Séta Galata és Tophane között, a régi kikötői negyedben.

A Galata torony lábánál, a Bankár utca felé vezető utcák egyikében található ez a különleges lépcső, amely kanyarokkal ereszkedik le, és Karaköy egyik leggyakrabban fényképezett pontja. A lépcsőt Abraham Salomon Kamondo, az oszmán birodalom egyik vezető bankár családjának vezetője építtette a 19. század második felében. A források eltérnek a pontos dátumot illetően; néhányuk az 1850-es éveket, mások az 1870 és 1880 közötti időszakot említik.

A források szerint a lépcsőnek két funkciója volt. Rövidítette a Kamondo család házából a bankok sorában haladó utcára vezető utat, és megkönnyítette a család gyermekeinek az arra közeli osztrák iskolába való eljutását. Tehát ez a látványos építmény valójában egy gyorsút, és máig ezt a célt szolgálja, hiszen napközben rengeteg ember halad át rajta Karaköy és Galata között.

A lépcső stílusa a neo-barokk és a korai art nouveau között helyezkedik el. A kanyargó vonalak szoborszerű megjelenést kölcsönöznek a lépcsőnek, ezért a formáját a legjobb alulról, az utcáról, vagy felülről, a teraszról nézve lehet igazán megérteni. Figyeljen a korlátok mintájára és a lépcsőfokok hatoldalú formájára; állítólag az utóbbit azért választották, hogy a gyerekek, ha elesnek, ne csússzanak le. A fotós Henri Cartier-Bresson 1964-ben fényképezte le a lépcsőt, és azóta ez az építmény a város egyik ikonikus képévé vált.

Ha fényképeket szeretne készíteni, válasszon a reggeli órákat, mert a nap folyamán egyre zsúfoltabbá válik a hely. Mivel a lépcső keskeny, fotózás közben engedje át a fel- és lejövetteknek, és ne álljon túl sokáig a lépcsőfokokon. A lépcső végén közvetlenül a Bankár utcába jut, és néhány lépéssel arrébb található a SALT Galata.

Forrás: Wikipédia (Kamondo lépcső; Camondo Stairs).

A Bankár utca korábbi neve Voyvoda utca volt; Evliya Çelebi a 17. században erről az útról a "Voyvoda útként" emlékezik. Az Oszmán Birodalom utolsó időszakában ez az utca volt az birodalom pénzügyi központja, és a bankok, valamint a biztosítótársaságok egészen az 1990-es évekig itt voltak jelen. Az 1866-ban "Dersaadet Értéktőzsdéje" néven alapított tőzsde is ebben az utcában volt egészen addig, amíg 1995-ben Istinye városrészbe költözött.

Az utca legkiemelkedőbb épülete a Franciaországban képzett, levantin stílusú építész, Alexandre Vallaury által az Oszmán Bank számára tervezett központi épület, amely 1892-ben került átadásra. Érdemes megközelíteni az épületet mindkét oldalról. Az utcára néző homlokzat neoklasszicista stílusban épült, díszítésekkel gazdagított, impozáns banképület. Az aranyváros felé néző, hátsó homlokzat pedig erkélyekkel díszített, orientalista stílusú. Ez a két homlokzat közötti különbség a bank helyzetét tükrözi a Kelet és a Nyugat között.

Az épület 1892-től 1999-ig a bank központi székhelyeként szolgált. Han Tümertekin vezetésével végzett felújítások után 2011 novemberében a SALT Galata néven nyitották meg. Az épületben elsőként érdemes meglátogatni az első emeleten található Oszmán Bank Múzeumot. A 2002-ben alapított múzeum Törökországban az első olyan múzeum, amelyet egy magánbank alapított, és a bank 1892-ben megnyitott kasszaépületeinek területén található. A múzeum bankjegyek, könyvek, részvények és személyzet fotóival mutatja be a bank történetét 1933-ig. A földszinten található rész pedig az épület építési folyamatát mutatja be; a gyűjtemény egy részét online is megtekinthető a Google Arts & Culture oldalon.

A felső emeleteken található a SALT Kutatóközpont olvasóterme, konferenciaterme és változó kiállítások. A belépés ingyenes, hétfőn zárva tart; a nyitvatartási időt a hivatalos weboldalon ellenőrizheti.

Forrás: SALT hivatalos weboldala; Wikipédia (Bankár utca).

Amikor a Bankalar Caddeséről nyugat felé indulunk, a Galata Mahkemesi utcájába vezető úton, a szűk utcák között egy különleges minaret emelkedik: négyzet alapú, keskeny, hegyes tetejű. Ez a minaret nem hasonlít a törökországi más minaretekre, mert épülete története is eltér a város többi mecsetétől. A TDV Iszlám Enciklopédiájának információi szerint, a területen már a 14. században egy nagyméretű dominikánus kolostort építettek. A hódítás után, körülbelül 1475-ben, Fatih Sultan Mehmed alapítványként alakították át mecsetté, és a dokumentumokban Galata Mecset néven szerepel. 1492-ben, amikor a Beni Nasr állam bukott, és spanyolországi muszlimok (andaluziak) telepedtek le a környéken, a mecsetet Arab Mecsetnek nevezték el.

A minaret egy régi harangtorony átalakított változata. A négyzetes alaprajz és a három ablak a szír Emevi korabeli minaretkre emlékeztet. A belső térben található, a kiblára néző gótikus boltívek az épület középkori eredetének legnyilvánvalóbb jelei. Az épületben a középkor, a 18. és a 20. század rétegei találkoznak; próbálják meg ezeket a stílusokat megkülönböztetni. A 18. században Saliha Sultan bővítette és felújította az épületet, és 1734-35-ben egy kútot építtetett hozzá. 1868-69-ben Adile Sultan egy ciszternát és egy szökőkutat építtetett az udvarban. 1913-1919 között Giritli Hasan Bey vezetésével egy nagyszabású felújítás zajlott, amely során a tetőt felújították, az bejáratához egy arab stílusú portikust építettek, és a padlón talált olasz sírköveket az Isztambuli Régészeti Múzeumokba szállították.

Az Arab Mecset ma a környék imaházaként funkcionál. A látogatását a közös imák időpontjain kívül időzítse. A bejáratnál vegye le a cipőit. A nőknek takarékosabban kell öltözni, és a fejüket kell takarniuk, mindenki számára fontos, hogy a vállát és a térdét takaró ruházatot viseljen. A belső térben legyen csendes, ne menjen át a imádkozók előtt, és készítsen fényképeket villám nélkül, anélkül, hogy bárkit zavarna.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédiája; Wikipédia (Arab Mecset).

Amikor a Karaköy városrészben kelet felé haladva a Tophane térre érkezik, az Ön előtt álló, nagy kupolájú épület Kılıç Ali Paşa admirális által Mimar Sinan építésztől építtetett komplexumának a moszkeje. A feliratok szerint a moszkeja 1580-ban készült el. Sinan ezt a munkát életének utolsó szakaszában, kilencvenes éveiben vállalta. A komplexum egy kikötő elején, a tengerparton épült; ma már a part feltöltött, ezért a moszkeja előtt a Galataport épületei találhatók.

A moszkeja terve az Ayasofya kisebb méretű változata. A körülbelül 12,70 méter átmérőjű főkupolát két félkupola támasztja, a kiblára (a muszlimok imádkozásának irányára) nézve. Belépve ezt a rendszert a mennyezet felé nézve láthatja; a Süleymaniye dicsőségétől eltérően itt egy egységesebb, harmonikusabb belső tér fogadja. A mihrab (imádkozási tér) egy kiugró részben található, és a környezetét a híres Iznik kerámiaműhelyek legjobb korszakából származó csempék borítják. A bejárat feliratát és a mihrab szövegét Demircikulu Yusuf Efendi, a Karahisari iskola utolsó generációjának egyik kalligráfját írta.

A komplexumhoz tartozik a moszkeja mellett egy 17 cellás medresze (korábbi egyetem), egy fürdő, Kılıç Ali Paşa nyolcszögletes sírja, egy gyerekiskola és egy ivóvízforrás. A moszkeja, a sír és a fürdő 2011-ben, a többi rész, beleértve a medreszét, 2015-ig restaurálta. A kertben több sír is található, többek között Amiral Ateş Mehmed Paşa sírja is. A belső udvarban állva és megfigyelve, hogy a moszkeja, a sír és a fürdő hogyan kapcsolódnak egymáshoz, a legkönnyebben megértheti a komplexum eredeti, tengerparti elhelyezkedését.

Ügyeljen az imaidőkre, különösen a pénteki délutáni ima alkalmával a moszkeja nagyon zsúfolt. A cipőket a bejáratnál kell levenni, a nőknek kendőt kell viselniük. Fontos, hogy olyan ruhát viseljen, amely takarja a vállakat és a térdeket, legyen csendes a viselkedése, és ne használjon villanófényt a fényképezés során; ne menjen át az imádkozók előtt.

Forrás: TDV İslam Ansiklopedisi; Wikipédia (Kılıç Ali Paşa Camii; Kılıç Ali Pasha Complex).

A ház mellett található fürdő a komplexum egyik jövedelmet generáló része volt. A TDV Iszlám Enciklopédiájának információi szerint 1583 februárjában fejezték be. Ez a kikötő komplexumhoz tartozó fürdő, amely egy feltöltött partszakaszra épült, egyszerre szolgált a tengerészeknek és bevételt biztosított az alapítványnak. Egyetlen részre épített fürdőként tervezték, vagyis nem volt külön női és férfi rész.

A struktúra legkülönlegesebb eleme a fürdőszoba. A hatoldalú alaprajzú térben hat boltíves mélyedés található, amelyek közül négy a fürdésre szolgált, a másik kettő a szomszédos hűtőterekhez vezet. A közepén egy medence, felette pedig egyetlen kupola található, amely természetes fényt enged be. A falakat kőből és téglából készült, habarcos technikával építették. Az évszázadok során a földrengések, különösen a kupolának okoztak károkat, és az épület hosszú időn át elhanyagoltan maradt.

2005-ben az Iren család vásárolta meg az épületet, és elindított egy nagyszabású felújítási programot. A miniszter Cafer Bozkurt vezetésével zajló, körülbelül hét évig tartó munka 2012-ben fejeződött be. A felújítás során eltávolították a hűtőterekben található, később hozzáadott fa öltözőkabint, így a Sinan által tervezett, nyitott tér újra láthatóvá vált, a kupolát pedig hagyományos technikákkal restaurálták. A munka 2016-ban nemzeti építészeti díjat, 2017-ben pedig a Europa Nostra díjat nyerte el.

A fürdő ma újra üzemben van. Eredetileg kizárólag férfiak számára szolgált, de most nőknél és férfiaknál külön időpontokban tart nyitva. Ha szeretné megtekinteni a belső terét, a fürdő saját weboldalán találja az időpontokat és a feltételeket. Ha csak elhalad mellette, a kupola megtekintése is tanulságos, hiszen láthatja, hogyan tervezte Sinan a mecsetet és a fürdőt egymás mellett.

Források: TDV Iszlám Enciklopédiája; Europa Nostra; Wikipédia (Kılıç Ali Paşa fürdője).

Amint kilép a fürdőből, álljon meg először a Tophane-kút előtt. I. Mehmed szultán 1732-ben építtette ezt a téren található kutat, amely négyzetes alaprajzzal rendelkezik, és mind a négy oldala azonos. A sarokszegleteket a magasságának kétharmadáig lekerekítették. Nézze meg közelebbről a homlokzatot díszítő kőfaragásokat: a vázákból kinyúló gyümölcsfák és a cserépben lévő virágcsokrok téglalap alakú keretekben helyezkednek el. A sarokszegleteket díszítő hullámzó díszítésekkel együtt a kút a klasszikus oszmán stílustól a nyugati díszítések felé való átmenet tipikus példája, és Isztanbul egyik legnagyobb téren található kutja. A feliratot Nafihi költő írta. A kút egykor a parton állt, de a feltöltés miatt most beljebb található; 2006-ban alaposan felújították.

A kút észak felé eső oldalán, a Boszporus felé nézve található a Tophane-i Amire épülete. Fatih szultán Mehmed a város meghódítása után itt alapított egy öntödét, ahol a hadsereg és a haditengerészet ágyúit öntötték. Az épületet a Szulejmán-korban felújították, majd a 18. században is átalakították; a források szerint az épület mai formája 1743-ban készült el. 1843-ban Zeytinburnu-ban egy vasművet alapítottak, és 1850-ben a termelés teljes kapacitással indult, ezért az ágyúöntés fokozatosan átkerült ide.

Az épületet 1992-ben a Mimar Sinan Képzőművészeti Egyetem vette át, és ma a Tophane-i Amire Kulturális és Művészeti Központként működik. Három kiállítóterme van: a Beş Kubbe (Öt Kupolás), a Tek Kubbe (Egy Kupolás) és a Sarnıçlar (Víztározók). Ha kiállítás van, lépjen be a Beş Kubbe termeibe, és próbálja megérezni az épület méretét a nevét adó kupolák alatt. A kiállítások időpontjai változhatnak, ezért látogatása előtt nézze meg az egyetem hirdetéseit. Még akkor is, ha nincs kiállítás, a kút és az öntőde együttes látványa megmutatja, hogy a nevet adó ipar milyen közel volt a tengerpartnak.

Források: Mimar Sinan Képzőművészeti Egyetem; Kulturális Örökség Készlete; Wikipédia (Tophane-i Amire; Tophane-kút).

A túra utolsó megállója a Nusretiye mecset, amely a Tophane villamosmegálló közvetlen közelében található. Ez a mecset két és fél évszázaddal a korábbiakhoz képest egy teljesen más stílusban épült. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint II. Mahmud megbízásából épült, és a munkálatok 1823 júniusában kezdődtek egy nagy tűzvész után, majd 1826. április 8-án fejezték be. Az épület tervezője Krikor Amira Kalfa volt, a Balyan család tagja. A neve győzelmet jelent, és II. Mahmud újdzsári hadseregének megszüntetésével kapcsolódik.

Kívülről a legszembetűnőbbek a rendkívül keskeny minaret-párok. A mecset egy nagyszabású építmény, amely az európai barokk és klasszika stílusokat ötvözi. Hasonlítsa össze a homlokzat díszítéseit a néhány száz méterre található Kılıç Ali Paşa mecset egyszerű formájával, és így pillanatok alatt megfigyelheti az oszmán építészet 16. századi klasszikus stílusának a 19. századi, nyugati hatásokra támaszkodó stílusba való átalakulását. A szultán látogatásakor használt trónterem is a komplexum része.

A belső térben található díszítések a hagyományos török motívumok helyett inkább a nyugati díszítőelemeket használják. Nézze meg a kupolát: a megszokott feliratok helyett itt növényi díszítések találhatók, ami az akkori korra tekintettel egy újdonság. A feliratokat Mustafa Rakım, a kor híres kalligráfjának munkássága. A mecset előtt egy időmérő torony és egy szökőkút is volt; a 20. századi városi átalakítások megváltoztatták a környezetet, és ezek az építmények később átkerültek máshová.

A mecset ma is nyitva áll a látogatók számára. A napi imák időpontjain kívül látogasson el, vegye le a cipőit, a nőknek kendővel kell takarékoskodniuk, és a vállukat és a térdeiket is takarniuk kell. A kilépés után könnyen eljuthat a villamossal Kabatašba vagy Eminönübe.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia; Wikipédia (Nusretiye Mecset).