Isztambul tengeri világítótornyai a Márvány-tengertől a Fekete-tengerig.

Az első nap első megállójának célpontja a Yeşilköy-i fener. Ezt a történelmi jelentőségű jelzőtornyot, melynek régi neve Ayastefanos, a Márvány-tengerből a Boszporuszba vezető hajók számára elsőként szolgál. Az Oszmán Birodalom és Franciaország közötti 1856-os megállapodás értelmében épült, francia származású Mişel pasa irányítása alatt, a "Fenerler İdaresi" nevű szervezet által. Az angol Wikipédia elsőként említette, hogy 1857. január 5-én gyulladt fel.

A kőből épült torony nyolcszögletes prizma formájú, és a mellette található őrház közepén emelkedik fel. A tengerszinttől 23 méter magasan helyezkedik, és a fényét 15 tengeri mérföld távolságból is látható. Az év folyamán a fényforrás a gázból működő Dalén lámpából az acetilénre, majd végül az elektromosra váltott. A fényszórót 1945, 1971 és 1988-ban felújították, és ma is üzemben van, a "Kıyı Emniyeti Genel Müdürlüğü" (Partmenti Biztonsági Főigazgatóság) által üzemeltetve, és fontos tájékoztató pont a hajózás számára.

A torony nem része a "Kıyı Emniyeti" által a turizmus számára megnyitott létesítmények közé, így belsejébe nem lehet bemenni. A fényszórót a partról és a környező területről lehet megtekinteni. Figyelje meg, hogyan emelkedik a nyolcszögletes szerkezet az őrház közepéről, és nézze meg a fényszórót körülvevő teraszt. A második napon látott Rumeli fényszóró fénye 58 méter magasságban ég, ami egyetlen számban összefoglalja a sekély Márvány-tenger partja és a Fekete-tenger bejáratának magasabb sziklái közötti különbséget.

A Yeşilköy-i Marmaray állomásról a partra lehet lemenni, majd gyalogosan eljutni a fényszóróhoz. Ez a a Márvány-tengerre néző öbölben erős szél fújhat, ezért a reggeli órákban érdemes meglátogatni, amikor a fényviszonyok ideálisak a fényképezéshez. Innen a Marmaray-on keresztül utazzon tovább Sirkecibe.

Forrás: Wikipédia; Wikipedia; Kıyı Emniyeti Genel Müdürlüğü.

Amikor a Sirkecitől a Sarayburnu mentén sétálva a tengerparti úton halad, a Kennedy sugárút mellett, a Márvány-tenger falai közelében láthatja az Ahirkapı jellegzőtornyot. Ennek a torony története a térségben található többi jellegzőtoronyétől körülbelül egy évszázaddal régebbi. 1755-ben, miután egy hajó a rossz időjárás miatt a Kumkapı partjainál zátonyra futott, III. Oszmán parancsot adott, hogy a falak tetején minden este gyújtsanak egy lámpát. A mai kőtornyot a Krím-háború után, Abdülmecid szultán uralkodása alatt építették, 1857-ben; a Wikipédia angol verziója szerint francia mérnökök dolgoztak az építésén.

Figyelembe veheti a torony formáját. A négyzet alapra épülő, hengeres test balkonja egy minaret erkélyére emlékeztet. A torony 26 méter magas, a fénye 36 méter magasságban világít, és 16 tengeri mérföld távolságból látható. A fehér felületet borító egyetlen fekete sáv segít azonosítani a tornyot a tengerből, nappal is.

A torony kapcsolat a tengerrel 1958-ban változott, amikor építették a tengerparti utat; a torony már nem közvetlenül a vízparton áll. A Wikipédia török verziója szerint a tornyot 1907-től 1995-ig a Lik család nőtagjai üzemeltették; ez az isztambuli világítótornyok történetének kevésbé ismert emberi történeteinek egyike. Eredetileg a Bostancı Ocağı felelt a karbantartásáért, ma a Kıyı Emniyeti látja el.

A torony nem látogatható; a tornyot a tengerparti útról, a part felől és a falak elől lehet látni. Az előtökben lévő víz a Kıyı Emniyeti nyilvántartásaiban "Ahirkapı vaszöngye" néven szerepel; itt valószínűleg kikötött hajókat láthat. Innen térjen vissza Sirkecibe, majd a Marmaray-jal utazzon Üsküdarba.

Forrás: Wikipédia; Wikipedia; Kıyı Emniyeti Genel Müdürlüğü.

A Marmaray segítségével utazzon át Üszküdárba, majd sétáljon a Salacak partjához. A parttól körülbelül 200 méterre található Külészeti Torony a térség legősibb építménye, de a jellegzetes toronyként a legkevésbé ismert. A források szerint az első építményt, egy kőfalakkal körbevett, fából készült tornyot, 1110-ben I. Alexios bizánci császár építtette. A torony 1509-es földrengésben megrongálódott, majd újjáépítették, 1721-ben leégett, ezt követően pedig újjáépítették és jelzőtoronyként használták. 1763-ban tartósabb kövekből újították fel, és a mai formáját 1832-ben II. Mahmud által végzett felújítás során kapta. A török Wikipédia hangsúlyozza, hogy a torony soha nem veszítette el azt a funkcióját, hogy éjszaka útmutatót nyújtson a hajóknak.

A torony legutóbbi nagyszabású felújítását a Kulturális és Turizmus Minisztériuma indította el 2021-ben; a két évnél hosszabb munkálatok után a tornyot 2023 májusában újra megnyitották a látogatók számára, mint műemléket. A sókristályosodás által gyengült falakat rozsdamentes acél feszítőelemekkel erősítették meg. A torony a Boszporusz déli bejáratánál, a parttól távolabb, egy kis sziklán áll, így nappal távolról is jól látható, éjszaka pedig a fénye jelzi a hajóknak.

A toronyhoz hajóval lehet eljutni. A kiindulási pontokat, a menetrendet és a látogatási időket a hivatalos weboldalán találja. A torony belsejében sétálva nézzen ki az ablakokon: az egyik oldalon a történelmi félsziget és a Sarayburnu, a másik oldalon pedig az Üszküdár partja és a Boszporusz bejárata. Az éppen látott Ahirkapí és ez a torony egyaránt jelzik a Boszporusz déli kijáratát, amely a Márvány-tenger felé vezet.

Ha nem szeret hajóval utazni, akkor a Salacak partjáról is megfigyelheti a tornyot. Innen a Marmaray segítségével utazzon tovább Feneryoluba.

Forrás: A Külészeti Torony hivatalos weboldala; Wikipédia; Wikipedia.

Az első napi jelzőtorony meglátogatásához vegyen igénybe a Marmarayt, és utazzon el a Feneryolu városrészbe. Innen gyalog vagy rövid buszkörúttal érheti el a Fenerbahçe-fok parkját. A fok korábbi neve Kalamış-fok volt. A történelmi dokumentumok szerint a fok elhelyezkedése gyakran baleseteket okozott a hajók számára; azt is feljegyezték, hogy II. Szulejmán szultán 1562-ben rendeletet adott ki a helyszínen egy jelzőlámpa felállítására. A mai torony 1857-ben épült.

A fehér, hengeres szerkezet két erkélyt tartalmaz, és a torony belseje is fehér. A toronyhoz kapcsolódó, egyemeletes, téglából épült őrház még mindig ott van; a torony és az őrház védett kulturális örökségként szerepel. A lámpa működése a gázolajból az acetilénen át az elektromosságra váltott; ma 12 másodpercenként villog, és 15 tengeri mérföld távolságig látható. Minden jelzőtorony villogási ritmusa más, és a tengerészek a tornyot ezen a ritmus alapján azonosítják; ha sötétedéskor ott várakozik, megszámolhatja a villogások ritmusát.

A park nyilvános, de a toronyba nem lehet bemenni. A tornyot a parkból, a Márvány-tengerre néző sziklás parton keresztül láthatja. Figyelje meg, hogyan kapcsolódik a torony szerkezete az őrházhoz, és milyen a teraszok elhelyezkedése; a parton keresse a legjobb szögeket, ahonnan fényképeket készíthet a toronyról a tengerrel a háttérben.

A Fenerbahçe Parkot a Radar Kadıköy-i útvonalán egy parkként is említik; itt tekintheti meg az isztambuli jelzőtornyok láncának anatóliai részét, a Márvány-tenger partján. Töltse itt az estét, várva, amíg a lámpa bekapcsol; a második nap autóval utazik a Fekete-tenger partjához.

Forrás: Wikipedia; Kıyı Emniyeti Genel Müdürlüğü (Partment of Coastal Safety).

A második napot autóval kezdje, és korán induljon. A Rumeli fener a Boszporusnak az Fekete-tenger felé nyíló szájánál, az európai parton, a hozzá tartozó Sarıyer faluban található. A Krím háború idején építették, hogy a francia és angol hadihajók biztonságosan be- és kiléphessenek a Fekete-tengerre. A Wikipédia szerint Michel Paşa, francia származású, a falu másik oldalán található Anadolu fenerrel együtt építtette a tornyot, és a fener 1856. május 15-én kezdte meg működését. A franciáknak adott százéves üzemeltetési jogot 1933-ban megszüntették, és a fener török irányítás alá került.

A 30 méter magas torony három szakaszból áll, és két szintből álló nyolcszög alapra épül. A fény 58 méter magasságban, a tengerszint felett, világít, és fehér fénye 18 tengeri mérföld távolságból látható. A lámpa üzemanyaga a kerozintól az acetilénen át az elektromosságra váltott; tartalék energiaforrásként butángázt használnak.

A Rumeli fener nem szerepel a Tengeri Biztonsági Igazgatóság által a turizmus számára megnyitott fényszórók listáján, ezért a torony belsejének, hanem a környezetének megtekintését javasoljuk. A fényszórót a falu utcáiból és a partról láthatja. Nézzen át a Boszporusra: az Anadolu fényszóró mindössze 2 tengeri mérföldre található. A két fényszóró egymással szemben helyezkedik el, ami azt a gondolatot tükrözi, hogy a Fekete-tengerről a Boszporusba érkező hajók a szoros két oldalát egyszerre láthatják.

Innen, hogy eljusson az Anadolu fényszóróhoz, az Yavuz Sultan Selim híd felett kell átkelnie az ázsiai oldalra. Indítás előtt ellenőrizze a forgalmi helyzetet.

Forrás: Wikipédia; Kıyı Emniyeti Genel Müdürlüğü (Tengeri Biztonsági Igazgatóság).

Az Anadolu Fener, a Boszporusz és a Fekete-tenger találkozásánál, Ázsia partján, a Yum-foknál (a források szerint Yon vagy Hrom-fok) található, és a Beykoz városában található, azzal azonos nevű falu partján áll. Az első jelzőtorony az 1830-as években épült. A mai torony a Krím-háború idején, pontosan 1856. május 15-én, ugyanazon a napon került üzembe, mint a Rumeli Fener. A francia üzemeltetési jog 1933-ban lejárt; a torony jelenleg a Tengeri Biztonsági Főigazgatóság üzemeltetésében van.

A fehérre festett, hengeres torony kb. 20 méter magas, teraszával és a jelzőszobájával együtt. Mivel egy sziklás fokon áll, a fény a tenger felől kb. 75 méter magasságban világít. A toronyhoz egy kétszintes őrház kapcsolódik. A fényforrás a többi jelzőtoronyhoz hasonlóan a gázból acetilénre, majd villamos energiára váltott. A török Wikipédia az Anadolu Fenert az egyik ritka jelzőtoronyként említi, amely megőrizte eredeti állapotát.

A Tengeri Biztonsági Főigazgatóság az Anadolu Fenert az a jelzőtornyok között, amelyeket turisztikai célokra megnyitottak. Azonban a látogatás feltételei változhatnak, ezért érdemes a helyszínre utazás előtt tájékozódni a legfrissebb információkról. A falu egy kis halászfalva; a jelzőtornyot a környező lejtőn keresztül lehet megtekinteni, ahonnan egyrészt a Fekete-tenger nyílvánul, másrészt a Rumeli Fener látható. Reggel a Rumeli oldaláról látott táj most fordítottan jelenik meg.

A fokon erős szél fúj; a partra ereszkedéskor legyenek óvatosak, és ne engedjék a gyerekeket maguk elől. Innen, a Fekete-tenger partjére párhuzamos utakon indulhatnak a Şile felé; ez a szakasza az útnak, amely a leghosszabb.

Forrás: Tengeri Biztonsági Főigazgatóság; Wikipédia; Wikipedia.

A vonal végén található Şile fénylámpája a város északi részén, a Şile-foknál, a tengerszint felett 60 méter magasságban, sziklákon helyezkedik el. Sultan Abdülmecid uralkodása alatt épült 1859-ben, majd 1860-ban felgyújtották. A török Wikipédia szerint a létesítményt a francia származású Mişel Paşa vezetésével működő Fénylámpák Igazgatóságához tartozik, vagyis a Yeşilköyben kezdődő sorozat egy része, amelynek ezt is ez az igazgatóság építette.

A nyolcszög alapú, kőből készült torony 19 méter magas. Fehér felülete vékony, fekete vízszintes csíkokkal van körberajzolva, és a toronyhoz egy emeletes őrház kapcsolódik. A fény 20 tengeri mérföld távolságra is látható. Az első években gázlámpát használtak, de 1968-ban elektromosra kapcsolták.

A Şile fénylámpája a Tengeri Biztonsági Igazgatóság listáján szerepel a turisztikai látnivalók között, és a török Wikipédia szerint ma már múzeum. Ez a vonalon a legvalószínűbb hely, ahol be lehet tekinteni a belső térbe; látogatás előtt érdemes ellenőrizni a nyitva tartást. A látogatás során figyeljen a torony nyolcszög alapú kialakítására, a falak vastagságára és a fényszoba elérésének módjára.

A fénylámpa környékéről gyönyörködhet a Şile partjában és a Fekete-tenger nyílt vizeiben. A sziklákon erős a szél és a hullámzás, ezért a partra való ereszkedéskor legyenek óvatosak. Ha arra számít, hogy a fény bekapcsolását várakoznia kell, vegye figyelembe, hogy a visszaút sötétben lesz. A Şile és Ağva strandjait, valamint a várost a Radar utazási írásaiban is részletesen bemutatják; ha időtök van, érdemes itt egy éjszakát eltölteni, majd másnap felfedezni a várost.

Forrás: Tengeri Biztonsági Igazgatóság; Wikipédia; Wikipedia.