A Yıldız-dombon: II. Abdulhamid világa.

A Beşiktaş és a Nişantaşı között található Ihlamur-völgy egykor egy népszerű kirándulóhely volt, ahol a Fulya patak folyott, és amelyet platánfák árnyékoltak. A III. Ahmed uralkodása alatt a területet a szultánhoz tartozó egy magánkeresztény kertté alakították át. A lejtőn még mindig láthatók a célpontok, amelyek III. Selim és II. Mahmud íjászversenyeit örökítik meg, és amelyeken a lövések távolsága és dátuma van feltüntetve. A francia költő, Lamartine 1846-ban Abdulmecid vendégeként látogatta meg ezt a helyet, és emlékeiben megörökítette, hogy a szultán mennyire kedvelte ezt a kis vidéki palotát. Abdulmecid 1849 és 1855 között két új palotát építtetett a régi helyére, és "Nüzhetiye" névre keresztelte őket, ami "frissesség" és "öröm" jelentése.

A Merasim Köszk, amelyet ünnepségek és diplomáciai fogadások számára építettek, barokk stílusú lépcsővel és díszítménnyel rendelkezik. Belül európai stílusú bútorokat és nyugati hatású dekorációt találunk. A szultán udvartartásának és a haraminak fenntartott Maiyet Köszk egyszerűbb: hagyományos elrendezésű, a központi udvarra néző szobákkal, és márványhatású stukkóval a falakon. A palotákat 1951-ben a Tanzimat Múzeumává alakították át, 1966-ban a Milli Saraylar (Nemzeti Paloták) tulajdonába kerültek, és 1985-ben múzeum-palotaként nyitották meg. Ha februártól júniusig látogat ide, a szobros medence körüli magnóliákat virágban csodálhatja; a Milli Saraylar szerint a magnóliák Abdulaziz uralkodása alatt kerültek a palota kertekébe, és II. Abdulhamid uralkodása alatt terjedtek el. A palota hétfőn zárva tart; a kert megtekintéséhez külön jegy is váltható.

Forrás: Milli Saraylar Başkanlığı; Vikipedi.

A Barbaros sugárút tetején, a Yıldız palota bejáratánál található mecsetet II. Abdulhamid emír építtette a palota közelében, mint egy pénteki mecsetet. Bár eredeti neve Hamidiye volt, általában Yıldız mecsetként ismert. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint az építés 1881 és 1885 között zajlott, és építésze egy olyan mester volt, aki a palota építési igazgatóságában dolgozott, akit az oszmán források Nikolaki Kalfa néven említik; egyes források szerint azonban Sarkis Balyan volt az építész. A Nemzeti Paloták Igazgatóságának leírása szerint a palota általános elrendezése a török-iszlám palotaépítési hagyományát folytatja, a keleti oldalon a palotával, a nyugati oldalon pedig a pénteki mecsettel.

Az épület a kor divatjának megfelelően ötvözi az orientalista és a neogótikus elemeket. A téglalap alakú udvar kis, magas kupolája a mihrab helyett a bejárat közelében található; a tizenhat ablakos kasztnin található neogótikus ablakok sok fényt engednek be. Belül, ha felnéz a kupolára, láthatja a kék alapon elhelyezett csillagokat, amelyek ugyanazt a mintát követik, mint a palota neve. A szultánok mecsetjeiben szokásos két minaret helyett itt egyetlen, csavart testű minaret található. A hünkar mahfil (szultáni erkély) rácsai mahagóniból készültek, és állítólag II. Abdulhamid saját keze munkája; a faipar a szultán egyik legismert foglalkozása volt. A mecset melletti óratorony 1890-ből származik, és hasonló stílusú. Abdulhamid uralkodása alatt itt tartották a pénteki imák alkalmából tartott ünnepségeket. A látogatás idejét a napi imák időpontjain kívül válassza ki, a pénteki délutáni imát hagyja ki; viseljen olyan ruhát, amely takarja a vállát és a térdét, a nőknek takarják a fejüket, a cipőket a bejáratnál hagyja, és a belső térben tartsa a hangját alacsonyra.

Források: TDV Iszlám Enciklopédia; Nemzeti Paloták Igazgatósága; Wikipédia.

A Yıldız Palota területén található parkok Kanuni szultán idejétől kezdve a szultánok vadászterületei voltak, a 17. és 18. században pedig vadász- és pihenőhelyként szolgáltak. A területen található első pavilon III. Selim uralkodása alatt épült, a szultán anyjának, Mihrişah szultánnak. Később Abdülmecid és Abdülaziz is építettek ide pavilonokat. A palota azonban II. Abdülhamiddel azonosult: a szultán a "Yıldız Saray-ı Hümayunu" nevet adta neki, ide helyezte a fő lakóhelyét, és uralmának 33 évében itt élt. A Milli Saraylar (Nemzeti Paloták) szerint a palota három részből állt: a főépület, amely a kormányzati épületeket tartalmazta, a szultán és a harém számára fenntartott privát terület, valamint a külső kert, amely ma a Yıldız Park. Az 1924-től katonai iskoláknak átadott épületek 2018-ban kerültek vissza a Milli Saraylarhoz, majd átfogó felújításon estek át, és a palota 2024-ben múzeumként nyitotta meg újra kapuit a látogatók számára.

A múzeum látogatásakor szentelje ki időt a harém épületeinek, a Küçük Mabeynnek és a Hasbahčének. Fontos megjegyezni, hogy a Milli Saraylar Múzeumkártyája nem érvényes ezekben a három területen, ezért a belépőjegyét ehhez igazítsa. A Hasbahčében található medence természetes pataknak tűnik, körülötte kisebb pihenőpavilonok találhatók. A külső kertből napjainkig fennmaradt három épület egyike a Şale Köşkü, amelyet 1877-1879-ben és 1889-ben Sarkis Balyan, majd 1898-ban Raimondo D'Aronco bővített. A palota híres a német császár, II. Vilmos látogatásai alkalmával készült, gyöngyházból készült teremről, valamint a 400 négyzetméternél nagyobb egybefüggő szőnyeggel burkolt fogadóterméről. A palota belső tereinek látogatása napjainkban nem mindig lehetséges, ezért érdemes a Milli Saraylarnál tájékozódni a nyitva tartásról. A palota szerdán zárva tart.

Forrás: Milli Saraylar Başkanlığı; Kültür Portalı; Vikipedi.

A Yıldız Park felső részén, a Palanga sugárúton található ez az épület egyben múzeum és továbbra is működő gyár. II. Abdulhamid szultán az 1890-es évek elején a palota kertjében létrehozta a Yıldız Çini Fabrika-i Hümayun nevű gyárat, annak érdekében, hogy felélessze a hagyományos csiszolt kerámia és porcelán művészetét, és mintát vett az európai palotáknál működő porcelánüzemekről. Az 1894-ben nagymértékben megrongálódott épületet még abban az évben felújították az olasz építész, Raimondo D'Aronco segítségével. A cél az volt, hogy kielégítsék a paloták és kastélyok porcelánigényét, és hogy azzal az oszmán birodalmat bemutassák a világ számára; bizonyos különleges darabokat külföldi uralkodóházaknak ajándékba adták.

A gyár által készített minden terméken megtalálható a félhold és csillag jelzés, valamint a gyár alapításának éve és a termék készítésének éve. A korabeli palotákat, kerteket és építészetet valósághűen ábrázoló tányérok és váázák értékes forrásként szolgálnak a ma már megszűnt építmények megjelenítéséhez. 1909-ben, amikor Abdulhamid szultánt eltávolították a trónról, a termelés szünetelt. 1910-ben, amikor a múzeumba került, Osman Hamdi Bey kezdeményezésére újraindult a termelés, és 1920-ig folytatódott. 1959-ben a gyár a Sümerbankhoz került, és 1995 óta a Milli Saraylar (Nemzeti Paloták) szervezetéhez tartozik. Ma a gyár hagyományos mintákból kiindulva falitányérokat, váázákat, cukortartókat, valamint kávé- és teaszetteket készít. A látogatás a gyár kézműves részlegét foglalja magában, és a belépőjegy erre a részlegre vonatkozik. A gyár állami ünnepekben és vallási ünnepekben zárva tart; a legfrissebb látogatási feltételekről tájékozódjon a Milli Saraylar weboldalán.

Forrás: Milli Saraylar Başkanlığı; Vikipedi.

A Yıldız Park a palota külső kertje. Eredetileg a Çırağan palota hátsó kertjeként szolgált, majd 1877 után a bővített Yıldız palota külső területének részévé vált. A szultán korában kizárólag a palotához tartozó terület, ma már mindenki számára nyitva áll, és egy 36 hektáron elterjedt városi park. A Milli Saraylar (Nemzeti Paloták) intézményének adatai szerint a külső kertben található számos épületből mára csak a Çadır, a Malta és a Şale pavilont sikerült megőrizni. A parkba a porcelángyár mellett vezető bejáraton keresztül léphet be, és lefelé sétálva először a Malta pavilonhoz érkezik. Ezt a pavilont, melyet Abdülaziz uralkodása alatt Máltáról származó kövekkel építették, Sarkis Balyan tervezte, ahogy az angol Wikipédia is feltünteti. Belül megcsodálhatja az mennyezet díszítéseit, a márvány részleteket és az aranyozott tükröt; a pavilon ma étteremként funkcionál.

A park egyik nagy tavának előterében található Çadır pavilon 1871-ben épült, Abdülaziz utasítására. A fehér és vörös színű, faragott kövekből készült homlokzata, a kétoldali, kanyarvonalú bejáratú lépcsője és a szimmetrikus elrendezése miatt egyszerű, de elegáns épület. A parkban tavak, vízesések, fa hidak és sétautak találhatók; egy mesterséges csatorna, amely a Çırağan sugárúton található bejárattól indul, egy függőhidat keresztez. Egy a Boszporuszra néző kilátópontnál pihenjen meg, és képzelje el, hogy a palota egykor a tengerig terjedő kertje volt. A túra itt ér véget, a Çırağan sugárúton található bejáratnál; innen a part mentén sétálhat tovább Beşiktaş vagy Ortaköy irányába.

Forrás: Milli Saraylar Başkanlığı; Wikipédia.