Kesik Minare (Korkut Camii)

A Kaleiçi városrész közepén, a Hesapçı utcában található a Kesik Minare, Antalya legrétegebb építménye. Egyetlen épületben a római, bizánci, latin, szeldzsuk és oszmán korok nyomai találhatók, ezért a helyiek által évtizedek óta használt "Kesik Minare" elnevezés, amely valójában csak az épület utolsó szakaszára utal, míg a hivatalos neve Şehzade Korkut Mecsétje. Az épületet 2019-2020-ban felújították, és múzeum-mecsét koncepció szerint alakították át, az udvara pedig szabadtéri múzeummá vált. Az épület története a 2. századig nyúlik vissza. A kormányzati és önkormányzati források szerint a terület a hellenisztikus és római korokban a város agorájának része volt, és egy római templom helyén épült; a felújítás során az udvarban található burkolat alatt egy római kori, kerek alaprajzú, oszlopos építmény került elő. A 5. században, Semavi Eyice szerint a korai keresztény időszakban, a területen egy bazilikaterve szerinti templomot építettek. A Mária tiszteletére épült Panaghia templom a középkori bizánci időszakban Pamphylia egyik legfontosabb temploma volt. Később a központi részhez nagyméretű kőalapokat építettek, így az épület négyzetes torony formájúra változott, és a tetejét kupola borította; nem ismert, hogy a kupola kőből vagy fából készült-e. Az épület falazatában a régi kori épületekből származó, újrahasznosított elemek is megtalálhatók. Eyice szerint az épület architektúráján legalább négy vagy öt alkalommal végeztek átalakításokat. Egyes források szerint a templom a 7. században az arab támadások során súlyos károkat szenvedett, majd a 9. században felújították. A következő évszázadokról eltérő leírások találhatók. Egyes források szerint az épületet a 13. század elején, amikor a szeldzsukok elfoglalták Antalyát, mecsetté alakították át; 1361-ben, amikor a ciprusi királyság elfoglalta a várost, a latinok katolikus templomként használták. Biztos, hogy II. Bayezid szultán fia, Şehzade Korkut, amikor Teke kormányzója volt, mecsetté alakíttatta az épületet, és a délnyugati sarokba egy kőtornyot építtetett. Evlia Çelebi 1671-ben a Kaleiçiben található "Hünkar Mecsét"-ről emlékezett meg; Eyice úgy gondolja, hogy ez az épületre utal. A nyugati homlokzatán egy mélyedéses ívű bejárat, a belső térben egy egyszerű kő mihrab maradványa és egy oly mértékben elmosódott felirat, hogy nem olvasható, ezek Aziz Eyice 2002-ben még egy fallal körbevett, romos állapotban lévő építményként írta le a helyet. A nagyszabású restaurálási munkák 2017-ben indultak egy pályázat eredményeként. A munkák során egy 39 centiméterrel elmozdult falat bontottak el, a téglákat számozva helyezték vissza; 123 év után 2019-ben új fa kupola került a minaret tetejére. Az építményt egy múzeum-mecsét koncepció szerint fejezték be, így minden korszak nyomai láthatók rajta. A források szerint 2021-2022-ben újra megnyitották a nyilvánosság számára. A Wikipédia a hivatalos megnyitás dátumát 2021. március 5-ére teszi, ami Antalya szultánok általi meghódításának évfordulója. Ma a látogató ugyanazon a falon láthatja a római elemeket, a bizánci téglázást és az oszmán restaurálást egymás mellett. A látogatás során először a külső részeket érdemes megtekinteni. A Hesapçı utcából érkezve a minaret kőből épített testének és a lábánál található, téglákkal díszített résznek tűnhet fel; a legjobb fotózási szög az utcának a déli végéből, reggeli fényben érhető el. A belső udvarba lépve figyelje a talajon található római maradványokat és a falakon található különböző kőburkolatokat; a falakon található minden színváltozás egy-egy évszázadot jelöl. Mivel az építmény ma mecsetként funkcionál, a napi imák időpontjain kívül csak cipő nélkül, csendben lehet belépni. A "Vágott Minaret" pontosan a Hesapçı utcában található, amely összeköti az Hadrianus kaput és a Hıdırlık tornyot; ebből az utcából, amely a Róma főútjának maradványa, öt perc alatt el lehet jutni a Hıdırlıkhoz, tíz perc alatt pedig a kikötőhöz. A Kaleiçi keskeny utcáin autóval közlekedni nehéz; a legegyszerűbb mód a villamoson a Kale Kapısı megállóig utazni, majd onnan gyalog tovább.