Krippel alkotásai: A Köztársaság emlékművei Hanakban.

A túra az Ulus térben található Győzelem Emlékművel kezdődik; ez volt Ankara első jelentős emlékműprojektje. Az 1925-ös nemzetközi verseny győztese a bécsi szobrász, Heinrich Krippel volt; a munkához szükséges pénzt a lakosságtól gyűjtött adományokból biztosították, és az emlékművet 1927. november 24-én adták át, amikor Kazım Bey, a törvényhozás elnöke átmetszette a szalagot. Krippel ekkor nagyra tartott személyiség volt Törökországban; 1926-ban Atatürk szobrait készítette Isztambulban, a Sarayburnu-ban, valamint Konya városában, majd folytatta a munkát Samsunban és Afyonban.

A kompozíció négy bronz szoborból áll. A központban Atatürk látható Sakarya nevű lován; a talapzat két oldalán két katona látható, az egyik a háborúra szólít fel, a másik a frontot figyeli; a háttérben egy török nő látható, aki a hátán lőszerrel halad, és a front mögötti munkát szimbolizálja. A bronzokat Bécsben öntötték, a talapzat pedig andezitből és márványból készült.

Főként a talapzatra érdemes figyelni. Az elején négy napmotívum és egy 1919-es idézet található; a hátoldalán egy elszomorodott fűzfa és egy sarjadzó életfa látható, ami a régi rendből az újba való átmenetet szimbolizálja. A jobb oldalon Sakarya és a Főhadiszállás csatájának jelenetei, a bal oldalon pedig egy győzelmi felvonulás és lőszert szállító nők láthatók. Az Anıtkabır építése előtt ez volt az állami ünnepségek központja; 2002-ben felújították.

Az emlékmű a sugárút keleti oldalán található; az 1925-ös versenynek az volt a célja, hogy az első parlament épülete előtt helyezzék el. A tér forgalmas, ezért érdemes reggel korán érkezni, hogy közelebbről megtekinthetőek legyenek a domborművek. A M1 metróvonal Ulus állomásáról két perc sétával elérhető.

Forrás: Wikipédia (Győzelem Emlékmű, Ankara); Kulturális inventárium; Ankara Városközpont.

Az Ulus városrészből az opera irányába haladva, majd a Namazgah-domb felé mászva, a Függetlenségi Háború idején pénteki imákat tartott helyen, az Etnográfiai Múzeum előtti lovas szobor várja Önt. Ez Ankara Köztársaságának első Atatürk-szobora. A Művelődési Minisztérium által kiírt versenyen az olasz szobrász, Pietro Canonica győzött; a szobor Olaszországban készült, a talapzatot díszítő domborművek pedig Velencében. A szobrot 1927. október 29-én helyezték a talapzatára, az avató ünnepséget pedig 1927. november 4-én tartották, melyen részt vett İsmet Paşa miniszterelnök, Kazım Paşa, a parlament elnöke, és Asaf Bey, a város polgármestere; İsmet Paşa vágta át a szalagot.

A szobor egy tábornoki egyenruhát és köpenyt viselő Atatürk ábrázolását mutatja. A szobor teljes magassága körülbelül nyolc méter. A talapzatot díszítő domborművek a Függetlenségi Háború eseményeit ábrázolják; a források szerint a romokból feltámadó új főváros és a csatamező is szerepel közöttük. Canonica ebben az évben egy másik szobrot is elkészített Ankarában, amelyet néhány megállóval később a Zafer Meydanán talál majd; egy évvel később pedig a Taksimen felépítette a Köztársaság Emlékművét.

A szobor mögött található épület Arif Hikmet Koyunoğlu tervezte; 1927 nyarán fejezték be, és hivatalosan 1930. július 18-án nyitották meg múzeumként. Atatürk földi maradványai 1938. november 21-től 1953. november 10-ig egy ideiglenes sírban helyezték el az épület belső udvarában; vagyis a túra végpontja, az Anıtkabir felé vezető út itt kezdődik.

A szobor a dombról és a sugárútról is jól látható; a reggeli fényből jobban látszik elölről, a domborművekhez pedig a délutáni fény ideális. A múzeum nyitvatartási idejéről és egyéb információkról a hivatalos weboldalon tájékozódhat; a szobor a parkból bármikor látható.

Forrás: Wikipédia (Atatürk Lovas Szobor; Ankara Etnográfiai Múzeum); Török Turisztikai Enciklopédia.

A "Sıhhiye" nevű helyről indulva, a kereszteződés közepén egy bronz napkorona emelkedik. Ez a város egyetlen olyan emlékműve, amelyen nincs Atatürk képe, és Ankara egyik leggyakrabban használt szimbóluma. A szobrot Nusret Suman készítette, és 1978-ban állították fel. Suman, aki Szalonikiben született, Párizsban tanult szobrászatot, és a Képzőművészeti Akadémián tanított. Ő készítette az Anıtkabir tornyának néhány domborművét is, tehát ez a megálló és az Anıtkabir is a keze munkája.

Az emlékmű egy másolat, de a másolat maga is egy történelmi emlék. Az eredeti egy hittita kori rituális tárgy, amelyet Alacahöyükben találtak, és jelenleg az Anatóliai Civilizációk Múzeumában található. 1973-ban Vedat Dalokay polgármester a napkoronát a város szimbólumává tette, és az Anadolu Sigorta 1977-ben ajándékozta a török főváros lakosságának. A napkoronát 1977-től 1995-ig a város logójának is használták, majd viták után lecserélték, de a kereszteződésben továbbra is megmaradt. Körülbelül négy méter magas, és 2001-ben, valamint legutóbb 2022-ben a nagyvárosi önkormányzat és az Anadolu Sigorta közös munkájával restaurálták. A napkorona ma is része a város vizuális identitásának, és mindenhol megjelenik, az Ankarai Egyetem emblémájától a szuvenirekig. Aki szeretné az eredetit látni, az az Anatóliai Civilizációk Múzeumába látogathat.

A részletek azok számára, akik figyelnek. A napkorona belső részében látható szarvasok az Alacahöyükben talált leletek alapján készültek. Nem közelről, hanem a kereszteződés másik oldalán, a járdáról, a magasban, a felhők ellenében nézve láthatók. Az emlékmű nem a gyalogos szigeten, hanem a forgalom közepén található. A megközelítéshez használja az alagutakat, és ne menjen ki a forgalomra. A M1 Sıhhiye állomás közvetlen közelében található.

Forrás: Wikipédia (Hitit Napkorona Emlékmű, török és angol nyelven); Ankara Képzőművészeti és Szobrászmúzeum művészoldala; Yeni Ankara.

A Sıhhiye-től indulva, a sugárúton dél felé sétálva, a Hadsereg Klub előtt, a Győzelmi téren egy álló Atatürk szobor fogadja. Ez Pietro Canonica ankarai alkotásainak a másodikja, és a Köztársaság negyedik emlékműve. Ugyanazon a napon, 1927. november 4-én, a miniszterelnök, İsmet İnönü jelenlétében avatták fel, az etnográfiai múzeum lovas szobrával egy időben. A tér nevét is ekkor kapta; a szobor felállítása után a környezetét zöldfelület borította, és a Yenişehir új találkozóhelyévé vált.

A szobor egy tábornok egyenruhájában látható, két keze a kard markolatán pihen, arca dél felé, a Kızılay tér felé és a Çankaya irányába néz; a régi város a háttérben maradt. A bronz szobor 1,75 méter magas, a márvány talapzat 2 méter; a teljes magasság 3,75 méter. A talapzat téglalap alapú, négy lépcsőn érhető el; oldalán domborított győzelmi koszorúk és fák láthatók, felirat nincs rajta. Érdemes összehasonlítani Canonica két ankarai szobrát: az egyik lovon, mozgásban van, a másik pedig álló helyzetben, tábornoki méltóságot sugároz.

A tér környékén egykor olyan épületek álltak, mint a Állami Tanács és a Hadsereg Klub; az 1960-as években egy új közigazgatási bíróság épült. Az 1980-as évektől kezdve a sugárút bővítése és a környező épületek miatt a tér elvesztette eredeti funkcióját; ma már csak egy keskeny zöld terület a szobor körül. A hivatalos ünnepségekhez a terület túl kicsinek bizonyul, ezért ünnepnapokon csak koszorút helyeznek el a szobornál. A szobrot 2022-ben az Anadolu Sigorta támogatásával restaurálták.

A szemben lévő járdáról nézve a szobor mögött a Hadsereg Klub épülete látható; a szobrot reggel elölről, délután oldalról érdemes fényképezni. A Kızılay metróállomáshoz néhány perc sétára található; a következő megálló, a Güvenpark is gyalog elérhető.

Forrás: Wikipédia (Mareşal Atatürk szobor; Győzelmi tér); Çankaya járási hivatal.

A Zafer Meydanától a Kızılayig leereszkedjen; a Güvenparkhoz vezető úton, a park bolgárra néző végén található az útvonal legjelentősebb emlékműve. A Güven Emlékműve, melyet egyes források biztonsági emlékműként vagy rendőrségi emlékműként emlegetnek, a Güvenpark nevét adó építmény. A parkot 1930-ban, Hermann Jansentől származó városi terv részeként hozták létre; az emlékmű és a tér tervezését az osztrák építész, Clemens Holzmeister készítette.

A szobor története egy befejezetlen történet. A bécsi szobrász, Anton Hanak készítette az elülső felét, majd 1934 elején elhunyt; a munkát Josef Thorak vette át, aki befejezte a hátoldalt. A források eltérnek az avató dátumok tekintetében; az előlap 1934 őszén, a hátoldal pedig 1935-36-ban került felavatásra. A talapzatot díszítő andezit domborműveket Törökországban készítették, Hanak tanítványai és török mesterek közös munkájával.

Amit lát, az a következő: Az elülső részen bronzból készült, hat méter magas figurák láthatók; a talapzat 37 méter hosszú, a közepén egy nyolc méteres főelem, két oldalon szárnyak. A domborművek ábrázolják a rendőröket és a katonákat a lakosság mellett, a hátoldalon pedig földet művelő parasztokat és a társadalom különböző rétegeit. Az emlékmű a rendőrség és a katonaság tiszteletére épült; a talapzaton található felirat Atatürk szavai: "Török, büszke, dolgozz, bízz". Az emlékmű neve is innen származik.

Az emlékmű 2013-ban feliratokkal, 2016-ban pedig repeszharangokkal és golyólyukakkal sérült; a nagyvárosi önkormányzat helyreállította. Az emlékmű mindkét oldalát díszítik domborművek; a park és a tér oldaláról is meg kell közelíteni, hogy lássa az összes domborművet, mert a felét csak hátulról lehet látni. A Kızılay metró- és Ankaray állomás a park alatt található; a park padjai az útvonal legkényelmesebb pihenőhelyei.

Forrás: Wikipédia (Güvenlik Anıtı; Güvenpark; Security Monument); Yeni Ankara.

A látogatást az Anıtkabirben fejezze be; a helyszínen található szobrok és domborművek a török szobrászat 1950-es évekbeli áttekintését mutatják. Az építészeti verseny 1941-42-ben zárult, és Emin Onat és Orhan Arda nyerték. Az alapkövet 1944. október 9-én tették le, az avató ünnepség és a temetés pedig 1953. november 10-én zajlott. A szobor- és dombormű-versenyt 1952. január 26-án, Rudolf Belling vezetésével tartották, és kizárólag török művészek vehettek részt.

Kezdje az Aslanlı Yol (Oroszlánút) mentén. Az út 262,20 méter hosszú és 12,80 méter széles, mindkét oldalán tizenkét-tizenkét oroszlán található; ezeket Hüseyin Anka Özkan készítette hitita stílusban, a törökországi Isztambuli Régészeti Múzeumban található Maraszi Oroszlán mintájára. A huszonnégy oroszlán az egyes oguz törzseket képviseli. Az út elején található két szoborcsoport is az ő munkája: az egyik a Függetlenségi torony előtt látható, három nő ábrázolását mutatja, akik búzakévét tartanak; a másik a Szabadságtorony előtt található, és három férfit ábrázol, akik katonát, értelmiséget és parasztot jelképeznek; mindkét szoborcsoport a gyászt fejezi ki.

A Ceremonia Tér 129 méter hosszú és 84,25 méter széles, és egyszerre 15 000 ember számára alkalmas. A padlózatot 373 színes, márványból készült dombormű díszíti. A Ceremonia Térről a Díszudvarba vezető lépcső jobbján a Sakarya csatájának domborművét találja, amelynek alkotója İlhan Koman, míg balra a Fővezérség csatájának domborművét, amelynek alkotója Zühtü Müridoğlu. Müridoğlu készítette a Függetlenség, a Mehmetçik és a Szabadságtornyok domborműveit is; a Reform, a Béke, a Jogvédelem és az Alkotmánytornyok domborműveit pedig Nusret Suman készítette, aki a Sihhiye-ben található napmotívum szobrának alkotója. A tribün és a zászló domborműveit Kenan Yontunç készítette.

A Díszudvar 17 méter magas, márvány borítja; itt található a szimbolikus sírkő, a valódi sírkamra alatt. A látogatóknak biztonsági ellenőrzésen kell átestük; a látogatás időpontjait és a belépési feltételeket a hivatalos weboldalon találja. A domborművek meg