogy a városfalakhoz használt köveket a lehető legrövidebb távolságból szállították. A Karacadağ vulkanikus eredete nemcsak az építményekben, hanem a talajban is megmutatkozik. A TÜRKPATENT által regisztrált Karacadağ rizs dokumentuma azt állítja, hogy a medence talaja vulkanikus kitörésekből származik, és a felszín apró-nagyobb kövekkel borított. Tehát ugyanaz a hegy határozza meg a város falát és a környező földek talaját is.

A bazalt tulajdonságai

Dağtekin által összegyűjtött információk szerint a diyarbakiri bazalt sötét szürke és fekete színű, vízálló, és rendkívül ellenálló a fagyásnak, az ütéseknek és a súrlódásnak. A kő kétféle szerkezetben létezik: pórusos és nem pórusos. Gülin Payaslı Oğuz és Fatma Meral Halifeoğlu, a Dicle Egyetem munkatársai, 2017-ben publikált tanulmányukban azt írják, hogy a mesterek a két típust "nő" és "férfi" bazaltnak nevezik. A pórusos "női" bazalt könnyebben megmunkálható, míg a nem pórusos "férfi" bazalt nehezebb, de tartósabb. Ez a különbség meghatározta, hogy a kő hol Evliya Çelebi azt említette, hogy a vár és az építmények fekete, kemény kőből készültek, és hogy a várost Kara Amid néven ismerték. A városfalak a kő legimpozánsabb alkotásai.

A városfalak a bazaltot a legnagyobb mértékben bemutató helyek. A Diyarbakır Kulturális és Turisztikai Igazgatóságának közlése szerint a Diyarbakır vára két részből áll: a belső vár és a külső vár. A városfalak építésével kapcsolatos források eltérő időpontokat említenek, de mindegyikük a 4. század közepére utal. A városfalak külső hossza körülbelül 5200 méter, a belső várral együtt a teljes hossz elérheti a 5800 métert. A külső falakon 82, a belső várban pedig 19 bástya található. Ugyanazon forrás szerint a bástyák és a falak magassága körülbelül 8 és 22 méter között változik, míg a vastagságuk 1,40 és 5 méter között van. A legvastagabb bástyák az északi és nyugati oldalon találhatók. A városfalaknak négy fő bejárata van: a Dağ Kapısı az északra, az Urfa Kapısı a nyugatra, a Mardin Kapısı a délire, az Yeni Kapısı pedig a keletre nyílik. Dağtekin rámutat, hogy a városfalak nagyrészének bazaltból épülése a UNESCO világörökségi folyamatában kiemelkedő tulajdonságként szerepelt. A Diyarbakır Kormányzatának oldalán található információ szerint a Diyarbakır városfalai és a Hevsel kertek 2015-ben kerültek fel a UNESCO világörökségi listájára.

A kő felépítése:
A bazalt egy nagyon kemény kő, amely nehezen megmunkálható. Dağtekin munkája szerint a városfalakon található történelmi építmények alapjától a tetejéig tömör technikával építették, és a kő megmunkálásának módjától függően sima, durva, szabálytalan és szabályos törmelékkőből épültek, egymásra helyezve. A köveket gyakran úgy építették be, hogy a felületüket kiegyenlítették, és a kövek közötti fugák szinte láthatatlanok voltak. Az egyik legszebb példa erre a Dicle híd. A Kulturális Portál szerint a "Tíz szemes híd" néven ismert építmény körülbelül 180 méter hosszú és 7-8 méter széles. A híd töltése mészhabos törmelékből készült, a burkolata pedig részben felújított, részben új, vágott bazaltkövekből épült, amelyeket a "furatos" technikával alkalmaztak. A déli oldalán található felirat szerint a hidat a Mervanoğulları dinasztia idején, 1064-65-ben építették, de a kutatók úgy vélik, hogy ez egy felújítási felirat, és az építmény ennél régebbi. Ha a A két udvarban sétálva, a falakban található kőcsíkokat megvizsgálva, a fekete-fehér mintázat hatását lehet igazán megérteni. A "cas" egy speciális, kőre felvitt díszítés.

Mivel a bazalt keménysége megnehezíti a faragott díszítések készítését, a diárbákri mesterek más módon gazdagították a homlokzatokat. Payaslı Oğuz és Halifeoğlu munkájukban azt írják, hogy a falak építéséhez egy mész alapú, bazaltpor, téglafragmentum, szalma és só keverékéből készült habarcsot használtak. A fugák megjelenítéséhez pedig egy "cas" nevű habarcsot alkalmaztak, amelyhez tojásfehérjét kevertek a mészhez. A "cas"-szal készült díszítések gazdagították az udvarok falait. A Kulturális Portál nyilvántartása szerint a Cemil Paşa ház külső falain "cas" díszítések találhatók, helyenként életfa és tulipán motívumokkal. A sötét kőn megjelenő világos minták azonnal enyhítik a bazalt súlyát. Ha egy udvarban állva közelről nézzük a falakat, láthatjuk, hogyan keretezik a kő fugáit ezek a minták. Udvaros házak és a bazalt mindennapi arca.

A bazalt nem csak monumentális építmények, hanem házak alapanyaga is. Payaslı Oğuz és Halifeoğlu azt írják, hogy a Diyarbakır Kulturális Örökségvédelmi Tanácsa által nyilvántartott hagyományos házak száma 446. Ezek a házak zárt, befelé néző elrendezésűek. Egy négyszögletes udvar körül helyezkednek el a szobák, a verandák, a konyha és a tárolóhelyiségek; az udvar padlóját általában poroz bazalt borítja, és gyakran van egy medence a közepén. Ugyanazon a munkában azt is írják, hogy az udvar körüli helyiségeket az évszakoknak megfelelően rendezik be. A meleg nyarak miatt a északi oldalon lévő nyári szárnyban a szobák magas mennyezettel és sok ablakkal rendelkeznek; ez a szárny a magas verandákkal a ház legszebb homlokzatát alkotja. A fő tartófalakat bazaltból építik, a tetejüket pedig fagerendákra fektetett földtető zárja. Egyes házakban van egy pince is, ahol nyári használatra alkalmas, medencés helyiségek találhatók, amelyeket "serdap"nak neveznek. Ezt a rendszert ma a legjobban a Cemil Paşa házban lehet megtekinteni. A Kulturális Portál nyilvántartása szerint a házat 1887-ben faragott bazaltból építették. A "Elektronik Sosyal Bilimler Dergisi" című folyóiratban 2022-ben megjelent tanulmány szerint a házban összesen 42 szoba található, két külön udvar van, és ez az egyetlen építmény Diyarbakır A túra a Güne Dağ kapujánál vagy a Mardin kapujánál kezdődik, ahol megtekintheti a falak aljában található tornyok különböző vastagságú falait. Ezután lépjen be a városfalak mögé, és a Hasan Paşa han udvarában vizsgálja meg a fekete-fehér mintázatot. A Cemil Paşa házában tekintse meg az udvar elrendezését, a díszítéseket és a perforált köveket. Zárja a napot a Mardin kapujánál, majd ereszkedjen le a Dicle hídhoz; a bazalt színe este a fényben melegebbnek tűnik. Fontos tudni, hogy a kövek nyári napokon nagyon felmelegszenek, ezért a melegebb hónapokban érdemes reggeli vagy esti időpontot választani. Ne feledje, hogy a múzeumok és házak nyitva tartását a hivatalos weboldalakon ellenőrizheti.

Források:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást