Bolamanból a Perşembe-felföldre, a tengerparttól a tavakig, és a Menderes-régióig.

Bolamanban, a tengerparti úthoz közel kezdje a látogatását. Reggeli fényben a tengerre néző oldalfal fagerendáit a legjobban lehet megfigyelni. Parkolja autóját az úthoz közeli megfelelő helyen, és először ne közelítse meg az épületet, hanem a öböl másik oldaláról, távolról nézze meg a teljes látványt. Ez a távoli megfigyelés fontos, mert az épület valódi különlegessége abban rejlik, hogy két különböző korszak építészeti elemei találkoznak egymással. A képen egyszerre láthatja a kőből épült belső várfalakat, és a rájuk épített, fából készült épületet. A források szerint a várat egy kis földnyelven építették, amely a tengerbe nyúlik, és belső, valamint külső várként szolgált a megfigyelés és a katonai célokra. A török Wikipédia azt is megemlíti, hogy a földnyelv valaha egy sziget volt; ezt tartsa szem előtt, amikor a partvonalat nézi. A kulturális és turisztikai igazgató közlése szerint az épület alapjai közvetlenül a várköveiből készültek, vagyis a faépület a vár tetejére épült. Amikor közelebb kerül, figyelje meg ezt a találkozási pontot; a kő vége és a fa kezdete a szerkezet legszebb részlete. Ezután nézze meg a két oldalon található erkélyeket, mert ezek az erkélyek teszik az épületet a helyi építészet tipikus példájává. A Küre Enciklopédia szerint a falakat kőből és törmelékből, habarás technikával építették. A török Wikipédia szerint a váznak a szárazföldi oldalán a falak hat méter magasak. Az épület építési dátumát illetően a források eltérnek: a minisztériumi oldalak a 18. századot említik, a török Wikipédia pedig a 19. század elejét. Ugyanazon a cikkben szerepel, hogy az épületet Trabzon kormányzója, Hazinedarzade Süleyman Paşa építtette vendégházként, majd később a család nyári otthonává vált. Ugyanazon a forrásban szerepel, hogy az angol geológus, William John Hamilton 1836-ban említette ezt a házat. Az épület a helyiek körében Kademoğlu ház néven is ismert; ne lepődjön meg, ha táblákon mindkét nevet látja. A Kulturális és Turisztikai Minisztérium egyszer már eredeti állapotába hozta az épületet. A Anadolu Ajansı híre szerint a házat jelenleg újra átalakítják, hogy egy helytörténeti múzeumot hozzanak létre. Ezért, mielőtt elindulna, érdeklődjön a helyi kulturális és turisztikai hivatalban, vagy Fatsában a helyi hatóságoknál, hogy be tud-e lépni az épületbe. Még akkor is, ha nem tud bemenni, a tengerparton sétálva, és a magasabb pontokról megfigyelheti az épületet különböző szögekből. A fényképezés

A Fatsából indulva, az Aybastí felé vezető úton a füzetültetések között haladva, az út egyre meredekebbé válik, és nem sokkal később a tó tárul elénk. A tartományi igazgatóság szerint a tó az úttól számított tizedik kilométeren található, míg a magyar Wikipédia nyolcadik kilométert ad meg; a táblák segítenek a helyes útvonal megtalálásában. Az Ordu Városközpontjának önkormányzatának fejlesztései eredményeként a területen parkoló, sétaút és kilátóhely is található. Az autó parkolása után először a kilátóhoz menjen, ahonnan teljes képet kaphat a tóról. Innen könnyen látható a tó közepén található kis sziget, amelyet a Wikipédia egy régi építmény maradványaival hoz összefüggésbe. Ezután a sétaúton ereszkedjen le, és sétáljon körbe a tó partján. Sétálva gondolkozzon el azon, hogyan keletkezett a tó, mert ez a hely történetének lényege. A tartományi igazgatóság szerint a tó egy földcsúszás eredményeként jött létre, amely a Bolaman folyó és a Yassıtaş terület között egy nagy területet érintett. A földcsúszás során keletkezett mélyedések esővízzel teltek, amelyek közül néhány idővel kiszáradt, vagy mezőgazdasági célokra lecsapolták. A Wikipédia szerint a tó két különálló medencéből áll: egy nagy, mély főmedencéből és egy nyugati részben található, sekélyebb területről, amely egy keskeny átjárón keresztül kapcsolódik a főmedencéhez. A sétaút végén, a nyugati partra érve, látható lesz ez a sekélyebb terület és a partot borító nádas. A tartományi igazgatóság szerint a tó hatvan hektár területet fed le, és a vízmélysége tíz és tizenöt méter között változik. Ugyancsak a tartományi igazgatóság oldalán olvasható, hogy a földcsúszás a terület felső kréta kori üledékein történt. A tóba nincs folyó, de egy kis csatorna a felesleges vizet a Bolaman folyóba vezeti. A tóban több halfaj és rák él – erről a helyi forrásokból tudható. Reggeli órákban a parton horgászokat láthat. A tó első és harmadik fokú természetvédelmi terület, ezért a sétaútról nem szabad letérni, és a nádasba sem szabad bemenni. A kilátóból néhány percnyi csendes pihenés jó lehetőség, hogy élvezze a vízimadarak és a nád hangjait. A tartományi igazgatóság oldalán szerepel, hogy a területen kanozás is lehetséges; ha a vízre szeretne menni, érdeklődjön a helyi körülményekről. A Habertürk hírügynökségének beszámolója szerint a 2024-es felújítás után a tó egy népszerű látványosság lett. Ezért hétvégi napokon a sétaút zsúfolt lehet; ha nyugalmat keres

A Gaga-tó után az út beljebb, a hegyvidék felé vezet, és a makktermések helyét fokozatosan az erdő veszi át. Az Ulugöl-tó Gölköy városának délnyugati részén található, és a városból táblák mutatják az útvonalat. A városközponttól való távolság források szerint 9 és 17 kilométer között van; a hegyi úton érdemes lassabban haladni. A természetvédelmi terület bejáratánál hagyja az autót a parkolóban, és sétáljon a tóparti kilátópontra. Innen láthatja a területet: a helyi önkormányzat szerint a természetvédelmi területen három löszfal található, amelyek mögött tavak keletkeztek, egy nagy, a többi pedig kis, nádasokkal borított tó. Az Ulugöl a legnagyobb ezek közül, és a Wikipédia szerint Ordu legnagyobb tava. Lépjen rá a tavat körülvevő sétaútra, és vegye végig a túrát, anélkül, hogy sietne. Sétálva figyelje a fákat; a Wikipédia szerint a területet borító erdőben nyír, szilva, akác és juhar fajok találhatók. A part közeli vizekben úszó növényeket és liliomokat láthat; a Wikipédia azt is megjegyzi, hogy a fehér liliomokat a tavba külső forrásból hozták. A kis tavak nádas partjai kiváló helyek a madárcsicsergés meghallgatására; álljon ott egy pár percig. A terület mintegy 1200 méter magasságban található, ezért nyáron is hűvösebb a part mentén, érdemes egy könnyű felsőruhát magával venni. A természetvédelmi területet 2009-ben nyilvánították, és 26,5 hektár területet foglal el. A parkban piknikasztalok, egy kút, egy kilátópont és sétautak találhatók; itt ebédeztethet az árnyékban. A Wikipédia azt írja, hogy a tó a felszíni és a felszín alatti vizekből táplálkozik, és a víz minősége kiváló. Ugyanazon a forrás szerint a parkban családi házak is találhatók, amelyekben megszállhat. Vigye vissza magával mindent, amit hozott, mert a tó a tiszta vizéről ismert, és védett terület. A tó körüli erdő legszebb időszaka az ősz; a helyi önkormányzat különösen kiemeli a levelek sárgulásával járó színek harmóniáját. A CNN Türk híre szerint ebben az időszakban naponta több ezer ember látogatja a területet, ezért októberben reggel korán kell érkezni, ha csendes sétát szeretne. A fotósok számára a legjobb pillanatokat szélálló időben lehet megörökíteni, amikor a csendes víz tükrözni az erdőt. Júliusban a helyi önkormányzatok által szervezett Ulugöl fesztiválok nagyon zsúfolttá tehetik a területet; ha nyugalmat szeretne, tájékozódjon a fesztiválok időpont

A túra utolsó megállója a Perşembe-felföld, amely 17 kilométerre található Aybastı városközpontjától, és körülbelül 1500 méter magasságban fekszik, így a nap legmagasabb pontja. A Kültür Portali azt írja, hogy a felföld útjának nagy része aszfaltozott, a többi része pedig kavicsos. Az utolsó szakaszban lassítsanak. Az NTV híre szerint a felföld bejáratánál egy természetes tó és egy vízesés található; a felmászás során rövid pihenőt tarthatnak itt. Amikor elérkeznek a felföld központjához, hagyják ott az autót, és menjenek a kanyarokhoz, hogy megértsék, miért híres ez a hely. A kanyarok a folyók által a sík mezőn kialakított, szűk kanyarok. A Küre Enciklopédia azt írja, hogy ez a formáció több ezer év alatt alakult ki az erózió és a víz mozgása révén. A tartományi igazgatóság azt is kiemeli, hogy a kanyarok egyedi képződmények ebben a tájban, és a világörökség részévé nyilvánítására irányuló munkálatok folynak. A kanyarokat a legjobban egy kicsit felülről lehet látni; egy rövid mászás az őket körülvevő lejtők egyikére megnyitja a kilátást. Ha lemennek a mezőre, ügyeljenek arra, hogy ne lépjenek a folyók partjára, és ne zavarják a legelő állatok. Az Anadolu Ajansi és az NTV arról számolnak be, hogy a nyári hónapokban a nyájak, amelyek a kanyarok körül legelnek, vonzzák a látogatókat. Ezek a nyájak emlékeztetnek arra, hogy a felföld egy élénk terület, ezért kerüljék a pásztorok és a kutyák közelében. A felföldet 1991-ben a Miniszterelnöki Tanács turisztikai központtá nyilvánította, és a nyári hónapokban élénk hely lesz. Az Anadolu Ajansi azt írja, hogy a felföldi piacon a helyiek értékesítik a saját termékeiket; ha hazainduláskor szeretnének vásárolni helyi termékeket, látogassanak el a piacra. A felföld sokkal hűvösebb, mint a tengerpart, és gyakran van köd; az Anadolu Ajansi híre arról számol be, hogy a látogatók még a nyár közepén is pulóvert viselnek. Ha köd lesz, maradjanak a kijelölt ösvényeken, hogy ne tévedjenek el a mező közepén. Minden évben júliusban fesztivált tartanak a felföldön; a tartományi igazgatóság említ versenyszámokat, lovas versenyeket, néptánc előadásokat és koncerteket. A fesztivál napjaiban a felföld nagyon zsúfolt lesz, az út és a parkolóhelyek megtelnek; ha nyugodt estét szeretnének, előre tájé