Eşrefoğlu Camii

Az Eşrefoğlu-mecsét, Beyşehir városának északi részén, az İçerişehir városrészben található, a tóhoz közel, és Anatólia egyik legnagyobb, fagerendákból készült építménye. A Kultúra Portál és a TDV Iszlám Enciklopédiája szerint az építmény 1296 és 1299 között épült. Az építtetője Seyfeddin Szulejmán Bey, az Eşrefoğlu Békességének alapítója volt, és a békesség ebben az időszakban Beyşehir városát választotta központjául. A főbejárat feletti felirat 1296-97-et, a második, csiszolt kerámiával díszített felirat pedig 1299-1300-at jelzi. A TDV szerint az építmény legalább három év alatt készült el. A vakolat feliratából kiderül, hogy az építmény egy fogadó és egy fürdő komplexum részeként épült. Az építmény 2023-ban felkerült a UNESCO világörökségi listájára. Nem egyedül került fel, hanem "Anatólia középkori, fagerendás mecsetjei" néven ismert öt építményből álló csoport része. Ehhez a csoporthoz tartozik még az Afyon Ulu Mecsét, az Aslanhane Mecsét, a Mahmut Bey Mecsét és a Sivrihisar Ulu Mecsét. A TDV a csoporton belül az Eşrefoğlu-mecsétet az egyik legfejlettebb és legnagyobb példaként említi a fagerendás, lapos tetős építmények között. Külső megjelenése szilárd és egyszerű. A homlokzat kőből, a többi fal pedig téglából épült. A TDV szerint a tervek északkeleti sarkát 45 fokos szögben vágták le, és a homlokzat a város régi főútjához igazodott. A főbejárat ezen a lezárt saroknál található, és a díszítése nagymértékben hasonlít a szivasi Gök Medrese és a Çifte Minareli Medrese kapujainak díszítéseihez. Egyes kutatók az építmény mesterét Kaluyanhoz kötik, akit a konyai İnce Minareli Medrese építészének tartanak. A minaret lábánál egy kis, antik szarkofágból készült kút található. A belső tér legfőbb dísze a fagerendák. A lapos faanyagú tetőt a gerendák tartják, amelyek a mukarnas fejű oszlopokra támaszkodnak. Az oszlopok száma a források szerint eltérő; a Kultúra Portál több mint negyvenet, a Wikipédia és a TDV pedig magasabb számokat említenek. A TDV szerint az oszlopok hat sorban helyezkednek el, és körülbelül 7,5 méter magasak. Az oszlopokhoz cseresznyefát használtak, és a hagyomány szerint a faanyagot használat előtt hat hónapig vízben tartották. Az oszlopfejek, konzolok és gerendák gyökérfestékekkel készült faragásokkal vannak díszítve, amelyek közül néhány ma már hiányzik A diófából készült pulpit, az ajtók és ablakok díszítése a kundekari technikával készült, amely során a faelemek szögeket és ragasztóanyagot használva illeszkednek egymásba. A boltív mindkét oldalán található feliratokból kiderül, hogy a faanyagot megmunkáló mester neve Isa volt. Néhány eredeti ablakrészlet ma a Konya-i Vékony Minaretű Iszlám Iskola Kő- és Faanyagok Múzeumában tekinthető meg. Az épület ma nyitva áll látogatók számára, de egyben imaház is, ezért a látogatást az imák időpontjain kívül érdemes megtervezni. A belépéskor cipőt kell levenni; a nőknek kendőt kell viselniük, mindenkinek olyan ruházatot, amely takarja a vállakat és a térdeket. A belső térben csendet kell tartani, és a fényképezés során figyelni kell, hogy ne zavarjuk az imádkozókat. Amikor a pillérek között haladunk, emeljük fel a tekintetünket a mennyezetre; a díszítések és a napfény által a gerendákban kialakított árnyékok innen a legjobban láthatók. Az épület a városközpontban található, gyalogosan elérhető a tóparttól és a Kőhidtól. Konya városából busszal lehet eljutni Beyşehirbe.