Egy nap Selcsukban, Efészen kívül.

Az Efes Múzeumot Selçuk városából egy rövid sétával érheti el. A múzeum az Atatürk Mahallesi városrészben található, az Uğur Mumcu Szeretet Úton, és egész évben nyitva tart. Reggeli órákban érdemes meglátogatni, mert ekkor a termek még csendesek, és időt hagyhat a szabadban található három látnivalóra. A múzeum története 1929-ben egy raktár létesítéséig nyúlik vissza; az épületet 1964-ben múzeumként nyitották meg, majd 1976-ban bővítették. 2012 végén bezárták, majd egy nagyszabású felújítás után 2014 novemberében újították meg. Ma a kiállításokat tematikus szobákba rendezik: Információs Szoba, Szökőkutak Leletei, Hegyi Lakások Leletei, Érmék, Az Efes története évezredek alatt, Központi Kert, a Kybele kultusz, az Artemisz templomának leletei és az császári kultusz. A radar útvonalának többi része ebben a múzeumban ér véget; ezúttal a kiállításokat úgy rendezze, hogy azok kapcsolódjanak az útvonal többi állomásához, és a legnépszerűbb szobát hagyja a végére. Kezdje a Központi Kerttel: itt a régi koroktól a keleti római korig terjedő oszlopfejek, domborművek, szobrok, sírkövek és feliratok találhatók szabadban. A kertben keresse a Belevi szobormellékből származó építészeti elemeket; az említett szobormelléket, amelyeket a nap végén fogja látni, itt közelebbről megvizsgálhatja a márványból készült díszítéseit. A szobormellék sírkövét 1963-ban hozták át erre a kertbe, és hatvan évig itt volt kiállítva; a Aktüel Arkeoloji szerint 2023-ban az İzmir Kulturális és Művészeti Központba szállították, ezért a kertben ne a sírkövet, hanem a szobor töredékeit, oszlopokat és domborműveket keresse. A Wikipédia szerint a szobormellék tetején található oroszlán-grif szobrok másolatai is megtalálhatók a múzeumban; kérdezze meg a munkatársakat, hogy megtudja, hol találhatók. Ezután menjen az "Efes története évezredek alatt" című szobába. Ez a terem egyetlen helyen mutatja be a város egész történetét a Kr.e. 7000-től a Kr.u. 7. századig terjedő leletek segítségével; a Çukuriçi-domb neolitikus leletei nyitják a sorozatot. A terem kiemelkedő darabja a Polio-szökőkút ásatásakor talált "Pihenő harcos" szobor, amely pajzzsal és karddal ábrázolja a harcost. Ezek a korai rétegek segítenek megérteni, hogy a második Az évszázaddal korábban készült Artemisz-szobor templomszerű fejével és termékenységet szimbolizáló elemeivel áll; ez a múzeum leghíresebb darabja, most csak egy pillantást vethetünk rá. Az Birodalmi Kultusz teremben található, a Domitianusz templomból származó szobor feje és karja jól érzékelteti a városban létező birodalmi kultusz méretét. A múzeumban hangosbemutatást is kínálnak; a használat feltételeiről érdeklődjön a személyzetnél. A központi udvarban a fényképezés a reggeli fényben a legjobb eredményt adja; a termekben ne használjon villant. Tartson egy rövid pihenőt a kertben, és töltsön fel vizet, mert a következő megállóhoz fel kell mászni. A múzeumból kilépve nézzen észak felé: az Ayasuluk-domb és a falak láthatók a város felett. A várhoz a Szent János régészeti terület kapuján keresztül lehet bejutni; ehhez a múzeumból körülbelül tíz perc sétára található bejárathoz kell eljutni. Az úton a közeli İsa Bey mecset két minaretének látványa kíséri; ez az épület a másik útvonal egyik állomása, most azonban hagyjuk ott, és menjünk a domb felé. Forrás: Kulturális és Turizmus Minisztérium, Törökország Múzeumai; KVMGM Google Arts & Culture; Aktuális Arхеológia; Wikipédia, Ephesus Régészeti Múzeum.

A várból való kilépés a St. Jean régészeti terület bejáratánál történik, ahol található a jegyérvényesítő. Mivel a várba való belépés időintervalluma szűkebb, mint a terület általános nyitvatartása, ellenőrizze a legfrissebb információkat a muze.gov.tr oldalon, és ne hagyja a látogatást a délutánra. A bejáratnál a bazilika romjait látva, kövesse a felfelé vezető kőutat. A belső vár a bazilika északi oldalán, a domb legmagasabb pontján található. A Selçuk önkormányzatának információi szerint a belső vár pontosan azon a területen áll, amelyet a legújabb kutatások az ókori Éfész első települési helyének tekintenek. A ma látható falak három különböző korszakhoz tartoznak: a bizánci alapra épültek, majd az Aydınoğulları és az oszmánok restaurálták őket. A falak követ, téglát és habarcsot tartalmaznak, és tizenöt torony támasztja őket. A tornyokat számolva könnyen megállapíthatja, melyik rész mely korszakban épült vagy restaurált. A belső várba két kapun keresztül lehet bejutni, az egyik keleten, a másik nyugaton. Ezek a kapuk közvetlenül a külső területre nyílnak, nem pedig a külső várba. A látogatóút egyike ezekhez a kapukhoz vezet. A kapun keresztül belépve a falak belső oldalán keskeny lépcsőket láthat, amelyek a tornyokhoz és a galériákhoz vezetnek. Ne másszon fel a korlát nélküli helyeken. A vár területén kövezett utcák, különböző méretű ciszternák, egy moszlim templom és a legmagasabb ponton egy templomrom található. Kövesse az utcákat, és először a központi vár-templomhoz (Kale Camii) jusson el. Ez az épület az Aydınoğulları korszakára emlékeztet, amikor 1348 és 1390 között ez volt a főváros, és számos templomot, fürdőt és vallási iskolát építettek a dombon. Ezen az útvonalon a templomot pusztán történelmi épületként tekintjük. A források szerint a 2008-ban megkezdett restaurálási munkák először a vár nyugati bejáratát és a templom minaretét érintették. A templom nyugati oldalán egy építményrom található, amely valószínűleg egy fürdő volt. A múzeumi nyilvántartások egy korábbi várkastély és fürdő említését tartalmazzák. Másszon fel a domb legmagasabb pontján található templomromhoz: a szentélyt az Aydınoğulları korszakában kiegészítették, és egy ciszternává alakították át, így egy falon két különböző korszak munkásságát láthatja. A múzeumi nyilvántartásokban található épületek listája egyfajta ellenőrzőlista lehet a látogatásához: bizánci és török korszakból származó ciszternák, bizánci vízi kem A fal melletti úton haladva a táj bemutatja a terület többi részét: közvetlenül alul található a 1375-ös építésű Isa Bey mecset, a síkságon pedig az Artemisz-templom helye látható, a déli irányban pedig az Epheszosz városára vezető völgy nyúlik. Ha délelőtt érkezik, a nap a hátát fogja, így a mecset előlapja megvilágítódik; a teljes kilátás érdekében válassza a nyugat felé néző erődítmények elé vezető utat. A belső udvarban kevés árnyék van, ezért vigye magával vizet, és szeles időben tartsa meg a sapkáját. Az Ayasuluk-hegy, a Szent János-bazilika, az Isa Bey-mecset és az Artemisz-templom az UNESCO Világörökség részét képező Epheszosz négy fontos elemének egyike; ezért kérjük, ne mozgassa a köveket, és ne írjon a falakra. A lejtőn ugyanazon az úton térjen vissza, és a Szent János romjainál lépjen ki. Innen sétáljon vissza a vasútállomás környékére; a Çamlıkba vezető minibuszok vagy járművek induló pontja a városközpont. A Çamlık Selçuk városától körülbelül 7 kilométerre délre található, és az út egy olyan völgyen vezet, ahol az ókori İzmir-Aydın vasútvonal halad. A legpraktikusabb, ha a városközpontban pihen meg ebédre; a Çamlıkban a délutáni fény elegendő a vasúti járművek megtekintéséhez. Forrás: Selçuk önkormányzata, Selçuk (Ayasuluk) vára; Kulturális és Turisztikai Minisztérium, Törökország múzeumai, Ayasuluk vára; Kulturális portál; TDV Iszlám enciklopédia, Ayasuluk; DergiPark, Büyükkolancı, 2023.

A Çamlıkba Selçuk központjából busszal vagy autóval érhető el. A múzeum a városrészben található, egy régi vasúti vonal mentén, és belépődíj ellenében látogatható. A nyitvatartási időkre és a jegyárakra a minisztérium törökországi múzeumok oldalán vagy közvetlenül a múzeumban lehet tájékozódni. Ez Törökország legnagyobb szabadtéri vasúti múzeuma, melynek története 1866-ban kezdődik, amikor megnyílt az İzmir-Aydın vasútvonal, az ország első vasútja. A Çamlık egy olyan pont volt ezen a vonalon, ahol egy állomás és javítóműhelyek voltak. Az állomás "Aziziye" néven nyílt, majd a vonal 1991-ben történő átalakítása során bezárt. A múzeum előkészítése még abban az évben kezdődött, és 1997-ben nyitották meg a nagyközönség számára. A terület, az épületek és a mozdonyok a TCDD (Török Állami Vasutak) tulajdonában vannak, míg a működtetését egy 99 évre szóló szerződéssel az állomás egykori váltókezelőjének fiára ruházták.

A bejáratnál először a régi állomásépületre érdemes felvenni a kapcsolatot: a 1866-ból származó vonal sínei még mindig ott vannak, és a mozdonyok ezeken a síneken állnak. A terület központi eleme a forgókorong: ezen a tizennyolc karból álló forgókorongon a mozdonyok körülbelül fele van elhelyezve, mint egy szárnyra. Innen a múzeum legjobb fotóit lehet készíteni. Menjen a forgókorong közepére, és tekerje körbe magát; minden kar végén egy másik ország mozdonyát találja. A források eltérő számokat adnak meg, harmincháromtól harminchatig; azonban biztos, hogy a gyűjtemény Európa egyik legnagyobbika, és a mozdonyok építési évei az 1890-es évektől az 1950-es évekig terjednek. A mozdonyok Németországban, Svédországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban és Csehszlovákiában készültek. A mozdonyok mellett olvassa el a gyártó tábláit, és sorolja őket országok szerint – ez egy nagyszerű játék a gyerekekkel. A legöregebb egy angol Stephenson gyártmányú, széntüzelésű mozdony, amelyből a világon mindössze két példány maradt fenn, a Török Turizmus Enciklopédiájának megfelelően. Egy másik kiemelkedő darab a 45501-es mozdony, amely részt vett a 1957-es Yarımburgaz-i vonatbalesetben; a történelem itt csendesen áll. Néhány mozdonyhoz fel lehet mászni a kabinba; a lépcsők meredekek és fémből készültek, A visszaúton haladjon Selçuk központján keresztül és forduljon észak felé, az İzmir-Aydın autópályára. A sírhely Belevi városközpontjának körülbelül 16 kilométerre északkeleti irányban található, közvetlenül az autópálya mellett; Çamlıktól a teljes út körülbelül fél órát vesz igénybe. Belevébe közlekedő kisbuszok is indulnak a városközpontból; ha nem autóval utazik, Çamlıkban szálljon át. Próbáljon meg a nap lemenetelekor érkezni a sírhelyhez, mert a kőzetből készült szerkezet és a márvány lépcsők a lenyugvó nap fényében a legszebben láthatók. Forrás: Wikipédia, Çamlık Gőzmozdony Múzeum; Wikipedia, Çamlık Vasúti Múzeum; Török Múzeumok (Kulturális és Turisztikai Minisztérium); Török Turisztikai Enciklopédia.

Belevi-ben található mauzóleum a falu északi részén, az İzmir-Aydın autópálya szélén, az Aydın-hegység északi lejtőjére épülve található; a helyiek "Fekvővárnak" nevezik. Az autópályáról jól látható egy letérő út vezet ide; ha busszal érkezik, a Belevi központban szálljon le, és kb. egy kilométert sétáljon észak felé. Ez egy nyitott, régészeti terület; a látogatás feltételeit a Kulturális és Turisztikai Minisztérium török múzeumok oldalán ellenőrizze, és a nap lemenetele előtt, ne túl későn érkezzen. A szem előtt álló építmény Anatólia második legnagyobb mauzóleuma, a Halikarnasszoszi mauzóleum után. Hasonlóan a hét viláccsodák közé tartozó Halikarnasszoszi mauzóleumhoz, ezt is a "Mauzóleum" mintájára építették. Először távolról, a domb lábánál nézze meg az emlékhelyet: egy négyzetes talapzat, rajta oszlopokkal díszített egy szint, és mindez egy természetes kőből faragott szerkezetre épül, amelyet márvány borít. A talapzat oldala kb. 30 méter, a magassága több mint 10 méter, és három lépcsőn emelkedik. A felső szinten minden oldalon nyolc-nyolc oszlop sorakozott; a legtöbb forrás a korinthoszi stílust említi. A teljes magasság a "Aktuális Régészet" szerint 23 méter volt; néhány kutató úgy véli, hogy az emlékhely sosem készült el teljesen, ezért a befejezett állapotában magasabb lehetett. Hosszú ideig úgy vélték, hogy a teteje piramis alakú, de 1998 és 2000 közötti kutatások nem találtak erre bizonyítékot, és a vízlevezető csatornák arra utalnak, hogy a felső szint nyitott lehetett. A kőből faragott szerkezet körül sétálva nézze meg a talajon található márványdarabokat: ezek a burkolat, az oszlopok és a mennyezet paneleinek darabjai; ne üljön rájuk, és ne mozgassa őket. A déli oldalon keresse a sziklába faragott sírkamrát; a kamra kívülről le volt zárva, és az északi oldalon egy befejezetlen, hamis ajtó található. A sírben található szarkofág fedelén egy férfi ábrázolása volt látható, aki egy ágyon fekszik, borostyán nélkül, egy koszorúval a fején, és egy tálat tart a kezében; mellette egy keleti szolga szobora állt. A szarkofágot 1930-ban találták meg, 1963-ban az Ephesos Múzeum kertjébe szállították, és a "Aktuális Régészet" szerint 2023-ban az İzmir Kulturális és Művészeti Központba vitték; a Az osztrák kutatók már a század eleje óta érdeklődnek a terület iránt; az első részletes publikációk Praschniker és Theuer munkái. Érdemes megjegyezni az emlékmű elhelyezkedését: az ókori Éphész-Szardész út közelében található, egy olyan lejtőn, ahonnan a járókelők messziről is láthatják. A fényképezés során a lenyugvó nap kiemeli a sziklába faragott lépcsőket és a márványfelületet; az autópályáról nézve az emlékmű a domb tetején látszik. Ne másszanak fel a lépcsőkre, a szikla instabil, a márvány csúszós, és az emlékmű egy védett kulturális örökség. A területen nincsenek árnyékos helyek vagy vízforrások, ezért a látogatást a nyári hónapokban rövidekre kell tartani. A túra ezen a dombon ér véget. Akik autóval térnek vissza Izmirbe, az autópályára érve észak felé haladnak; akik a vonattal térnek vissza, Beleviből minibusszal a városközpontba mennek, majd Selçuk állomásról átszállnak egy vonatra, amely Tepeköyön ér fel. A nap során meglátogatott négy helyszín most egyben kapcsolódik: a múzeumban található márványok ebből a lejtőről származnak, a városerőd első településhelye, a síkságon át vezető első vasútvonal, és mindezt anélkül, hogy beléptek volna Éphész kapuján. Források: Aktüel Arkeoloji, Belevi temetkezési emlékmű; Wikipedia, Belevi mauzóleum; Vikipedi, Belevi temetkezési emlékmű; DergiPark, Bora 2019; Selçuk önkormányzata; Visit İzmir.