Ihlamur Kasrı

A Beşiktaş, a Yıldız és a Nişantaşı lejtői között elhelyezkedő Ihlamur-völgy a történelmi források szerint a 18. századtól a 20. század elejéig terjedő időszakban a Fulya patak által átszelt, hársfák és platánfák árnyékában, zöldellő területen található pihenőhely volt.

Ma a kaszárnyák helyén álló völgy első része, III. Ahmed szultán (1703-1730) idején a hajógyár főnöke, Hacı Hüseyin Ağa szőlője volt, majd az állami kincstárhoz csatlakozva a szultán birtokába került, és egy hasbahçévé alakult. A Yıldız felé emelkedő második részén, III. Selim szultán (1789-1807) és II. Mahmud szultán (1808-1839) íjászokkal együtt lövészversenyeket tartottak, amit néhány megmaradt emlékoszlop is tanúsít. Ezeken az emlékoszlopokon a szultánok vízzel teli edényekre leadott lövéseinek távolságai, fokozatai és dátumai vannak feljegyezve. Abdülmecid szultán (1839-1861) idején a völgy „Muhabbet Bahçesi” néven ismert harmadik része is hozzáadódott, és fásítási, valamint gátas rendezési munkálatok folytak.

A francia költő, Lamartine 1846-ban, a szultán vendégeként, az Ihlamur és környékét így írta le emlékeiben: 

„…A ház előtt lévő kertben gyönyörű gyümölcsfák álltak, és ott voltak a nagy hársfák, amelyek a völgy nevét adták. A három lépcsőfokból álló lépcső előtt egy kis szökőkút, amely nem tudta átlépni a jázminágakat, édes csobogással ömlött a márvány medencébe. A hárs a szultán legkedvesebb villája; itt pihen és elmélkedik.”

Lamartine által említett szerény szőlővilla helyére Abdülmecid szultán 1849-1855 között két kaszárnyát építtetett, és ezt a „ferahlık, tazelik, neşe, sevinç” jelentésű „Nüzhetiye” névre keresztelte. 

Abdülaziz szultán (1861-1876) idején a hasbahçében időnként különféle szórakoztatók és birkózóversenyek kerültek megrendezésre. A következő években a szultán és családja látogatási helyévé vált Ihlamur Kasırları a köztársaság kikiáltása után, 1951-ben a Török Nagy Nemzeti Gyűlés által átkerült az Isztambuli Önkormányzat használatába, és „Tanzimat Múzeum” néven lett rendezve.