Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Mardintól a városi múzeumtól a medreszéig.
Kulturális4 Megálló

Mardintól a városi múzeumtól a medreszéig.

Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

A legokosabb módja Mardin felfedezésének az, ha a város megismerésével kezdjük, majd a látnivalókat tekintjük meg. Ez a túra az óváros keleti részén található egy múzeummal kezdődik, majd egy magasabban elhelyezkedő medrésszé vezet, majd a 1. sugárúton sétálunk a piac területén, és a túra egy másik múzeumban ér véget, amely a város régészeti leleteit mutatja be. Mind a négy megálló az Artuklu kerületben található óvárosban van, és egyikhez sem szükséges jármű; azonban az utcák meredekek és lépcsőzetesek, ezért kényelmes cipő ajánlott. Az első megálló a Sakıp Sabancı Mardin Városi Múzeum. Ez az épület, amelyet II. Abdulhamid uralkodása alatt lovas kaszárnyaként építettek, egy helyen mutatja be a város kézműveseit, a mindennapi életét és a kultúráját. A múzeum első helyre kerülése azért logikus, mert a kézműveseket (például a fémmunkákat, a rézmunkákat, a faragványokat) látva sokkal jobban értelmezhetjük az utcák kapu- és ablakdíszeit. A földszinten található művészeti galéria egy nyugodt pihenőhely a túra elején. A második megálló a 1385-ben épült Zinciriye, vagy Sultan İsa Medresszéje. A medressze, amelyet a legutolsó Artuklu szultán, Melik Necmeddin İsa építtetett, távolról is felismerhető különleges, csillag alakú kupolájával és díszes bejárataival. Itt nem a vallási helyszín megtekintése a cél, hanem az épület (csillagkupola, díszített kupola, két udvar, felső szinten található kis szobák) Artuklu stílusú elemeinek tanulmányozása. A harmadik megálló a Mardin óvárosa. A várost 1979-ben városi műemléknek nyilvánították, és 2000-ben felvették az UNESCO Világörökség Ideiglenes Listájára. Ebben a megállóban a 1. sugárúton és a környező piactereken sétálunk, megcsodálva a minaretákat, a díszes bejáratokat és a síkságra néző teraszokat. Ez a túra szakaszának a legszabadabb része; nyugodtan, sietve nélkül barangoljunk. A negyedik és utolsó megálló a Mardin Múzeum. Az 1895-ben patrikátusi épületként épített helyszín ma egy teraszos, háromszintes épületként működik, amely egy tipikus Mardin-háznál. Itt tekinthetők meg a környék ásatásainak során előkerült leletek, valamint a római és akkói kori mozaikok, valamint a دائمي (daimi) gyűjtemény. A túra a város kézműveseivel kezdődik, és a régészettel zárul, így egy fél nap alatt megismerhetjük Mardin mindennapi és mély múlt Források:

Artuklu, Mardin
Kulturális
4 Megálló
~4 ó 30 p a helyszíneken
Gyalog ~1 km · 17 p
Összesen ~4 ó 47 p
2026. november 6.

Útvonal megállók

1
Sakıp Sabancı Mardin Kent Müzesi

Sakıp Sabancı Mardin Várostörténeti Múzeum.

~1 ó itt
Eski Hükümet Konağı Yanı, Artuklu-Mardin

A túránkat az óváros keleti részén található múzeummal kezdjük, mivel a város kőfalait és utcáit csak akkor lehet igazán megérteni, ha először is megismerjük a helyi kézművességet. A múzeumhoz az 1. sugárúton lehet eljutni. A Kulturális Portál leírása szerint az épület a Şehidiye Medreséjétől keletre, körülbelül 200 méterre található, és a Régi Kormányzati Palota mellett helyezkedik el. Mielőtt belépnénk, álljunk egy pillanatra az épület homlokzatánál. Az épületet II. Abdulhamid uralkodása alatt, a 19. század végén építették lovas katonai kaszárnyaként. A források eltérő neveket említenek az építészről; a tartományi kulturális és turisztikai igazgatóság Sarkis Elyas Lole-t, a Kulturális Portál pedig Lole-t vagy Cebrail Hekimyan-t említi. Mivel a felirat nem maradt fenn, a pontos építési dátum vitatott. Ezért érdemesebb az épület történetét a használatának történetével olvasni. A kaszárnyaként való használat után az épület hosszú ideig katonai székhelyként és adóhivásként szolgált, és ez a funkció 2003-ig fennmaradt. A Sabancı Alapítvány 2007-ben kezdte el a felújítást, és a múzeum a 2000-es évek végén nyitotta meg kapuit a látogatók számára. A homlokzatán a leginkább az északi oldalon található bejárat fogja a tekintetet. Ez az épület egyetlen díszítő eleme, amely a letisztult falak között emelkedik ki a mélyedéses ívvel és a nem túl mély, téglalap alakú beugróval. A bejáratot körülvevő vastag keretben és a bejárat felett domborművek találhatók; a részletek megtekintéséhez nézzünk oldalról a homlokzatot. Belül a földszint a kaszárny lovasudvarának része volt, míg a felső szinten az adminisztratív irodák és a szobák voltak. Ma a földszinten a Dilek Sabancı Művészeti Galéria található, a felső szinten pedig a múzeum kiállítása. Kezdjük a felső szintre való felmászással, és a kézműves kiállításokkal. Itt együtt tekinthető meg a fémfeldolgozás, a rézművesség, a szövés, a szappangyártás és a kőfaragás termékei. A kiállítás vizuális és hanganyagokkal is gazdagított; ne hagyjuk ki a képernyőket és az animációkat. Ebben a szinten helyi ruhák és a városban élt különböző közösségekhez tartozó sírkövek is kiállítva. Itt találhatók a Mardinről eddig megjelent könyvek példányai is; ez egy jó olvasási lista azok számára, akik érdeklődnek a helyről. Érdemes a következő

A Sakıp Sabancı Mardin Városi Múzeum az óváros keleti részén, a Savurkapı városrészben található, a régi Köztársaság téren. A Kulturális Portál leírása szerint, ha az 1. sugárúton a Şehidiye Medresétől kelet felé 200 métert sétálunk, akkor a régi kormányzóhivatal mellett találjuk meg. A múzeum egy városi múzeum, amely bemutatja a város kézművészetét, életét és történetét. Ugyanabban az épületben található a Dilek Sabancı Művészeti Galéria is, amely szintén látogatható. Az épületet II. Abdulhamid uralkodása alatt, a 19. század végén lovas katonai kaszárnyaként építették. A Mardin Megyei Kulturális és Turisztikai Igazgatóság azt írja, hogy a kaszárnyát Hacı Hasan Paşa, a Diyarbakır kormányzója építtette 1889-ben. A Kulturális Portál azonban azt említi, hogy a pontos építési dátum nem ismert, mivel a felirat nem maradt fenn. Az épület tervezőjét illetően a források eltérnek; egyikben Sarkis Elyas Lole, a másikban Cebrail Hekimyan neve szerepel. Ezért a legbiztosabb megfogalmazás, hogy az épület a 19. század végén épült kaszárnya. A Kulturális Portál az épületet a Hamidiye hadosztály lovas kaszárnyájának nevezte. A kaszárna használat után katonai székhelyként és adóhivásként szolgált; a források szerint ez a használat 2003-ig folytatódott. A megyei igazgatóság azt is hozzáteszi, hogy a helyszín rendőrősként is funkcionált. A felújítási munkálatokat a Sabancı Alapítvány indította el 2007-ben. Mivel a múzeum megnyitásának éve a forrásokban eltérő, elmondható, hogy az épület a 2000-es években vált múzeummá. Az épület kétszintes, és a szintek eredeti funkciója ma is tükröződik a használatában. A földszint a kaszárna istállóinak helyét foglalta el; jelenleg galériaként funkcionál. A felső szinten adminisztratív helyiségek és szobák voltak; jelenleg itt rendeznek kiállításokat. Az épület egyetlen díszítő eleme a bejárati kapu. A kapu a északnyugati homlokzat közepén található, egy alacsony, íves nyílás formájában. A nyílás egy sekély, téglalap alakú mélyedésbe van beépítve. A kaput körülvevő vastag keretben és a kapu tetején faragott díszítések láthatók. A letisztult kaszárnyahomlokzat díszítésének koncentrációja a kaput teszi a legszembetűnőbb fotózási ponttá. A felső szinten található kiállítás a város identitását és emlékeit formáló kézművészetekre összpontosít A múzeum hétfőnként zárva tart. A legfrissebb látogatási időpontokért és belépődíjért látogasson el a muze.gov.tr weboldalra, vagy a helyi kulturális és turisztikai hivatal weboldalára. A múzeum mellett található régi kormányépületet a Kulturális Portál építészeti karjaként tartja nyilván. A régi város utcái lejtősök és lépcsőkkel vannak elválasztva, ezért kérjük, számítson hosszabb sétára. A múzeum után természetes, hogy az öregváros piacának utcáiba sétáljon, és a város nyugati részébe menjen.
2
Zinciriye (Sultan İsa) Medresesi

A Zinciriye (Sultan İsa) medreséje.

~45 p itt

Ez a megálló a séta legmagasabb pontja. A Kulturális Portál leírása szerint a medresze egy lépcsősoron található, amely a 1. sugárúttól a Különleges Árucikkek piacához vezet. A lépcsők meredekek és sűrűek, ezért óvatosan mászjon fel, és pihenjen meg a kanyarokban. A medresze a tartományi igazgatóság nyilvántartása szerint a Medresze városrész északi részén található. Az építményt 1385-ben építtette Melik Necmeddin Isa, a Mardinban uralkodó utolsó Artukid szultán. A nép szájában "Zinciriye Medresze" és "Szultán Isa Medresze" néven ismert; ne tévessze össze az akszári nevű hasonló épülménnyel. A keleti és nyugati végén található, szegmentált kupolák messziről is feltűnőek, ahogy a források is írják. Álljon meg a keleti oldalon található, magas, monumentális portál előtt, és nézze meg a bejáratnál található díszítések. A portál részleteinek fényképezéséhez közelebb kell kerülni, a kupolák felvételéhez pedig egy kicsit hátrább kell lépni. A portálon keresztül belépve egy csillagolt mennyezettel borított térbe jut. Ennek a térnek a nyugati oldalán egy folyosó vezet az udvarba. A folyosó déli részén, egy tér közepén található egy, mukarnas díszítéssel ellátott kupola. A mihrabot beillesztett motívumok díszítik, a minbar pedig faragott kőből készült; ezeket egyszerűen csak kőmunkának és díszítésnek kell tekinteni. Az építmény téglalap alakú, nagy területet foglal el, két szintből áll, és két udvara van. Az udvaroktól távolabb eső területek szélesek, ezért az épület elrendezésének megértéséhez álljon az egyik udvarban, és számolja a szinteket. A felső szint főként kis szobákból áll; ezek egykor a medreszében tanuló diákok szobái voltak. A szobák sorrendjét nézve elképzelhetjük egy oktatási intézmény mindennapi életét. A tartományi igazgatóság nyilvántartása szerint a medresze magas helyen épült, mivel obszervatóriumként is használták; ezt az információt egyetlen forrásból származó adatként kell kezelni. A Kulturális Portál és a tartományi igazgatóság nyilvántartása szerint Melik Isa, aki Timurral és annak seregével harcolt, egy ideig ebben a medreszében raboskodott, de egy másik tartományi igazgatóság oldala egy másik helyet említ, ezért ezt a történetet inkább legendának kell tekinteni. Az építményt korábban múzeumként is használták, és a benne található műtárgyakat 2000-ben a túra utolsó állomásán, a Mardin Múzeumba szállították. A látogatási időkre és a belépési

A Zinciriye Medresze, amelyet népszerűen Sultan İsa Medresze néven is ismernek, Mardin óvárosának magasabban fekvő részén található. A Kulturális Portál szerint a medreszét Melik Necmeddin İsa, az utolsó Artuklu szultán építtette 1385-ben. A tartományi igazgatóság a medreszét a Medrese Mahallesi északi részén helyezi el, és megerősíti az építési évet. A keleti és nyugati végén található, osztott kupolák, valamint a keleti oldalon található magas, monumentális portál messziről is felismerhetővé teszi az építményt. Az óváros felé haladva a kupolák keresése a legkönnyebb módja annak, hogy azonosítsuk a medresze helyét. A téglalap alakú, tágas területen elhelyezkedő építmény két szinten terül ki, és udvarból, mecsetből, mauzóleumból és különböző kiegészítő helyiségekből áll. A tartományi igazgatóság szerint a medresze két udvarral és két szinttel rendelkezik, a udvarokon kívüli helyiségek pedig szélesebb területen terülnek el. A bejáratnál található díszítések és az osztott kupolák a legjellemzőbb elemei az építménynek. A portálon keresztül belépve egy csillagolt mennyezettel borított térbe jutunk. Szánjon néhány percet arra, hogy felemelje a fejét és megfigyelje a mennyezet kőből készült geometriai mintáit. Ennek a térnek a nyugati részén egy folyosó található, amely a folyosóval összekötött udvarra nyílik. A folyosó déli részén található tér közepén egy kupola található, amely mukarnas díszítéssel ellátott tartókra nyugszik. A mihrabot (imádkozási tér) körbevevő felületet beékelve díszítették, a minbar (szószék) pedig faragott kőből készült. Ezek a részletek fontosak az építmény építészeti és kőműves szempontjából. Az udvar nyugati részén található erkélyről egy kupolával borított térbe jutunk, amely valószínűleg a mauzóleum. A tér a medresze épületének egy különálló része, és csak az építészeti elrendezésben értékelhető. A felső szint főként kisebb szobákból áll. A Kulturális Portál szerint ezek a szobák egykor a medreszében tanuló diákok szobái voltak. A szobák elrendezése konkrét módot kínál arra, hogy megértsük, hogyan működött az építmény oktatási intézményként. A tartományi igazgatóság szerint a medresze magas helyen épült, mivel egyben obszervatóriumként is szolgált. Ez az információ csak egy forrásban szerepel, ezért a forrásokra hivatkozva kell kezelni. A magas helyszín monumentális megjelenést kölcsönöz az építménynek az utcáról nézve. A medreszét korábban múzeumként is használták. Amikor a Mardin Múzeum 20 A legfrissebb információkat a Mardin Városi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság honlapján vagy a Kulturális Portálon találja. Az épület környékén a régi város piacai és a Fő utca terülnek el. A látogatás után leereszkedhet a utcára, ahonnan elérheti a régi város többi épülete, mind az északi, mind a déli irányban.
3

Mardin óvárosa.

~1 ó 30 p itt

Ebben a megállóból nem egy konkrét kapun keresztül lép be; maga a régi város a megálló, és 90 percet szánjon a 1. sugárútra és a környező utcákra. A várost 1979-ben városi műemlékké nyilvánították, ezzel védelmet biztosítva számára. 2000-ben került fel a UNESCO világörökségi előjelölt listájára a "Mardin kulturális táj" néven. A város egy lejtőn épült, és kilátást nyújt a Mezopotámiai síkságra, ami a séta során folyamatosan érezhető. A Zinciriye megállóban szálljon le, majd a 1. sugárúton haladjon nyugat felé. Figyelje a sugárút mentén a jobb és bal oldali utcákból nyíló kilátásokat a síkságra; innen láthatja, hogy a házak teraszokba épülve ereszkednek le. A Városi Múzeumtól körülbelül 200 méterre nyugatra található a Şehidiye Medresze. A tartományi igazgatóság adatai szerint ez az épület a 13. század első felében épült, és a mai minaret 1916-ban építették hozzá. Nézze meg az épületet alaposan: figyelje a kőelemek illesztéseit, a keskeny íveket és a kapualjakat. A bazárban, az Ulu Cami és a Şehidiye Medresze között található a Reyhaniye Cami. Az épület említése megtalálható egy 1540-es alapítványi dokumentumban; a minaret, amely nyolcszögletes testtel rendelkezik, a felső részén hengeres formájú, éles kupolával záródik. A minaretet a különböző utcákból különböző szögekből láthatja, ezért a kanyarokban emelje fel a fejét. Az Ulu Cami minaretjét az Artukli uralkodó, Kudbeddin İlgazi idejében, 1176-ban építették; a kupola, amely hat pilléren nyugszik, uralja az épületet. A Latifiye épület bejárata felett a tartományi igazgatóság azt írja, hogy ez Mardin legjobban megőrzött kapuja; a kapu feletti feliratból kiderül, hogy az 1371-es évhez kapcsolódik. Amikor belép ezekbe az épületekbe, csak a műszaki érdeklődésből járjon, és tartsa be a látogatási szabályokat. A kapuk és ablakok keretein található faragványokat megtekintve a Városi Múzeumban látott kőfaragás kiállítása valósul meg a városban. A szűk utcákban a reggeli fény oldalról éri a falakat, és ekkor látható a kő textúrája a legjobban. A szűk átjárókban, amikor megáll és fényképeket készít, hagyjon helyet a gyalogosoknak. A lépcsős és lejtős utcákban a talaj csúszós lehet, ezért viseljen csúszásgátló talpú cipőt. Ha a

Egy mésztufa város, amely egy lejtőn épült, és a Mezopotámia síkságára néz. Az utcák egymás felett haladnak, a házak homlokzatát pedig mésztufa faragások díszítik. A város teljes területét védetté nyilvánították.
4
Mardin Müzesi

Mardin Múzeum.

~1 ó 15 p itt

A legutolsó megálló a Mardin Múzeum, amely egyben a város archeológiáját és a hagyományos márdini építészetet is bemutatja. A múzeum épülete, a helyi önkormányzat adatai szerint, 1895-ben épült, és eredetileg a szír katolikus pátriárkátus székháza volt. A Kulturális Minisztérium megvásárolta az épületet a szír katolikus alapítványtól, államosította, és 2000-ben nyitotta meg a nagyközönség számára múzeumként, miután a Zinciriye Iszlám Iskolában található leletek egy részét ide helyezték át. Az épületet egy egészként kell megvizsgálni: a terep lejtése és a telek mélysége miatt a kialakítása teraszos, és három szintből áll. A déli, a síkság felé néző, U-alakú elrendezése a hagyományos márdini házak jellemzőit tükrözi. A bejáratnál vagy a belső udvarban figyelje meg, hogy a kilátás a síkság felé irányul. A földszinten található az Arkeopark Múzeum Oktatóterme, ahol a látogatók különböző műhelyekben vehetnek részt, például pénzérmék készítésében, növényi festékkel való nyomtatásban, maroklással való díszítésben és kerámiakészítésben. A műhelyek programja változhat, ezért a legfrissebb információkért forduljon a múzeum igazgatóságához vagy tekintse meg a helyi kulturális és turisztikai igazgatóság weboldalát. Az épület déli részén található udvarban egy 500 férőhelyes amfiteátrum található, amelyhez az Arkeopark kapcsolódik, és ahol gyermekek számára múzeumi oktatásokat és más nyilvános programokat szerveznek. A felső szintre felmenve egy terem található, ahol a térségben végzett régészeti feltárások során előkerült leletek vannak kiállítva. A teremben egy nyitott kiállítási területen tekinthető meg a római és az akkoyuni időszakból származó mozaikok és kőből készült tárgyak. Figyelje meg a mozaikokon a színek és minták elrendezését, mivel a részletek távolról nehezen láthatók. A második emeleten négy zárt galéria található, amelyek különböző témákkal foglalkoznak, például táplálkozással, kereskedéssel, termeléssel, pénzérmékkel, hatalommal, háborúval és társadalmi élettel kapcsolatban. A kereskedéssel foglalkozó terem egyik legkiemelkedőbb kiállítása a Sürekli Kincse. Ez a kincs a Kızıltepe-i Sürekli faluban végzett mentőásatás során került elő. A kincsben 9 és 14. század között készített arany- és ezüsttárgyak találhatók. Ezek a tárgyak számos civilizációhoz tartoznak, például az Abbászida, az Ilhánida, az Ajjúbida, a bizánci, a Zengí és az Artukidához. A pénzérmék különböző dinaszti

A Mardin Múzeum a régi városban, a Köztársaság tértől nem messze, egy teraszos épületben található, amely a síkságra néz. A kulturális és turisztikai igazgatóság szerint a múzeum két különálló épületből áll: az egyik az adminisztratív egységeket, a másik pedig a kiállításokat helyezi el. A kiállításokat bemutató épületet 1895-ben Ignatius Banni antaki pátriárka építtette szír katolikus pátriárkátusként. Később a Kulturális Minisztérium a szír katolikus alapítványtól vásárolta meg az épületet, és államosították. A Zinciriye Medresében található tárgyak átköltöztetésével 2000-ben nyitotta meg kapuit a Mardin Múzeum. Az épület a terület lejtése és a telk mélysége miatt teraszos kialakítású, három szintből áll. A déli, síkságra néző, U-alakú kialakítása a hagyományos Mardin házak jellegzetes vonásait hordozza. A múzeum megtekintésével érdemes a külső teraszokról kezdeni, hogy megfigyelhető, hogyan vannak ezek a teraszok egymásra építve. A lépcsőkön és az ablakokon keresztül, amikor a homlokzatot nézzük, feltűnik a Mardin házak udvaros elrendezése. A földszinten található az Arkeopark Múzeumoktatási Központja, amely modern múzeumi szemléletet képvisel. A hivatalos oldal szerint itt pénzérmék készítése, természetes festékekkel való nyomtatás, marbling (ebru) és kerámia készítés workshop-jai zajlanak. Az épület déli oldalán található udvarban az Arkeoparkhoz tartozó, 500 férőhelyes amfiteátrum található. Gyermekek számára múzeumi oktatások és a nagyközönség számára különböző programok kerülnek itt szervezésre. Mivel a workshopok és programok időszaka változhat, érdemes a látogatás előtt a múzeum igazgatóságával konzultálni. Az első szinten található egy terem, ahol a térségben végzett régészeti feltárások során előkerült tárgyak kerülnek kiállításra. Ugyancsak ezen a szinten található egy nyitott kiállítási terület, ahol a római és az akkójuni időszakból származó mozaikok és kőből készült tárgyak láthatók. A mozaikokat és a kőből készült tárgyakat megtekintve érdemes alaposan megvizsgálni a mintákat és a felületeket. Ezen a szinten találhatók a tárgytárak, valamint a mozi és a szemináriumok számára fenntartott terem. A feltárt leletek, amelyek a térség lakott területének történetére vetnek fényt, ezt a szintet a múzeum központi részévé teszik. A második szinten négy zárt galéria található, amelyek a táplálkozás, a kereskedelem, a termelés, a pénzérmék, a háború és a társadalmi élet témáit mutatják be. A keresk Ebben az épületben egy szakosított könyvtár, egy művészeti galéria, egy konferenciaterem, egy archívum és szakosított irodák találhatók. Mivel az adminisztratív épület elsősorban munkahely, a látogatás lehetséges területeiről a múzeum igazgatóságánál érdeklődhet. A múzeum a tartományi igazgatóság weboldalán található információk szerint hétfőn zárva tart. A nyitvatartási időkre és a belépődíjra a muze.gov.tr oldalon vagy a tartományi kulturális és turisztikai igazgatóság weboldalán tájékozódhat. A Múzeumkártya érvényességével kapcsolatos részleteket is ezeken az oldalakon találja. A három szintet nyugodt tempóban szeretné felfedezni, ezért szánjon elegendő időt. Érdemes a látogatást az első szinten kezdeni, majd felmenni a második és a harmadik szintre. Mivel az épület lépcsőzetes, a mozgásban korlátozottaknak érdemes előzetesen a múzeum igazgatóságával egyeztetni. A látogatás végén a déli udvarba lépve, a síkságra tekintve, teljes lesz a kép a múzeum elrendezéséről. A múzeum a Cumhuriyet Meydanı körüli régi városi utcához közel található, így könnyen beépíthető a látogatás útvonalába. Kilépve érdemes még egyszer megfigyelni a környező, kőhomlokzatú házak ablak- és ajtórendszerét.

Hozzászólások

0/1000

Betoltes...

Útvonal térkép

Útvonal információ
VárosArtuklu, Mardin
TípusKulturális
Megálló4
Dátum2026. november 6.
Radar TürkiyeSzerzőRadar TürkiyeÚtvonal indítása