Isztambul, Zeytinburnu kerülete, a városfalak külső oldalán, a Kazlıçeşme és a Topkapı közötti területen.

A Marmaray Kazlıçeşme állomásról indulva, a Abay utcába (korábban Demirhane utca) kell menni; a kút ennek az utcának egy részén található, és néhány perc sétára van az állomástól. A Wikipédia szerint a Demirhane utca a városfalaktól indul, és a Zeytinburnu állomás irányába halad, kettévágva a környéket. Amikor a kút elé érkezik, először a teljes homlokzatot nézze meg: egyetlen oldala van, és tömör kőből épült. A felületét díszítő elemek között egy mélyedés található, amely egy alacsony, íves nyílás. Keressen egy kis, domborított rozettát a nyílás feletti kőben, mert első pillantásra nehéz észrevenni. A nyílás feletti márvány felirat nem az eredeti; a régi felirat, amely a 1930-as és 1940-es évek fényképein látható, eltűnt, és a mai feliratot egy kalligráfus írta át a 2000-es években. A legfontosabb, hogy megnézze a nyílás belsejében található tükröt. A tükör alatt, egy ötágú keretben található feliratban, egy "kaz" madarat ábrázolnak, amely a környék nevének eredetét jelzi. A felirat a hagyományos módon írt dátum szerint a hijri 953. évre, azaz 1546-1547-re vonatkozik, és Mehmed Bey nevét említi a kút megbízójának. Úgy gondolják, hogy ez a Mehmed Bey az a Aşık Pir Mehmed Çelebi, aki Szkopjében halt meg. A "kaz" madarat ábrázoló kő sokkal régebbi, mint maga a kút. 2002-ben a kincsvadászok arany reményében feltörték a márványt; a megmaradt darabok vizsgálata során kiderült, hogy a kő a 5. századbéli bizánci márvány. A darabokat fordítva és összekapcsolva egy kristogram motívum tűnt fel, ami azt jelenti, hogy az oszmán mester a bizánci követ fordítva használta fel, és a hátoldalára vésette a mintát. A márványt 2010-ben eredeti állapotába restaurálták. Evliya Çelebi a "Seyahatname"-jében azt írja, hogy a Yedikule-n kívül található kút "kaz" madarát ábrázoló részletei elképzelhetetlenül gyönyörűek. A kút két oldalán található kőfelületeken köríves mélyedések találhatók, amelyek mellett adománykövek is vannak; ne hagyja figyelmen kívül ezeket sem. Most nézzen hátra, a környék felé. A Wikipédia szerint Fatih Sultan Mehmed a Yedikule erőd megépítése után ezt a területet a húsosoknak és a bőrfeldolgozóknak szánta, és a környéken több mint 360 bőrfeldolgozó műhely épült Forrás: Wikipédia, Kazlı Çeşme; Wikipédia, Kazlıçeşme; Zeytinburnu járási közigazgatóság, A kerület története; Budak, Marmara Egyetem Politikatudományi Szaklapja.

A Kazlıçeşme-ből érkezve, a falak külső oldalán haladva, a nyugati oldalon közelítjük meg. Ebben a pontban a falak belső részét nem látjuk, csak a külső felületét. Először próbáljuk meg megérteni, hogyan építették fel a falakat. II. Theodosios uralkodása alatt épült külső fal három réteből áll: a legbelső, vastag főfal, előtte egy alacsonyabb külső fal, és a legelülső részen egy széles árok. A főfal 4,5 és 6 méter vastag, és körülbelül 12 méter magas; a külső fal pedig 8,5 és 9 méter magas. Figyeljük meg a kőfalak között futó vörös téglacsíkokat; ezek nem csak díszítik a falat, hanem a köveket a habarcsba kötve megerősítik azt. Az árok 20 méter széles volt, és helyenként 10 méter mély; az árokot keresztbe elválasztó falak maradványait még ma is láthatjuk. Ezután fordítsuk a tekintetünket az Aranykapu felé. Az Aranykapu, a bizánciak ünnepi kapuja, azon hely volt, ahol az uralkodók győzelmi menetekben és más állami ünnepségeken a városba léptek. A kapu építésének időszaka vitatott; a kutatók két csoportba oszlanak: az egyik szerint I. Theodosios, a másik szerint II. Theodosios építtette, de a jelenlegi általános vélemény a második mellett van. A bizánci időszak utolsó éveiben a kapu nyílását befalazták, így szűkült. A két oldalon álló márványtornyok közötti, befalazott nagy ív felső részét még ma is láthatjuk kívülről. Egy 1685-ös metszet azt mutatja, hogy a külső kaput domború panelek díszítették; ezekből a szobrokból maradtak fenn néhány darab, amelyek ma Isztambul Régészeti Múzeumában találhatók. Fatih Sultan Mehmed 1458-ban építette a Yedikule erődöt, hozzáadva három nagy tornyot a belső falon lévő négy toronyhoz. Az erőd kapuja elvesztette funkcióját, és az oszmán időszak nagy részében kincstárként, archívumként és állami börtönként szolgált. Keressük meg a Yedikule-hez közeli kis Yedikule kaput is; a 11. és 12. torony között található ez a kapu, és a kutatók nem tudnak megegyezni abban, hogy a kapu bizánci vagy oszmán építésű. Most nézzük meg a falak lábánál lévő, az árok és az út körül lévő zöld területeket. A Kulturális és Turizmus Minisztériumának honlapja szerint a Yedikule kertek, amelyek a Yedikule és a Mevlanakapu között terülnek el, a falak lábánál, több mint 1500 éve zöld A Topkapı palotához körülbelül három kilométeres sétával juthat el; ha fáradt, az MR11-es busz ugyanarra az útvonalra közlekedik. Forrás: Wikipédia, Konstantinápolyi falak; GoTürkiye, Isztambuli falak; Wikipédia, Yedikuule; Wikipédia, Yedikuule börtönök.

A falak mögött haladva, a Topkapıhoz érve, az úton átellenes, nagyméretű zöld terület a Topkapı Kulturális Park, és a múzeum ennek a parknak a területén található. A múzeum hivatalos weboldala szerint ez a terület korábban a Trakya autóbusz-állomás helyén volt található; az autóbusz-állomás átköltöztetésével létrejött a park, és a múzeum 2009-ben nyitotta meg kapuit a látogatók számára. A Wikipédia szerint a park építését 1999-ben kezdték, és a park 354 ezer négyzetméteres területen terül el. Mielőtt belépne a múzeumba, álljon meg az ajtó előtt, és nézzen körbe, mert a múzeum helyszíne is a történet része. A hivatalos weboldal szerint, a múzeum épületéből nézve balra az Edirnekapı falai, szemben a Topkapı falai, jobbra pedig a Silivrikapı falai láthatók. A Topkapı a bizánci Szent Romanosz kapuja, és a nevét a 1453-as ostrom során elhelyezett nagy ágyúkról kapta. A belsejében a látogatás egy kiállítással kezdődik. A történészek, Erhan Afyoncu és Coşkun Yılmaz által összeállított ez a rész a város alapításától kezdve az ostromon, a hódításon és Fatih Sultan Mehmed építkezésein átívelő történetet mutatja be miniatúrák, metszetek és festmények segítségével. Ne siessen a kiállításon; a fent található platformon látható kép kontextusa itt található. A kiállítás végén egy rövid, sötét folyosón át jut el a panorámafestmény platformjára. A festmény egy 38 méter átmérőjű félgömb belső felületére van festve, és 2350 négyzetméteres területet fed le. A festmény és a platform közötti 650 négyzetméteres terület valójában háromdimenziós; itt láthatók az ágyúk, az ágyúállványok és a lőszerhordók másolatai. A hivatalos weboldal szerint a festményen körülbelül 10 ezer alak található, és az alakok emberi méretűek, majd a távolban egyre kisebbek. Amikor felér a platformra, emelje fel a fejét: a mennyezet a festmény felső részétől kezdve egy kupola formájában folytatódik, így nem tudja, hol ér vége a festmény. A múzeum a látogatók első pillanataiban tapasztalható rövid meglepetést a festmény kezdő- és befejezési pontjának hiányára vezeti vissza. Ezután sétáljon körbe, és nézze meg a falakon lévő sérüléseket. A Wikipédia szerint a falak sérült részei és ezek mérete az isztambuli első városkapitány, Hızır Beynek benyújtott faljavítási jelentésen alapulnak. A festmény 2005-ben kezdődött és 2008-ban

A mecset Topkapıban található, a városfalakon kívül, a régi Davutpaşa sugárút, a Topkapı temető és az E-5 autópálya találkozásánál. A Panorama látványterületről néhány perc sétával elérhető. A TDV Iszlám Enciklopédiájának szerint az épületet Takyeci İbrahim Çavuş, Arakiyeci İbrahim Ağa és Takkeci Mecset néven is ismerik. Az építtetője Takyeci İbrahim Ağa volt; a neve az "arakije" nevű foglalkozására utal, amellyel megélte magát. A belső udvarba lépés előtt nézzük meg a sarokban található szélfogót. Ez a szélfogó, a komplexum legrégebbi része, a mecsetben található felirat szerint 1578-ban İbrahim Ağa építtette. A szélfogóval szemközti forráskút márvány felirata szerint 1820-ban Derviş Mehmed Paşa, a birodalmi kancellár építtette; ez a komplexumhoz hozzáadott utolsó építmény. A mecset bejáratán található felirat szerint az épület 1592-ben fejeződött be, míg a belső udvar keleti bejáratának melletti második szélfogó 1593-1594 között épült. Külső megjelenése alapján észrevehetjük, hogy a mecset meglehetősen szerény: nyeregtetővel, kőből és téglából készült falakkal, valamint két soros, oszlopos előtérrel rendelkezik. Az előtérben számoljuk meg a külső oldalon 18, a belső oldalon pedig 10 oszlopot. A TDV kiemeli, hogy a mecset, bár mérete kicsi, jelentős építészeti megoldásokat és gazdag belső teret mutat, és olyan részletek figyelhetők meg benne, amelyek más hasonló építményekben nem láthatók. A minaret kőből készült, a északnyugati sarokban található; négyzetes alapú, tizenhatszögletű testtel és egyetlen ereszettel rendelkezik. A látogatás idejét a közös imaidőkön kívül válassza, vegye le a cipőit, öltözzön úgy, hogy vállai és térdei fedettek legyenek, és legyen csendes. Belépés után először nézzen fel. A TDV szerint a haramot borító, körülbelül 5,5 méter átmérőjű fa kupola kívülről nem látható; a tető alatt rejtőzik, és egy nyolcszögletű keretre van rögzítve, amely fa karniszokkal van díszítve. A haram közel négyzetes alaprajzzal rendelkezik; a TDV szerint a szélei körülbelül 11,2 és 11,7 méter, a magassága pedig körülbelül 6,2 méter. A mahfil 10 oszlopra támaszkodik, és a északnyugati fal mentén halad. Ezután forduljon a falak felé. A falak nagy része 16. századi isztambuli kerámiatábl Mahmud korában restaurálták, és 1985-ben a Vakıflar Genel Müdürlüğü munkái során a faoszlopokon található díszítések kerültek elő. Az épületet 2005 után jelentős mértékben felújították. Visszafelé a Topkapı metrómegállóból a T1-es villamosra szállhat, vagy a MR11-es busszal a Kazlıçeşme állomásig utazhat, ahonnan átszállhat a Marmarayra. Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia, Takkeci İbrahim Ağa Kulliyesi; Wikipédia, Takkeci İbrahim Ağa Kulliyesi.