Konaktól komppal Karsiyakába, Bostanlıban a naplemente.

Kezdjük a Güne Konak hajóállomásánál; az ottani első kikötő 1884-ben nyílt, és azóta is ugyanazon két pont között közlekednek a kompok. Amikor felszáll a kompra, ne a belső térbe menjen, hanem a fedélzetre, mert a lényeg maga az utazás. A hátterében a Konak és a Kordon halad el, míg elé a Yamanlar-hegy lábánál fekvő Karşıyaka partja közeledik. Ez a rövid átkelés a város legrégebbi tömegközlekedési vonala. A hajózást a Hamidiye Hajózási Társaság indította, amelyet Yahya Hayati Efendi alapított, aki 1883-ban kapta meg a 30 évre szóló engedélyt; a járatok 1884 februárjában indultak, ahogy a források szerint. A társaság nemcsak Karşıyakára, hanem Urla, Foça és Çeşme Ilıcasára is járt komppal; a flotta egyik hajója, a Müsavat, 500 utast tudott szállítani.

A komp a Cemal Gürsel sugárúton, azon a ponton száll le, ahol a Kemalpaşa sugárút találkozik a tengerekkel. A mai terminálépület új, de a helynek régi múltja van. Az első kikötő fából készült volt, és 1906-tól gázlámpákkal volt megvilágítva. 1908. szeptember 1-jén az "Istanbul" nevű hajó összeütközött egy "Kassandra" nevű hajóval a kikötőben, és elsüllyedt; a 170 utóból mindössze 30-at sikerült menteni, a dühös karşıyakaiak pedig aznap este felgyújtották a kikötőket. A következő kikötőt fából, fa oszlopokra támasztva építették újra. İzmir első vasbeton kikötője itt épült 1935-ben, majd 1962-ben bővítették. A nagyszabású felújítás, amely az 1980-as évek közepén kezdődött, a források szerint 1990 és 1992 között fejeződött be; a felső szint könyvesboltként és kávézóként nyílt, és a vállalat átadta azt az İZDENİZ nevű társaságnak.

Amikor leszáll, töltsön néhány percet az épületben. Menjen a felső szintre, és nézzen a kikötőre; innen a legjobb kilátást nyújtja a Konakra közlekedő kompok érkezése és indulása. A kikötőből kompok indulnak Konak mellett Pasaportra, Alsancakra, Göztepe-re és Üçkuyularra is, vagyis a város déli részének szinte minden pontjára el lehet jutni innen. A külső parton két irányba vezet az út; néhány lépéssel nyugatra sétálva láthatja a kikötőépületet a tengerről. A reggeli fény a keletről érkezik, és elölről

A Karşıyaka Bazárnak nevezett hely valójában egyetlen utca, a Kemalpaşa út, amely a kikötőtől indul, és 450 méter hosszan egyenesen a vasútállomás felé vezet. Ezen az útvonalon nem a vásárlásra fog összpontosítani, hanem a városrész jellegének megismerésére. Két vonal kötötte össze Karşıyakát a város többi részével: a vasút, amely 1865-ben nyílt, és a gőzhajó, amely 1884-ben indult. Az egyik megálló a városrész egyik végén, a másik a másik végén volt, és a bazár pontosan ezek között nőtt ki. Az 1891-es népszámlálás szerint a városrészben 832 ház és 1080 állandó lakos élt; a nyári vendégek által látogatott terület egy tartós településsé alakult. Az akkori európai források Kordelio néven említették a területet; az a legenda, hogy a név a Harmadik keresztharcnak hőse, Richard "Oroszlánszívű" királyra utal, vitatott. A helyi közlekedés 1906-ban villamosokkal kezdődött, majd azokat buszok és minibuszok váltották fel; a mai villamos 2017-ben tért vissza, és a part mentén közlekedik. Lépjen be az utcába a kikötőből, és lassítsa le a tempót. Nézze meg a talajt; a szürke és fekete kövek, amelyek lába alatt vannak, a Bergama környéki Kozak-felföldről származó gránit. Az Izmir Városi Önkormányzat 2008-ban felújította a gáz- és vízhálózatot, és a felújítás során megrongálódott felületet 800 tonna természetes kővel burkolták újra; a munkálatok 6000 négyzetméteres területet öleltettek. Ugyanebben a munkában a városrész elektromos oszlopait is megjavították és újrafestették. Az utca gyalogos zónává vált, így a közepén sétálhat, és mindkét oldalra tekinthet. Szokja meg, hogy a táblák fölé nézzen; a városrész hangulata nem a kirakataiban, hanem a felső emeleteken rejlik. Minden száz méteren egy-egy mellékutcába forduljon; a jobbra vezető utcák a tenger felé, a balra vezető utcák a városrész belsejébe vezetnek, és könnyű visszatérni. Az utcának sajátos könyvesbolti hagyománya van; ha belép egy-egy boltba, és néhány percet eltölt ott, megérti, hogy a karşıyakaiak ezt az utcát miért nem csupán vásárlási helyként tekintik. Reggeli órákban az utca csendes, és a kövezet üresnek tűnik; délután a kikötőből érkező tömeg megtölti az utcát. Ha reggel választja ezt az útvonalat, pontosan akkor fogja elérni, amikor az üzletek Forrás: İzmir Nagyváros Önkormányzata (a Karşıyaka piactérrel kapcsolatos hír); Visit İzmir (a Karşıyaka bazár); Wikipédia (Karşıyaka); İzmir Kulturális és Turisztikai Igazgatósága (Karşıyaka); 1912 Karşıyaka Egyesület.

A vasútállomás közvetlen közelében található, kerttel övezett villa Karşıyakában egy olyan hely, ahol a város köztársasági története elevenedik meg. Az Uşakizade család nyári háza, amelyet az 1860-as években építettek, különleges jelentőséggel bír. Uşakizade Muammer Bey, İzmir egyik ismert családjának tagja, lánya, Latife Hanım 1898-ban született Izmirben, és 1922 szeptemberében találkozott Atatürkkel a család Göztepe-i villájában. Atatürk huszon napot töltött a villában, majd a két fél ezután levelezni kezdett. A Göztepe-i villa ma múzeum, amelyet 2001-ben restauráltak, és 2003-ban védelmi díjat kapott. Zübeyde Hanım, Atatürk anyja, az ősszel megbetegedett, ezért az orvosok İzmir enyhe klímáját javasolták neki. Atatürk Salih Bozok hadnagyt, aki a személyes titkára volt, elküldte, hogy találjon egy megfelelő házat, feltételezve, hogy az ne legyen elhagyatott görög ház. Latife Hanım felajánlotta a család Karşıyakai házát, amely közel volt a vasúti állomáshoz, ami fontos szempont volt egy beteg nő számára. Zübeyde Hanım 1922. december 18-án érkezett vonattal, és a kerekesszék számára a bejárati küszöbök eltávolításra került. 28 napot töltött itt, majd 1923. január 14-én, 66 éves korában hunyt el. Atatürk anyjának halála után Izmirbe érkezett, és 1923. január 29-én feleségül vette Latife Hanıml.

A villa második élete 2005-ben kezdődött, amikor a Karşıyaka önkormányzata 2005-ben elkészítette a 2958 négyzetméteres területet. A restaurálási munkák 2007. október 11-én kezdődtek, és a házat 2008. május 19-én nyitották meg a nagyközönség számára emlékházként, a hivatalos megnyitó 2008. július 9-én volt; 2016-ban különleges múzeumként jegyezték be. A restaurálás során az eredeti stílus megőrzésre törekedtek, a belső térben a faanyagoktól kezdve a kertben található márványig és fákig. A bútorok egy része a villa örököseitől származik, míg egy részét megvásárolták.

A látogatást a kertben kezdje. A krém színű homlokzat és a barna redőnyök egy egyszerű, két emeletes nyári házat idéznek. A kertben ciprusfák, pálmák, egy kút és egy szélmalom található. A belső térben a földszinten három szoba, a felső szinten három szoba és egy fürdőszoba található. A szobákat kors

A Zübeyde Hanım sugárút az állomásról a Soğukkuyu irányába vezet; a Soğukkuyu egy olyan tengerparti falu volt, ahol a 19. században letelepedett nomád törzsek éltek, és a mauzóleum parkja ezen a sugárúton található. Mielőtt a parkba menne, jegyezze meg, hogy hol érkezett. Zübeyde Hanım 1857-ben született Szalonikiben; egy olyan nomád család tagja volt, amely Közép-Anatóliából került Szalonikiba, és ő volt Hacı Sofi családjának, pontosabban Feyzullah Aga lánya. Öt gyermeke született Ali Rıza Efendivel kötött házasságából, de 1888-ban, amikor Mustafa még az elemi iskolába járt, elhunyt. A Balkán-háború után lányával, Makbule-lel együtt Isztanbulba költözött, és egy házba költözött Akaretlerben. 1923. január 14-én, amikor İzmirben orvosi kezelésre érkezett, meghalt, és a Ferik Osman Paşa mecset udvarában temették el; a sírja ma is a parkban található, amely az udvar helyén épült.

A mauzóleum formája egy vitás kérdés eredménye. 1938-ban Behçet Uz, İzmir polgármestere egy díszes mauzóleum tervét mutatta be; Atatürk azonban elutasította, és azt kérte, hogy csak egy nagy kő legyen a sír felett, és a környezetét egy gyermekjátékterületként alakítsák. A mauzóleumot a kérésnek megfelelően 1940-ben építette az İzmir önkormányzata. A látott kő a Yamanlar-hegységből származó rózsaszín gránit; négy méter magas és tíz tonna súlyú. A tetején Zübeyde Hanım domborműve található, és alatta egy rövid felirat áll, amely azt mondja, hogy Atatürk anyja itt van eltemetve, és 1923-ban halt meg. Az eredeti sírkő, amelyet az építés során eltávolítottak, 2005 óta az İzmir Régészeti Múzeumában található.

A parkban először álljon meg a ceremónia területén, majd közelítse meg a mauzóleumot. A domborművet oldalt, a napfényben nézze meg; a délutáni napfény kiegyenlíti a felületet, a reggeli és az esti órák jobbak. Kerekítse le a kő köré, és nézze meg a textúráját; a díszítések hiánya tudatos döntés volt. A gyermekjátékterület, amely a mauzóleum mellett található, még mindig ott van, ahogy Atatürk kért. A park első fokú védett terület; a növényzetet, a világítást és a ceremónia területet felújították, a medence fölé egy teaházat építettek, és a területet 24 órában felügyelik. Üljön le egy padra, és tíz percig figyelje a park mindennapi életét; ez

A nap utolsó megállójához, szálljon fel a T1 villamosra a Karşıyaka kikötőnél. A Nikah Sarayı és a Yunuslar megállókat elhagyva a harmadik megálló a Bostanlı kikötő. A vonal 2017. április 11-én nyílt meg, és 8,8 kilométeres útvonala mentén a part mentén halad. Ha gyalog szeretne menni, kövesse a part menti utat nyugat felé; ez egy rövid, egyenes séta a part mentén, ahol a tenger mindig a bal oldalon lesz. Bostanlı neve történetét ő maga meséli: 1890-ben még Menemen kikötőként szerepelt, 1900-ban pedig "pap kikötő" (Papaskala) néven ismerték, ami a görögül "pap kikötő" jelentésű. A Menemen síkságáról érkező dinnyék és sárgadinnyék kikötése adta a városnak a mai nevét. Tehát a part menti kikötő nem csak a hajók számára volt fontos, hanem több mint száz éve ennek a partszakasznak a létezésének oka. A mai Bostanlı hajóállomást a Török Hajózási Üzemek építették 1989 és 1993 között; körülbelül 20 000 négyzetméteres területen terül el, és egy 2500 négyzetméteres épület található benne. Innen indulnak a Konakba, Alsancakba, Üçkuyularba és Karşıyakaba közlekedő személyhajók, valamint itt működik az autós hajó is. A kikötőt jelenleg az Izmiri Metropolitan Önkormányzat 1992-ben alapított tengeri üzemműve, az İZDENİZ üzemelteti. A villamos Bostanlı kikötő megállójától közvetlenül látható; akadálymentesített és kerékpárút is rendelkezésre áll. Átkeljen a kikötőn, és folytassa a sétát a part mentén. A Balıkçı Baba park egyike a part menti pihenőhelyek, és szerdáként itt tartják a városi piacot. A fő cél az, hogy eljusson a Bostanlı patak torkolatához, ahol a patak a öbölbe torkollik. Itt két épület nyílt meg 2016-ban, amelyek megváltoztatták a partszakasz jellegét: a Bostanlı gyalogos híd és a naplemente terasz, melyeket Evren Başbuğ építész és csapata tervezte az Izmiri Metropolitan Önkormányzat számára. A tervezés 2014 és 2015 között zajlott, az építés 2015-ben kezdődött, és 2016-ban fejeződött be. Az épületek 2016 augusztusában nyitották meg a nagyközönség számára, a teljes építési terület 8800 négyzetméter. Mindkét épület az Izmiri Metropolitan Önkormányzat "Karşıkıyı" néven ismert, a part menti területek átalakítását célzó programjának első megvalósulásai voltak. A tervez A terasz délután megtelik emberekkel, de hétköznapokon általában nyugodtabb; az őszi hónapokban a nyugatról fújt szél erős lehet, ezért érdemes egy réteg plusz ruhát felvenni. Amikor sötétedik, térjen vissza a Bostanlı kikötőhöz; onnan közvetlen kompra lehet felszállni Konak irányába. A legfrissebb menetrendet az İZDENİZ honlapján ellenőrizheti, és hagyja, hogy a nap úgy záruljon, ahogy kezdődött. Források: Wikipédia (Bostanlı, Karşıyaka; Bostanlı kompkikötő); Wikipédia (Karşıyaka; Tram İzmir); Arkiv és Arkitera (Bostanlı gyaloghíd és a naplemente terasz); İzmir nagyvárosi önkormányzat (İZDENİZ vonalrendszer).