A Beyşehir-tó környéke: a hittita forrástól a szeldzsuk palotáig.

Az Eşrefoğlu-mecsébe a város főútjáról közelíthető meg. A bejárata egy negyvenöt fokos szögben letámaszkodó homlokzatot mutat. A TDV Iszlám Enciklopédiája szerint ez a kialakítás azért történt, hogy az épület illeszkedjen a város főútjához. Mielőtt belépne, álljon egy pillanatra a homlokzat elé, és nézze meg. A homlokzat kőből, a többi fal pedig téglából épült. A bejárat felett, a fal tetején díszítőelemek sorakoznak. A bejárat díszítése hasonlít a szivasi Gökmedrese és a Çifte Minareli Medrese bejárait. Figyeljen a minaret lábánál található, keskeny íves mélyedésre is, mert annak víztartályát egy antik sírkő képezi. Belépve először egy átmeneti térbe kerül, amelyet türkesztán csempék borítanak. A valódi csarnokba vezető második ajtó mázas téglával és mozaikcsempékkel van díszítve. Az enciklopédia szerint ez az egyetlen ilyen megoldás a török csempeművészetben. Tartsa tiszteletben a helyszínt, csendben járjon, vegye le a cipőit, és ne beszéljen. Amikor belép a csarnokba, ne induljon azonnal tovább, hanem hagyjon magának egy pár percet, hogy hozzászokjon a halvány fényhez. A sík, fából készült mennyezetet negyvennyolc faoszlop tartja, amelyek hat sorban helyezkednek el. Az oszlopok teteje faragott, a konzolok és gerendák pedig festményekkel vannak díszítve, amelyek egy része idővel lekopott. A központi rész a többi részhez képest szélesebb és magasabb, a közepén lévő négy oszlop teteje nyitott. A Kulturális Portál leírja a nyílás alatt található eresz: a télen a tetőn összegyűlt hó innen a központi medencébe került, és a nedvesség megakadályozta az oszlopok repedezését. Az eresz fölött 1965-ben üveg került, így elvesztette a funkcióját. Ezután közelítse meg a csarnok végén található, mozaikcsempékkel díszített imaszobát, amely 4,58 méter széles és 6,17 méter magas. A Beyşehir önkormányzata szerint ez a legnagyobb ilyen imaszoba a Konya környékén találhatóak közül. A domináns szín a türkesztán, és az enciklopédia megjegyzi, hogy a faragott elemek alatti minták nagyon hasonlítanak a Konya városában található Karatay Medresze kupolájának mintáihoz. A mellette található, diófa pulpitus ragasztó és szögek használata nélkül, a kündekari technikával készült, amely során a darabok egymásba vannak illesztve. A délnyugati sarokban található, két faoszlopra támaszkodó, magas erkélyet is diófa rácsok veszik körül. Az erkély előtt található második,

A mecsetből a tó felé vezető úton az első, ami fogadja Önt, a tó kijáratánál található kőhíd. A Beyşehir önkormányzata azt írja, hogy a hidat 1908 és 1914 között építették szabályozó gátként. A híd 40,70 méter hosszú és 6,35 méter széles, tizennégy oszlop tartja, és tizenöt nyílása van. Az önkormányzat azt említi, hogy ez volt az Oszmán Birodalom első vízi projekcje, és a város egyik szimbóluma. Átkeljen a hídon, és nézzen körbe. Az egyik oldalon a tó nyílt vize és a távoli hegyek láthatók, a másik oldalon pedig a Çarşamba-patak, amely a tó vizét délkelet felé szállítja. A Wikipédia azt említi, hogy ez a patak a tó egyetlen kijárata, és hogy itt épült egy nagy szabályozó, amely a Konya-síkság öntözését szolgálja. Ezután sétáljon néhány száz métert a part mentén, és menjen oda, ahol a nádasok kezdődnek. A Beyşehir járási hivatal azt írja, hogy a tó déli és északi partjai sekélyek, a legmélyebb pontja pedig akár tíz méter is lehet. A tó területe 651 négyzetkilométer, hossza 45 kilométer, a legszélesebb pontja pedig 25 kilométer. Ez a sekély és tág vízterület évszázadok óta meghatározó a part mentén fekvő város életében. A járási hivatal felsorolja a tóban található halakat, többek között a kárást, a lazacot, a domolyot és a tükrös harcsát. Ha van távcsöve, vigye magával, mert a tó fontos terület a madárfigyelés szempontjából. Az önkormányzat szerint szeptemberben és októberben kacsák, récék, lilikok, szitakötők, pelikánok és sirályok több tízezer fős csapatokat alkotnak. Október végére, amikor a szenderek és a hattyúk érkeznek, a tóban található madarak száma meghalad az ötven ezer főt. Azt is említik, hogy a pelikánok első ismert fészkelő helyei a tó szigetein találhatók. Próbálja meg felismerni a távoli szigeteket; az önkormányzat szerint a tóban harminchárom sziget található, amelyek mérete változó, és a nagyobb szigetek általában nyugatra találhatók. A legnagyobb sziget, a Mada-sziget, egy faluval rendelkezik, a vörös homokos öblökről ismert İğdeli-sziget pedig a legnépszerűbb a turisták számára. A Hacı Akif-szigeten egy száz méter hosszú barlang található, amely stalaktitokkal és stalagmitokkal van tele. A környező területet 1993. február 20-án nemzeti parknak nyilvánították, és a járási hivatal a nemzeti park területét 88 7

Az Eflatunpınar, a Kulturális Portál adatok szerint Beyşehir városától 22 kilométerre található, a Sadıkhacı közelében. Amikor megérkezik a helyszínre, először a medencére koncentráljon, mert annak a monumentum megértésének kulcsa a víz. A Kulturális Portál szerint a szerkezet egy nagy medence, amely egy természetes vízkút fölött épült, és vízszintes csatornák szállítják a vizet a medencébe. A Hittite Monuments oldalon a medencét körülbelül 34 méter hosszú és 30 méter széles téglalapként írják le. A források szerint a monumentum a Kr.e. 13. század utolsó negyedében épült, és a Nagy Király IV. Tuthaliya uralkodása alatt valószínűleg készült. Ezután menjen át a medence északi oldalán található, magas domborított fal előtt, és nézze meg egy ideig távolról. A fal nem a természetes sziklába van faragva, hanem gondosan összeillesztett, vágott andezit kövekből épült. A Kulturális Portál kiemeli, hogy ez a különleges kőművészet és a domborítások elrendezése különbözteti meg ezt a monumentumot a hitit civilizáció más kőművészeti alkotásaitól. A fal közepén két nagy alak látható, mindkettő fölött egy szárnyas napkorona. Ezeket az alakokat körülveszik a napkoronát tartó tíz lény, a tetején pedig egy nagy, szárnyas napkorona található. Az alján öt hegyalak látható, amelyek közül a középső háromban lyukak vannak, ahonnan a víz származik. A helyszín leírása szerint ez a kompozíció a menny és a föld közötti kapcsolatot ábrázolja. A domborítások mérete a források szerint eltérő; a Hittite Monuments oldal a talpi figurákkal együtt körülbelül 7 méter hosszú és 7 méter szélesre teszi. Ezután sétáljon körbe a medence körül, és keresse a falakba beépített kisebb figurákat. A főhomlokzat jobb és bal oldalán egy-egy pár figura található, a déli fal medence felőli oldalán pedig egy további figura. A medence déli részén egy háromoszlopos bikafej található, amely azonban nem az eredeti helyén van; ez a darab egy római kori gát falában volt beépítve. A domborított fal néhány méterrel távolabb található sziklában egy nagyon kopott oroszlán alak nyomai láthatók. Fontos tudni, hogy a területen nincsenek feliratok, a dátumok meghatározása a környező monumentumokkal való összehasonlításra alapozódik. A területen 1996 és 2002 között mentőásatásokat végeztek, 2011-2012 között pedig tájbeépítési, restaurálási és kerítésépítési munkálatokat. A monumentumot 2014-ben felvették az UNESCO Világház örökségének ideiglenes list

A Kubadabadba Beyşehirből az Ispartába vezető úton kell letérni, és körülbelül öt kilométerrel beljebb kell menni. A Wikipédia szerint a terület a Gölyaka falu határain belül található, a tó délnyugati partjának közepén, az Anamas-hegység lábánál, egy sziklás félszigeten. A Kulturális Portál azt állítja, hogy I. Alaeddin Keykubad szultán Kayseriből Antalyába utazva lenyűgözte a tó környékének szépsége, ezért elrendelte egy palota építését. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint az építkezés 1226 és 1236 között zajlott, és azt Emir Sadeddin Köpek, aki egyben építész és művész volt, vezette. A szultánnal egykor élt szultánok krónikása, Ibn Bibi, azt írja, hogy a szultán személyesen meghatározta a szobák elhelyezését egy vázlat alapján.

Amikor megérkezik a területre, először a félsziget legmagasabb pontjára kell felmenni, hogy átfogó képet kapjon a helyről. Az enciklopédia szerint a palota területét nyolc hektárra terjed ki, két részre osztva: egy a parton, a másik pedig egy kis szigeten. A part menti rész 5200 négyzetméteres, a szigeten lévő rész pedig 3000 négyzetméteres, és utóbbit "Lányvárnak" nevezik. Ezután keressen rá a két fő építményre, amelyek alacsony falakkal körbevett területen találhatók: a Nagy Palotára és a Kis Palotára. A Nagy Palota körülbelül ötven méter hosszú és harmincöt méter széles, és előtte egy nagyméretű terasz nyúlik a tó felé. Az enciklopédia egy harmincöt centiméteres emelkedésről is említést tesz a központi teremben, amely a tróntermet határolta el. Ibn Bibi szerint a trónterem egy fogadóterembe vezetett, és ünnepségek során egy függöny elválasztotta a szultánt a tömegtől. A feltárások során egy nagy park, valamint olyan területek nyomai is előkerültek, mint a dokk, a fürdő, a sütő, a konyha, a raktár és a katonai szálláshely. Figyeljen a falak aljánál található vastag, masszív alapzatokra, mivel az enciklopédia szerint a valódi lakóterek valószínűleg ezek felett voltak. A lapos téglákkal borított csatornák maradványai pedig azt mutatják, hogy a palotában csatornázási rendszer működött.

Azt, hogy a romok valójában Kubadabad, először 1949-ben Zeki Oral, a Konya Múzeumának vezetője azonosította. Az első tudományos feltárások 1965 és 1966 között Katharina Otto-Dorn vezetésével zajlottak, majd 1980-tól Rüçhan Arık irányításával folytatódtak. A