
A Keban-tó partjától a Munzur-hegység felé.
Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez
Ez a túra Tuncelit délről északra, a víz útját követve mutatja be a várost. A városi önkormányzat földrajzi oldalának információi szerint a város területe délről északra, valamint nyugatról keletre emelkedik; a déli határt a Keban-tó, az északi és északnyugati részt pedig a Munzur-hegység alkotja. A túra ezeket a két pontot köti össze. Az első megálló Pertek vára és a tó kilátása. A Kulturális Portál szerint a Munzur folyó partján épült Pertek vára ma egy szigeten található, mivel a Keban-tó vízszintjének emelkedése miatt a vár egy része víz alá került. A vár építési dátuma nem ismert, csak annyi tudható, hogy az oszmán korban felújították. Mivel a szigetre való bejutás és a látogatás feltételei nem szerepelnek a forrásokban, ez a megálló a partról való megfigyelésre és az önkormányzattól való tájékozódásra épül. Az önkormányzat azt írja, hogy Pertek a szeldzsuk és oszmán korokban virágzó kulturális és művészeti központ volt, és egy komplexumot tartalmazott, amelyben vár, karavánszállás, fürdő, vallási iskola és konyha volt található. A második megálló a városközpontban található Tunceli Múzeum. Az egykori kaszárnyaként működő, majd lakóépületként használt épületet felújították és múzeummá alakították. A múzeumot a parkba és a hegyekbe való felmászás előtt tettük a második helyre, hogy megismerjük a régió archeológiáját, etnografikus vonatkozásait és természetét. A múzeumban eltöltött két óra időjárástól független pihenést biztosít. A harmadik megálló a Munzur-völgyi Nemzeti Park. Az önkormányzat szerint a park a városközponttól 8 kilométerre kezdődik és a Munzur-völgy mentén a Munzur-hegységig terjed. Itt fontos a völgy alján található fák, a patakok és a lejtők megfigyelése, valamint a növény- és állatfajok azonosítása. A negyedik és utolsó megálló a Munzur-hegység. Ez a szöveg csak a Tunceli területén található hegycsúcsokat érinti. A város legmagasabb pontja az Akbaba-hegy, amely 3463 méter magas. A hegyek a Munzur folyó, a Pülümür-patak és a Tahar-patak forrásvidéke; ezek a vizek végül a túra első megállójánál található Keban-tóba ömlenek. Így a túra egy körutat képez. A túra során a magasság növekedésének, az éghajlat megváltozásának és a víz irányának követése a legizgalmasabb. A túra történelmi vonatkozásait a vár és a múzeum mutatják be, míg a természeti szépségeket a park és a hegyek.
Praktikus információ Források:
- Kulturális portál, Pertek vára: https://www.kulturportali.gov.tr/turkiye/tunceli/gezilecekyer/pertek-kalesi
- Tunceli megyei kulturális és turisztikai igazgatóság, Pertek: https://tunceli.ktb.gov.tr/TR-57258/pertek.html
- Kulturális portál, Tunceli múzeum: https://www.kulturportali.gov.tr/turkiye/tunceli/gezilecekyer/tunceli-muzesi
- KVMGM, Tunceli múzeumigazgatóság: https://kvmgm.ktb.gov.tr/TR-281504/tunceli-muze-mudurlugu.html
- Tunceli megyei kulturális és turisztikai igazgatóság, Munzur-völgyi nemzeti park: https://tunceli.ktb.gov.tr/TR-57342/munzur-vadisi-milli-parki.html
- Tunceli megyei kulturális és turisztikai igazgatóság, Földrajz: https://tunceli.ktb.gov.tr/TR-57260/cografya.html
- Tunceli megyei kulturális és turisztikai igazgatóság, Tavak: https://tunceli.ktb.gov.tr/TR-57341/goller.html
Útvonal megállók

Perte Kalesi.
A Rota a Tunceli partján, a Keban-gát tájában található Pertek városban kezdődik. Ez a megálló nem a vár belsejének felfedezésére szolgál, hanem annak megtekintésére és a látogatás feltételeinek tisztázására. A Kulturális Portál szerint a vár egy dombon épült a Murat folyó partján, és a gát miatt jelenleg egy szigeten található. Ezért ne feltételezze, hogy a vár gyalogosan megközelíthető. A szigetre való jutás és a látogatás feltételei nem szerepelnek a hivatalos oldalakon. Utazás előtt mindenképpen érdeklődjön a Tunceli Kulturális és Turisztikai Igazgatóságánál a legfrissebb információkért. Kérdezzen rá, hogy vannak-e olyan pontok, ahonnan a partról látható a vár, lehetséges-e a szigetre jutni, és van-e szezonális szabályozás. A megerősítés után menjen Pertek városközpontjába. A városközpont a városközponthoz viszonyítva 52 kilométerre található. Mivel Pertek keleti és déli részét teljesen a Keban-gát tava veszi körül, a város egyfajta félszigetnek tűnik. Ez a táj megértése kulcsfontosságú a vár megértéséhez, mivel a mai szigeti megjelenés a gát kialakulásának eredménye. A parton tartózkodva először a víz általános vonalára, majd a domb sziluettjére figyeljen. A források a várat két rétegű fallal körbevett építményként írják le. A falak között épületmaradványok is találhatók, de ezek láthatósága a tartózkodási helytől függ. Egy távcső vagy a telefon zoom funkciója ebben hasznos lehet. A vár déli oldalán vörös, kemény téglák és kék csempék vannak beépítve a faragott kövek közé. Ha közelről tekintheti meg a várat, ez az első dolog, amit érdemes keresni. A pontos építési éve nem ismert; a források csak azt említik, hogy az oszmán korában felújították. Ha egy táblán vagy egy elbeszélésben pontos évszámot lát, kérdezze meg a forrást. A kulturális igazgatóság azt írja, hogy a városban található legtöbb történelmi emlék a Mengüçlök és az Oszmán Birodalom nyomait hordozza. Ugyancsak említik a Sağman-várat, amely szintén egy fontos emlékhely; a látogatás lehetőségéről érdeklődhet az igazgatóságnál. A városnak van egy története is, amely a nevét magyarázza. A kulturális igazgatóság szerint egy madár szobrot állítottak a vár mellé, amely a termékenység szimbóluma, és ezt "Pirtek"nek hívták, majd az idő múlásával a város neve "Pertek" lett. A kulturális igazgatóság kiemeli, hogy tavasszal a tó kék és zöld színei különösen szebbé teszik a várost. A fényképezéshez a reggeli vagy az esti fé

Tunceli Múzeum.
A második megálló a városközpontban található Tunceli Múzeum, amely a túra legkevésbé az időjárástól függő része. A múzeum a Moğultay városrészben található, az Ali Demir utcában. A hivatalos információk szerint 2020. december 24-től látogatható. A nyitvatartási időt és a belépődíjat a muze.gov.tr oldalon, a Tunceli Múzeum igazgatóságának oldalán ellenőrizze, mielőtt elindul. Mielőtt belépne, nézze meg az épületet kívülről. Az épület négyzetes alaprajzzal rendelkezik, és német stílusú. Az északi oldala háromszintes, a többi oldala kétszintes. Az építkezés 1935-ben kezdődött, és 1937-ben fejezték be. Egy korai köztársasági időszakból származó építményként szerepel a nyilvántartásban. A Kulturális Portál szerint az épület a városközpont kialakításakor az első jelentős építmény volt. Az épületet először katonai kaszárnyaként használták, majd tisztviselői lakásokká alakították át. 2015-ben a minisztérium átadta a múzeum számára, majd felújították és múzeummá alakították. Ezt a hátteret szem előtt tartva, figyeljen a folyosokra és a belső udvarra, mivel a múzeum egy korábbi kaszárnyának a újrahasznosítása. A belső udvar 1800 négyzetméteres, és rendezvények, koncertek, színházi előadások és előadások számára készült. Ellenőrizze a múzeum oldalán, hogy aznap van-e valamilyen program. Belül hat terem található, és a kiállítás a történelem előtti időktől napjainkig terjedő információkat, képeket, diorámákat és rekonstrukciókat mutat be. A gyűjtemény a következő területekre oszlik: régészet és pénzérmék, néprajz, hagyományos gazdálkodás és növény- és állatvilág, vallási kultúra, kőművészeti alkotások és a korai köztársasági időszak alkotásai. Kezdje a régészet és pénzérmék teremmel, mivel ez a legrégebbi időszakot mutatja be, és így könnyebben követhető a történeti folyamat. A pénzérmék kicsik, ezért lassan haladjon a vitrinek előtt, és olvassa el a feliratokat. A néprajz teremben tekintse meg a helyi élethez kapcsolódó tárgyakat, és olvassa el a használatukat bemutató szövegeket. A gazdálkodás és a növény- és állatvilág terme a következő megállóhoz való felkészülésre szolgál. Mivel a terem neve a régió növény- és állatvilágát is jelenti, itt érdemes megkeresni azokat a fajokat, amelyek a következő megállóban kerülnek említésre. A vallási kultúra terem egy különálló rész a gyűjteményben; a teremről szóló információkat a múzeum saját szövegeib

Munzur-völgyi Nemzeti Park.
A harmadik megálló a Munzur-völgyi Nemzeti Park. A tartományi igazgatóság szerint a park a városközponttól 8 kilométerre kezdődik, és a völgy mentén a Munzur-hegységig terjed. A területet 1971-ben nemzeti parkként nyilvánították, 42 000 hektáron. Ennyire nagy területen nem egyetlen pontra kell figyelni, hanem a völgy egészére. A tartományi igazgatóság azt írja, hogy a park látogatásához a legkedvezőbb időszak júniustól szeptemberig tart, mivel a területen kontinentális éghajlat uralkodik. Ennek az időszaknak kívül eső időszakokban előzetesen ellenőrizze az út- és időjárási viszonyokat. A belépési feltételekről, szabályokról és az engedélyköteles tevékenységekről tájékozódjon a megfelelő hatóságoknál. A völgy a Mercan-patak és a Munzur-víz által formált területen húzódik. A vízparton sétálva figyelje meg a lejtők kopárságának és a völgy aljának zöld sávjának kontrasztját. A forrás szerint a hegyek meredek lejtői teljesen kopottak. A hegyeken és lejtőkön található, nem sziklás területeket tölgyesek borítják. A völgy alján és a vízpartokon vegyes erdők találhatók, amelyekben bükk, vadkörte, cseresznye, szil, fenyő, dió, nyárfa, juhar, cseresznyefenyő és fűzfa fajok élnek. A bükk, egy ritka fa, a Munzur-víz két oldalán, Ovacık közelében található forrásoktól 1,5 kilométerre nő. A park flórájában 1518 növényfaj található, ebből 43 a Munzur-hegységhez, 227 pedig Törökországhoz endemikus faj. A harangvirág, az erzincani cseresznye, a *Bromus hordeaceus* és a Munzur-esküvői virág a tartományi igazgatóság által említett példák. Ne szakítsa ki a növényeket, és ne térjen el a kijelölt útról. A vadon élő állatok között a kecskebak, a bezoár kecske és a szirti fogas a helyi fajok. Ezeket az állatokat látni szerencse kérdése; a legjobb, ha távolról, távcsővel figyeli őket. Emellett tekintsen a fent fennálló égbolt felé is, mert a forrás szerint itt él a szirti sas mellett még a réti sas, a vándorsólyom, a héja és a sólyom is. A parkban farkasok, rókák, medvék, szamarak és vidra is élnek; ne közelítse meg az állatokat, és ne hagyjon nekik élelmet. A Munzur-vízben és a Mercan-patakban helyi, ritka halfajok élnek. A tartományi igazgatóság szerint a halak a forrásokból kezdve 80

Munzur-hegység.
A következő megálló a Munzur-hegység. A hegység a Tunceli és Erzincan között húzódik; ez a szöveg kizárólag a Tunceli területére vonatkozik. Ez a megálló nem egy túra, hanem egy pont, ahonnan a völgyből a hegyeket nézhetjük, és megérthetjük a tájat. A tartományi igazgatóság szerint a Munzur vagy Mercan-hegység, amely a Keleti Torosok folytatása, a tartomány északnyugati, északi és északkeleti részét alkotja. A tartomány területének 70%-a hegyes, 25%-a fennsík, 5%-a pedig síkság. A tartomány legmagasabb pontja a Munzur-hegység keleti részén található 3463 méteres Akbaba-csúcs. A hegyek magasabb részei a tartomány északában és északnyugatában természetes határként funkcionálnak. A túra során észak felé haladva érezhető lesz, hogy a magasság folyamatosan nő, a Pertek-i tóparttól egészen ideig. Fontos megjegyezni, hogy a hegyek egyfajta vízgyűjtőként működnek. A Karasu és a Murat folyók gyűjtik a tartomány vizeit. A Munzur folyó, amely a tartományon belül halad, valamint a Pülümür-patak és a Tahar-patak délen a Keban-tóba ömlenek. Így a túra első megállójának, a tóknak, és ennek a végső megállónak, a hegynek, közös a víz története. Fordítsuk tekintetünket a magasabb területekre, és tanulmányozzuk a lejtők kopott, meredek megjelenését. A tartományi igazgatóság szerint a terület éghajlata kontinentális, ezért a látogatás legjobb időszaka júniustól szeptemberig. Mivel a hegyekben az időjárás gyorsan változhat, indulás előtt ellenőrizzük az aktuális időjárás-előrejelzést. A hegycsúcson tavak találhatók. A "Tavak" című részben szerepel, hogy a Munzur-hegységben, valamint annak alacsonyabb kiterjedéseiben, a Mercan, Avcı és Karasakal hegyekben, kisebb glecsertavak és krátertavak találhatók, amelyek a glecsermezők és a lejtők vízzel való feltöltődése következtében jöttek létre. A turisztikai szempontból fontosabb tavak a Karagöl, Koçgölü, Şer Gölü, Dilincik Gölü, Çimli Gölü, a Mercan-tavak és a Katır-tavak. A "Park" című részben szerepel, hogy a krátertavak 2000 és 3000 méter közötti magasságban találhatók. A tavakhoz való eljutás, a séta időtartama és a nehézségi foka nem szerepel a forrásban; ez a túra nem tartalmaz mászási leírást. Ha a tavakhoz szeretnénk eljutni, kérjük, vegyük fel a kapcsolatot a tart
Hozzászólások
Betoltes...
