A Sur falain kívül található három viadukt a Kağıthanétől a Kazlıçeşméig terjed.

A M7-es metró Kagıthane állomása közvetlenül a Kagıthane patak felett helyezkedik, ezért az útvonal első lépése az állomásról való leszállás és a patak megtekintése. Ezt a patakot, amely a bizánci korban Barbysos néven ismert volt, a Haliçba ömlik, és a teljes Sadabad története a partjain játszódik. Az állomásról kilépve a patak mentén, az áramlási irányba, azaz délnyugati irányba kell haladni. Ez a körülbelül egy kilométeres séta bemutatja, hogy a tulipánkorban a palotákat sorban helyezték el, és milyen állapotban vannak ma. A sétálás során figyeljen a vízmederre, mert 1722-ben a patakot megtisztították, mindkét partján egyenes mólokat építettek, és egy csatornává alakították, amelyet Cedvel-i Sim, azaz "Ezüst Patak" néven emlegettek. A források szerint a csatorna márványait a Çengelköy-i Kulelibahçe palotából hozták. A csatorna fölött töltések, vízesések és márvány medencék voltak; a víz ezeken a vízeséseken keresztül jutott a medencékbe. A szultán, III. Ahmed, rendelettel rendelte el, hogy több száz fát, köztük platánokat, ligetfákat, fűzfákat, cseresznyefákat és diófákat a Yoros-hegységből szállítsanak ide az udvarba. A séta végén a mai Kağıthane önkormányzat épülete található, amely a Sadabad palota eredeti helye. Fontos tudni, hogy ezen a helyen egymás fölé épültek különböző paloták. Az első palotát Damat İbrahim Paşa felügyelete alatt 1722-ben építették, és a költők "Sadabad" névre keresztelték, ami szerencsés és virágzó helyt jelent. Az 1730-as Patrona Halil felkelés során a környező palotákat kifosztották és lerombolták; I. Mahmud megakadályozta a palota leégését, de nem tudta megakadályozni a pusztulását. II. Mahmud 1809-ben lebontotta a lepusztult palotát, és Krikor Amira Balyan építtette újjá. Szultán Abdülaziz pedig 1862-1863 között a második épület helyén a harmadik palotát, a Çağlayan palotát építtette, amelyet Sarkis és Agop Balyan tervezett. A Kağıthane járás közlése szerint a palotát 1943-ban bontották le, helyére pedig 1952-ben egy katonai logisztikai iskolát építettek, amely épület ma az önkormányzat épületeként funkcionál. A Wikipédia cikke szerint a palota néhány maradványa a városi önkormányzat épülete közelében tekinthető meg, egy szabadtéri kiállítás formájában; keressen ezeket a köveket a környéken. A közeli Sadabad mecsetet, amelyet A legjobb perspektíva a patakhoz vezető hidakról, a víz áramlása felé nézve érhető el; a reggeli fény lágyan megvilágítja a patakpartot. Itt körülbelül egy órát sétálva, az M7-es autópályán menjen át Mecidiyeköybe, majd az M2-es és M1A vonalakon utazzon tovább Davutpaşa irányába. Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia, Szadábád és Kagthane; Kagthane Kormányzóság, Szadábád Paloták; Wikipédia, Az Első Szadábád Palota.

Az M1A vonal Davutpaşa-YTÜ állomása közelében található, Güngören felé, és körülbelül fél kilométerre van az Otağ-ı Hümayun komplexumtól. Az állomásról a Yıldız Technikai Egyetem Davutpaşa campusához kell menni, és a bejáratnál a biztonsági személyzet utasításait kell követni. A campus területét, az oszmán források szerint "Davutpaşa mezőként" ismert, és II. Bajazid nagymesterétől, Koca Davud Paşától kapta a nevét. Ez volt az a hely, ahol a hadsereg a nyugati hadjáratok előtt összegyűlt és táborozott; ha a szultán nem vett részt a hadjáratban, a hadsereget innen indították útnak, és ide érkezett vissza. A palotához közeledve először a méretére kell figyelni, mivel a TDV Iszlám Enciklopédiája két emeletes, szabályos kövekből épült építményként írja le. A nyugati oldali bejáratokat éles ívek védik, amelyek egy-egy oszlopra támaszkodnak, és ezek fölött teraszok találhatók. Az enciklopédia különösen kiemeli, hogy a teraszokról nagyszerű kilátás nyílik kelet felé; bár ma már a városi épületek elzárják a kilátást, a látó irány nem változott. Ha a belső tér látogatható, figyeljen a földszinti, négyzetes csarnokra, amelynek minden oldala több mint tíz méter; ezt a teret boltozatos mennyezet borítja. A földszinti falon egy kandalló és egy szökőkút található, amelyen I. Ahmed "Bahti" néven írt verset tartalmazó felirat látható. A felső szinten található nagy csarnokot egy körülbelül tíz méter átmérőjű kupola borítja, amelyet pandantívekkel kapcsolnak össze. Az ablakok két sorban helyezkednek el, így mindkét szinten sok természetes fény van; figyelje, ahogy a fény táncol a kövek felületén. A palota történetével kapcsolatban a források eltérő információkat tartalmaznak. A hagyományos történetek a palota eredetét az ötödik századra helyezik, míg a TDV Iszlám Enciklopédiája egy archív dokumentumra hivatkozva azt állítja, hogy a mai épületet III. Mehmed uralkodása alatt Dalgıç Ahmed Ağa, a hassza főépítésze építette, és I. Ahmed idejében fejezték be. Egy 1603-as dokumentum szerint a palotához szükséges kerámiákat Iznikből kellett szállítani. A palota fénykorát IV. Mehmed uralkodása alatt élte, aki híres volt a vadászatra való szeretete, és ekkor épült a palota köré számos melléképület. Az enciklopédia a palota előtti területen található lőtérekről is említést tesz, ahol III. Mehmed és I. Ahmed nyilakat lőttek; a campus nyitott területein találkozhat régi kövekkel. A 19. században, amikor Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia, Dávud pasa palotája; Esenler önkormányzata, Esenler története; Wikipédia, Otağ-ı Hümayun.

A Bahçelievler metróállomás a D-100 autópálya északi oldalán található; a villa az állomás északnyugati részén helyezkedik el, körülbelül egy kilométerre. Célja a Bahçelievler önkormányzatának és járási hivatalának melletti park, mivel a villa éppen ezen a területen található, amelyet a városközpont a mai nap folyamán egy parkká alakított. Amikor belép a parkba, ne a épületre, hanem a medencére koncentráljon, mivel ez a villa egyedi jellemzője, hogy egy medence közepén helyezkedik el. Hamza Gündoğdu a DergiPark magazinban publikált tanulmánya szerint a medence körülbelül 25 méter hosszú és 20 méter széles, és 1,5 méter mély. A villa maga a medence közepén található, egy körülbelül 13 méter hosszú és 8 méter széles téglalapra épült. A terület keletről nyugatra emelkedik, ezért a medence fala keleten közel van a talajhoz, míg nyugaton egy több mint két méter magas falra emelkedik. Menjen a bejáratnál található keleti oldalra, és kövesse a medence felett átívelő hidas kapcsolatot. A bejárat két keskeny, íves nyílása felett két korlátos lépcső vezet fel. Nézze meg a fehér és piros márványból készült, alacsony íves bejáratot, és a felette található domborműves feliratot. A bejárat bal oldalán található, szabályos hatszög alakú, márványrácsos kis ablak, valamint a mellette található keskeny szellőzőnyílás, betekintést nyújt a szerkezet belső működésébe. Ezután menjen a medence keleti oldalára, és keressen egy finom, vízzel töltött csatornát, amely a medencébe vezet, és amely a fehér márványba van faragva. Gündoğdu szerint a csatorna a medencével való találkozási pontján egy apró, kagyló alakú medence található. Menjen a nyugati oldalra, és nézze meg a fal sarkait; itt balkonok és kamrák találhatók, amelyek kő konzolokra épülnek. A villa mai tete, azaz a északi kupola és a déli boltíves szerkezet, 1973-ban Mualla Eyüboğlu által végzett felújítás eredménye. Ebből a felújításból eltávolítottak egy torony szerű felső szintet, amelyet a 19. század elején építettek, az eredeti állapotáról szóló információk hiányában a szerkezetet egy becsült rekonstrukcióval egészítették ki. A villa építtetője Siyavuş Paşa, egy magas rangú államférfi, akit Kanije környékéről vittek el, az Enderunban neveltek, és Murad III uralkodása alatt háromszor töltötte be a nagykancellár posztját. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint a villa, valamint a hozzá tartozó birtok neve ma egy városrész nevében A palota belsejének látogathatósága időszakokonként változhat; ha zárva van, akkor is elég élvezetes a medence partján ülni és a palotát kívülről, minden oldalról megtekinteni. Innen térjen vissza a Bahçelievler állomásra, vegye a M1A vonalat, és utazzon a Yenibosnába, majd szálljon fel valamelyik olyan IETT járatra, amely a Kazlıçeşme felé indul. Forrás: DergiPark, "A Siyavuş Paşa palotájáról néhány megfigyelés"; TDV Iszlám Enciklopédia, "Siyavuş Paşa"; Wikipédia, "Siyavuşpaşa Kastély".

Amikor a Kazlıçeşme állomáshoz érkezik, ami az IETT buszainak végállomása, vagy a Marmaray és a Sirkeci-Kazlıçeşme elővárosi vonal által használt Kazlıçeşme állomás, célpontja a nyugati irányban, néhány száz méterre található kút. A kút a Kazlıçeşme városrészét kettévágó, ma már Abay sugárútnak nevezett utca mentén található. Korábban egy falhoz épített kút volt, de a mögötte vezető út miatt ma egy önállóan álló kútként jelenik meg a téren. Először nézze meg a homlokzatot: a kőből készült, díszítéssel keretezett téglalap alakú felületen egy mélyedés található, melynek teteje egy keskeny, íves boltív. A mélyedésben egy tükör található, melyen török vers formájában írt felirat látható. A Kulturális Örökség Jegyzék szerint a felirat az 1546-os évszámot jelzi, és Mehmed Bey-t említi, mint a kút megbízóját. A feliratban említett Mehmed Bey valószínűleg Aşık Pir Mehmed Çelebi, egy tanár. Közelítsen a kút alatti fehér márványhoz: itt található a városrész nevével fémjelzett, kövér kacsa domborműve. A kacsa előtt egy csillag alakú levelekkel díszített ág is található, de a részletek megtekintéséhez közelebb kell lépni. Ez a márvány valójában a bizánci korból származó, újrahasznosított darab, melyet az ötödik századra datálnak. A Wikipédia szerint a domborművet 2002-ben vandálok megrongálták; a törmelékek vizsgálata során kiderült, hogy a márványt az oszmán korban fordították meg, és a kacsa domborművét ekkor készítették. A ma látható dombormű a Zeytinburnu önkormányzat által 2010-ben készített, eredetihez hű másolat. Evliya Çelebi a kacsa szépségét olyan szavakkal dicsérte, melyek nem fejezhetők ki. Nézze meg a kút két oldalán található, boltíves víztároló helyeket is; ezek emlékeztetnek arra, hogy a víz egykor hogyan került felhasználásra. A legenda szerint a hódítás során vizet kereső egy szarka, a repülő kacsák nyomán itt talált egy forrást; ez a történet egy népmeseként terjed. Miután megnézte a kutat, ismerkedjen meg a városrész történetével. A Wikipédia szerint Fatih Sultan Mehmed a hódítás után ezt a területet a városfalakon kívül a henteseknek és a bőrfeldolgozóknak adta, és itt százával számoltak a bőrfeldolgozó műhelyek. A Zeytinburnu járási hivatal is azt állítja, hogy Fatih Edirne-ből és Anatóliából bőrfeldolgozókat hozott ide. A 19. században