Harmantepe Kalesi

A Harmantepe vára Adapazarı északnyugati részén, a Harmantepe északnyugati részén fekvő síkság közepén, egy kis, természetes dombon épült, bizánci kori védelmi építmény. A források szerint a várat a 12. vagy 13. században építették, a Sakarya folyó nyugati partján, a bizánci birodalom keleti határának védelmére. Része volt egy sor előretolt őrtorony és megfigyelő torony, amelyek egymástól jól látható távolságra voltak elhelyezve. A városi önkormányzat turisztikai brosúrája a várat a 12. századra helyezi, míg a megyei kulturális és turisztikai hivatal mindkét évszázadot lehetségesnek tartja. A hivatal szerint a vár a Sakarya alsó folyása mentén található várak közül az egyik legjobban megmaradt példa. Az építményt a Bursa Kulturális és Természeti Értékek Megőrző Bizottságának 1992. április 18-i határozata alapján védett kulturális örökségként jegyezték be. A vár környezete egykor mocsaras terület volt. Később két oldalról csatornákat építettek, amelyek átalakították a területet termékeny mezővé. Ma a vár egyedül áll a művelt földek között, egy kő körként. A terve ellipszis alakú, közel kör alakú, és a falak a helyi kőből épültek. A falak vastagsága elérheti a 2 métert, a magassága pedig helyenként 8 és 10 méter között változik. A falak mentén hat bástya található, amelyek mérete átlagosan 5x5 méter. A bástyák belső részét törmelékkőből és mészből készült anyag tölti ki, és a szerkezet megerősítésére a töltésbe rács alakú fa gerendákat helyeztek. Az idő múlásával a gerendák elrohadtak, ezért ma a falon sorban kerek lyukak láthatók, ami a szerkezet legszembetűnőbb részlete. A bástyák tetején különböző irányokba néző rácsos nyílások találhatók. A vár öt kerek íves bejárata van, amelyek különböző irányokból nyílnak, a főbejárat pedig dél felől található. A bejáratok mellett még ma is láthatók a nyílások, amelyekbe a belső oldalon a kapukat lezáró fa tolóajtókat csúsztatták. Bár a kapualjak egy része és néhány bástya valamint a falak egy része omladozik, a szerkezet jelentős része megmaradt, és a vár alaprajza jól felismerhető. Az építés során nem használtak téglát, kizárólag törmelékkőből és mészből készült anyagot. A vár pontos időzítése hosszú időn keresztül vitatott téma volt. Egyes kutatók a várat a 6. századi csatornázási projekthez kapcsolják, amely a Justinianus-híd építéséhez is vezetett. A várról származó leletek azt mutat Mielőtt elindulna, tájékozódjon a legfrissebb információkról a helyi kultúra- és turizmus igazgatóságnál. Ne lépjen be a feltárási területre, és csak kívülről tekintse meg a várat. A várhoz a Küçük Söğütlüből Akçakamishba vezető útról letérő földúton lehet eljutni. Az út utolsó, körülbelül 2 kilométeres szakaszára földút vezet; bár az igazgatóság szerint az évszakoktól függetlenül megközelíthető, a Kulturális Portál felhívja a figyelmet, hogy esős időben a közlekedés nehézkes lehet. A vár a városközponttól körülbelül 13 kilométerre található, és a legkényelmesebb odaérési mód az autó. A sík, nyílt területnek köszönhetően a várfalak hosszát könnyen áttekinthető a földút széléről. Ha lehetősége van közelebbről megvizsgálni, keressen a bástyák alján lévő lyukakat és az ajtók mellett található csúszókar-hornyokat, mert ezek a részletek a legjobban mutatják, hogyan működött a bizánci falazási technika. Mivel a környező területek művelt földek, kerülje a művelt területekre való belépést, és ne vezessen járművet a felművelt területre. Érdemes magával vinni vizet és csapadékálló cipőt. A várat ugyanazon a napon meg lehet tekinteni a közeli Seyifler várával, amely a folyó irányában, északra található. A források hangsúlyozzák, hogy a két építmény egyaránt része egy védelmi vonalnak. A nagyrészt megmaradt Harmantepe a legérthetőbb példát kínálja azok számára, akik szeretnék megtekinteni a bizánci határvédelem helyszíneit Alsó Szakariában.