A Marmara-tenger nyugati partján, Büyükçekmece-től Silivriig.

A tó déli végén, a tengertől legközelebb eső részen kezdje a sétát; ez a pont elérhető gyalog a Büyükçekmece központból, és a tó találkozási pontja a Márvány-tengerrel. Először nézze meg a vizet, és figyelje a formáját: a Wikipédia szerint ez egy tengeri öböl. A Çatalca környékéből dél felé vezető Karasu folyó alsó völgye egy sűrű öblöt alkotott, amelyet a feltörő tengervíz borított. Az öböl bejáratát később kavics, homok és agyagfal zárta el. Ezért a most látott víz egykor a tenger része volt. A tó és a tenger közötti szűk átjáró felett egy történelmi híd található; mivel a híd a korábbi útvonal része volt, most nézze meg távolról. Nézze meg a név eredetét is: a Wikipédia szerint a tó nevét a hidat megelőzően a tó másik oldalára való átkeléshez használt, kézzel vontatott, nagy tutajokról kapta. A kerületi történelem is azt állítja, hogy a hidat megelőzően a tutajokkal lehetett átkelni a két part között. Most fordítsa a tekintetét a tó tengertől távolabb eső részére. Itt a DSİ (Állami Vízügyi Hivatal) által 1983 és 1988 között épített gát választja el a tó vizét a tengertől. Az ISKI (Istanbuli Vízügyi Hivatal) honlapján található információk szerint a gát 1989-ben kezdte meg működését, és évente körülbelül százmillió köbméter vizet biztosít Isztambulnak. Ugyanazon a honlapoldalon szerepel, hogy a vízgyűjtő területe 620 négyzetkilométer, és a víz a Büyükçekmece víztisztító üzemben tisztítják, mielőtt a városba jut. Tehát a reggel látott víz része annak a víznek, amely az európai oldalon sok háztartásban folyik a csapokból. Nézze meg a gát és a tenger közötti keskeny területet is; a Wikipédia azt írja, hogy itt egy enyhén sós tó, víztartályok és nádasok találhatók. A nádasok a legélénkebbek reggeli órákban, ha van távcsöve, vigye magával. A BirdLife International szervezet 1989-ben fontos madárvédelmi területté nyilvánította a tó környékét. Ugyanazon a forrás szerint a tó területe körülbelül 28 négyzetkilométer, hossza hét kilométer, szélessége pedig két kilométer. A minisztérium által vezetett vizes élőhely-jegyzék azt is megjegyzi, hogy a tóban régen 30 halfaj élt, de ma már csak 15 maradt, amelyek közül négy idegen faj. Ugyanazon a dokumentumban szerepel, hogy a tó környéke erős ipari és lakossági nyomás alatt áll. A jegyzékben azt is feljegyezték, hogy a tó mély

A kervanszájhoz a észak felől közelítsen, mivel a bejárat csak ezen az oldalon található, és egy félköríves boltív. Először nézze meg a külső falat: a TDV Iszlám Enciklopédiájában a "Semavi Eyice" című cikk a szerkezetet 41 méter hosszú és 18,5 méter széles, téglalap alaprajzú szálláshelyként írja le. A kormányzati oldal 48 méterrel adja meg a hosszúságot; mivel a források eltérnek, ne ragadjunk le a számoknál, hanem sétálva érezze meg, milyen hosszú a szerkezet. Nézze meg a falakat: a faragott kövek közé téglák vannak beépítve. Nézze meg a tetőt: a szerkezet kétoldalú, nyeregtetővel van fedve. A "Kurşunlu Han" nevet onnan kapta, hogy a tetőt egykor ólomlemezek borították; a TDV szerint ma már hagyományos, agyagtető borítja. A források óvatosan adják meg a megépítését. A kormányzati oldal azt írja, hogy 1566-ban Kanuni Sultan Szulejmán építtette Mimar Sinan segítségével. A TDV szerint a pontos dátum nem ismert, de a szerkezet szerepel Sinan műveinek listájában, és valószínűleg Kanuni uralkodása alatt épült. Ugyanazon a cikkben szerepel, hogy Kanuni utolsó éveiben elkezdődött egy híd építése, és a hídhoz egy csatornás kútot építettek; a szálláshelyet is ugyanezekben az években építették. Most menjen a déli oldalra, mivel a szerkezet csak innen kapja a fényt. A legalsó sorban nyolc rácsot láthat, majd a nyolc felső ablakot; az ablakok váltakozva félkörívesek és nyílásosak. A háromszög alakú falon középen egy nyílásos ablakot, két oldalán pedig félköríves ablakokat talál. Az oldalfalak vakok, azaz nincsenek ablakok. A bejáratnál látható, hogy a kapu két oldalán egy-egy szoba volt; a TDV szerint a bal oldali szoba szinte teljesen elpusztult, a jobboldali pedig jó állapotban van. A cikkben olvashatja, hogy ezek a szobák a szálláshely vezetőjének otthona, vagy a katonai vezetők számára fenntartott szobák lehettek. Ha a kapu nyitva van, lépjen be, és nézze meg a középső tartórendszert; a tíz tartót, amelyek valójában fából készültek, a legutóbbi felújítás során beton oszlopokkal helyettesítették. Mindkét oldalfalon tíz tűzhely, valamint tizenkét beépített szekrény található. A falak mentén futó magas padok voltak azok a helyek, ahol az utazók elhelyezték az ágyaikat. Mivel a szerkezet Isztambult a nyugati területekkel összekötő főútvonalon volt,

A múzeum a Mimarsinan városrészben található, a Çarşı utcában. A hidat átlépve, amikor belép a városrész keskeny utcájába, a homlokzatán könnyen felismerheti. Mielőtt belépne, nézze meg az épületet kívülről, mert maga az épület is egy dokumentum. A múzeum hivatalos weboldala szerint az épület egy régi, kőből épült épület, amely a népességcsere idejét is átélte. Ugyanazon az oldalon azt is olvashatja, hogy Büyükçekmece a népességcsere előtt egy olyan hely volt, ahol görögök és törökök éltek együtt, majd a távozó lakosság helyére törökök költöztek. A Wikipédián azt olvashatja, hogy a önkormányzat felújította az épületet, és a múzeum 2011 júliusában nyílt meg. A hivatalos weboldal szerint a múzeum 210 négyzetméteres, és két különálló szobából áll. A Wikipédia angol nyelvű oldalán azt írják, hogy a földszint a világ különböző országainak jelmeit mutatja be, míg a felső szint a török jelmeit. Érdemes a földszinttől kezdeni a látogatást. Ha tudja, hogy a kollekció honnan származik, másképp fogja látni a ruhákat. A ruhák a világ különböző országainak néptánccsoportjai által a Büyükçekmece-ben minden nyáron megrendezett Nemzetközi Kulturális és Művészeti Fesztiválon átadott jelmezek és kiegészítők. A Wikipédia angol nyelvű oldalán azt írják, hogy a fesztivál 2000 óta zajlik, és 2003 óta tagja a Nemzetközi Népzenei és Népművészeti Szervezetek Tanácsának (CIOFF). Egy hírforrás szerint a fesztivál négyszer kapta a tanács legjobb fesztivál díját. A vitrinekben az országneveket olvashatja, a Wikipédia angol nyelvű oldalán azt írják, hogy a kollekció 44 különböző országból származó ruhákat tartalmaz. Ugyanazon a forráson azt is olvashatja, hogy Spanyolország, Üzbegisztán, Malajzia, Thaiföld, Mexikó, Lengyelország, Venezuela, Etiópia, Argentína, Grúzia és Indonézia is szerepel a kollekcióban. Nézze meg a ruhák anyagának színeit és mintáit, a hivatalos weboldal is kiemeli, hogy a kiállítás éppen ebben a változatosságban rejlik. Ne hagyja ki a hagyományos jelmezekről készült fényképek gyűjteményét sem, ezekből láthatja, hogyan viselték a ruhákat. A Wikipédia szerint a kiállítás legöregebb darabja egy több mint száz éves menyasszonyi ruhát. Ugyanazon a forráson azt is olvashatja, hogy a kiállítás több mint kétezer darabot tartalmaz, és a darabokat időnként cserélik, így a következő látogatásakor más ruhákat láthat. A felső szintre felmenve az Anatólia Forrás: A Világ Ruhái Múzeumának hivatalos weboldala; Wikipédia, Világ Ruhái Múzeum; Milliyet, Büyükçekmece Ruházati Múzeum.

Az IETT 300-as busz elvisz Silivri központjába. A Kalepark a város tengerre néző, keleti részén található, egy régi vár területén. A helyi önkormányzat történeti leírása szerint Silivri egy meredek, sziklás dombon épült, amely a tenger fölé emelkedik, és ez a domb idővel fallal vette körbe a várost. Ugyanez a szöveg azt is mondja, hogy a város egy 56 méter magas sziklahomlokon áll, három oldalát fallal, a negyedik oldalát pedig egy áthatolhatatlan szakadékkal védik. A Wikipédiában azt írják, hogy a park egy 47 méter magas szakadékon helyezkedik el; a két méret valószínűleg különböző helyekről származik. Mielőtt belépne a parkba, nézze meg a kapu melletti falat, mert itt a legjobban láthatók a vár maradványai. A Wikipédia szerint a vár története a 3. századig nyúlik vissza, de a fennmaradt épületrészek nagyrészt a 9. és 12. századból származnak. Az önkormányzat szerint a bizánci császár, Arkadiusz, feleségét, Evdoksziát akarta megörökíteni a várral, és ezért a város nevét Evdoksziapolisra változtatta. Az angol Wikipédia ezt is megerősíti, és azt is hozzáteszi, hogy a város egy ideig az ókori Selymbria nevét viselte. A török Wikipédia szerint a 9. században a császár, III. Mihail, egy várat építtetett a dombon, amelynek maradványai ma is láthatók. Mivel a források különböző időszakokat említenek, valószínű, hogy a falakat többször is felújították. Az önkormányzat szerint a 1509-es években, II. Bajazid uralkodása alatt, a Silivri falait is felújították. A Silivri önkormányzata a felújítások befejezése után 2020. augusztus 30-án nyitotta meg újra a parkot. Lépjen be a parkon belüli szabadtéri múzeumba, ahol körülbelül 150 kőből készült tárgy található, amelyek a római, bizánci és oszmán korokból származnak, és Silivri és a környékén kerültek elő. Egy hírforrás szerint a tárgyakat az Isztambuli Régészeti Múzeumok Igazgatósága koordinálásával helyezték el, és köztük sírkövek is vannak. Nézze meg a sírkövek formáját és díszítését, majd olvassa el a tárgyak melletti táblák szövegét. A feliratok összehasonlítása segít megérteni, hogy a várost a különböző évszázadokban hogyan építették át. Ugyanazon a hírforráson szereplő látogatók elmondták, hogy a tárgyak korábban a parkban szétszóróan voltak kiállítva, de most egy átfogó, táblákkal ellát

A Danamandıra Természeti Park Silivri északi részén, a Danamandıra falu közvetlen délnyugati részén található. Amint elhagyja a partot és a mezőkön át a fák közé kerül, érezhetően megváltozik a nap második fele. A tömegközlekedéssel ide jutni nehéz, ezért érdemes autóval tervezni az utat, és a park bejáratánál parkolni. A park bejáratánál parkolási díjat kell fizetni; a legfrissebb információkat a park üzemeltetőjétől érdemes kérni.

A park státusza fontos, hogy megértsük a terület jelentőségét. A Wikipédia szerint ez a terület, amely tavakat rejt, 2006-ban védett természeti területté vált. A mezőgazdasági és erdészeti minisztérium listája azt mutatja, hogy a területet 2015. december 16-án nyilvánították természeti parknak, és a parkot a 1. Igazgatóság alá tartozik. A Wikipédia szerint a tavakat nádasok veszik körül, és ez a terület ekkor vált természeti parkká.

A park különleges kezelési rendszert alkalmaz: a szomszédos Esenyurt önkormányzata 2016-ban 49 évre bérbe vette a területet, hogy egy zsúfolt városrész lakói számára nyaralóhelyet biztosítson. Ugyanazon a forrás szerint a parkot ebben az évben május közepén nyitották meg. A park üzemeltetőjének weboldala szerint a parkban tóra néző sétautak, kerékpárutak és piknikhelyek találhatók.

A bejárat után a tó felé sétálva figyelje a nádas partot. Lassan sétáljon a vízparton, mert a nádak között rejtőznek a madarak, és ha csendben marad, több mozgást fog észrevenni. A séta nagy részét töltse a sétányokon, és pihenjen az erdő árnyékos részeiben, miközben egyik tavóról a másikra halad. Figyelje meg a különbséget a Büyükçekmece-ben látott tenger és az erdőben található tavak között: az egyik egy hatalmas lagúna, amely ivóvíztartalék lett, a másik pedig csendes tavacskák az erdő közepén. Ez a különbség jól szemlélteti, mennyire eltérő a partvidék és az észak-törökországi táj.

A park üzemeltetőjének weboldala hangsúlyozza, hogy a park természetes jellegét megőrzik, és a területet a természetvédelem szellemében alakították ki. Ezért kerülje a sétányokról való letérést, és ne szakítsa ki a növényeket. Ugyanazon a weboldalon egyértelműen szerepel, hogy a parkban táborozni tilos; csak napi látogatóként érkezzen, és a sötétedés előtt távozzon. Ha piknikezni szeretne, csak a kijelölt területeket használja, és tartsa be a tűzgyújtással kapcsolatos szabályokat. Vidd magaddal