Sinan kupolái alatt: Isztambul történelmi városrészének fürdői.

A Zeyrek városrész szűk utcáiban található ez a fürdőkomplexum nagyszerű kiindulópont, mivel ez az egyik ritka hely, ahol egy oszmán fürdőt múzeumként is megtekinthet, és egyben fürödhet is benne. A fürdőt Barbaros Hayreddin Paşa, az oszmán haditengerészeti flottát vezető admirális építtette, a tervezője pedig Mimar Sinan volt. A TDV Iszlám Enciklopédiája szerint a fürdő valószínűleg 1540 és 1546 között épült, bár egyes források korábbi időpontot említenek. A férfiak és a nők részlege szimmetrikus elrendezésű, mindkettőben van öltöző, langyosító és kereszt alakú melegedő. A melegedőben egy nyolcszögletes medence körül négy boltív és négy privát helyiség található.

A fürdő nevével fémjelzett csempék többsége mára más városokban található. A falak egykor egy bizonyos magasságig kék-fehér izniki csempékkel voltak borítva. A tűzvészek és földrengések által megrongálódott épületből származó csempéket a 19. században eltávolították, eladták és szétszóródtak, majd európai gyűjteményekbe kerültek, például a londoni Victoria and Albert Múzeumba. A TDV 1993-ban kiadott cikkének megfelelően, az akkori állapotban csak a férfiak részlegének melegedőjében maradtak fenn csempék.

A tizenhárom évig tartó felújítás során végzett ásatások során több ezer csempe darabja és harminchat különböző mintázat került elő; a hideg vizes helyiségek alatt bizánci kori ciszternák tárultak fel. Az épületet, a múzeummal együtt, 2023 szeptemberében nyitották meg, a fürdő szolgáltatásai pedig 2024-ben kezdődtek. A szomszédos múzeumban a csempék történetéről és a fürdő víz- és fűtési rendszeréről szóló kiállításokat tekinthet meg; a kiállított darabok segítenek megérteni, hogy a túrán a többi helyen látható üres falak egykor hogyan néztek ki. Ha itt szeretne fürdeni, kérjük, érdeklődjön a női és férfi területek elrendezéséről és a foglalás lehetőségéről.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédiája; Arkitera; Wikipédia.

A Zeyrekből a Süleymaniye felé vezető utcák a komplexum déli részén található fürdőhöz vezetnek. A Kanuni Szultán Szulejmánról elnevezett komplexum építését 1550-ben kezdték, és 1557 októberében fejezték be; a fürdő is ennek a nagyszabású projektnek része. Régebbi nevét, Dökmeciler Hamamı, azért kapta, mert a környékén a dobokkal dolgozó mesterek telepedtek le. A komplexum medreszéivel, konyháival és üzleteivel együtt a fürdő egy olyan városrész kialakításának részeként szolgált, amely a mindennapi szükségleteket is kielégítette.

Ezt a fürdőt a többi hasonló építménytől az különbözteti meg, hogy egyetlen fürdőhelyiségből áll; nincs külön női részlege. A TDV Iszlám Enciklopédiájában Semavi Eyice azt írja, hogy ez valószínűleg nem egy tipikus piaci fürdő volt, hanem inkább a komplexum alkalmazottai és a medreszékben tanuló diákok számára készült. A tervezése Sinan kísérleteit tükrözi. A 11,5 méter oldalméretű, négyzet alaprajzú hidegterem felett egy nagy kupola emelkedik; a három részből álló melegterem után egy négy oszlopos, meleg fürdőhelyiség következik, amelyet márvány oszlopok választanak el. Ugyancsak az enciklopédia fürdőkről szóló szócikke kiemeli, hogy Sinan itt a klasszikus fürdőtípust a gyógyfürdő architektúrájával ötvözte, és egy oszlopos változatot hozott létre.

A fürdő következő évszázadaiban hullámvölgyek jellemezték. 1916-1917 között zárva volt, az 1930-as években műhelyként használták, majd a tulajdonosa felújította és újra fürdőként üzemeltette. A Wikipédián található információk szerint a 2001-es felújítás óta elsősorban turisták számára működik. Mivel a használati szabályok eltérhetnek a többi fürdőtől, ha fürdeni szeretne, kérjük, mielőtt elmenne, érdeklődjön az üzemeltetőnél. Ha nem szeretne itt fürdeni, nézze meg a kupolákat és a cinktetővet az utcából, majd a Süleymaniye hátoldaláról ereszkedjen le a Beyazit irányába.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédiája; Wikipédia.

Az Ordu Caddesi mentén található ez a hatalmas, kettős fürdőkomplexum a Beyazıt tér körüli II. Bayezid komplexum része, és ma az Isztambuli Egyetem II. Bayezid Török Fürdőkultúra Múzeuma. Az építés dátuma nem pontosan ismert; a TDV Iszlám Enciklopédiája 1500-1505 között, a Kulturális és Turizmus Minisztérium múzeumi nyilvántartása pedig 1507-1508 között helyezi az építkezést. A fürdő bevétele Yavuz Sultan Selim anyjának, Gülbahar Hatunnak adományozott alapítványhoz került.

A két rész egymás mellett található, és azonos alaprajzzal rendelkezik. A melegedő területek négy pilléren nyugszanak, a sarkokban pedig magányos szobák találhatók. A férfiak részének kupolája körülbelül 15 méter átmérőjű, így érzékelhető, hogy egy ilyen méretű fürdő milyen nagyságban építhető. Az épület legmeglepőbb részlete az alapzatán található. A fürdőt a bizánci korban ezen a téren álló Theodosius fórum győzelmi oszlopának domborított elemeit építőanyagként felhasználva emelték. A TDV szerint egyes elemek még mindig az alapzatban találhatók, míg néhányat az Isztambuli Régészeti Múzeumba szállították.

Az 1930-as évek után a hidegteret raktárként bérelték, a melegedő területek egy részét pedig kovácsműhelyként használták, és az épület hosszú ideig elhanyagolt állapotban maradt. Az Isztambuli Egyetem 2000-ben vette át a fürdőt; a felújítás után a múzeum 2015. május 27-én nyílt meg. A kiállításon etnografikus tárgyak, például törölközők, réz- és sárgaréz fürdőszobák, valamint a feltárások során előkerült bizánci és oszmán építészeti elemek láthatók. Ez a legkényelmesebb hely, ahol a fürdés nélkül is bejárhatjuk a fürdő összes részét; a hidegteremtől a melegedőig vezető úton a megtanult fogalmakat a helyszínen is megfigyelhetjük. A minisztérium múzeumi nyilvántartása szerint a múzeum hétvégén zárva tart, ezért érdemes a látogatás előtt ellenőrizni a nyitvatartási időt.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédiája; Törökország Múzeumai (Kulturális és Turizmus Minisztériuma); Wikipédia.

A Kapalıçarşıból a Beyazít felé haladva, a Mahmutpaşa kapun keresztül kilépve, néhány perc sétával elérhető ez a fürdő. A bejárat feletti felirat szerint 1466-1467-ben épült, Fatih Sultan Mehmed nagykancellárja, Mahmud Paşa komplexumának részeként, és a város egyik legrégebbi, megmaradt fürdője. A komplexumhoz tartozó Kürkçü Han is csak néhány lépésre található.

A fürdő valójában egy kettős fürdő volt; a női részét idővel a kereskedelmi tevékenység céljából lebontották. A megmaradt részen három nagy, kupolával fedett tér található. A hideg fürdőt egy, körülbelül 17 méter átmérőjű, ablakokkal ellátott kupola borítja, amely mukarnas díszítéssel ellátott támpíveken nyugszik. A Wikipédia szerint a meleg fürdőben található félkupola Isztambul egyik legkorábbi példája. A meleg fürdőben nyolcszög alakú mélyedések, oldalsó folyosok és sarokkamrák helyezkednek el a központi medence körül. Figyeljen a bejáratnál található, mukarnassal díszített mélyedésre és a homlokzatra is; itt jól látható a 15. századi oszmán építészet egyszerű, de elegáns díszítése.

Az épület későbbi története azt mutatja, hogy egy fürdő hogyan változhatott meg a városban. 1755-ös tűzvészben megrongálódott, 1953-ban felújították, és egy ideig újra fürdőként használták, majd raktárnak, majd az 1990-es években piacnak adták át. Ma üzletek találhatók benne; a kupolák alatt sétálva megismerheti a helyiség nagyságát. Figyeljen a plafonon lévő polcok fölött található kupolákra és támpívekre, amelyek még mindig az épület eredeti karakterét hordozzák. A Mahmutpaşa lejtőn hétköznapokon nagyon zsúfolt; sétáljon lassan, és ne akadályozza a forgalmat az üzletek előtt.

Forrás: TDV İslam Ansiklopedisi (Mahmud Paşa Külliyesi); Wikipédia.

Amikor a Mahmutpaşa irányából felfelé haladva, a Nuruosmaniye felől érkezve a Divanyolu utcába érkezik, akkor a porfídból készült Çemberlitaş-oszlop lábánál találja magát, és ott van ez a fürdő. A fürdőt 1584-ben II. Selim felesége, valamint III. Murad anyja, Nurbanu szultána építtette; bevétele az Üsküdarban található Atik Valide komplexumhoz fordult. A tervezőjével kapcsolatban a források eltérnek. Általában Mimar Sinan-nak tulajdonítják, de a TDV Iszlám Enciklopédiájában Semavi Eyice megjegyzi, hogy Sinan műveinek listáiban nem szerepel az neve.

A létesítmény legkülönlegesebb része a melegedő (hararet). Itt egy tizenkét oldalú sokszög alakú tér található, a központi kő köré tizenkét oszlopból álló kör alakú szerkezet épült, a sarkoknál pedig kupolás, magányos helyiségek találhatók. Figyeljen a padlóban és a falakon található geometriai márvány díszítésekre. A melegedőből a nagyméretű kupolák által borított öltözőkbe sarkos átmenetek vezetnek.

A fürdő mai állapota a 19. századi városrendezési munkák nyomait hordozza. 1868-ban a Divanyolu utcát szélesítették, ezért a hideg részéből egy darabot levágtak. A női rész már nem fürdő, először étterem, majd szőnyegüzlet volt. Az épület 1916-1917-ben tűzvészt szenvedett, a férfi részét pedig 1972-1973-ban restaurálták. A bejáratnál található lépcsőket a talajszint változása miatt építették.

A fürdő ma is üzemben van, és a vendégeinek többsége külföldi turista. Ha itt szeretne fürdeni, először a központi kőnél kell melegednie, majd várja a "tellaq" nevű személyt a bőrradírozáshoz és a szappanos masszázshoz. A fürdés után egy ideig pihenjen a hideg részben. Kérdezze a bejáratnál, hogy melyik rész a férfiaknak, melyik a nőknek van fenntartva, és hogy melyik időpontokban. Ha nem szeretne fürdeni, álljon a fürdő melletti oszlop lábánál, és nézze, hogyan tükrözik a két épület egymás mellett állása által alkotott sarok a város átalakulását a bizánci fórumtól az oszmán bazárig.

Források: TDV Iszlám Enciklopédiája; a Çemberlitaş fürdőjének hivatalos weboldala; Wikipédia.

A Cağaloğlu fürdőhöz a következőképpen jut el: a Çemberlitaştól a Divanyolu utcán kelet felé haladva, majd a Cağaloğlu irányába kanyarodva érkezik. Az épület 1741-ben készült el, és célja az volt, hogy bevételt biztosítson I. Mehmed szultán által az Aja Szophia melletti könyvtár számára. A források eltérő neveket említenek az építészeként, a TDV Iszlám Enciklopédiája egy Hüsrev nevű építésről emleget, míg más források a munkát Szulejmán Aga és Abdullah Aga nevéhez kötik.

A Cağaloğlu Isztambul egyik utolsó nagy méretű fürdője. III. Mustafa 1768-ban betiltotta az új fürdők építését a városban, ezért ilyen méretű építmény már nem épült. Ezért a fürdő jó hely a 16. századi Sinan-fürdőkkel való összehasonlításra. A tervezés továbbra is a klasszikus elrendezést követi: hidegterem, melegterem és négy boltíves, négy magányos cellával rendelkező fürdő. A változás a díszítésben mutatkozik. A részletekben a 18. századi nyugati művészetből származó barokk hatás látható; a TDV ezt az építményt a török építészetben megjelenő idegen művészeti hatások egyik példájának tekinti. Hasonlítsa össze a Zeyrekben és a Çemberlitaşban látott komoly, klasszikus vonalakat a jelenlegi, kidolgozottabb stílussal, és észreveheti, hogy két évszázad alatt milyen változások történtek az ízlésben.

A fürdő két bejárata elkülönült. A férfiak részébe a utcáról vezető lépcsőn lehet jutni, a nők részébe pedig egy oldalsó utcából nyíló kapun keresztül. Ez egy tipikus példa a régi oszmán szokásra, miszerint a két rész bejárata nem nyílt ugyanazon az utcán. A fürdő ma is üzemben van, és a vendégeinek többsége turista. Ha nem szeretne fürdeni, keresse meg a két külön bejáratot kívülről, és tanulmányozza a fürdő elrendezését a városban, majd néhány perc sétával elérheti az Aja Szophia.

Források: TDV Iszlám Enciklopédia; a Cağaloğlu Fürdő hivatalos weboldala; Wikipédia.

A trasa utolsó megállója ez a hosszú, ólommal borított kupolával ellátott épület, amely az Ayasofya és a Szultánahmet mecset közötti terülttől nyúlik. Az épületet Mimar Sinan építette 1556-1557 között, hogy bevételt biztosítson Hürrem Szultána alapítványai számára, és azt tervezték, hogy az Ayasofya híveinek szolgáljon. A fürdő alján a római korból származó Zeuksippos fürdők maradványai találhatók, ami azt jelenti, hogy a fürdés hagyománya ebben a városrészben sokkal régebb óta létezik.

A fürdőt az oszmán építészetben különlegessé tévő elem a két rész elrendezése. A török fürdőarchitektúrában először helyezték el a női és férfi részt egyenesen egymás mellett, egy vonalban. A körülbelül 75 méter hosszú épületben a férfi rész bejárata északra, a női rész bejárata nyugatra néz. A férfi részben a hideg, a meleg és a forró területek egymás után követik egymást, majd a női részben a forró, a meleg és a hideg területek követik egymást; vagyis a két forró terület egymással szemben helyezkedik el. Mindegyik forró terület közepén nyolcszögletes márvány medence található. Figyeljen a férfi rész elülső, oszlopos bejáratára; ez egy olyan megoldás, amely ritkán látható a korszak fürdőiben.

A fürdő 1910-ig működött, majd hosszú ideig zárva állt, és különböző időszakokban raktárként használták. 1957-1958-ban végzett felújítások után állami tulajdonban lévő szőnyegüzlet lett belőle. 2008 és 2011 között átfogó felújításokat végeztek rajta, és 2011 májusában újra fürdőként nyitották meg. Jó ötlet, ha itt mosakszik, mielőtt befejezi a túrát; azonban érdemes előre lefoglalni, és tájékozódni az egyes területekről és szolgáltatásokról. Amikor kilép, üljön egy kicsit a téren a délutáni fényben, és nézze meg még egyszer ezt a hosszú sorozatú kupolát az Ayasofya és a Szultánahmet között.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia; Wikipédia.