A Ceyhan folyó mentén, Misis városától kezdve Kurtkulağı városáig.

A Güne Misisben, Adanától körülbelül 27 kilométerre található, a Ceyhan folyót kilenc nyílással átszelő kőhídhoz érkezünk. Mivel a híd ma is forgalomban van, a legjobb, ha először a partról, távolabbról nézzük meg; csak onnan láthatjuk a nyílások teljes sorrendjét egyetlen képben. A központi, legszélesebb nyílás körülbelül tizenegy méter széles, és a két oldalra eső nyílások egyenként egyre kisebbek. Ez a szimmetria könnyen felismerhető a partról nézve, és kiemeli a híd 130 méternél hosszabb hosszát. Figyeljen a nyílások éles íveire, mert bár a híd a római korban épült, mai megjelenését évszázadokon át tartó restaurálások eredményeként kapta. A források szerint a híd építését különböző birodalmakhoz kötik; a Kulturális Portál a hidat a 4. században II. Constantiushoz, míg egyes kutatók korábbi időpontot javasolnak. Ismeretes, hogy a bizánci császár, I. Jusztiniánusz a 6. században felújította a hidat. Az oszmán időszakban a híd használhatatlanná vált, amikor 1736-ban a központi nyílás összeomlott, majd 1766-ban újra felújították. A TDV Iszlám Enciklopédiája azt is rögzíti, hogy a hidat 1832-ben újra megrongálták. A ma látható szerkezet egy 1998-ban végzett restaurálás eredménye.

Ezután menjen fel a hídra, és sétáljon végig rajta, de a forgalom miatt a szélén, óvatosan. A híd közepéről mindkét irányba nézve láthatja, hogyan osztja a Ceyhan folyó ketté a síkságot. A folyó Elbistan közelében ered, és körülbelül 509 kilométer megtétele után egy széles deltát alkot a Çukurovaban, mielőtt a tengerbe ömlene. A TDV szerint a folyó torkolata, mielőtt a hordalék eltömítené, hajókkal megközelíthető volt Misisig. A Kilikia-i örmény uralkodó, II. Levon, engedélyt adott a velencei és genovai kereskedőknek, hogy itt folytassanak kereskedést. Tehát az a járműforgalommal ellátott átkelőhely, amelyen áll, évszázadokon át a szárazföldi és a folyami kereskedelem találkozópontja volt. A híddal kapcsolatban egy legenda is létezik: azt mondják, hogy Lokman Hekim, a híres orvos, itt írta le az örömnövény receptjét, és a papírt véletlenül a folyóba ejtette.

A hídtól nézzen fel a település mögötti dombra, az ókori Mopsuestia területére. A város

Sirkeli telepénél a Ceyhan folyó a Misis-hegység, azaz a Nur-hegy lábán halad egy keskeny szűkeden, és a település éppen ennek a szűkedenek nyugati oldalán emelkedik. Amikor kiszállunk az autóból, először a település méretére érdemes figyelni: a csúcs körülbelül 400 méter hosszú és 300 méter széles, és 30 méter magas. A település, a város alsó részével együtt, körülbelül 80 hektáron terül el, és a Kilikia régió egyik legnagyobb települése. A folyó mindkét oldalról körülöleli, és a hegy háttere természetes védelmet nyújt a településnek. A csúcsonról a folyó kanyarulatait, a nyugati, keleti és északi síkságokat is láthatjuk.

A legfontosabb látnivaló a település északkeleti részén található sziklás terület, ahol a hittita II. Muwatalli király domborműve található. A dombormű egy sziklafelületre van faragva, és a folyóra néz. A dombormű körülbelül öt méterrel a vízszint fölött helyezkedik el, így a legjobb kilátást a partról nyújt. A király hosszú ruhát visel, és a kezében egy rögös, szertartási botot tart. A jobb oldalán található felirat azonosítja őt Nagy Király Muršili fia, Nagy Király és hős Muwatalli királyként. II. Muwatalli a Kr. e. 13. század első felében uralkodott, és ez a dombormű a legkorábbi, pontosan időzíthető hittita királyi dombormű. Ez a király az, aki a Kr. e. 13. században II. Ramszesz egyiptomi fáraóval a mai Szíriában vívta a híres Kadeš-i csatát. A kutatók szerint Sirkeli a Szíriába vezető úton a Ceyhan egyik legfontosabb átkelőhelye volt. A Muwatalli domborműjének néhány méterrel balra egy második dombormű nyoma is található, de ezt csak akkor lehet jól látni, amikor a nap megfelelő szögből éri. Úgy gondolják, hogy ezt a második ábrázolást az ókorban szándékosan távolították el. Egy 2017-ben készített háromdimenziós felmérés azt mutatta, hogy a eltávolított felirat valószínűleg Muwatalli fia, III. Muršili emlékét őrizte. Azt feltételezik, hogy a eltávolítást III. Hattušili vagy annak utódai idején végezték, akik elvették a trónt. A két dombormű között egy harmadik ábrázolásnak megfelelő, sima felületet is találtak, de nem tudni, hogy ez valaha is elkészült-e. A domborművek felett található sziklafelületen található sekély mélyedéseket a folyadékos áldozatok rituáléival hozhatják A szemben lévő dombon látható falak a következő megállóhely, a Yılankale vára. A folyón átkelve, rövid autóúttal érkezhetünk a vár aljához. Forrás: Hittite Monuments, Sirkeli; LMU München, Sirkeli projekt.

A Yılanvár (Sürügyümölcs) a Ceyhan folyó keleti partján, egy mészsziklára épült, a síkság fölé magasodó várat. Innen, a következő megállóhelyről, a várat átszelő falak helyett, a várat látják. A felmászáshoz a vár déli oldalán található főbejárattól induljon, ahonnan köves lépcsők vezetnek a teraszokra. A lejtő meredek és helyenként egyenetlen, ezért ajánlott csúszásmentes cipőt, vizet és kalapot vinni. A bejárat közelében, a kapu felett egy dombormű található, amelyen egy trónon ülő király látható, két oldalán pedig oroszlánok. Ezt a domborművet régen I. Levon királyhoz kapcsolták, de későbbi kutatások szerint valószínűleg I. vagy II. Hetum királyt ábrázolja. A vár építésének időpontja vitatott. Az angol és török Wikipédia a várat a 12. század végére és a 13. század elejére, a Kilikia-i Armén Királyság időszakára teszi, és I. Levon királyhoz köti. A Culture Portal szerint a várat a bizánciak építették a Çukurova területén a keresztes háborúk idején. A vár falain láthatók a bizánci, keresztes és armén korszakokhoz tartozó restaurálási nyomok, az armén restaurálások pedig a nyílások, a párkányok és a kapu fölötti ívekben láthatók. A falakat közelebbről vizsgálva látható, hogy gondosan faragott, de felületkezelés nélküli kövekből épültek, amelyek a mészkő természetes íveit követik. A vár három udvarból áll, és mindegyik udvarnak egy-egy bejárata van. Az alsó két udvar a délkeleti oldalt védte, a legszélesebb és legjobban védett rész pedig a felső, ahol a katonák éltek. A vár udvarához három kapun keresztül lehet eljutni, és a kapukat összekötő mozgatható lépcsők nehezítették a vár megtámadását. Figyeljen a falakon elhelyezett, félköríves tornyokra és a közöttük lévő árokokra. A legfelső, északibb részen találhatóak a legtöbb ciszterna, mivel a csúcsról összegyűjtött víz elengedhetetlen volt egy hosszú ostrom során. A csúcsra érve nézzen le a síkságra. A környező Anavarza, Tumlu és Kozan várak is láthatók innen. A Ceyhan folyó kanyarulata, a Sirkeli Höyüğü és a Misis-hegység egy pillantással látható, és ez a táj magyarázza, hogy miért építették a várat ide. A vár régi neve Kovara vagy Govara volt, a mai nevét a helyi Şahmeran legendáról kapta. Evliya Çelebi a 17. században a várat Şahmeran otthonának nevez Innen a Ceyhan folyó mellett haladva eljuthatunk a délkeleti irányban található Kurtkulağı városba, amely a túra végállomása. Forrás: Kulturális portál, Yılan Kale; Wikipédia, Yılankale.

A túra utolsó állomása a Kurtkulağı karavánszálló, amely Ceyhan városától délkeletre, az egykori Adana-Aleppo karavánút mentén található Kurtkulağı településen helyezkedik. Amikor megközelítjük az épületet, először a falak vastagságára érdemes figyelni, hiszen a karavánszálló szinte egy várhoz hasonlóan masszív, kőből épült falakkal rendelkezik. A falakat három oldalról hatalmas pillérek támasztják, amelyek a tetőig emelkednek, és az épületnek majdnem katonai megjelenést kölcsönöznek. A karavánszálló nagyméretű, körülbelül 46 méter hosszú és 24 méter széles, téglalap alaprajzzal rendelkezik, és a bejárata a keleti oldalon található. A keleti oldala a többi oldaltól eltérő, mivel kiugró elemekkel rendelkezik, ezért érdemes innen kezdeni a fényképezést. Mivel a keleti oldal reggeli napfényt kap, a bejárat fényképe a délelőtt folyamán lesz a legszebb. A bejárat felett található feliratot érdemes megvizsgálni, mert az épület történetével kapcsolatos kulcsfontosságú információkat tartalmazza. A török Wikipédia szerint az Adana Múzeumban található egy felirat, amely szerint az épületet 1659-ben Hüseyin Paşa építtette, a tervező pedig Mehmed Ağa volt. Hayriye Akıl 2006-ban publikált tanulmánya szerint az épület bejáratánál található egy felirat helye, de a felirat maga hiányzik. Ezért Akıl az épületet a III. Ahmed 1704-es rendeletére és a Karamort alapítvány okiratára hivatkozva 1704-re keltezte. Az angol Wikipédia azt jegyzi meg, hogy a feliratot 1919 és 1922 között távolították el, és egyes források 1693-as dátumot említenek, hangsúlyozva, hogy az épület nem lehetett 1704-nél régebbi. Belépve azonnal érthető, hogy milyen egy udvar nélküli karavánszálló: az egész épület egyetlen, nagy, fedett teremből áll. Két, egymással párhuzamos pillérsor íves boltívekkel van összekötve, és a hosszanti irányban elhelyezkedő nyeregtetők alkotják a teljes fedést. Álljon a terem közepén, és nézzen a tetők hosszúságában; a pillérek ritmusa mutatja ennek a tervezésnek a teljes logikáját. A karavánszálló az oszmán kor alatt egy "menzil han"-ként működött, azaz egy olyan állomás volt, ahol a lovakat és a személyzetet ápolták, az utazók megszállhattak, és ahol híreket szállítottak. A tartományi kultúra és turizmus igazgatósága szerint ez egyfajta postai szolgáltatást is biztosított. A források szerint az épületet 1712-ben fel A látogatási feltételek változhatnak, ezért a látogatás előtt érdemes a helyi igazgatóságon tájékozódni a legfrissebb információkról. A visszautazás során a Ceyhanból lehet feljutni az autópályára, ahonnan elérhető Adana. Forrás: DergiPark, Akıl 2006; TRT Haber, Kurtkulağı karavánszaraya.