A Galata vártól a Bekir Ağalar házáig, Kahramankazan és Çubuk irányába.

Karalar települése Kahramankazan központjától körülbelül nyolc kilométerre található, és népessége néhány száz fő. Az ősi terület a település északnyugati részén, egy sziklaképződmény környékén terül el, melyet Asarkaya néven ismernek. A legcélszerűbb, ha az autóval a településen belül egy biztonságos helyre hajt, majd a sziklaképződményhez sétálva közelít. Az ősi területen nincs parkoló, bejárat, jegyárusító vagy információs tábla; mindenkit arra biztenek, hogy saját maga találja meg a helyes utat. Először a sziklaképződményre kell figyelni. A Kahramankazan önkormányzatának történelmi oldalán azt írják, hogy a sziklákon emberi kézzel faragott üredek találhatók, és a környezetét falak vették körül. Ugyanazon forrás szerint feltételezik, hogy a sziklaképződményt a klasszikus korban katonai erődként használták, a római időszakban pedig egy olyan település lett, ahol számos kerámia töredék került elő. A szikla alján keresse a kőbe faragott lépcsőket; ezek a lépcsők a képeken láthatóak, és az egykori útnak maradványai, melyek a fennmaradt épületekhez vezettek. Ne lépjen a lépcsőkre vagy a falak maradványaira, csak nézze őket oldalról. Az ősi területre a tudományos világ figyelmét először 1933-ban Remzi Oğuz Arık keltette fel. A TDV Iszlám Enciklopédiája azt írja, hogy Arık, aki az Oktatási Minisztérium régésze volt, és Ankarába került, Karalarban egy galatiai várost tárt fel, és a világ számára ismertté tette Deiotaros feliratát. Egy antik feliratokat gyűjtő forrás szerint Karalarban talált egy sírkövet, mely Deiotaros Philopatornak, a galatiai tetrarchia fiának a tulajdona, és Kr.e. 43-40 közötti időszakra datálható. Ezért Karalart a Strabon által említett Bluciummal, ahol Deiotaros lakott, azonosítják. Azonban ez a feltételezés nem teljesen bizonyított; olyan tanulmányok, mint Stephen Mitchell 1974-ben az Anatolian Studiesben publikált cikke, továbbra is vitatják a galatiai erődök helyét. Tartsa ezt egy feltételezésként, amikor a sziklaképződmény tetejéről néz. Figyeljen a sziklaképződmény körüli dombokra is. Az angol Wikipédia azt írja, hogy a település északnyugati részén egy templomrom és sírdombok láthatók, a Commons oldalon pedig egy galatiai sírdomb képe található. Egyes sírdomboknál feltárások nyomai láthatók. A Hacettepe Egyetemről származó Dr. Çiğdem Gençler Güray elmondta, hogy a felszíni kutatások során a területen kincskeresők A terület nagysága önmagában is megmagyarázza, hogy miért épült ide egy katonai tábor. A fényviszonyok a fényképezéshez a reggeli órákban a legjobbak; dél körül a sziklák kemény, közvetlen fényt kapnak. A területen nagyon kevés árnyék van, ezért nyáron sapka és víz elengedhetetlen. A csúcson erős szél fújhat, ezért maradjon közel a földhöz, és ne közelítsen a sziklák széléhez. Egy óra és negyedóra elegendő ahhoz, hogy megtekintse a sziklákat, a lépcsőket és a legközelebbi sírhalmot. Ezután térjen vissza a faluba, és induljon el a nyolc kilométerre található városközpontba, a Satıkadın Múzeumba. Forrás: Kahramankazan önkormányzata, Kahramankazan történelme; DHA, hellenisztikus, római és bizánci települések Ankarában; TDV Iszlám Enciklopédia, Remzi Oğuz Arık; Attalus, Deiotarus Philopator felirata.

A Satı Kadın Múzeum egy kétszintes falusi ház, amelyet a Kahramankazan önkormányzata restaurált, és 2014-ben múzeummá alakított. A múzeum előtt található Satı Kadın szobrának és egy emlékmű-kútjának köszönhetően a látogatók megismerhetik az életét. Mielőtt belépne, érdemes elolvasni a kút tábláit, amelyek részletesen bemutatják a pályáját: a falu vezetőivel való konfliktusát, Atatürkkel való találkozását, a parlamenti képviselői tevékenységét és az utolsó éveit. Ez a rövid olvasmány segít megérteni a házban található tárgyak jelentőségét.

Satı Kadın 1890-ben született Kazan faluban, eredeti neve Hatice volt. A családja örökségéért folytatott küzdelmét követően vált ismertté "Satı Ağa" néven. A Függetlenségi Háború idején az hadseregnek szállított utánpótlást, majd a betűreform után a népiskolákban tanult írni és olvasni. 1933 őszén, amikor a nőknek megengedték a választójogot, Kazan falu vezetőjévé választották. 1934-ben, amikor a nőknek megadták a parlamenti képviselővé választás jogát, az első választásokon tizennyolc nő került a parlamentbe, köztük Satı Kadın is. A Kahramankazan önkormányzat az első falusi nőként emlékezik rá, aki parlamenti képviselő volt. 1935 és 1939 között Ankara képviselője volt, és a Mezőgazdasági Bizottságban dolgozott.

Atatürkkel való találkozásának részletei a források szerint eltérőek. A Wikipédia szerint Atatürk 1934-ben Kızılcahamam felé tartva találkozott vele Halkavun városában. A török állami hírügynökségnek (Anadolu Ajansı) nyilatkozó unokája szerint Atatürk ugyanebben az évben, amikor Isztambulba tartott, betért a városba, és amikor a falubeliek féltek, Satı Kadın lépett elő, és kínálta neki egy pohár joghurtot. A családi hagyományok szerint, amikor megkérdezték a korát, 1919-nek mondta, és azt, hogy a Nemzeti Küzdelem kezdete előtt nem élte meg. A parlamenti nyilvántartásokban a neve Hatı Çırpan volt; az unokája szerint ezt a nevet adta neki Atatürk.

A múzeumban dolgozó személyzettől megkérdezheti ezeket a történeteket; az önkormányzat szerint a látogatók számára a múzeum munkatársai nyújtanak információt. A múzeumban Satı Kadın által használt tárgyak, ruhák és a korszakra jellemző objektumok találhatók. Különösen figyeljen a falakon található fényképekre és festményekre, amelyek a legvilágosabban mutatják be azt az utat, amely egy falusi házból a parlamentig vezetett. A török állami hír A múzeum nyitva tartásának időpontjait utazás előtt mindenképpen ellenőrizze a Kahramankazan önkormányzatánál. A városban található Satıkadın parkban is egy emlékmű található; ha van idője, tegyen egy rövid kitérőt oda is. A látogatás körülbelül negyvenöt perc alatt elég ahhoz, hogy megtekintse a házat, a kertet és a szökőkútat. Innen menjen tovább a Kurtboğazba, ahol egy ebéd szünetet tarthat, és megnézheti az Isztambuli út mentén található gátpartot. Források: Kahramankazan önkormányzata, a Satı Kadın múzeumháza; Anadolu Ajansı, Satıkadın emléke; Wikipédia, a Hatı Çırpan és a Satıkadın múzeuma.

A túra harmadik állomása nem egy múzeum, hanem egy pihenőhely. A Kahramankazan járási hivatal szerint a Kurtboğazı-gát az isztambuli út mentén található, a városközponttól körülbelül öt kilométerre. A reggeli Karalarban töltött idő után, ahol a napon sétáltunk és a múzeumban álltunk, itt időt szánunk arra, hogy leüljünk, étkezünk és energiát gyűjtsünk a nap második felére. Ebben a szakaszban nem foglalkozunk a gát építési történetével vagy Ankara vízellátási rendszerében betöltött szerepével; itt a lényeg, hogy a parton egy jó helyet találjunk. A járási hivatal szerint a tó környékén piknikasztalok, éttermek és kijelölt pihenőhelyek találhatók. Más forrásokból tudjuk, hogy az ASKİ (Ankarai Vízművek) hangsúlyozza, hogy a gátak vízgyűjtő területei különleges védelmi övezetek, és ezekben a területekben a fürdés, a piknik és a tűzgyújtás veszélyes és tilos. Összefoglalva: étkezzen a part menti vendéglátóhelyeken vagy a kijelölt pihenőhelyeken, ne rendezzen ad hoc piknikeket a parton, és sehol se gyújtson tüzet. A hétvége délutánján ezek a helyek gyorsan megtelnek, ezért érdemes hétköznapokon látogatni. Vigye magával a szemetét; az ASKİ emlékeztet, hogy minden, amit a patakokba és a partra dobnak, rontja a víz minőségét. A fürdés kategorikusan tilos; az ASKİ illetékesei szerint a gát alján található agyagos és iszapos lerakódások miatt ezek a területek nem alkalmasak a fürdésre. A járási hivatal honlapján horgászatról is szó van, és azt írják, hogy a tóban tükrös harcsa, ponty és ezüstkárász található. Ha horgászni szeretne, előzetesen tájékozódjon a jelenlegi horgászszabályokról. A parton egy rövid túra a legjobb módja annak, hogy ellazítsa a lábait az étkezés után. Sétálva figyelje a tájra. A Kahramankazan önkormányzata szerint a város az Akıncı-síkságon található, és északon a Köroğlu-hegység délnyugati lejtői láthatók, amelyek elválasztják a Közép-Anatóliát a Nyugat-Fekete-tengertől. Nézze a észak felé eső dombokra, azok a hegyek, amiről az önkormányzat ír. A gátat a Bahtılı, Kınık, Pazar és Uzunöz patakok táplálják. A Kınık nevű patak egybeesik azzal a faluval, ahol a reggeli régészeti felszínkutatás során a Güray-csapat kerámiatöredékeket talált. Így a délutáni szünetet a reggeli kutatás térképén ülve tölt Forrás: Kahramankazan járási hivatal, Kurtboğazı gát; Kahramankazan önkormányzat, Kahramankazan története; ASKİ (vízügyi vállalat) figyelmeztetése: a gátakba való belépés veszélyes és tilos.

A Çubuk Városi Múzeum a városközpontban található, egykor egy gazdag család birtokában lévő Bekir Ağalar házában. A városháza 2013-ban felújította az épületet, és 2015-ben, a Nemzetközi Çubuk Savanyúság- és Kulturális Fesztivál idején nyitotta meg kiállítási teremszerűen. A Kulturális és Turizmus Minisztériuma 2017-ben városi múzeumként jegyezte be az épületet. A Wikipédia azt jegyzi meg, hogy a múzeumnak nincs parkolója, ezért az autóval érkezőknek a közelben egy utcában kell parkolniuk, majd gyalog kell elmenniük. A belépés előtt érdemes megállni a kertben. A Commons oldalon található képek leírása szerint a kertben régészeti leletek láthatók. A Çubuk önkormányzatának története szerint a város a hittiták után a frig, galat, perzsa, római és bizánci időszakokat élte át; a reggel a Karalarban látott galat rétegek itt is megtalálhatók. A kertben található kövek eredetéről érdemes megkérdezni a személyzetet. Ezután nézzük meg a ház erkélyes homlokzatát, és keressünk egy olyan helyet az utcából, ahonnan látható az egész épület; a legjobb fény a délutáni órákban, oldaltról érkező fény. Egy másik fontos részlet, ami növeli az épület jelentőségét, hogy a Kulturális Portál szerint Atatürk 1933-ban, amikor ellátogatott a városba, ebben a házban szállt meg. A reggel a Satıkadın Múzeumban hallott történet egy évvel korábban történt; a két város múzeuma egyaránt egy-egy korábbi időszakot idéz fel. Ezt a témát boncolgathatjuk a személyzettel, hiszen a helyi történetek gyakran bővelkednek ilyen részletekben. A belső térben a látogatás középpontjában a 1402-es ankarai csata panorámája található. Ahhoz, hogy a csatát el tudjuk képzelni, fontos tudni, hogy a Wikipédia szerint a csata 1402. július 20-án vagy 28-án zajlott a Çubuk-síkságon, az oszmán és a Timur Birodalom között. Az oszmán szultán, I. Bajazid fogságba esett, és az állam tizenegy évig tartó, uralkodó nélküli időszakba került. A panoráma előtt állva képzeljük el, hogy az oszmán hadsereg a Melikşah falu déli részénél helyezkedett el, míg Timur a Çubuk-patak síkságán táborozott. A csata helyszíne sem teljesen tisztázott; egyes kutatók a Haymanában található Culuk falut említik, de a legelterjedtebb vélemény a Çubuk-síkság. A Çubuk önkormányzatának története szerint a város számos falujának neve ebből a csatából származik. A Okçular nevét azért kapta Ha csütörtökön érkezik, a helyi önkormányzat szerint a városban egy népi piac mellett egy helyi termékeket árusító piac is megnyílik, ahol például bazlama (török lepény), vaj, sajt, meggy és naspolya kapható. A városközpontban található egy bejegyzett épület is, a „Fa minaretű mecset”, amelynek minaretjét fából készítették; a külső megjelenését megtekintéséhez elég egy rövid sétát tenni. Ezután induljon északnyugat felé, a körülbelül 28 kilométerre található Karagöl felé. Forrás: Kulturális portál, Çubuk városi múzeum; Çubuk önkormányzata, történelmi helyek és történelem; Wikipédia, Ankara csata és Çubuk városi múzeum.

A nap utolsó megállója Karagöl, amely Çubuk és Kızılcahamam között található, a Kavak-hegy és a Yıldırım-hegy lábánál. A mezőgazdasági és erdészeti minisztérium szerint a természetvédelmi terület 28 kilométerre van Çubuktól és 68 kilométerre Ankarától. Az út Çubukból indul és északnyugat felé emelkedik, a tó pedig 1630 méterrel a tengerszint felett található. Ez a magasság miatt a tó környéke este jelentősen hűvösebb, mint a síkság; mielőtt kiszállnánk az autóból, érdemes vastagabb ruházatot felvenni. Ezt a megállót inkább a tó körüli erdő miatt választottuk, mint a tó önmagát. A Wikipédia szerint Karagöl az Irán-Turan flóraregiónak a északnyugati határán fekszik, és itt találhatók olyan fajok is, amelyek általában északabbra találhatók meg, az eurázsiai-szibériai flóraregiónból. A part menti úton sétálva figyeljük a remegő nyárat, a fekete fát és a kaukázusi ligetfát. A juharfa, a dió és a kökény is a tó körüli sűrű erdőt alkotó fajok közé tartozik. A fekete fenyő és a lucfenyő pedig a lejtőkön nő. A Çubuk járási hivatal szerint ez a fajösszetétel az Anatóliai-felföld belső, kontinentális éghajlatának és a Fekete-tenger partvidékének nedves éghajlatának találkozásának köszönhető, és a tölgyek és a fenyőfák között akár diófa is találhatók. A nap folyamán a Kurtboğaziban látott száraz sztyepp síkság és ez az erdő közötti különbség a túra legszembetűnőbb ellentéte. Nézzük meg a fák leveleit közelebbről, és ha ősszel járunk, figyeljük a juharfa színeit. A Çubuk önkormányzat szerint a tó melletti erdőkben forrásvíz található, és a sziklák közül származó víz nagyon hideg. Az önkormányzat szerint az erdős területeken találkozhatunk vadállatokkal is; sétáljunk csendben, és ne etessük őket. A múzeumban hallott háború itt is újra felbukkan. A Çubuk önkormányzat szerint 1402-ben Yıldırım Bayezid seregének itt volt a táborhelye, és innen szerették volna fedezni a vízellátásukat; Karagöl a Kışlacık nevű faluban található, amelyről azt mondják, hogy a sereg táborhelyéről kapta a nevét. Az önkormányzat azt is írja, hogy a tó partján egykor szálloda volt, ahol a nemzeti válogatott csapatok táboroztak, de a később elhanyagolt szálloda lebontásra került. Sétáljunk a tó partján, és gondoljuk végig ezt a történetet. A természetvédelmi területen pikniket, tú Régiói igazgatóság, Çubuk Karagöl természeti park; Çubuk járási hivatal, Karagöl; Çubuk önkormányzat, látnivalók; Wikipédia, Karagöl (Çubuk).