A szeldzsuk főváros szíve: az Alaeddin-domb és környéke.

A túra a város közepén található Alaeddin-domb lábánál kezdődik. A Wikipédia szerint egy villamosvonal öleli körbe a dombot, így könnyen megközelíthető villamossal. Mielőtt felmászunk, figyeljük meg a domb formáját, mert ez nem egy természetes domb, hanem egy halom, amelyet évszázadokon át halmozott fel egy település. A Wikipédia szerint a halom körülbelül 450 méter hosszú és 350 méter széles, 20 méter magas, és ovális alaprajzú. A 1941-ben a Török Történelem Intézete által végzett ásatások azt mutatták, hogy a dombon található első település az időszámításunk előtt 3. évezredben, a korai bronzkorban jött létre. A domb később a hittiták, a frigiek és a lidiek uralma alatt állt. A frigák idején a dombnak Kawania nevet adtak, és valószínűleg a város ókori neve, Ikonion, is ebből a névből származik. Amikor felmászunk a dombra, emlékezzünk arra, hogy a domb alatt található rétegek nagy része láthatatlan, a föld alatt rejtőzik. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint Konya első települése éppen ez a kis domb volt, és amikor a törökök elfoglalták a várost, a város a dombot körülvevő falakon belül helyezkedett el. 1097 után, amikor a város fővárossá vált, gyorsan növekedett, és I. Alaeddin Keykubad 1221-ben egy sokkal nagyobb fallal vette körül. Az enciklopédia szerint a falak mentén, 30 méterenként, összesen 108 torony volt, és a tornyokon fel volt írva a tornyokat építtető miniszter vagy uralkodó neve. A falak tornyai és kapui antik szobrok és domborművekkel voltak díszítve, amelyek egy részét a túra második állomásán, a Konya Arkeológiai Múzeumában láthatjuk. Ma a dombon a falakból már nem láthatóak a vonalak, de a domb szélén található utcák még mindig utalnak a régi városközpont helyére. A TDV Iszlám Enciklopédia ezt a rendszert a török városokban ritkán előforduló sugárirányú utcaként írja le; álljunk meg a domb szélén, és nézzük meg, hogyan terülnek el az utcák a környező területen. Ezután menjünk a domb északnyugati oldalára, mert a szeldzsuk palotája éppen itt, a domb északnyugati részén épült. Itt találjuk a palota városra néző paviljonjának romjait; a Kültúra Portál szerint a pavilon két szintes volt, és falait csiszolt kerámia és írott díszítések borították. A pavilon építtetője vitatott kérdés; a TDV Iszlám Enciklopédia szerint a legtöbb kutató a II. Kılıç A domb északi részén emelkedik az Alaeddin-mecsét, amelyet 1220-ban fejeztek be, és amely a város szultánok kori főmecséte. Ez a túraútvonal a dombot csupán jelképeként említi. A dombon található még egy 1902-ben épült kővíztározó, amely a Çayırbağı forrásból származó vizet gyűjti össze, valamint a 1936-ban emelt hősi emlékmű. A dombot, amelyet 1982-ben régészeti, történelmi és természeti védelem alá vontak, az 1910-es években beültették, és a város egyik népszerű pihenőhelyévé vált. Pihenjen egy pillanatra a fák árnyékában, és onnan, ahol ül, megfigyelheti, hogy a domb milyen fontos szerepet játszik a város lakóinak mindennapi életében. Ezután ereszkedjen le a nyugati lejtőn; a Kultúra Portál szerint az Ince Minareli Medrese (vékony minaretű iskola) közvetlenül a domb szomszédságában található, és a séta néhány percig tart. Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia, Alaeddin Köszkü.

Amintől a mederséhez érkezik, mielőtt belépne, szánjon néhány percet a homlokzat megtekintésére, mert a létesítmény legfontosabb értékei kívül találhatók. A Kulturális Portál szerint a medersét II. İzzeddin Keykavusz szultán uralkodása alatt, Sahib Ata Fahreddin Ali miniszter építtette a hadísz tudomány oktatására. Az építés dátuma a források szerint eltérő; a TDV Iszlám Enciklopédiája szerint egy 1265-ös alapítványi okiratban említik az építményt, ami azt jelenti, hogy a medersének valószínűleg ennél korábban kellett elkészülnie. A díszített bejárat a homlokzat közepén található, és egy több mint öt méterrel a főfal elé kiugró tömeg tetején helyezkedik el. A TDV Iszlám Enciklopédiája az Anatóliában a szeldzsuk időszakban épült leglenyűgözőbb díszített bejáratok közé sorolja. Figyelje meg a bejáratot két oldalról övező, a tetején csomókat képező, a gerendákig vezető feliratokat. A Kulturális Portál ezt a bejáratot az egyik ritka példának nevezi, ahol ilyen intenzíven használtak feliratokat. Figyeljen arra is, hogy a feliratok teteje el van vágva; az enciklopédia szerint ez azt jelzi, hogy a bejárat ma hiányos, és a gerenda valójában magasabban volt. Nézze meg közelebbről a boltív feletti két medalliont; a Kulturális Portál szerint az egyiken "Amel-i Kelük", a másikon pedig "bin Abdullah" áll, ami azt jelenti, hogy mindkettő együtt a tervező nevét adja meg. Ezután nézze meg a minaret, amelyről a létesítményt elnevezték; a téglából készült test egy szabályos alapra épül, és téglából, üvegcserepekből és faragott csempékről készült. A minaret eredetileg két szintű volt, és a létesítményhez képest nagyon magas. 1901-ben egy villámcsapás lerombolta a minaret első szintjét, és a ma látható rövid test azóta áll. A TDV Iszlám Enciklopédiája szerint a minaret szabályos testét régi fényképeken a második szintig ugyanilyen formában látható. A testben található, türkiz színű üvegcserepek szabályos elrendezését alulról felfelé követve a legjobb módja annak, hogy elképzelje a villámcsapás előtti magasságot. Belépve először egy keresztboltozatos előcsarnokba jut, amelyet az enciklopédia szerint úgy terveztek, hogy szimmetriát teremtsen a szemben lévő fő udvarral. Ezután egy kb. 11 méter oldalú udvarba jut. A TDV Iszlám Enciklopédiája szerint ez az egyik három olyan medersében Konya városában, ahol az udvart egy kupola fedi. Az udvar közepén egy medence található; a kupola tetején egykor egy nagy világító tor A legfontosabb elemek a Konya váraiból származó, magas domborítványok. Az első megállóban említett falak tornyait díszítő köveket itt közelről megtekintheti. A Kulturális Portál szerint ebben a múzeumban találhatók a szeldzsukok szimbólumának számító, kétfejű sas és szárnyas motívumokkal díszített legnagyobb és legszebb márvány domborítványok. A domborítványok megtekintése után gondolja át újra a kaput; ugyanazon korszak kőművészetének két oldalát láthatja egyszerre, az egyiket az építészet részeként, a másikat pedig önálló műalkotásként. A medresze (korántúli iskola) 2014-ben került fel az UNESCO világörökségi előjelölt listájára, az "Anatóliai szeldzsuk medreszeinek" címmel. A látogatás időpontjait a Kulturális és Turizmus Minisztérium weboldalán ellenőrizheti; a belső területek fényképezése előtt érdemes a személyzettel konzultálni. A kilépés után, a domb lábánál sétálva elérheti a Karatay Medreszejéhez; a két medrese közötti út néhány percet vesz igénybe. Forrás: Kulturális Portál, İnce Minareli Medrese.

A Karatay Medreséjéhez a keleti főbejárattal lehet bejutni. A TDV Iszlám Enciklopédiája szerint a kapu nem a homlokzat közepén található, hanem inkább az egyik sarokban. A Kulturális Portál azt írja, hogy az épületet 1251-ben építtette II. İzzeddin Keykavusz szultán idején Celaleddin Karatay emír. A főbejárat felett található nagyméretű felirat, az enciklopédia szerint, az építés dátumát és Karatay nevét tartalmazza. A kapu márványból készült, két színű kőből, és egy csomó motívumot, valamint geometrikus mintákat tartalmaz, amelyek a szomszédos kilim mintákat idézik. Az épület tervezőjét illetően a források eltérő véleményeket fogalmaznak meg; a Kulturális Portál Muhammad bin Havlant említi, míg a TDV Iszlám Enciklopédiája szerint a tervező neve ismeretlen. A kapun átbelépve egy ma nyitott, kertszerű területre kerülünk. Az enciklopédia szerint ez valójában egy kb. 7,6 méter oldalú, kupolás tér volt. Az épület főépületének felső szintjén található háromszög alakú nyílások nyomai bizonyítják a korábbi fedést; mielőtt belépnénk, keressük ezeket a falon. Innen egy kis ajtón keresztül juthatunk el az épület központi részébe, a nagy kupolás térbe. A központi tér kb. 12 méter oldalú, és az összes építészeti elem és díszítés sértetlenül megmaradt. Álljunk egy pillanatra, és nézzünk fel; a kupolát borító, türkiz és sötétkék csempék, valamint a közöttük lévő fehér vakolatcsíkok, az enciklopédia szerint, az eget idézik. A kompozíció huszonnégy sugárral rendelkező csillagokból áll, amelyek szabályos módon halmozódnak egymásra a talajtól a kupola tetejéig, és különböző csomókkal vannak összekötve. A kupola súlyát a saroknál található, háromszög alakú elemekből álló, szárny alakú nyílások viselik. Ezek az elemek mind tartószerkezeti szerepet töltenek be, mind pedig összegyűjtik a kupola színét a négy sarokba. A kupola tetején található nyílás alatt egy négyzet alakú medence, egy kerek edény és egy görbe vízelvezető rendszer található. Az enciklopédia azt írja, hogy egyesek az ilyen nyílások és medencék miatt az épületnek obszervatóriumként funkcionáló jellegét tulajdonították. Ez egy értelmezés, nem pedig egy tény. Az épületet a 19. század végén elhagyták, 1954-ben felújították, és 1955. december 17-én a Cini Művek Múzeumaként nyitották meg. A TDV Iszlám Enciklopédiája szerint a múzeum ebben az épületben történő létrehozásának fő oka az, hogy az ép A padokon ülölve emberek, vadászjelenetek, kétfejű sasok, szfinkszek, szirénák és számos állat, a vadász kutyától a hegyi kecskéig, mind-mind ábrázolásra kerültek. Figyelmesen vizsgálja a figurák ovális arcait, a nagy, mandula alakú szemüket és a kis szájukat; az enciklopédia szerint ez az arctípus eredete Közép-Ázsiára vezethető vissza. A Kulturális Portál szerint a múzeumban szeldzsák, bégámságok és oszmán kori kerámiák, gipszdíszítések, szeldzsák kori tányérok és lámpák is kiállításra kerülnek. A Karatay Medresze 2014-ben került fel a UNESCO Világtörténelmi Örökség Ideiglenes Listájára "Anatóliai szeldzsák kori medreszék" címmel. A kupolás terem napközben zsúfolttá válhat; ha nyugodtan szeretné megtekinteni a szeldzsák kori alkotásokat, érdemes korán megkezdeni a látogatást. A látogatás napjait és időpontjait a Kulturális és Turizmus Minisztériumának oldalán ellenőrizheti. A múzeumból kilépve, sétáljon a domb környékén, majd dél felé; rövid, egy kilométeres sétával eljut az Arkeológiai Múzeumba, amely a Sahibata városrészben található. Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia, Konya Karatay Medresze Szeldzsák Kori Művek Múzeuma.

A Konya Régészeti Múzeum a Kültür Portál által megadott cím szerint Konya városában, a Meram kerületben, a Sahibata városrészben található; a portál azt is megemlíti, hogy a múzeum közel van a város ismert pontjai közül az Atatürk emlékműhöz. A múzeum története épületénél is régebbi. A Kültür Portál szerint a múzeum először 1901-ben nyílt meg, míg a Wikipédia a korabeli dokumentumokra hivatkozva 1899. december 9-re teszi az ünnepélyes megnyitást. A gyűjtemény kezdetben egyetlen szobában, egy iskola udvarában volt kiállítva, majd más épületekben, végül 1962-ben került a jelenlegi épületbe. A Wikipédia a múzeumot Anatólia első régészeti múzeumaként definiálja. A bejáratnál egy terem várja a látogatókat, ahol Sille-ből és a városközpontból származó bizánci kori építészeti elemek, valamint római kori sírkövek láthatók. Először a prehisztorikus tárgyak kiállítótermébe érdemes elmenni; itt a Çatalhöyük, Erbaba és Süberde ásatásainak eredményeként előkerült neolitikus leletek tekinthetők meg. A minisztérium múzeumával foglalkozó oldala ezt a korszakot az i.e. 6500 és 5300 közötti időszakra teszi, és kiemeli a kézzel formált kerámiatárgyakat, valamint az obszidiánból és a tűzről származó nyílhegyeket. Nézzék meg közelebbről az obszidiánból készült nyílhegyeket; ezek a kis eszközök, amelyek vulkanikus üvegből készültek, a legkonkrétabb bizonyítékai annak, hogy a Konya-síkságon az élet milyen régre nyúlik vissza. A korai bronzkori kiállítási termekben található tárgyak nagyrészt a Sızma és Karahöyük ásatásainak eredményei; ebben a részben láthatók a Beyşehir-tó környékéből származó, mintázott kerámiatárgyak is. A középső bronzkori rész a Karahöyükben 1952 óta folyó ásatások eredményeit mutatja be, amely ásatás az asszír kereskedők által létrehozott kereskedelmi hálózat egyik fontos állomásán zajlik. Itt kerámiatárgyakat, állatformájú edényeket, szőlőfüzér formájú lámpákat és pecséteket láthat. A vas kori teremben keressenek figurás, fríg kerámiadarabokat, amelyeket az Alaeddin-dombon találtak; így találkoznak azzal, ami a reggel feléjük sétáltak domb belsejéből került elő. Ugyancsak ebben a teremben láthatók a Kıcıkışla településről, Karapınar északnyugati részéről származó, festett fríg és lídiai kerámiatárgyak, valamint az urartiai bronz tűk. A római terem A túra végén a kertbe juthatunk, ahol a római korból származó szobrok, sírkövek, síremlékek, urnák, oszlopfejek és feliratok találhatók szabadban. A kert ideális hely a pihenéshez a túra végén. A Konya kormányzat közlése szerint a múzeum hétfő kivételével minden nap nyitva tart; a pontos nyitvatartási időket és a belépési feltételeket a minisztérium weboldalán ellenőrizheti. Ha a Çatalhöyük látogatását tervezi, a múzeum meglátogatása jó előkészület lehet, mivel a feltárások során talált leletek egy része ebben a kiállítóhelyen található. A múzeumból való kilépés után a városközpontba gyalog, vagy a hegyet körbejáró villamos segítségével juthat vissza. Forrás: Török Köztársaság Kulturális és Turisztikai Minisztériuma, Konya Régészeti Múzeuma.