Hasankaléból Oltuba vezető út, Erzurum keleti és északi irányába.

Erzurum városától keletre található Pasinlerben kezdje a túrát, pontosan a város fölött emelkedő, meredek sziklákon épült Hasankale várában. A helyi kulturális és turisztikai hivatal szerint a vár a városközponttól harminchat kilométerre keletre található, a Hasan Dede-hegység előterében, egy meredek lejtőn. A vár adta a nevét a környéknek; Pasinler települést a török nyilvántartásokban és a helyiek körében hosszú ideig Hasankale néven ismerték. A várhoz a nyugati oldalról közelítse meg, mivel a belső vár kapujához vezető út ezen a részen található. A helyi útmutató szerint a vár meredek sziklákra épült, ezért régen még lovakkal sem lehetett ide feljutni. A mai út csak akkor épült, amikor a várat kőbányaként használni kezdték, tehát a felmászott úton azok járnak, akik régen a várba léptek. Másszon fel a lejtőn nyugodtan, mert a talaj köves és helyenként instabil. A tetején először próbálja meg megérteni a vár elrendezését. A Wikipédia angol oldalán azt írják, hogy a várfalak három rétegben húzódnak, és a külső két fal nem alkot egy teljes kört, hanem a sziklák mentén érnek véget. A kapu a nyugati oldalon található. A helyi útmutató megjegyzi, hogy a belső vár kapujának szépen kidolgozott oszlopai, ívei és feliratai mára eltűntek, a külső vár kapui pedig omladoznak. A Castles.nl oldalon azt írják, hogy a belső várban nincs megmaradt építmény, ezért amit itt lát, az nem egy épületegyüttes, hanem egy a sziklára épített védelmi vonal. A vár története nem egyetlen korszakra korlátozható. A romok között olyan feliratok és kőműves munkák találhatók, amelyek az urartiai király, Minua idejére datálhatók, és elismerik, hogy a terület védelmi célokra szolgált a vas kor óta. A Castles.nl azt írja, hogy 1048-ban, a szeldzsukok és a bizánciak közötti háború során a szeldzsuk parancsnok, Ibrahim Yınal foglalta el a várat. A mai vár alapításával kapcsolatban különböző legendák léteznek. A történész, Naima a várat Uzun Hasan akkoyunlu uralmához köti, míg Ibrahim Hakkı Konyalı az ilhanida dinasztia tagjának, Emir Hacı Togay fiának, Hasan Beynek tulajdonítja, és a 1336 és 1339 közötti időszakra teszi az építést. Az oszmán korában Kanuni Sultan Szulejmán felújította és megerősítette a várat. Ezután álljon a szilárd talajon, és nézzen le a síkságra. Ez egy olyan pont, ahonnan teljes kilátás nyílik a Pasinler-síkságra, és év Forrás: Erzurum Városi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság, Turisztikai Útmutató; Castles.nl, Hasankale vára; Wikipédia, Pasinler vára.

A második megálló a Köprüköy városközpontjának közvetlen keleti részén található, az Aras folyó felett húzódó Çobandede híd. A híd ma már nem forgalomképes; a közút egy körülbelül ötszáz méterrel keletebbre húzódó párhuzamos hidon halad, így a történelmi emlékhelyet gyalogosan, csendes környezetben megtekinthető. Először a partról, oldalról nézze meg a hidat, mert csak onnan láthatók tisztán a részletek. A Kulturális Portál szerint a híd 128 méter hosszú és 8,5 méter széles, a legnagyobb nyílás 13 méter, a legmagasabb pontja pedig 30 méter. A híd hét nyílásos, de az első nyílást felújítások során lezárták, így ma hat nyílást láthatunk. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint ez a nyílás valószínűleg egy áradás során omlott össze, és 1872-ben történt felújítás során zárták be. Ezután közelítse meg a hidat, és figyelje meg a kövek színeit. A nyílások felette fekete, piros és szürke faragott kövekből építettek, és a nap folyamán a fény változásával a színek is eltérőek lehetnek. A helyi legenda szerint ezeket a köveket egy körülbelül hat kilométerre fekvő faluból hozták. A Kulturális Portál azt is megemlíti, hogy a lábazatok alá borfát fektettek, így megakadályozták a híd beszakadását, és a falak között üres teret hagytak, hogy csökkentsék a terhelést. A lábazatok előtt található éles, víz által kialakított hornyok és a hátsó oldalon található félköríves pillérek a híd legszembetűnőbb elemei. Ezekre a kiemelkedésekre szögletes, fél tornyok épültek, és fél piramis alakú kupolákkal lettek fedve. A kutatók vitatják, hogy ezek a tornyok milyen funkciót szolgáltak; egyesek szerint őrszemélyzet számára szolgáltak, míg mások szerint pusztán díszítőelemek voltak. A lábazatokon, a keleti oldalon, keressen geometriai mintákat és díszítéseket. Azt is állítják, hogy a korlátköveken mesterjegyek találhatók; ha figyelmesen nézi, egy nyíl és ív alakú jelet láthat. A híd pontos építési ideje nem ismert. A Kulturális Portál és a helyi kalauz szerint a hidat 1298-ban építtette Gazan Han Ilhanida uralkodó, Çoban Noyan emír parancsára. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint az építési felirat nagyon rossz állapotban van, így csak pletykák keringenek az építőjéről, és a szerkezet stílusát és díszítését figyelembe véve valószínűleg a 14. században épült. A híd nevét az említett emír, Innen térjen vissza Pasinlerbe, majd forduljon észak felé, a Narman irányába. Forrás: Kulturális Portál, Çobandede híd; TDV Iszlám Enciklopédia, Çoban híd; Erzurum Tartományi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság, Turisztikai Útmutató; Wikipédia, Çobandede híd.

A harmadik megálló Narman városközpontjának hét kilométerrel délre található, a Narman-Pasinler úton található tündérkő formációk. A Kulturális Portál szerint a megálló a 7. kilométeren található; azaz, ha Pasinler felől északra haladva a városközponthoz vezető utat követjük, még a városközponthoz érkezés előtt elérjük a megállót. Először álljon meg a út melletti kilátóponton, ahonnan a völgyet felülről láthatja. Az Erzurum kormányzat 2020-as közleménye szerint a látogatók számára egy kétszintes épületet építettek az út mellett, és a területhez egy körülbelül három és fél kilométeres út vezet. Innen a vörös sziklák, a hegycsúcsok és a szűk völgyek egyedülálló látványt alkotnak. Ha tudjuk, hogy a színek és formák honnan származnak, a látvány teljesen megváltozik. A vörösség a kőzetekben található vas oxidációjának eredménye. A formák a szél és a víz hosszú távú eróziójának köszönhetnek. Először a víz vájt ki mélyedéseket, majd a szél különböző mintákat formált bennük. A formációk korát illetően a források eltérő adatokat adnak meg. A Kulturális Portál és a helyi kalauz szerint a tündérkövek 2,5 és 3 millió évvel ezelőtt egy üledékes medencében lerakódott anyagok eróziójával jöttek létre, míg a kormányzat közleménye sokkal régebbi időpontot említ. A helyiek a területet a "Vörös Tündérek Birodalma" néven ismerik, és a Kulturális Portál a völgyet a Colorado folyó által létrehozott Nagy Kanyonhoz hasonlítja. A völgybe vezető ösvény a terület legjobb megközelítési módja, és a megállóhoz szánt idő nagy részét itt kell eltölteni. A kormányzat közleménye szerint a séta körülbelül egy órát vesz igénybe. A lejtőn a talaj homokos és csúszós, még száraz időben is gyenge a tapadás; viseljen megfelelő, talpba simuló cipőt. Eső után a homokos talaj sáros lesz, ezért séta előtt ellenőrizze az időjárást. Sétálás közben ne másszon fel a tündérkövek tetejére, és ne mászkáljon a sziklák szélén, mert a lepusztult talaj könnyen leomolhat. A visszaút emelkedős; igazítsa erőfeszítéseit ehhez, és vigyen magával elegendő vizet. Ez a terület védett terület. A Kulturális Portál szerint a tündérköveket 2018-ban természetvédelmi területté nyilvánították, és a nemzeti parkok szabályai szerint védik őket. A kormányzat közleménye szerint a területet a UNESCO Törökország Nemzeti Bizottsága felvette a világörökség ideiglenes listájára. Ugyanazon a közleményben szerepel, hogy Forrás: Kulturális Portál, Narman varázslatos tornyai; Erzurum kormányzóság, Erzurum egy "vörös varázstár" geoparkká válik; Erzurum kulturális és turisztikai igazgatósága, turisztikai kalauz; Wikipédia, Narman varázstárjai.

Az útvonal utolsó megállója Oltu városközpontjában található vár. A vár egy meredek, de nem túl magas sziklára épült, azon a helyen, ahol a Narmanból és a Sivri-patakból érkező vizek egyesülnek, és a Oltu-patakot alkotják. Ahogy a helyi idegenvezető mondja, a vár a Oltu-patak által rajzolt völgyben helyezkedik el, és ahogy belépünk a városba, a központi szikla tetején láthatjuk. A belső vár bejárata délre néz, és a kapuig lépcsők vezetnek fel. Lépjünk lassan a lépcsőn, és amikor felérünk, először tekintsük meg a vár környezetét.

A ma is látható rész a belső vár. A várost övező külső falak nem maradtak fenn. A belső vár épülete a sziklák formájához igazodik, és a környezetét magas, vastag falak és tornyok védik. A Kulturális Portál szerint a vár területe három ezer négyzetméter, és kőből épült. Figyeljük meg a északnyugati tornyokat és a határfalakat, a források szerint ezek a részek a múltban még díszesebbek voltak. A belső várban keressük a ciszternák és a várőrség helyiségeinek nyomait.

A vár építésének időpontja vitatott. Egyes források szerint a vár építészeti stílusa egészen az urartiakig nyúlik vissza, míg a Wikipédia különböző legendákat idéz fel, és azt jegyzi meg, hogy a 19. században grúz feliratok voltak láthatók a várban. A Kulturális Portál szerint a várat a bizánci, szeldzsuk, akkoyunlu, karakoyunlu és oszmán korokban restaurálták, az oszmán korban egy ideig szállodaként is használták. A Wikipédia szerint a várat a 16. század közepén a törökök foglalták el, és azután Oltu szanjákának közigazgatási központja lett. Az 1877-1878-as háború után Oltu egy ideig orosz uralom alatt állt. A várat utoljára 1998-ban és 1999-ben restaurálták és megerősítették.

A vár egyik legérdekesebb részlete a kapcsolat a vízzel. A helyi idegenvezető szerint a várkapu és a folyosó a Oltu-patakra néz, a Kulturális Portál pedig egy titkos vízutatról emlékez, amely a sziklából a patakba vezet. A belső vár keleti oldalán, a szeldzsuk korra visszavezethető és a belső várral összekötött fürdő található; tekintjük meg ezt kívülről, amikor leereszkedünk. A falak mentén nézzünk le a Oltu-patak völgyébe és a város két oldalára; a Wikipédia szerint a város a patak két partjára terültek el. Ne közelítsünk a magas, korlát nélküli szélén.

O