Alsó Szakarya régiójában: várak, a folyó torkolata és a lágyfás erdők.

Harmantepe vára közelében, Adapazarı északi részén található a kiindulópont. A Kultúra Portál szerint a várhoz a Kis Söğütlüből Akçakamış faluba vezető útról letérve egy földúton lehet eljutni. A helyi kulturális és turisztikai hivatal szerint az út utolsó két kilométerén a talaj borzoltabb, de egész évben járható; azonban esős időben a közlekedés nehezebb lehet. Az autóval a földút szélesebb szakaszán parkoljon, úgy, hogy ne akadályozza a mezőgazdasági gépek közlekedését. Először álljon meg, és nézze meg, ahol a vár áll. A vár egy kis dombon helyezkedik el, és a környezete sík. A Kultúra Portál elmondja, hogy ez a terület egykor mocsaras volt, majd két oldalról vezetett csatornák segítségével termékeny földekké vált. Képzelje el a mai sík területet mocsárként; csak így értheti meg, milyen kiemelkedő pont volt a vár ebben a környezetben. A Wikipédia cikke szerint a vár a tág síkságban védtelen helyen áll, és valószínűleg árokkal volt körülvéve, bár ennek nyomai nem egyértelműek. Fontos, hogy tisztában legyen a látogatás feltételeivel. A hivatal weboldala szerint 2023-ban a várban tisztítási és feltárási munkák zajlanak, ezért a vár nem látogatható. Ezért ne próbáljon bejutni; ha kerítést, szalagot vagy figyelmeztető táblát lát, ne lépje át, és ne járjon a feltáró területen. A vár falai a síkságban messziről is jól láthatók, ezért tervezze látogatását úgy, hogy kívülről tekintse meg. A falak körül sétálva tanulmányozza a tervet. A források szerint a vár közel elliptikus, kerek alaprajzú; ezért a sarkok nélküli falvonalat messziről is meg lehet különböztetni. A falak vastagsága 2 méter, a magassága 8 és 10 méter között változik. Számlálja meg a hat saroktornyot, amelyek átlagosan 5x5 méteresek, és nézze meg a közöttük lévő távolságot. A tornyokban keressen két részletet. Az első a kerek lyukak: a hivatal szerint a tornyok belső részébe fa lécek voltak rögzítve rács formában, és amikor ezek a lécek elrothadtak, a helyüken lyukak maradtak. A második a tornyok tetején lévő, különböző irányokba néző rácslyukak. A várnak öt, különböző irányú és méretű, íves bejárata van, a főbejárat pedig dél felé néz. A bejáratok mellett lyukak is találhatók, amelyekbe fából készült tolóajtókat csúsztattak a falba; nézze meg ezeket a bejáratoknál, ha kívülről láthatók. Egy rövid megjegyzés a vár nevének és történetének kapcsán. A hivatal és a Kultúra Port A táblánál a földútról térjen át az aszfalttal borított útra, és haladjon északkeleti irányba Seyifler felé; a két település közötti távolság légvonalban körülbelül 10 kilométer. Forrás: Sakarya Megyei Kulturális és Turisztikai Igazgatóság; Kulturális Portál; Sakarya Városközpontjának Turisztikai Brosúrája, 2025; Wikipédia.

A Seyifler vára Ferizli északi részén, a Seyifler falu bejáratánál található. A Kulturális Portál szerint a vár a falu bejáratánál, a városközponttól 30 kilométerre helyezkedik. Ne várjon itt egy látogatóközpontot vagy táblákat; a romok a falu szélén, fák és növények között találhatók. Parkolja az autóját a falu útja mellett, úgy, hogy ne akadályozza senki bejutását, és gyalog közelítse meg a romokat. Először nézze meg a helyszínt, mert ez a kulcs a vár megértéséhez. A vár egy félszigeten épült, ahol a Sakarya folyó és a Çark Suyu találkozik. A Wikipédia szerint ezt a stratégiai területet az ókortól kezdve Mesonesionnak, azaz Középszigetnek hívták. A Çark Suyu egy körülbelül 45 kilométeres patak, amely a községi brosúra szerint a Sapanca-tó túlzott vízét szállítja, és a Seyifler falu közelében csatlakozik a Sakarya folyóhoz. Tehát az egyik oldalon a tó vize, a másik oldalon a folyó található; a vár egy szűk átjárást ural a két vízforrás között. A Kulturális Portál szerint a várat valószínűleg azért építették, hogy biztosítsa a közlekedés biztonságát a Fekete-tenger és Adapazarı közötti úton, valamint a Çark Suyu és a Sakarya folyó hidjai felett. Ez egy viszonylag kis vár, körülbelül 80 méter hosszú. A pontos építési dátuma nem ismert; a Wikipédia szerint valószínűleg a 12. vagy 13. században épült, a brosúra pedig hangsúlyozza, hogy a dátum nem bizonyított. Most keressen rá a megmaradt részekre. A Kulturális Portál szerint a nyugati és északi oldalon található két félköríves torony még áll. A brosúra hozzáteszi, hogy ezek a két torony körülbelül 10 méter távolságra állnak egymástól, és közöttük egy rövid falmaradék található. A Wikipédia szerint a romok a patak partján találhatók, a mögöttük lévő, mezőgazdasági célokra használt területen pedig a vastag falak nagyrészt omladoznak, csak a talajban maradt alapjaik láthatók. Ne menjen be a mezőkre; a fennmaradt falmaradványokat az útról és a patakról nézze meg. Figyeljen a fal szerkezetére. A források szerint a falak külső felét kőburkolat borítja, a belső részt pedig törmelékből építették. Egy omladozó sarokban láthatja ezeket a két réteget egymás mellett; itt láthatja a Harmantepe-nél kívülről látható burkolat belső szerkezetét. A Wikipédia azt is megjegyzi, hogy a két vár építészeti stílusa azonos. Tájékozódjon a vár történelmi jelentőségéről. A Wikipédia szerint a Seyifler és a Harmantepe várak fontos szerepet játszottak A kijutás után folytassa észak felé, Karasu irányába; a yenimahalle-i folyótorkolat körülbelül 22 kilométerre található onnan. Forrás: Kulturális Portál; Sakarya Városközpontjának turisztikai brosúrája, 2025; Wikipédia.

Amikor Karasuba érkezik, már nagyon közel van ahhoz a pontnak, ahol a folyó találkozik a tengerrel. A helyi kulturális és turisztikai hivatal szerint a városrész bejáratától a Fekete-tengerig terjedő, körülbelül egy kilométeres távolságot burkolt úttal alakították ki, így egy sétányogató ösvény jött létre. Hagyja az autóját a városrész bejáratánál, és sétáljon végig az úton; ez a megállóhely elsősorban arra szolgál, hogy a folyó utolsó szakaszát gyalog járja le. Mielőtt elindulna, gondoljon arra, honnan származik a folyó. A hivatal szerint a Sakarya folyó Eskişehirből ered, majd 824 kilométeres utat tesz meg, mielőtt a Yenimahalle határától a Fekete-tengerbe ömlik. A Küre enciklopédia a folyót Törökország harmadik leghosszabb folyójaként, a Nyugat-Anatólia legnagyobb folyójaként definiálja, és azt is megemlíti, hogy a nevét a görög mitológiában szereplő Sangarius folyóistenről kapta. A Küre szerint a folyó a Sakarya-síkság északi részén a Mudurnu-patakot és a korábban Seyiflerben látott Çark Suyu-t is összefoglalja, mielőtt a tengerbe ér. Sétálva nézzen a folyó felé. A hivatal ezt a helyet a "édesvíz és sós víz találkozási pontjának" is nevezi. A parton halászcsónakokat és a sétányogató ösvény két oldalán álló évszázados fát látni fog. A városközség közleménye szerint 6380 négyzetméteres területen sétányogató és pihenőhelyeket, kerékpárutat, padokat, árnyékolókat és horgászhelyeket alakítottak ki; a városközség brosúrája szerint ezt a munkát 2025 szeptemberében fejezték be. Ez egy remek hely, hogy leüljön egy padra és megfigyelje a folyó áramlását. Amikor eléri a tengerpartot, figyelje meg a deltát. A Wikipédia Sakarya-delta című oldalán szereplő információk szerint ez a delta nem nyúlik ki a tenger felé olyan mértékben, mint például a Kızılırmak vagy a Yeşilırmak deltái. A tenger hirtelen mélyülése és az erős áramlatok akadályozták ezt a "kinövés" folyamatot, ezért a delta inkább keleti-nyugati irányban, a parttal párhuzamosan fejlődött. A partra tekintve a hosszú, egyenes partvonal ennek az eredménye. A part menti homokbuckák is a történet részét képezik. Az oldalon szerepel, hogy a homokbuckák, amelyek kis dombok formájában vannak, átlagosan öt méter magasak, és ez a terület Törökország leghosszabb összefüggő homokbucka élőhelye. Ne lépjen a homokbuckákra; a növényzet tartja a homokot, és A város ezt a helyet az egyik legszebb kilátóhelyként tartja számon, ahonnan megtekinthető a naplemente; a túra végén visszatérhetünk ide, hogy élvezhessük az esti fényt. Töltsünk itt egy órát, majd menjünk tovább a parttal párhuzamosan, nyugat felé, az Acarlar-tengerpart felé. Forrás: Sakarya Megyei Kulturális és Turisztikai Igazgatóság; Sakarya Városközpontja; Küre Enciklopédiája; Wikipédia.

Az utazás utolsó és leghosszabb állomása az Acarlar mocsári erdő. A Wikipédia szerint a mocsári erdő Karasu és Kaynarca városok között található, a Sakarya folyótól 6 kilométerre nyugatra, és a közelben találhatók a Denizköy, Karamüezzinler, Üçoluk, Taşlıgeçit és Camitepe falvak. A tartományi kultúra- és turizmus igazgatósága szerint a területhez vezető út aszfaltozott, és az terület egész évben látogatható. A területet a Sakarya nagyvárosi önkormányzat üzemelteti, és a belépés díjköteles; a díjak és nyitvatartási időkre vonatkozó legfrissebb információkért tekintse meg az önkormányzat közleményeit. Mielőtt belépne, fontos tudni, hogy a mocsári erdő mit jelent. A mocsári erdő egy olyan erdő, amely évszakoktól függően víz alatt marad. Az igazgatóság szerint a terület 1562 hektár nagyságú, és első fokú természetvédelmi terület. A Wikipédia a mocsári erdőt Törökország legnagyobb összefüggő mocsári erdőjeként írja le, hosszúsága 7,5 kilométer, szélessége pedig 250 és 1250 méter között van; az önkormányzat brosúrája is ezt a megfogalmazást használja. A Minisztérium "Törökországba!" néven működő promóciós platformja a mocsári erdőt az ország második legnagyobb mocsári erdőjeként említi, az Iğneada mocsári erdő után; a két definíció közötti különbség a "folyamatos" jellegre vonatkozhat.

Induljon el a sétaúton. Az igazgatóság szerint a területen egy 1,5 kilométeres sétaút található, amelyen a látogatók kényelmesen barangolhatnak, valamint kilátóhelyek is találhatók. Tartsák lassú tempót a sétaúton, és álljanak meg néhány percre minden kilátóhelyen; ezért szánjunk két órát erre a helyszínre. A kilátóhelyekről a vízre tekintve láthatják, hogy a fák törzsük közvetlenül a vízből emelkednek ki – ez a jelenség különbözteti meg a mocsári erdőt egy hagyományos erdőtől. Próbálják meg felismerni a fákat. Az igazgatóság szerint a mocsári erdőt körülvevő területet kizárólag tölgyfák alkotják, és ezek a fák helyenként a tó mocsaras részeibe is behatolnak. A Wikipédia szerint az erdő területén a tölgyfákon kívül még vörösfa, juhar és fekete nyár fajok is gyakoriak. A víz felszínén figyeljék meg a nénikereket; a Kultúra Portál szerint a mocsári erdő körülbelül 2300 növényfajnak ad otthont, amelyek közül a vízi liliom, a vízi ibolya és a különböző színű nénikerek tartoznak. A Wikipédia szerint a vízi ibolya csak Acarlarban található Tör A Wikipédia a területet egy tipikus part menti mocsári tóként írja le: a tengerbe ömlő folyók elágazásánál a homokbuckák megakadályozzák a víz elfolyását, és a mögöttük kialakult mélyedés megtelik vízzel. A Longozot a tengertől elválasztó homokbuckák magassága 20 és 25 méter között van. Éppen a folyó torkolatánál látható homoksziget belső oldalán tartózkodik. A Kulturális Portál szerint a Longozban hajó- és vízibiciklitúrák szervezhetők; a Wikipédia viszont megjegyzi, hogy a madarak szaporodási időszakában a motoros hajók károsíthatják a vízimadarakat. Ha ezért szeretne a vízre szállni, válasszon evezős vagy csendesebb opciót. Használjon szúnyogriasztót, maradjon a kijelölt útvonalon, és vigye magával a keletkezett hulladékot. Két óra múlva, ha még van idő a naplemente előtt, visszatérhet a Yenimahalle-ben található folyótorkolathoz, és ott zárhatja a napot. Források: Sakarya Megyei Kulturális és Turisztikai Igazgatóság; Kulturális Portál; Törökországba; Sakarya Városközpontjának Turisztikai Brosúrája, 2025; Wikipédia.