A Kalekapısı-tól a Hıdırlık-ig: A Kaleiçi rétegei.

A túra a Kalekapısı térén, az óratorony közvetlen közelében kezdődik. Ha nosztalgikus villamossal érkezett, a Kale Kapısı megállóban szálljon le, és a torony már fogadja Önt. Először lépjen néhány lépéssel hátrább, és nézze meg, mire épült a torony, mert itt rejlik a történet lényege. A torony a Kaleiçi külső falának északnyugati részén található, a Kale Kapısı nevű bástyára épült, amely a város fő bejárata volt. A városi önkormányzat honlapja szerint a keleti, nyugati és északi irányból érkező utak itt érkeztek véget. Ibn Bibi a 1207-es és 1216-os ostromokat leírva említette ezt a kaput, míg Evliya Çelebi a Varoş Kapısı néven emlegette. A Pazar Kapısı, a Çarşı Kapısı és az Asitane Kapısı is ugyanerre a bejáratra utaltak. A kapu maga az első világháború idején omladozott össze; amit ma lát, az a bástya és a rajta álló torony. A Kaleiçi falainak nagy része az 1920-as években dőlt össze, a végleges lebontást pedig az 1930-as évek közepén fejezték be. A kormányzati honlap szerint a városban a falakból csak a Hıdırlık torony, az Hadrian kapu és az óratorony maradtak fenn.

A torony történetével kapcsolatban a források két különböző véleményt osztanak meg, ezért érdemes tisztában lenni ezzel. A városi önkormányzat honlapja szerint a tornyot 1921-ben építették, miután az İzmirből Antalyaba költözött izmiri lakosok kezdeményezték. A Wikipédia és a 2022-es restaurálási hírek viszont 1901-et említik, ami a II. Abdulhamid trónra lépésének huszonötödik évfordulójára utal; ebben a változat szerint az óra egy ilyen évfordulóra készült ajándék volt. Valójában a bástya régebbi, a torony pedig a 20. század elején épült. Nézze fel, és nézze meg a torony négy oldalát; mindegyiken egy-egy kerek óratárcsa található, amelyeket később elektronikus órákkal cseréltek ki. A tetején egy ólommal borított kupolát láthat, a régi fényképek pedig a 1940-es évekig mutatják a torony kupoláját. Ezt a kupolát a 2022-es, a kormányzat által vezetett restaurálás során építették újjá. Ugyanebben a restaurálás során kiderült, hogy az eredeti óramű eltűnt, a toronyban csak egy harangot találtak, és a 1930-as években készült legrégebbi fényképen az óratárcsán oszmán számokat láthatunk. A tornyot 1930-ban és 1967-ben, az alján keletkezett repedések miatt restaurálták

A múzeum a Barbaros városrészben található, a Kocatepe utcában, a 25. szám alatt, és két bejegyzett épületet foglal magában. Amint belépünk, a szemünk azonnal a bejáratnál található, kavicsból készült mozaikra esik, amely növényi és geometriai mintákat ábrázol, és ez a minta a régi antalyai házak tipikus díszítése. A Vehbi Koç Alapítvány enciklopédiája szerint Suna és İnan Kıraç nagyrészt romos állapotban vásárolták meg az épületeket, majd 1993 és 1995 között felújították, és a múzeum különleges múzeum státusszal nyitotta meg kapuit a látogatók számára. A hivatalos megnyitás éve a források szerint 1996 és 2000 között volt, az alapítvány saját dokumentációja pedig 2000-et említi. A múzeum ma a Vehbi Koç Alapítvány antalyai kutatóközpontjának, az AKMED-nek a része. Az első épület egy tipikus antalyai ház, amely a 19. századból származik, udvarral és két szinttel rendelkezik. Menjünk fel a felső szintre; a három szoba fagerendás mennyezettel és faragott díszítésekkel van berendezve, amelyek a Tekelioğlu házából merítettek ihletet. A szobákban a 19. század második felének egy Kaleiçi (régi város) esküvőjének három jelenete van bemutatva: a kávé kínálása, a vőlegény borotválása és a henna-est. A Helyi Kultúra és Turizmus Igazgatósága ezt a bemutatást egy etnografikus kiállításként definiálja, különleges effektusokkal kiegészítve. Nézzük meg a jeleneteket egymás után, figyeljük meg a manók ruháit és a szobákban található tárgyakat, mert az esküvői szokások az anatóliai népi kultúra dokumentálása céljából kerültek kiválasztásra. Ne felejtsük el megnézni a utcára néző ablakokon keresztül a kilátást; az udvar és az erkélyek a Kaleiçi házainak belső megjelenését mutatják.

Ezután menjünk ki a kertbe, és lépjünk be a második épületbe. Ez egy régi görög ortodox templom, amelyet Szent Györgynek szenteltek; pontos építési éve nem ismert, de a felirata szerint 1863-ban jelentős felújításon esett át. A 1920-as években a lakosságcsere következtében elvesztette közösségét, hosszú évekig raktárként szolgált, és elvesztette eredeti faelemeket. A felújítás során az eredeti formáját, a téglatest alakú, egyhajú, boltíves szerkezetét állították helyre; a mennyezetet kék árnyalatú faragott és gipsz díszítésekkel díszítették. Belépve először a mennyezetet, majd a vitrineket nézzük meg. A főcsarnokban a Suna és

A Kesik Minare felé vezető úton, mielőtt megközelítené, először távolról nézze meg a minaretet, mert a szerkezet neve és története onnan ered. Ez az egyetlen épület a Kaleiçi régióban, ahol a város több mint kétezer éves történetét tanulmányozhatja. A kormányzat oldalán található információk szerint a szerkezet elemei a 2. századig nyúlnak vissza, és a feltárások azt mutatják, hogy a 5. században egy antik templom helyén bazilika épült. A városközpont oldalán azt írják, hogy a területet a hellenisztikus és római korokban városi fórumként használták, a korai bizánci időszakban pedig a Panhagia templomot építették bele. A TDV Iszlám Enciklopédiában Semavi Eyice leírja, hogy a szerkezet legalább négy-ötször változott: a központi, kőalapra épített rész később négyzetes toronyként került kialakításra, és kupolával fedték, bár nem ismert, hogy a kupola kőből vagy fából készült-e. A Wikipédia szerint az épületet az arab támadások során megrongálták, és a 9. században felújították. A középkor végén, Antalya latin megszállása idején katolikus templomként szolgált; a Wikipédia ezt a korszakot a ciprusi király 1361-es városbeli átvételével hozza összefüggésbe. A török uralom alatt mecsetként használták. A kormányzat és a városközpont oldalán azt írják, hogy II. Bayezid fia, Korkut herceg alakította át mecsetté, és épített hozzá egy minaretet; azonban Eyice szerint ez a kapcsolat nem bizonyított, és lehetséges, hogy a 1671-ben a várost látogató Evliya Çelebi által említett Hünkar Mecset lehetett ez az épület. A helyi nevét Kesik Minare Mecset, a forrásokban pedig Cumanun Mecsetként is említik. A név eredete a 19. század végén történt tűzvész. A kormányzat oldalán azt írják, hogy a minaret fa része a tűzvészben megsemmisült, és azóta terjedt el ez a név; a városközpont 1895-öt, a Wikipédia pedig 1896-ot adja meg. A tűzvész után a fa tető eltűnt, és az épület több mint száz évig nyitott romként állt; Eyice 2002-ben írt tanulmányában a szerkezetet védőfallal körbevett romként írta le. Ugyanazon a tanulmányon belül azt is írja, hogy a 19. század végén és a 20. század elején a városba érkező külföldi kutatók elhagyatott állapotban találták az épületet, a nyugati oldalán 1960 körül megkezdett kisebb felújítás nem fejeződött be, és a 1998-ban elindított restaurálási projekt hosszú ideig nem haladt előre. A Nyugat-Mediterrán Fejlesztési A minaret napfényben megvilágított oldalát délután fényképezheti. Mivel az épület a város déli, szabályos utcahálózattal rendelkező részén található, az utcák itt egyenesek; ha egyenesen dél felé halad, néhány perc múlva a városfal végén a Hıdırlık torony hengeres épülete fogadja. Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia; Antalya Kormányzat; Antalya Városközpont; BAKA; Wikipédia.

A Hıdırlık tornya a Kaleiçi városrész déli részén található, a Karaalioğlu park felé néz, és ott ér véget, ahol a városfal a tengerhez ér. A kormányzat weboldala szerint a torony a városfal legdélebbi kezdőpontja; alja négyzetes, teteje pedig hengeres, és az ókortól származik. Először körbejárjuk a tornyot, és megvizsgáljuk két részből álló szerkezetét: egy négyzetes alap, amelyen egy kerek hengert helyeztek el. A Wikipédia angol nyelvi oldalán azt írják, hogy a szerkezetet valószínűleg a 2. században építették négyzetes alaprajzzal, majd még azonos évszázadban átalakították kerek toronyként. A kormányzat weboldala rendkívül masszívnak írja le a szerkezetet, és azt emeli ki, hogy belül egy nagy, négyzetes tömeg található. A városközpont weboldala szerint a szerkezet egy monumentális sír, amelyet az 1. vagy 2. században építettek. Keressük meg a keleti oldali főbejárattal; a bejárat két oldalán található tizenkét fasces (baltafüzér) dombormű arra utal, hogy a tornyot Marcus Calpurnius Rufusznak, aki a 1. században Attaleiában konzul volt, és családjának emlékműveként építették. A városközpont szerint ezen a kapun keresztül egy hosszú folyosón keresztül egy kereszt alaprajzú térhez jutunk, amelynek köré mélyedések vannak. Más források más funkciókat említenek. A DergiPark című folyóiratban publikált cikk szerint a tornyot a 2. századra datálják, és azt feltételezik, hogy az császár Hadrianus építtette, és funkciója egyrészt tengeri jelzőtorony, másrészt a kikötőbe érkező hajókat figyelő torony volt. A kormányzat weboldala azt is feltételezi, hogy a belső szerkezete miatt valószínűleg védelmi célokat szolgált, vagy itt gyújtottak jeleket. A kérdés, hogy sír, jelzőtorony vagy megfigyelőtorony, továbbra is nyitott, és a torony előtt állva érdemes mindhárom lehetőséget átgondolni. Ha beléphetünk, nézzük meg a földszinti kis szobát; a cikk szerint a falakon évszázadok alatt a víz behatolása miatt elmosódott freskók maradványai találhatók, és egyes források szerint ez a szoba egy hős sírja. A felső szinten egy vastag fal körül lehet körbejárni a területet. A bizánci időszakban a torony a város védelmi rendszerének része lett, és a városfalakhoz kapcsolódott; a Wikipédia angol nyelvi oldalán azt is hozzáteszik, hogy a felső részeket a szeldzsuk és az oszmán időszakokban felújították. A magassága a források szerint körülbelül 14 méter. Mivel a látogatás rendje változhat, érd A park padjain pihenhet, majd ezen a ponton, ahol a Kaleiçi falai érnek véget, összefoglalhatja az útvonal történetét: az oszmán óratoronyhoz érkezett, majd egy 19. századi házban és egy régi templomban járt, ahol a római és az oszmán építészet rétegeit tekinthette meg, végül egy római toronyhoz ért. Visszatéréshez a parkon keresztül a Cumhuriyet Caddesi irányába mehet, ahol buszra szállhat, vagy ugyanazon az úton a Kalekapıhoz sétálhat, majd a nosztalgikus villamosra szállhat. Forrás: Antalya Nagyvárosi Önkormányzat; Antalya Kormányzat; DergiPark; Wikipédia.