A síkság szélén, a karavánút mentén, a sziklákból épült városból az Obruk-tó felé.

Kilistrához Konyából két úton lehet eljutni, és a választott útvonal befolyásolja a nap lefolyását. A Kulturális Portál szerint az első út a 34 kilométeres, aszfaltozott úton vezet Hatunsarayhoz, majd egy 15 kilométeres út ágazik le délkelet felé, a Gökyurt irányába. A második út a Konya-Antalya országúton található, a 36. kilométernél, a Kayalı elágazásánál balra letérve, körülbelül 9 kilométer hosszú. Ez az útvonal lehetővé teszi, hogy az odafelé vezető úton a Hatunsaray irányba, a visszafelé vezető úton pedig az Antalya irányba menjen, ami változatosságot és időt takarít meg. Ha Hatunsaray irányából érkezik, a területre a régi Királyút mentén jut el, amelynek köves felülete még ma is látható. Amikor leszáll az autóból, szánjon néhány percet arra, hogy végig sétáljon ezen a köves úton, mert ez a terület leginkább arról mesél, hogy miért épült itt letelepülés. A Kulturális Portál szerint a területen található kerámiák azt mutatják, hogy a hely története a késő bronzkorig nyúlik vissza. Kilistra sziklái vulkanikus tufok, amelyek 11 és 3 millió évvel ezelőtt alakultak ki, és könnyen faraghatók voltak, ezért is választották őket. A túrát a fő sziklaképződmény előtti síkságról kezdje, és először távolról nézze meg a sziklafelületeket. Ezek a tömeges szerkezetek, amelyek kívülről egy természetes sziklaképződménynek tűnnek, valójában belső terükben tágas szobákat rejtettek; a minisztérium forrásai szerint a város alapításakor a diszkréció volt a legfontosabb. Figyelmesen vizsgálja a "ablakoknak" tűnő kis nyílásokat, mert a fény és a levegő ezeken a rácsokon és szellőzőnyílásokon keresztül jutott be. A letelepülés a korai bizánci időszakban öt különböző sziklaformációra terjedt ki, ezért ne maradjon egyetlen helyen, hanem a túra során a különböző formációk között mozogjon. A lakóhelyek mellett keressen a mindennapi élet nyomait, például ciszternákat, műhelyeket, műhelyeket, kutakat és sírokat. A nagyméretű víztározó a leglenyűgözőbb építmény, amely jól szemlélteti, mennyire értékes volt a víz a száraz sztyeppeken. A magas sziklákon található megfigyelőtornyok és menedékek azt mutatják, hogy a település egyben őrségi funkciót is betöltött. A sziklába faragott kereszt alaprajzú kápolna a terület legismertebb faragott építménye; ezt egy egyszerű építészeti alkotásként tekintheti. Amikor belép a sziklahelyiségekbe, engedje le a fejét, mert a küszöbök alacsonyak, a padló Forrás: Kulturális portál, Kilistra (Lystra); NTV (AA), Kilistra ókori városa; CNN Türk, Konya "tündérsziklái", Kilistra; Wikipédia, Kilistra.

Sille a városközponttól körülbelül hét kilométerre található, és oda könnyen el lehet jutni önkormányzati busszal, minibusszal vagy autóval. Amikor Kilistrától visszatérve a várost északnyugat felé hagyja el, és közeledik a völgy szájához, a hirtelen keskenyedő út jelzi, hogy a helyhez érkezett. A település bejáratánál érdemes leszállni az autóból, és gyalog bejárni Sille-t, mert a hely értéke nem egyetlen építményben rejlik, hanem az utcák és a lejtők összességében. A település egy mély és keskeny völgy két oldalán épült, amelyet a Sille-patak északról délre szeli ketté. A völgy alja körülbelül ezer kétszáz tíz méter magasságban található, és a Küçük Gevele és a Büyük Gevele csúcsok veszik körül. A település nevének eredete vitatott; egy elmélet a görög mitológiában szereplő Silenhez köti, míg egy másik a "szellemeket" jelentő Syllához. Először sétáljon a patak mentén, és nézze meg a két lejtőt egymással szemben; innen a legjobban láthatja, hogyan támaszkodnak a házak a sziklákhoz és egymáshoz. A patak feletti régi hidak összekötik a két oldalt, és remek kilátást nyújtanak a völgyre. Nézze meg a házak falain található köveket; a helyen található vulkanikus és andezit típusú Sille-kő, amely nagy hőállóságú, ezért sütőépítéshez és építőanyagként is használják Konya számos régi épületében. A Wikipédia szerint ezt a követ egykor huszonhétszer annyi bányában bányászták, de ma már csak néhány bányában folytatják a termelés. A piactéren keresse a 1884-ben épült Hacı Ali Ağa fürdőt; a női és férfi rész, a víztartály és az oszmán felirat nagyrészt lepusztult, de felújították. A fürdőtől indulva menjen fel a lejtőkre vezető szűk utcákba, és nézze meg a hagyományos Sille-házak homlokzatát, amelyek a hely történelmi hangulatát idézik. A déli lejtőn található körülbelül negyven barlang, amelyeket a sziklába vájtak, a Kulturális Portál szerint Sille egyik legfontosabb történelmi emléke; ezeket a patakpartról lehet a legjobban látni és megszámolni. Sille egykor egy multikulturális település volt, ahol különböző közösségek éltek együtt, de 1924-ben a népességcsere után a jellege megváltozott; amikor a városban sétál, ne feledje, hogy egy olyan helyen jár, ahol hosszú együttélés nyomai láthatók. A források szerint Sille népessége a köztársaság előtt nyolcmillióra rúgott, és 1907-ben tizenhárom városrészből állt. Ma Sille a Selçuk A gát tetejéről, a völgyre tekintve, egy pillantással láthatja a Küçük Gevele hegyoldalait, amelyet Takkeli Dağ néven is ismernek, valamint azt, hogy a település milyen szorosan épült a völgybe. A délutáni étkezés Sille-ben a legmegfelelőbb választás az útvonal üteméhez, mivel a következő két megállóban korlátozottak az étkezési lehetőségek. A visszautazás során a városközpontot elhagyva, kelet felé haladva vegye az Aksaray útra; a következő megálló a Zazadin Han, amely ezen az úton található. Források: Kulturális Portál, Sille; Konya Kormányzat, Sille; NTV (AA), Konya: 5000 éves történelemmel büszkélkedő Sille; Wikipédia, Sille és a Sille-gát.

A Zazadin Karavanszálló Konya városától körülbelül 22 kilométerre található, az Aksaray úttól 5 kilométerre, a Tömek nevű falu közelében. Az autópályáról letérve, a síkság közepén hirtelen megjelenő, nagyméretű építmény azonnal utal arra, hogy ez a karavánszálló egykor milyen fontos jelként szolgált a kereskedők számára. Amikor leszáll az autóból, mielőtt belépne, tekerje körbe az épületet, mert ennek a karavánszállónak a legérdekesebb része a külső falai. A homlokzatot alátámasztó sokszögű, négyzetes és hengeres pillérek, valamint a saroktornyok a szerkezetnek várszerű megjelenést kölcsönöznek. Nézze meg a falak köveit; a Konya kormányzatának leírása rámutat arra, hogy számos újrahasznosított követ használtak, és a falakon számos kőműves jel található. A Selçuk Egyetem kutatói szerint ezek közül néhány kő a római és bizánci korból származik, ezért a falakon különböző méretű és kidolgozású köveket láthat. Ezután menjen a déli homlokzatnál található díszített bejárathoz, és figyelje meg a kétféle színű kövek váltakozó elrendezését. Figyelje meg a bejárat két oldalán található, kötélmintás kis oszlopokat és azok díszes koronáit. A díszített bejáraton át egy alacsony boltíves előcsarnokból jut ki az udvarba. Az udvar déli, keleti és északi oldalát fedett folyosók és szobák ölelik körül. A források szerint az udvarban 24 nyitott és zárt szoba, valamint egy fürdő, raktár, tároló és istálló található. Az előcsarnok felett, az udvar délnyugati sarkában egy kőből épített lépcső vezet egy kis imaházba, amely csillagolt mennyezettel van fedve; tekintse ezt az építményt a karavánszálló építészeti koncepciójának részeként. Az udvar északi oldalán egy másik kőből épített lépcső vezet a tetőre; ha fel lehet jutni, ne hagyja ki a lehetőséget, hogy a síkságot a magasból láthassa. Ezután menjen a nyugati oldalon található zárt részhez, a díszített bejárat felé; ez a rész egy nagy terem, amely télen szállást biztosított, és amelynek padlója és boltívei egyaránt lenyűgözőek. Belül a központi rész szélesebb és magasabb, mint a szomszédos részek, és a közepén található négyzetes területet egy kupola borítja, amelyet trombokkal kapcsolnak össze. A kupola teteje a restaurálás során átlátszó kerettel és csillagtoronnyal lett lefedve, ezért a belső tér fényesebb, mint amire számít. Próbálja meg megtalálni a két feliratot a bejárat felett; ezek szerint a zárt részt 1235 Várja meg, hogy a délutáni napfény oldalról bevilágítsa a bejáratot, ekkor a kétféle színű kőanyag a legszebben különül el. Innen forduljon vissza az Aksaray felé vezető úton, és haladjon kelet felé; a végállomás, a Kızören Obruğu, ugyanazon az úton található. Forrás: Konya Kormányzat, Zazadin Han; TRT Haber (AA), a szeldzsuk kori Konya legnagyobb szállodája; Timeturk (AA), a Zazadin Han pompájában várja vendégeit; Wikipédia, Zazadin Han.

A Kızören-i szakadék Konya és Aksaray városát összekötő út északra, a Karatay kerülethez tartozó Obruk nevű településen található, és a városközponttól körülbelül hetvenöt kilométerre fekszik. A Zazadin után a út egy sík fennsík közepén halad; ha elgondolkodunk azon, hogy ez a síkság milyen karsztos üregrendszereket rejt, az még inkább értékkel tölti meg a látványt. Amikor leparkolunk, ne a szakadék szélére menjünk, hanem azonnal a nyugati oldalán található Obruk Karavánszállónak. Ez a szultánok korabeli szállása, amelynek felirata nincs, és nem ismert a megrendelője, a történészek a 13. század első felére datálják. A szállót azért építették ide, mert itt volt víz; a karavánszállónak hosszú ideig ebből a forrásból nyerte a vízellátását. A Selçuk Egyetem 1996-ban ásatásokat és takarítást végzett a szállón, és az elmúlt években a Karatay önkormányzat felújította és rendezte a környezetét. Nézzük meg a falakon található feliratokkal ellátott köveket; az önkormányzat közölte, hogy ezeket lefordították, és információkat tartalmaznak a korabeli életmódról. A Showcaves szerint a "szakadék" szó csak Konya régiójában található, egyedi karsztos tavakat jelöl. A fennsíkon található törmelékek többsége kiszáradt; a Kızören különösen fontos, mert még mindig megőrzi a vizét. Ezután menjünk a szakadék szélén található kilátópontra, és mielőtt letekintünk, álljunk meg egy pillanatra, hogy átfogjuk a mélységet. A fennsík tetején szélesülő, tölcsérszerű mélyedés a vízhez ereszkedik le meredek mésztufa falakkal. A Showcaves adatai szerint a ellipszis alakú szakadék körülbelül száznyolcvan méter hosszú és százötven méter széles, a víz mélysége pedig körülbelül száznegyvenöt méter; a Wikipédia nagyobb méreteket említ, ezért ezeket az adatokat csak hozzávetőlegesnek kell tekinteni. A víz felszíne ma már több mint húsz méterrel alacsonyabban van, mint a fennsík szintje, és ez nem csupán egy természetes jelenség. A föld alatti víz túlzott mértékű felhasználása a mezőgazdaságban csökkentette a tó szintjét; 1996 és 2006 között a szint körülbelül tíz méterrel süllyedt. Ezért a tóból történő vízleválasztást megszüntették. A tó szintje emellett az év során akár öt méterrel is változhat. A geológus, Fetullah Arık szerint a Kızören déli részén, Karapınar felé vezető területen számos új szakadék keletkezett az elmúlt években, a régi szakadékok mellett. Hosszú ideig nézzük a vízfelszínét; a Wikipédia szerint ebben a mély, A tó egyik oldaláról a másikra sétálva, különböző szögekből nézve lehet igazán megérteni a kráter mélységét. Ez a nap utolsó állomása; mielőtt sötét lenne, érdemes felkeresni az Aksaray felé vezető utat, és visszatérni Konya városába, mert a sötét vidéki utakon való vezetés veszélyesebb. Források: Showcaves, Kızören-tó; Ramsar Sites Information Service, Kizören Obrouk; Timeturk (AA), egy 800 éves karavánszálló, ahonnan kilátás nyílik az Obruk-tóra; Memurlar.net (AA), Obruk Han; Wikipédia, Kızören-tó.