A Dikmen-völgytől a Kurtuluş parkig: Çankaya zöld ösvénye.

A Vadi-tölcsér déli részéről, a Dikmen irányából közelítve, kövessük a patakot észak felé, az Ayrancı irányába; a túraútvonalának többi része innen folytatódik. Ez a terület 1989-ig egy patakmeder volt, amelyet szegényes lakások borított. Az 1989-ben elindított Dikmen-völgyi városrehabilitációs és fejlesztési projekt volt az első ilyen jellegű projekt Törökországban a szegényes lakások területén; az első szakaszát az 1990-es évek közepén, a másodikét 2002-ben, a harmadikét 2009-ben fejezték be, a negyedik szakasz jelenleg is zajlik. A tervezés legfontosabb eleme, hogy a régi patakmedret nem zárták be, hanem a park központjává tették: a tavacska és a vízesések a természetes vízfolyást követik, az esővíz pedig a talajba szivárog.

A körülbelül 70 hektáros területen egy 3 kilométeres túraút található, valamint két magas híd, amely a völgy felett ível, egy kilátóterasz és egy mászófal. A Wikipédia szerint több mint 120 ezer fa és körülbelül 50 különböző növényfaj él itt. Tavasszal sokan látogatnak ide a cseresznyefák virágai miatt; ősszel a színes falevelek, télen pedig a hó varázsolja más hangulatúvá ezt a helyet. A völgy alacsony fekvése miatt a nyári délutáni hőség itt összegyűlik; ezért érdemes reggel vagy kora este sétálni, és ne felejtsen el vizet vinni.

A hidak egyikére felmászva a völgy teljes hosszát megtekintve a legkönnyebben megérthetjük a projekt méretét. A völgy két oldalán található lakóépületek is a projekt részei: az egykori lakosok számára épített lakások és a magasabb jövedelműeknek eladott lakások egymás mellett találhatók. A belépés ingyenes, a park este is meg van világítva. A völgy északi végénél, az Ayrancinál kezdődik a meredek emelkedés a Çankaya-felföldre.

Forrás: Wikipédia (török és angol); Yeni Ankara; ANFA.

Ayrancı felé vezető emelkedő végén, a Çankaya sugárút és a Cinnah sugárút között található lejtőn terül el a Botanikai Park. 1970-ben alapították, és 65 ezer négyzetméteres területen fekszik. A Wikipédia információi szerint a terület közel felét zöld területek, negyedét fás területek foglalja el, a közepén pedig egy 1330 négyzetméteres tó található, míg a fennmaradó 15 ezer négyzetméter kemény burkolattal van ellátva, vagyis utakat és tereket képez. A park központi elemei a tó, a gyermekjátszótér és a virágterem. Bár a neve botanikai park, a Wikipédia inkább városi parkként írja le, így érdemes meglátogatni, ha szeretné megtekinteni a fás területeket és a virágtermet, anélkül, hogy tudományos gyűjteményt várna.

Ez a túra során a Botanikai Park egy pihenőhely és egy kilátópont. A Dikmen-völgy széles, új és sík aljának köszönhetően, ez a hely lejtős, öreg fák borítják, és keskenyebb. A kettő között húsz év telt el; ez a 1970-ben megnyíló park jól szemlélteti, hogy a 1989-ben elindított völgyprojekt milyen más méretben gondolkozott. A Çankaya Köszkü alatti lejtő a Jansen által hozott döntés eredménye, miszerint a várost dél felé, a Çankaya irányába kell fejleszteni, és ma már fák borítják.

Az emelkedőn feljövők számára a tó melletti padok kiváló hely a pihenésre, különösen az ebédidőben, amikor rengeteg árnyék van. Innen rövid a távolság a Seğmenler Parkig: a Seğmenler ugyanezen a lejtőn található, és a Çankaya sugárútról lehet leereszkedni oda. A két parkot külön-külön látogatni helyett, érdemes egyetlen zöld területként tekinteni rájuk, ami segíthet ellazulni a nap közepén.

Forrás: Wikipédia (Ankara Botanikai Park).

A Seğmenler park a Atatürk sugárút és az Irán sugárút között található, a Çankaya palota alatti 67 ezer négyzetméteres lejtőn. A park tervezése egy verseny győztes alkotása volt, amelyet az Ankara nagyvárosi önkormányzat hirdetett meg Atatürk 100. születésnapja alkalmából. A verseny 1981-ben zajlott, a park pedig két évvel később, 1983. október 10-én nyílt meg. A park közepén egy patak folyik. Ez a szempont is fontos: a Botanik park után ez a második alkalom, hogy egy patak medrét alakítanak át parkká. Jansen, aki az İncesu és a Bentderesi parkok tervezésében is részt vett, azt szerette volna, hogy a völgyet zöld területté alakítsák, és ez itt, kisebb méretben megvalósult.

A parkban medencék, egy játszótér és egy amfiteátrum található. A Wikipédia szerint az amfiteátrum egykor a TRT műsorainak és popkoncerteknek adott helyet. A sétához két szobor is tartozik. Burhan Alkar "Seğmenler" emlékműve lovas seğmeneket ábrázol, és a park neve is ebből a török néprajz jellegzetes alakjából származik. İlhan Koman bronz szobra, amelyet 1992-ben helyeztek el, 2016-ban eltűnt, majd 2018-ban egy új került a helyére. A szobrok helye a parkban nem jelölt, ezért a felső bejáratnál indulva felfelé haladva lehet problémás megtalálni őket.

Mivel a park egy lejtőn található, a felső bejáratnál érdemes belépni, és lefelé haladni: akik a Botanik parkból érkeznek, már így is felfelé haladnak. Az alsó részben az Atatürk sugárúthoz érkezve a túra észak felé folytatódik, a Kuğulu parkon és a Kavaklıdere-n keresztül a Kızılayhoz. Ez a szakasz sík és járdával van ellátva, de árnyék kevés, ezért nyári délutánra érdemes kalapot vinni.

Forrás: Wikipédia (Seğmenler Parkı).

A Kızılay-tól az Atatürk sugárúton észak felé haladva érkezik a Sıhhiye térre; a M1 metró állomása a sugárút alatt található, közvetlenül a park mellett. Az Abdi İpekçi park 1981-ben nyílt meg; korábban Yenişehir park néven ismert, majd újságíró, Abdi İpekçi emlékére nevezték át. A park területe 33 és 37 ezer négyzetméter között van. A parkban hatalmas füves területek, egy díszmedence, egy teaház és egy játszótér található; ez az Ankarai városközpont egyik legnagyobb zöld területe. A parkot 2023-ban felújították; az üzemeltetését a helyi önkormányzathoz tartozó ANFA látja el, és a parkban nyilvános WC-k is vannak.

A park szimbóluma Metin Yurdanur 1979-es bronz alkotása, az "Kéz" szobor: két, az ég felé nyúló kéz. A Wikipédia szerint a szobor a 1970-es évek végén a város által indított, a közterületeknek szánt szoborprogram része volt; a művész azt mondta, hogy a szobor a munkát, a termelést és a teremtést ábrázolja. 2022-ben a művész saját kezével újították fel a szobrot, 43 év után. A medence mellett állva, alulról nézve a legjobb fényviszonyok reggel vannak.

Ez a park a legközelebb áll Jansen "zöld ösvény" koncepciójához. Burat 1932-es tervében egy gyalogos "zöld ösvény" kötötte össze a Havuzbaşı-t (azaz a mai Kızılay-t) az İncesu patakkal és a Fidanlık területével; a Sıhhiye ekkor is ebben az irányban volt. A "zöld ösvényt" sosem építették meg, de ha a Kızılay-tól ide, majd innen a Kurtuluş irányába sétál, akkor ugyanazon a vonalon halad. Hétköznap délben a park tele van a környékbeli munkavállalókkal; a csendhez inkább reggel érdemes idejönni.

Források: Wikipédia (Abdi İpekçi Parkı; Eller szobor); ANFA; Hürriyet; DergiPark (Burat).

A parkba a Sıhhiye irányából gyalog, vagy a Kızılayról az Ankaray vonalán a Kurtuluş megállóhelyig utazva juthat el. Ez a terület a park történetének egyik legfontosabb pontja. 1931-ben államosították ezt a területet, és egy faiskolaként alapították, amelynek célja az város zöldítése volt. A "Faiskola" néven ismert park az egyik a Jansen által 1932-ben tervezett négy park közül. Tehát a ma látott park pontosan az a hely, ahol megvalósult Jansen elképzelése egy faiskola és egy völgy kialakítása számára. A faiskolát 1961 és 1963 között parkká alakították át, 1980-ban hivatalosan park státuszt kapott; a Haber Ankara 1994-ben közölte, hogy a területet elsőfokú természetvédelmi területté nyilvánították.

A park 86 ezer négyzetméteres; az ANFA adatai szerint 49 ezer négyzetméter füves terület, 10 ezer négyzetméter piknikterület és 2 ezer négyzetméter vízfelület található benne. A Wikipédia kiemeli a parkban található ritka fafajtákat: itt találhatók a pálmafák. 1981-ben a parkban megnyílt Törökország első műjégpályája, az Atatürk Jégkorcsolyapálya és Sportlétesítmény, magánvállalkozás keretében. Ez a pálya jelentette a jégkorcsolyázás és a korcsolyázás kezdetét Ankarában. A pálya jelenlegi működéséről a helyi önkormányzat weboldalán tájékozódhat. A parkban található Selim Turan által 1993-ban elhelyezett "Sárga Lány" szobor is.

Sétálva észreveheti a parkban a faiskola múltjára emlékeztető elemeket: a sorban álló, régi fák. Reggel a futók, délután a piknikezők színesítik a parkot; a házassági hivatal pedig a hétvégeken élénkebb hangulatot teremt. Innen, a Cebeci felé vezető emelkedőn sétálva eljuthat az 50. Évforduló Parkjához.

Források: Wikipédia (Kurtuluş Parkı); Haber Ankara; ANFA; DergiPark (Burat).

A park a Cebeci városrészben található, az Ankara Egyetem Cebeci campusának felett, a 50. Év Parkjában ér véget. A Wikipédia szerint a parkot 1970-ben nyitották meg, és a neve a Köztársaság 50. évfordulójára utal. 2009-ben felújították és újra megnyitották; a terület nagysága a források szerint 130 és 135 ezer négyzetméter között van. A park legfőbb jellemzője a magassága: nincs más városi park Ankarában, amelyről ilyen nagyszerű kilátás nyílik a városra. A nagyvárosi önkormányzat 2013-ban ezt a helyet a főváros kilátóteraszaként reklámozta; négy kilátópontra távcsövet szereltek, a legmagasabb pontra pedig egy teázót építettek.

A hegytetőn két kis tó, patakok, egy háromszintes vízesés, egy szabadtéri színház, játszótér, jégpálya és sportpályák találhatók. A parkot távolról is könnyen felismerhető a zászlórúdnak köszönhetően: a források szerint a magassága 110 és 120 méter között van, a Wikipédia pedig azt állítja, hogy ez Európa legmagasabb zászlórúdja. A zászlórúd tövéből kilátás nyílik a Kale várára, az Anıtkabir emlékműre és a Çankaya dombsoraira, azaz azokra a lejtőkre, ahonnan reggel elindul az út.

Érdemes itt megvárni a naplementét: a nyugat felé néző kilátópontok tökéletes rálátást biztosítanak a naplemente látványára, és az esti világítás a park zárása előtt bekapcsol. A Kurtuluş városrészből gyalogosan érkezőknek meredek, de rövid az út; akik nem szeretnének a hegyre mászni, azok az Ankaray vasútvonal utolsó megállójától, a Dikimevitől közelíthetik meg a parkot. A létesítmények nyitvatartása változó; a jégpálya és a teázó esetében érdemes tájékozódni az önkormányzatnál. A visszaút során a Dikimevi állomásról az Ankaray segítségével juthatunk vissza a Kızılay városrészbe.

Források: Wikipédia (50. Év Parkja); Ankara Nagyvárosi Önkormányzat hírportálja; ANFA.