A selyemkaravánok nyomán: Bursa szálláshelyei és bazárja.

A túra az Irgandı-hídnál kezdődik, amely a Gökdere-völgy felett ível, és ez a struktúra az egyik legszemléletesebb emlék a városra gyakorolt selyemkereskedelem hatásáról. A hidat 1442-ben Hoca Muslihiddin nevű kereskedő építtette. A Bursa Történeti Igazgatósága azt írja, hogy a kereskedő vagyonát az azerbajdzsáni selyemből származó jövedelemből szerezte, amelyet olasz kereskedőknek adott el. A források szerint a híd építését Timurtaş fia, Abdullah irányította. Tehát a túra első lépésében azon a helyen állunk, ahol egy olyan kereskedő beruházása található, aki a Tabrizból érkező selymet a mediterrán kikötők felé szállította. Az Irgandi-hidat a hagyományos kőhidaktól az a tény különbözteti meg, hogy két sor üzletet tartalmaz. A források az oszmánok által épített egyetlen ilyen típusú hidként emlegetik. A városi önkormányzat is a világ egyik legritkább példájának tartja. A Bursa Történeti Igazgatósága szerint a hídon összesen harminckét üzlet volt, és az északkeleti sarokban található öt üzletből származó bevétel a vagyonkezelő intézmény alkalmazottainak jutott. A Türk İslam Ansiklopedijájának (TDV) szerint Muslihiddin unokája, Ahmed Çelebi 1559-ben egy vakíffel rendelkezett, amelyben az öt üzlet egyike egy mecsetként funkcionált. Evliya Çelebi a 17. században kétszáz lenvásárló üzletet említett a hídon, de egy 1861-62-es városi terv harminckét és harminchat üzletet mutat. Az angol Wikipédia azt is megjegyzi, hogy a hidat az oszmán időszakban este lezárták, hogy ellenőrizzék a két városrész közötti forgalmat. Fontos tudni, hogy a ma látható üzletsorok nem eredetiek. Az 1855-ös földrengés súlyos károkat okozott a hídon. Az 1922-ben Bursa elfoglalása során a görög hadsereg a városból való kivonulása során megrongálta a hidat. A városi önkormányzat 1949-ben felújította a hidat, de az újjáépítés során az üzleteket nem építették újjá, és a híd elvesztette eredeti funkcióját. A mai üzletsorokat az Osmangazi önkormányzat 2004-ben befejezett felújítása hozta vissza. Ezután a hidat egy "művészeti hídnak" alakították át, és az üzleteket műhelyekké alakították. Először álljon meg a híd egyik végénél, és nézzen át a két sor üzleten a másik oldalra; ez a látvány, amely elfeledteti, hogy egy híd felett állunk, a struktúra eredeti koncepciójának lé Innen menjen nyugat felé, a Szobor felé; a második megálló a Bursa Várostörténeti Múzeum, amely az Atatürk emlékmű déli részén, a kormányzóhivatal épülete mellett található. Forrás: Bursa Területi Igazgatóság; TDV Iszlám Enciklopédia, Irgandı híd; Kulturális Portál.

A Városház múzeuma egy nagyszerű hely, ahol a város történetének átfogó képe megtekinthető, még a karavánszállók felkeresése előtt. A múzeum egy szimmetrikus homlokzatú, nagyméretű épületben található, melyet 1926-ban bírói palotaként építettek. A források szerint az épület tervezője Kemalettin Bey volt, a kivitelező pedig Ekrem Hakkı Ayverdi. Miután a bírói palota 1999-ben új épületbe költözött, az épületet 2001 és 2004 között felújították, és a múzeum 2004. február 14-én nyitotta meg kapuit a látogatók számára. Mielőtt belépne, szánjon egy percet a homlokzat megtekintésére; a bejárat központi elhelyezése és a boltíves ablakok kombinációja a 1920-as évek építészeti stílusát tükrözi. A múzeumot a földszinttől kezdve érdemes felfedezni, mivel ez a szint kronológiai sorrendet követ. Az első galéria a történelem előtti időktől kezdve az oszmán korig és a függetlenségi háborúig terjed. Ugyancsak ebben a galériában találhatók információk a város 18. és 19. századi tragédiáiról. Érdemes figyelmesen tanulmányozni ezt a részt, mivel a későbbiekben látott karavánszállók és a piac jelenlegi állapota nagyrészt a földrengések és tüzek utáni helyreállítás eredménye. A második galéria a köztársaság korát, a város fejlődését, a migrációt és az Uludağ-hegyet mutatja be. A múzeumban található egy topográfiai makett is, amelyen a karavánszállók, a Gökdere-völgy és a hegy egymáshoz viszonyított helyzete látható. Érdemes néhány percet szánni ennek a tanulmányozására. Az első emelet tematikus, és a város mindennapi életét mutatja be, a forrásoktól kezdve a konyhai kultúrán át a Karagöz és Hacivat hagyományáig. A Wikipédia szerint ebben a szintben időnként változó kiállítások is kerülnek bemutatásra, ezért a látogatáskor tapasztalt tartalom eltérhet a leírtaktól. A múzeumban hat oszmán szultán viaszfigúrája is kiállítva van. A legfontosabb része ennek a látogatásnak a pince szintjén található Kézműves piac. A piac a 18. századi bursa piacát idézi fel, és a Wikipédia szerint tizenhat üzletből áll. A múzeum saját bemutatója szerint a piac kialakítása Bursa városába látogató európai utazók által készített régi piacfotók alapján készült. Az üzletek között találhatóak textilműhelyek, nyergesek, szekérkészítők, cipőkészítők, késkészítők, rézművesek, gyapjúboltok, kosárkészít A csoportos látogatásokhoz előzetes bejelentkezés szükséges, a látogatás időpontjairól és napjairól a hivatalos weboldalon érdemes tájékozódni. A múzeumból kilépve az Atatürk sugárúton haladjon nyugat felé; a harmadik megálló a Koza Han, amely az Orhan mecset északi oldalán, az Ulu mecset és a Koza Han között található. Forrás: Bursa Városának Múzeumai; Bursa Területi Igazgatósága, Igazságszolgáltatási Épület; Wikipédia, Bursa Városi Múzeum.

A Koza Hanba az Orhan mecset felé vezető kapun keresztül léphet be. A Kulturális Portál szerint az alsó szint egy kapuja az Orhan mecsetre nyílik, a másik pedig északra, a piac felé. Tehát a han a város két kereskedelmi központja között egy átjáró. A hant II. Bajazid építtette; a TDV Iszlám Enciklopédiájának szerint az építkezés 1490 márciusában kezdődött, és a han 1491. szeptember 29-én nyílt meg. Az építész Abdulula bin Pulad Sah, a munkálatok felelőse pedig Suca bin Karaca volt. A legtöbb forrás szerint a han az isztambuli II. Bajazid alapítványának bevételszerzésére épült, a TDV azonban megjegyzi, hogy ez az összefüggés vitatott. A dokumentumokban a han más neveken is szerepel, például Yeni Han, Beylik Han és Simkeş Han, a mai nevét pedig a selyemről kapta, amely a kereskedelmének központi eleme volt. Ebben a helyen a hant ne úgy tekintse, mint egy építészeti alkotást, hanem mint egy kereskedelmi gépet. A Bursa Történeti Igazgatóságának információi szerint a belső udvar körülbelül 46 méter hosszú és 38 méter széles, és két szinten terül el, körülbelül 3,5 méter széles folyosókkal. A legtöbb forrás szerint az alsó szinten ötven, a felső szinten ötvenegy szoba található; ezek a számok forrásonként kissé eltérnek. A Wikipédiának megfelelően a kereskedők két-két szobát béreltek egymás fölött; a felső szoba a munkavégzésre és az éjszakai szállásra szolgált, az alsó pedig raktárként. A felső szinten lévő minden szoba két ablakkal rendelkezik, ami azt mutatja, hogy ezek a szobák az élésre és a munkavégzésre voltak tervezve. A hant az ismétlődő kereskedelmi tevékenység tette a selyemkereskedelem központjává. A TDV Iszlám Enciklopédiája szerint a han azerbajdzsáni és iráni kereskedőket fogadott, és itt volt a selyem vámjait gyűjtő tisztviselő székhelye. Tehát a Tabrizból érkező nyers selyem itt találkozott a vevővel, és a kereskedelem ellenőrzése is innen zajlott. A Wikipédia angol nyelvű változatának információi szerint a 16. század elején a florencei Medici családnak is volt itt egy irodája. Kezdje a belső udvar bejárását az alsó szint folyosóin, és figyelje meg a szobák gyakoriságát. Ezután menjen fel a felső szintre, és nézzen le az udvarra a folyosóról; a közepén lévő nyolcszögletes pavilont, amely egy mecset, nyolc oszlopon nyugszik, és a szomszédos medencével együtt az udvar központi eleme. Ha selymet szeretne vásárolni, ne siessen; érdemes több üzletet is felkeresni, hogy összehasonlíthassa a különböző mintákat és anyagokat. A fotó készítéséhez a felső szint egy sarkából, a belső udvarra és a mecsetre néző szélesebb kép jól sikerülhet. A karavánszállótól a északi bejáraton távozván, menjen a bazár felé; a következő megálló, a Bedesten, nem messze található. Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia, Koza Hanı; Bursa Történeti Övezete; Kulturális Portál; Osmangazi Önkormányzat.

A Bedesten egy masszív építmény, amely a hanok és a nyüzsgő piacok között áll, és zárt kapuival rendelkezik; a régió "pénztárának" tekinthető. A Bursa Városi Igazgatósága azt írja, hogy az épület alapításának idején a banki és tőzsdei tevékenység központja volt, és itt tárolták, adták-vezték az ország legértékesebb áruit. Yıldırım Bayezid építtette a 14. század végén, és a TDV (Türk Dünyası Vakfı) Iszlám Enciklopédiája a vakıf nyilvántartásaira hivatkozva 1400-ra teszi az építés dátumát. A források az oszmán kor első bedestensének tekintik. Mivel Orhan Bey korában az Emir Han töltötte be ezt a funkciót, az épületnek "Bezzazistan-ı Cedid", azaz "Új Bedesten" nevet is adták. Belépéskor figyeljen a kapura. Az épület négy oldalán egy-egy kapu található, és a TDV szerint Evliya Çelebi a 17. században a bedestent négy vasajtós, nagyméretű építményként írta le. A Kulturális Portál szerint a bejárat felett egy felirat található, amelyen kufi és nesih betűk keverednek, míg a nyugati kapu feliratán az épület neve "Bazestan" szerepel. Belül egy téglalap alakú tér található, amelyet hat masszív oszlopra támaszkodó, tizennégy részre osztottak, és a TDV szerint minden részt egy kupola borít. A kupolák sorrendjét a belső, hosszú tengelyen sétálva és felfelé nézve lehet a legjobban megfigyelni; ekkor érthetjük meg, hogyan osztják el az oszlopok a kupolákat. A belső boltok a falakhoz vannak építve, ezért a központi átjáró végig nyitva marad. A források szerint a belső térben harminckét, a külső térben pedig hatvannyolc bolt található. A Bursa Városi Önkormányzat szerint a külső boltok tizenkétjének bevétele Orhan Gazi vakıfjának, a többi pedig Yıldırım vakıfjának volt. Ez azt jelenti, hogy két különböző kor vakıfjának bevélei egyidejűleg gyűltek össze ugyanazon a piactéren. Özer Ergenç ezen az építményről írt cikkének címe a bedestent a kelet és a nyugat összekötő helyeként definiálja. Ez a meghatározás összefoglalja, hogy egy olyan építmény, amelyben iráni selyemkereskedők és olasz vevők találkoznak ugyanazon a városban, mennyire fontos volt a drága áruk biztonságos tárolása. A mai látogatók számára fontos tudni, hogy az épület mögött egy nagy tűzvész történt. Salih Budakoğlu munkájának megfelelően a Kapalıçarşıban 1958. augusztus 24-én tört ki tűzvész, amely a város 19. századi nagy földrengés utáni legnagyobb A bazár területéről lépjen ki, és a Nagy Mecsét (Ulu Cami) felé menjen; az Emir Han nevű megálló a mecset északkeleti sarkában található. Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia, a Bazár és a Nagy Piac; Bursa Régióiroda; Kulturális Portál; Bursa Városközpont.

Az útvonal utolsó megállója az Emir Han, Bursa első oszmán kori szállodája. Orhan Bey építtette a város meghódítása után, hogy bevételt szerezzen saját komplexumához. A komplexumhoz tartozó mecset felirata 1339-40-re datálható. Tehát ebben az udvarban egy olyan kereskedelmi rendszer részeinek lehetünk tanúi, amely több mint egy évszázaddal korábban, a Koza Han előtt jött létre. A források különböző neveket említenek róla, mint például Bezzaz-ı Atik, Eski Bezzazistan, Bey Hanı és Sultan Hanı. A Kulturális Portál szerint az Emir Bey Han elnevezés csak 1522 után vált elterjedtté. Amikor Yıldırım Bayezid egy új piacot építtetett, ideiglenesen "Eski Bedesten"-nek nevezték; tehát a korábban látott épület valószínűleg ennek a szállodának egy részét vette át.

Amikor belépünk a szállodába, először a belső udvar méretére figyeljünk; a Bursa Városi Igazgatóság szerint a belső udvar 46 méter hosszú és 50 méter széles. A kétszintes épületben a Városi Igazgatóság az alsó szinten 36, a felsőn 38 szobát, a Kulturális Portál pedig a felsőn 37 szobát említ. Az alsó szinten található szobákat raktárként használták, míg a felső szinten található, ablakos és kályhás szobákat a kereskedők szállásához és munkájához. A Városi Igazgatóság azt is megemlíti, hogy a szálloda a selyem és selyemtermékek kereskedelmének szolgált, és rendelkezett istállóval az állatok számára.

Hasonlítsuk össze ezt a rendszert azzal, amit a Koza Hanban láttunk: mindkét helyen a belső udvart kétszintes árkád veszi körül, és az alsó szinten raktárak, a felsőn pedig lakószobák találhatók. A különbségeket az anyagokban és a részletekben keressük. Az Emir Han vágott kőből és téglából épült, a boltívek vastag kő- és téglalábakon nyugszanak. Figyeljük meg, hogy az első szint árkádjának négy sarkát kupola borítja.

Az Emir Han története tűzvésések és restaurálások sorozata. A Wikipédia szerint az épület 1544-ben, 1788-ban és 1958-ban tűzvésést szenvedett, 1674-ben és 1855-ben pedig földrengés okozta károkat. Ugyanazon a forráson található információk szerint a restaurálások 1634-ben és 1963-ban zajlottak. A Bursa Városi Igazgatóság is hangsúlyozza, hogy a szálloda többször is leégett vagy lerombolódott, és minden alkalommal jelentős költségekkel kellett helyreállítani. Ezért ne feltételezzük, hogy minden fal, amit látunk, a 14