Belevi Anıt Mezarı

Selçuk városában, Belevi városrészében, az İzmir-Aydın autópálya mellett található ez a mauzóleum, az anatóliai hellenisztikus sírarchitektúra egyik legjelentősebb példája. Az Aktüel Arkeoloji szerint a mauzóleum Selçuk városától körülbelül 15 kilométerre északra, az ókori Efes-Szardes úthoz közeli helyen épült. A helyiek "Hanyatló Kastély" néven ismerik; távolról úgy tűnik, mintha egy hatalmas, a lejtőről letört szikladarab lenne. A mauzóleum a világ hét csodájának egyike, a Halikarnasszoszi mauzóleum mintájára készült. Mivel a halikarnasszoszi példány nem maradt fenn, Belevi az egyik ritka hely, ahol még megtekinthető ez a típusú építmény. A mauzóleum pontos építtetője még mindig vita tárgya. Egyesek szerint Nagykolancsi és Baranaydın úgy vélik, hogy a munkálatokat Kr. e. 300 körül indította el Lysimakhos, az hellenisztikus kori Efes alapítója. Az Osztrák Régészeti Intézet 2016-ban közzétett legutóbbi kutatása Kr. e. 310 és 280/270 közötti időszakra teszi az építkezést, és Antigonos Monophthalmoszt jelöli a sír tulajdonosaként. Egy másik, az ókori forrásokra támaszkodó vélemény szerint a befejezetlen mauzóleum Kr. e. 246-ban II. Antiokhosz szélkürti király számára készült. Ez a bizonytalanság teszi különösen érdekesnek a mauzóleumot; a látogató egy olyan király sírjában jár, akinek a nevét pontosan nem tudjuk. Az építmény egy természetes szikladarabot faragva, majd kőből készült blokkokkal borítva épült. Három lépcsősorra épített egy négyszögletes talapzat, amelynek egy oldala körülbelül 29,6 méter; az Aktüel Arkeoloji szerint a talapzat magassága 11,5 méter. A talapzat tetejét egy doris stílusú friz vette körül, amely triglifekből és metopákból állt. Felette egy második szint található, amely egy templomot idéz, nyolc korinthoszi oszlopot mind a négy oldalán. Ez a szint is körülbelül 11,5 méter magas. Az oszlopos galéria mennyezetén festett domborművek ábrázolták a temetési rituálékat és a kentaurok harcát. A sarokcsomópontoknál oroszlán-grifon szoborcsoportok, valamint lópárok voltak láthatók. A 1998-2000 közötti kutatások során nem találtak bizonyítékot a piramis alakú tetejére; a galéria alján található esővíz-elvezető csatornák arra utalnak, hogy a tető nyitott volt. Ennek megfelel Az emlékhelyet az osztrák archeológiai intézet mutatta be a tudományos közösségnek. Camillo Praschniker és az építész, Max Theuer a 1930-as években végezték a feltárásokat, Wilhelm Alzinger a 1970-es években folytatta a munkát, és az eredményeket 1979-ben publikálták. Peter Ruggendorfer újabb kutatásokat vezetett 1998-tól, amelyek eredményeit 2016-ban külön kötetben gyűjtötték össze. Ma az emlékhely a út szomszédságában, a mezők között található. A források nem emlegetnek rendszeres bejáratot, a látogatás feltételeiről az Efeszi Múzeum Igazgatóságánál lehet érdeklődni. A Selçuk önkormányzatának és a visitizmir oldalán található információk tartalmazzák az emlékhely koordinátáit és az útvonalat; Selçükszül a helyszínre autóval körülbelül 15 kilométeres utazás. Először a délkeleti oldalról nézze meg; a kő alapból faragott felület és a talapzat lépcsői innen a legjobban láthatók. Ezután vizsgálja meg a környéken található korinthoszi oszlopfejeket, a díszítőelemek darabjait és a friz blokkokat; néhányuk a fűben rejtőzik. Nyáron a terület árnyékos, és a fű magasra nő; a tavasszal történő látogatás hűvösebb és jobb kilátást nyújt. Érdemes egy napra időzíteni az emlékhely látogatását a Çamlık gőzmozdony múzeummal és az Ayasuluk várral, hogy megismerje Selçükszül az Efeszől való más arcát.