A Sur kaputól a múzeumig: Nikaia rétegei.

A túra az város északi részén, az Isztambuli kapunál kezdődik, azon a ponton, ahol az Atatürk sugárút találkozik a városfalakkal. Először a kaput kívülről nézze meg, lépjen a városfalak vonalától távolabb, és tekintse meg a szerkezetet úgy, mintha egy Isztambulból érkező utazó lenne. Az Isztambuli kapu három különálló kapuból áll: egy külső, egy közép- és egy belső kapu, és a kapuk között egy ovális udvar található. Álljon az udvar közepén, és először a külső, majd a belső kapukat nézze meg; innen a leginkább láthatja, hogy a három kapu milyen tengelyen helyezkedik el. Figyelje meg, hogy a kapuk kerete gránitszobrokkal van kialakítva, és a tetejükön egy magas boltív található. A keretek felső részén két Medúza fej található, melyeket a helyi közigazgatás szerint azért helyeztek el, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. A helyi önkormányzat szerint a kaput a római korban építették, és Hadrianusz császár uralkodása alatt, 123-ban felújították. A Bursa nagyvárosi önkormányzat szerint az Isztambuli kapu és a déli irányban található Yenişehir kapu a helyi múzeum és az önkormányzat által végzett restaurálási munkák közé tartozik. Innen kövesse a városfalakat kelet felé, a Lefke kapu felé; ha az út időnként eltávolodik a falaktól, akkor a város belsejében tartsa fenn a keleti irányt. A városfalak körülbelül 4970 méter hosszan húzódnak, és magasságuk 10 és 13 méter között változik. A séta során számolja a kerek és négyzet alakú tornyokat; a hivatalos források szerint összesen 114 torony található a falakon. A falak felületén váltakozóan láthatók a tégla sorok és a nagy, faragott kövek, és a falak nagy része ebben a technikában épült. A Bursa nagyvárosi önkormányzat szerint a falak a Bithynia korában, a Kr. e. 4. században kezdtek megépülni, és kezdetben körülbelül 2,5 kilométer hosszúak voltak. A falak hosszát a 258-as gótok elleni támadások után növelték az aktuális hosszra. A bizánci restaurálások és az 1204 és 1261 közötti, az Isztambuli Birodalom idején végzett megerősítések új rétegeket adtak a falakhoz. Ezért észreveheti, hogy ugyanazon a falon a használt anyag és a kivitelezés változik, és egyes szakaszokban egy második fal található a főfal előtt. Nézze meg a falakba beépített oszlopok, oszlopfejek és feliratok, melyek régebbi épületek romjaiból származnak. A Türk İslam Ansiklopedisi (Török-Iszlám Enciklopédia) szerint a Nézze meg a bejáratnál található, felújított díszítőelemeket és a márvány oszlopokat. A források eltérnek a kapuk korának meghatározásában; a Kulturális Portál nyilvántartása a Lefke kaput Hadrianusz városlátogatásával hozza összefüggésbe, míg a UNESCO dokumentuma a négy főkaput Vespasiánuszhoz és fiához, Titushoz köti. Ebben a területben található a 822 méter hosszú római vízelvezető rendszer is, amelyet a helyi önkormányzat "Lefke kapu antik vízelvezetője" néven említ, és amely Hadrianusz parancsára épült. A kapu keleti oldalánál reggel a napfény éri, ezért próbálja meg ezt a részt fényképezni a nap korábbi óráiban. Csak a falakról és a kapualjakról figyelje meg a szerkezetet, ne másszon fel a falak tetejére vagy a romos tornyokra. Végül, lépjen be a városba a Lefke kapun keresztül, és haladjon nyugatra a város fő tengelyén; ez az út az Ayasofya területére vezet. Források: Kulturális Portál; Iznik önkormányzata; Iznik járási hivatal; UNESCO ideiglenes lista.

Ha megközelíted a Hagia Sophiát keletről-nyugatról, a város két főutcájának kereszteződésénél találod meg, a déli-keleti sarokban. Mielőtt belépnél, vedd körbe az épületet, mert a mai külalakja legalább három különböző korból származó építési szakasz eredménye. Források szerint először egy római gimnasztikum állt itt, az épület első szakasza pedig egy téglafalú bazilika volt, amely a római alapokhoz épült. Ezt a bazilikát a 4. és 5. század között építhették; a UNESCO dokumentuma szerint az épületet a 6. században, I. Jusztinián császár uralkodása alatt építették újjá. Nézd meg a észak-déli falakon a kőalap fölött emelkedő téglafalakat; a vastag fugák és a nagy méretű téglák az épület korai szakaszának nyomai. Az épület nevét először 787. október 11-én említik a Hétedik Zsinat jegyzőkönyveiben. Az 1065-ös földrengés során az épület majdnem teljesen elpusztult, és a talajszintet 1,40 méterrel emelték, gyakorlatilag újjáépítették. Ebben a felújításban a szentélyt ötszögletessé alakították, és két kupolás mellékhelyiséget építettek hozzá. A keleti oldalról próbáld meg felismerni az ötszögletes szentély sarkait. 1331-ben, amikor Orhan Gazi elfoglalta a várost, az épületet mecsetté alakították át, mihrábot és minaretet építettek hozzá, és az Orhan Mecset néven ismertté vált. II. Szulejmán uralkodása alatt, egy tűzvészt követően, Mimar Sinan végezte el az épület felújítását. Az Anadolu Ajansának beszámolója szerint ebben a felújításban a belső boltíveket és oszlopokat eltávolították, helyükre nagyobb nyílású boltíveket építettek, és biztosították, hogy a mihráb mindenhol látható legyen. A 18. század végén és a 19. század elején az épületet látogató utazók leírták, hogy az romos és elhagyatott állapotban van. 1935-től múzeumként nyitották meg a látogatók számára, majd 2007-ben megkezdődött a felújítás, amely 2011-ben fejeződött be, és az épületet újra mecsetként használták. Mivel ma már mecset, a belépés előtt tartsd tiszteletben a vallási szabályokat. Vedd le a cipőidet, és öltözz úgy, hogy a vállaid és a térdeid fedettek legyenek; a női látogatóknak kend be a fejüket. A reggeli és az esti imák idején kerüld a látogatást, és a belső térben kövesd a személyzet utasításait. Az Anadolu Innen a kereszteződésről forduljon délnyugati irányba; a római színház a város délnyugati részén található, rövid sétával elérhető. Forrás: Kulturális portál; İznik önkormányzata; Anadolu Ügynökség; UNESCO ideiglenes lista.

A színház a város délnyugati részén, Selçuk városrészben található. A Bursa Metropolitan Önkormányzat szerint, hosszú ásatások és restaurálási munkálatok után 2024 márciusában nyitották meg a látogatók számára. Mivel az ásatások még folyamatban vannak, érdemes előzetesen ellenőrizni, hogy az adott napon nyitva van-e, és milyen a látogatási idő. Az építményt a 2. században, Traianus császár uralkodása alatt építtette Plinius, Bithynia tartományának kormányzója. Az Anatóliai színházak többsége egy lejtőre épült, de ez a színház egy sík területen található, és a nézők számára készült üléseket boltívekkel emelték meg. A források szerint ez az egyetlen ilyen típusú építmény Törökországban. A körülbelül tízezer néző befogadására alkalmas építmény 84 méter hosszú és 63 méter széles. Belül először a nézőteret tartó ívek és boltívek rendszerére érdemes figyelni; a Kulturális Portál szerint ez a szerkezet megmaradt. Az Iznik önkormányzatának weboldala szerint a sík területre épített színház 19 galériát tartalmazott a nézők számára. Közelítsen a galériák bejáraitól, számolja a galériákat, és figyelje, hogyan tartják az ívek a nézőteret. Ezután a színpadépület felé menjen; a források szerint ez az épület háromszintes volt, de csak az alsó szint maradt meg. Az ásatások során feltárták a teljes színpadot, amely kelet-nyugat irányban 45 méter hosszú. Figyelje a maradt oszlopokat és elemeket, és képzelje el, hogy a színpad homlokzata egykor oszlopos galériákkal és gazdag díszítésekkel volt borítva. A színház körülbelül kétszáz évig használták eredeti céljára; a források szerint itt gladiátorharcok és más előadások zajlottak. A 358-as, 362-es és 368-as földrengések súlyos károkat okoztak az építményben. A Kulturális Portál szerint a 4. században falakat emeltek körbe az előadótérben, és freskót készítettek az előadótér oldalfallaira. A 8. századi arab támadások után a színház egyes elemeit lebontották, és a városfalak megerősítésére használták fel; a látogatóút mentén látható falak és a területen található üreg azonos történet két fejezetét mutatják. A 12. században két templomot építettek a területen. A 13. században, az Iznik Birodalom idején, a háborúban elhunyt katonákat csoportosan temették el a színház alatti üregekben. Az Oszmán Birodalom idején a területen 17. századig kerámiagyárak működtek; a gyárak bezárása után a köveket a körny Ha van időtök, tegyenek egy rövid kitérőt a nyugat felé, a tóparti Göl Kapı romjaihoz; a kaputól már kevés maradt, a jobb oldali toronyból csak a fele áll. Ezután menjenek délkelet felé, a Yenişehir Kapı irányába; a színház ásatásainak leleteit az utolsó megállóhelyen, az Iznik Múzeumban tekinthetik meg. Forrás: Kulturális Portál; Bursa Városközpontja; Iznik Városközpontja; Wikipédia, Iznik római színház.

A túra utolsó állomása az Iznik Múzeum, amely a Kultúra és Turizmus Minisztériumának nyilvántartása szerint Mahmút Çelebi városrészében található, a Yenişehir kapu közelében. A múzeum 1935-ben nyílt meg a Yakup Çelebi épületben, majd 1960-ban áthelyezték a Nilüfer Hatun imaret épületébe. Az új épületet, amelyet a minisztérium építtetett 2020 és 2022 között, 2023. január 5-én nyitották meg a nagyközönség számára, és régészeti leletekkel együtt várja a látogatókat. A Nilüfer Hatun imaret épülete ma egy különálló múzeumként működik, a Török-Iszlám Művészeti Múzeum néven. A látogatási időket, a záró napot és a belépési feltételeket a hivatalos weboldalán érdemes ellenőrizni. A kiállítási termek a földszinten találhatók, a felső szinten pedig az adminisztratív területek és a raktárak helyezkednek el. A múzeumban körülbelül 1500 kiállítási darab található, amelyek közül a legöregebbek a Kr. e. 6500-re datálhatók. A termek időrendi sorrendben mutatják be a korszakokat: a neolitikum, a kőkorszak, a bronzkorszak, a hellenisztikus kor, a római kor, a bizánci kor és az oszmán kor. Kövesse ezt a sorrendet, mert a nap folyamán látható épületek időbeli helyzetüket tükrözik. A kiállítási darabok a környező régészeti lelőhelyekből, valamint az Iznik csiszolt kerámiagyárakból, az Iznik római színházából, a tó alatti bazilikájából és a Hisardere nekropoliszból származnak. A római korból származó leletek között keresse a duodecim scripta nevű játék márvány asztalát, amely hasonlít a dárhoz, és amelyet tizenöt kővel játszottak. Ahilleusz sírjának négy oldalán a trójai háború jelenetei láthatók, Agamemnon, Ahilleusz és a fogságban lévő Briseis ábrázolása, míg egy oldalon a tavasz, a nyár és az ősz figurái láthatók. A sírok a múzeum leglátványosabb része. A Hisardere nekropoliszból származó, a 2. századra datált Antigonosz sírjában egy 45-50 éves férfi feküdt, aki három réteg gyapjúba burkolva temették el. A gyapjú egy része, valamint a fej alatti fa párna és a test alatti fa ágy egy része fennmaradt. A sírt a felesége, Arete készíttette, és rajta Arete ábrázolása, valamint a férjére írt egy gyászvers található. A Nigerine és Astyris sírja Nigerine anyának, aki 30-45 éves korában A múzeum után lépjen ki a kertbe, ahol szabadtéri kiállítás található, elsősorban kőből készült műtárgyak, mint például oszlopfejek, sírkövek, feliratok és emlékművek. A kertben a kiállítás időszakok szerint van elrendezve, így a nap folyamán a falakon látható törmelékekhez hasonló darabokat itt is részletesebben megvizsgálhatja. A létesítmény területén mosdó, parkoló és imádkozóhely található. A múzeumból kilépve sétáljon a közeli Yenişehir kapuig, amely az Iznikből Yenişehir és Bursa irányába vezető út elején található. A kapu három részből áll: a külső, a belső és a középső rész, és a belső részhez egy négyszögletes udvaron keresztül lehet eljutni. Az Iznik önkormányzata a kaput a Kr. e. 1. századra, Claudius császár idejére datálja, míg a Kulturális Portál nyilvántartása a 268 és 270 közötti éveket említi. Ha időtök marad, látogassanak el a Lefke kapu közelében található Nilüfer Hatun imáretéhez is, amelyet I. Murad anyjának emlékére építettek 1388-ban, és a UNESCO ideiglenes listáján szereplő első imáretnek számít. Mielőtt visszatérnének Bursába, ne felejtsék el ellenőrizni az utolsó járat menetrendjét. Forrás: Kulturális és Turizmus Minisztériuma, Törökország Múzeumai; KVMGM; UNESCO Ideiglenes Lista; Wikipédia, Iznik Múzeum.