A Kumkapı és a Yedikule közötti szakasz, a Márvány-tenger partján, melyet falak és kertek uralnak.

Kumkapı nevét egyike a Márvány-tenger falainál található kapuknak. A Wikipédia szerint a Yedikule-től Ahirkapı felé vezető úton található ötödik városkapu. A bizánci korban Kontoskalion volt a neve, ami "kis kikötő"-t jelentett. Eremya Çelebi-ről szóló egy tanulmány szerint a helyi kikötőt a 13. században, a VIII. Mihail Palaiologosz uralkodása alatt építették újjá, és Kumkapı a város egyik legnépesebb része volt. A hódítás után a városrész továbbra is egy élénk, a tengerpart közelében található negyed maradt; a TDV Iszlám Enciklopédia szerint Fatih Sultan Mehmed miniszterének, Karamani Mehmed Paşának a Kumkapí-ban található mecsetét 1465-ben építették.

A Wikipédia Kumkapít Isztanbul híres halásztelepeinek egyikeként említi, és a városrész mára is megőrizte ezt a karaktert. A tengerpart melletti Kumkapí Halpiacot az Ázsia-Európa alagút építkezése miatt átépítette az Isztambuli Közigazgatási Központ (İBB). A központ közleménye szerint az átépítés során a boltok száma nem változott, és a 25 halász vállalkozó a régi rendszerben maradt. Bár a halászati szezon szeptembertől májusig tart, a piac a horgászatnak köszönhetően egész évben nyitva tart. A mellette található nagykereskedelmi halpiacot pedig a Büyükçekmece városrészben található Gürpınarba költöztették.

Érkezzen korán reggel, és nézze meg a nap friss halait az árusoknál; kérdezze meg az eladóktól, melyik hal szezonja van éppen; egy jó utazó itt az árak helyett a szezonális kínálatot vizsgálja. Mielőtt fényképeket készítene az ott dolgozókról, kérje meg a hozzájárulásukat. A piac után kövesse a tengerparti utat nyugat felé. Az út a falak előtt halad, és ahogy halad, időnként tornyok és falrészeket láthat. Körülbelül három kilométert kell mennie, mire eljut Samatyába.

Források: Wikipédia; Yalova Social Sciences Journal (Kazancıoğlu); TDV Islamic Encyclopedia; İBB Agriculture and Fisheries Directorate.

Samatya neve a görög "Psamathion" szóból származik, ami homokosra utal. A Wikipédia szerint a városrész nevét valószínűleg a múltban itt található homokos talajról kapta. A tengerparti Samatya kapunál egy kikötő is volt. Egy 17. századi forrásokat elemző tanulmány szerint a kapu környékén házak és kertek voltak, és ez a terület az egyik fontos városi útvonalon feküdt. A városrész hosszú időn keresztül különböző közösségek otthona volt; a közelmúltig is sok volt az itt élő, isztambuli származású örmény lakos.

Manapság Samatya szíve a történelmi piac és a tér, amely a vasútvonallal határos. A halboltok a városrész legjellegzetesebb elemei; emellett népszerű helyszín film- és sorozatforgatások számára is, mivel a városrész nagyrészt megőrizte történelmi karakterét. Itt forgatták a "Második Tavasz" című sorozatot és Nuri Bilge Ceylan "Három Majom" című filmjét. A tér minden évben a Şehristanbul Egyesület által szervezett Isztambuli Halfesztivál helyszíne; a fesztivál napjaiban sült halakat osztanak a nagyközönségnek, és különböző programokat szerveznek.

Itt ne siessen. A Kumkapı-ból érkező hosszú tengerparti sétát követően pihenjen egyet a téren, és nézze meg a piac üzleteit és a mellékutcákat. A városrész nyugodt hétköznapi reggelének és a fesztivál napjainak zsúfoltsága között nagy a különbség; válassza ki a napot a saját preferenciái szerint. A tértől indulva északra, a Koca Mustafa Paşa mecset felé sétáljon. A mecset néhány száz méterre van a tértől, és az út enyhén emelkedik.

Forrás: Wikipédia; Yalova Társadalomtudományi Folyóirat (Kazancıoğlu).

A Koca Mustafa Paşa-mecset a hozzá tartozó komplexum központja, és a népszerűbb nevén Szümbül Efendi-mecset. Az udvarban található Szümbül Efendi mauzóleuma. Az épület bizánci eredetű, és II. Bajazid nagyszultán főminisztere, Koca Mustafa Paşa alakíttatta mecsetté 1486-ban. Az egyik bejárat felett található arab felirat az 891. évnek (1486) a dátumát jelzi, míg a másik felirat II. Bajazid nevét tartalmazza.

A TDV Iszlám Enciklopédiában található cikk részletezi, hogy az átalakítás miért kiemelkedő építészeti szempontból. Az oszmán építész nem kényszerítette a torz alaprajzú épületet a mihrab (imádkozási irány) felé való elfordításra, hanem egyenes, új tengelyt hozott létre, és így az épületet észak-déli irányban egy átmenet nélküli mecsetté alakította át. Két, ablakokkal ellátott félkupola került a mellékházak fölé, a falakat kívülről kőburkolattal borították, és észak felé egy öt kupolával ellátott imahelyet építettek, amely hat oszlopra támaszkodik. A cikk emellett azt is megemlíti, hogy ez a tervezési megoldás azelőtt nem volt gyakori, ezért ezt a mecsetet az ilyen típusú épületek úttörőjének tekinthetjük.

Az udvarban három dologra érdemes figyelni. A minaret nyolcszögletes talapzata, a csavart oszlopai és a díszítések olyan elegáns megoldásokat mutatnak, amelyeknek a TDV szerint nem található párja Isztambulban. Az udvar közepén egy 1737-ben Beşir Ağa, a Darüssaade agájának emeltetett oszlopos kút található. A környező temetőben a híres kalligráfus, Hafız Osman sírja is található. Yahya Kemal nevét viselő verse is erről a városrészről szól.

A mecset látogatható. Az imák idejében érdemes a látogatást elhalasztani. A látogatáskor vegye le a cipőit, öltözzön úgy, hogy vállai és térdei fedettek legyenek, a nőknek kendővel kell fedniük a fejüket, és a belső térben tartson csendet.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia; Wikipédia.

A karafalakok körzetében található kertek Isztambul egyik legrégebbi városi mezőgazdasági területe. A Fatih önkormányzat a Yedikule kerteit évszázadok óta a város termelési kultúrájának és városi emlékezetének fontos részének tekinti. Egy, a 18. századi dokumentumokat vizsgáló DergiPark cikk szerint 1733-ban a Yedikule-től az Ayvansaray-ig terjedő falak mentén 77 kerti terület volt található. A tulajdonosok között kereskedők mellett a kormányzat magas rangú tisztviselői is szerepeltek, és a cikk ezeket a területeket a város élelmiszerellátásának jelentős bevételi forrásaként értékeli.

A kertek ma a legismertebb terméke a Yedikule saláta. Az önkormányzat szerint ez a saláta puha, olajos levelei miatt ismert, palántákból termesztik, szereti a hűvös, párás levegőt, és különösen a betakarítás előtti két hétben sok vizet igényel. A Fatih önkormányzat egy olyan projekten dolgozik, amelynek célja a kertek történelmi identitásának megőrzése és átadása a jövő generációinak, és ehhez együttműködik szakemberekkel, a Yedikule Kertészek Egyesületével és a kertészekkel.

Itt a látogatás egyszerű szabályai: a kertek valakik megélhetését biztosító mezőgazdasági területek. Kérje meg az engedélyt, mielőtt belépne a területekre, és a séták során a utcákról és a falak körüli utakon figyelje a kerteket. Az önkormányzatnak egy Yedikule kertje van a Yedikule városrészben, a Hacı Evhaddin úton, ahol gyermekekkel tartanak salátabetakarítási programokat, és a kert bizonyos napokon nyitva tart. A nyitva tartó napokat az önkormányzat weboldalán ellenőrizheti. Ez a terület a UNESCO által 1985-ben a világörökség részévé nyilvánított Isztambul történelmi területeihez tartozik, a Karafalakok védelmi területén. A falak és a kertek együttes megtekintése a legkönnyebb módja annak, hogy megértse, hogy a város védővonala évszázadokon keresztül egyben mezőgazdasági terület is volt.

Forrás: Fatih önkormányzat; Türk Kültürü İncelemeleri Dergisi (Sönmez).

Az İmrahor İlyas Bey Mecsiti a város legidősebb, máig fennmaradt vallási építménye, a TDV Iszlám Enciklopédiájának megfelelően. A kelet-római zsinatra (konszilliumra) vezető Studios építtette, valószínűleg az 460-as években; a vakıflar (vállalati) illetékesei azt is említik, hogy körülbelül száz évvel régebbi, mint az Hagia Sophia. II. Bajazid uralkodása alatt (1481-1512), az uralkodó lovasíjászainak vezetője, İlyas Bey átalakította a létesítményt mecsetté, és azóta az ő nevét viseli. A mecset mellett egy zaviye (művészeti iskola) is létesült; a TDV szerint a török időszakban ez a hely híres kalligráfusok képzésének központja volt.

Az építmény sorsa a 18. század végén romlani kezdett. 1782-ben súlyos tűzvész érte, majd 1804-ben és 1821-ben felújították. Az 1894-es földrengés során károk merültek fel, és 1908 telén a rothadó fa tetőszerkezete összeomlott a hó súlya alatt. Ezt követően körülbelül száz évig nyitva állt. Az épületet 2012-ben átadták a Vakıflar Genel Müdürlüğü (Vakıflar Központi Igazgatósága) kezelésébe, a felújítási tervek 2019-ben jóváhagyásra kerültek, és a 2023-ban megkezdett munkák részeként ideiglenes, acélvázas tetővel látták el. A vakıflar célja, hogy a felújítás befejeztével a mecset újra használatba kerüljön.

Az épület háromhajós, hosszanti alaprajzzal rendelkezik; a északnyugati részén még láthatóak a zöld márványoszlopok. A TDV szerint a márványdíszítések, ablakkeretek és egyéb faragások a 5. századi kőművészet remek példái, mivel egyik sem újjáépített, hanem mindegyiket kifejezetten erre az épületre faragták. A munkálatok jelenlegi állása miatt előfordulhat, hogy nem lehet belépni; a külső falakról, a keleti kiemelkedésről és a még álló minaretről azonban jól látható az épület mérete. Látogatás előtt érdemes tájékozódni a jelenlegi helyzetről.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédiája; Diyanet Haber; Wikipédia.

A Narlıkapı a Márványfalak azon kapuit közül, amely a szárazföldi falakhoz legközelebb helyezkedik; a Yedikule után a part mentén húzódó falak első kapuja. Eremya Çelebi, aki a 17. században Írorsztánt írta le, a nevét a korábban a közelben található gránátalmafákra vezeti vissza. Egy tanulmány, amely Eremya Çelebi leírásait vizsgálja, azt állítja, hogy a kaput az oszmán időszakban "Bab-ı Atik", azaz "régi kapu" néven ismerték, és a mellette álló torony feliratának megfelelően a bizánci császár, Manuel Komnenosz (1143-1180) uralkodása alatt épült. Ugyanez a tanulmány azt is megemlíti, hogy a Márvány-tenger partján található kapuk sorában a Narlıkapı a hetedik és egyben utolsó kapu, és Eremya Çelebi éppen innen kezdi a város kapujainak leírását.

A kapu a régi Yedikule vasútállomás mögött található. A Wikipédia szerint a környékbeli takarítási munkák során feliratokkal ellátott márványköveket találtak, amelyek a kapu előtti zöld területen láthatók. A Koç Egyetem által a török falakat dokumentáló projekt azt jegyzi meg, hogy a kapuhoz nem lehet közelről férni sem a tenger felől, sem a város felől. Ez azt jelenti, hogy a kaput inkább a környező utcákból és a partról érdemes megtekinteni, mintsem átmenni rajta.

Ez egy rövid megálló, de jó hely a túra útvonalának logikájának áttekintésére. Ha a reggel a Kumkapínál kezdték a tengerparti falak mentén való sétát, itt érkezik a végére; néhány száz méterrel nyugatra kezdődik a szárazföldi fal. Gondoljon arra, hogy a Kumkapitól kezdve minden kapu egy kikötőhöz vagy hajószerzőhelyhez vezetett, és a part menti városrészek ezeket a kapukat vették körül. Innen a parttal párhuzamosan sétálva eljuthat a Yedikule erődjéhez; az erődjéhez vezető út néhány perc.

Források: Yalova Sosyal Bilimler Dergisi (Kazancıoğlu); Koç Egyetem, Isztambul falainak dokumentálására irányuló projekt; Wikipédia.

A Yedikule erőd a szárazföldi falak sarokban, a Márvány-tenger felé néz. Fatih Szultán Mehmed parancsára épült, valószínűleg 1457-1458 körül. Az erődöt a római császárok, I. és II. Theodosius idejéből származó győzelmi kapu, az Aranykapu két tornyát is magába foglaló falrészhez épített három oszmán torony zárta körbe, így hét tornyú belső várként alakult át. Eredeti funkciója az állam kincstárának védelme volt; a tornyokban értékes tárgyakat, dokumentumokat, lőszert és érmeket tároltak. Később az erőd egy állami börtönként vált ismertté. A fiatal II. Oszmán szultán 1622-ben újdzsárik által itt lett meggyilkolva. Az épületet 1895-ben múzeummá alakították át.

Napjainkban a Fatih önkormányzat üzemelteti az erődöt, és felújítási munkákat végez rajta. Az önkormányzat honlapja szerint az erőd hétfőn zárva tart. A városi központban a nap folyamán vezetett túrák is indulnak, amelyek során az erőd építési történetét, a falakat, a kapukat és a börtönöket mutatják be. Az erőd udvarában szabadtéri színház is található, ahol kulturális események és koncertek zajlanak. Az önkormányzat emellett gondozási és felújítási munkálatokat végez a Hacı Piri utcában és az İmrahor İlyas Bey sugárúton található, a múzeumba vezető történelmi faépületeken; érdemes ezeken az utcákon haladva eljutni az erődbe.

Belépve először keressen rá az Aranykapu tornyaira, és nézze meg, hogyan egyesült a római győzelmi kapu és az oszmán kincstár egyetlen épületben. Ezután válasszon egyet a falakra vezető utakat, és élvezze a városra és a tengerre nyíló panorámát. A falakra felmászáskor legyen óvatos, különösen gyermekekkel. A nap végén a Kazlıçeşme Marmaray állomás felé sétálva visszatérhet a városközpontba.

Forrás: Fatih önkormányzat; Wikipedia.