Beykoz városrészben található a Cam, a Kundura és a Koru.

A múzeummal kezdje a napját, hiszen ez a hely nemcsak reggel nyit, hanem a Beykoz nevével fémjelzett üveggyártási hagyományt is bemutatja. A múzeum nevét a Beykoz Cam és Billurat Fabrika-i Hümayunu-tól kapta, amely az oszmán korban ebben a városrészben működött, és a korszak egyik legfontosabb üveggyára volt. A beykozi üveggyártás története a 18. század végéig nyúlik vissza: a Wikipédia szerint III. Selim egy mevlevi szerzetes, Mehmed Dede személyében küldte valakit Velencébe, hogy elsajátítsa az üveggyártási technikákat. Mehmed Dede visszatérése után egy műhelyt alapított Beykozban, majd a termelés később Fethi Ahmed Paşa, a Tophane kormányzója által terjesztette. A "çeşm-i bülbül" néven ismert üvegek, melyek fehér, spirális mintákkal és virágmotívumokkal díszítettek, ennek a hagyománynak a legismertebb példái.

Az épület is a történet része. Abraham Paşa, aki Mısır hidivjének, Ismail Paşának a kapus főtisztviselője volt, és akit a szultán, Abdülaziz miniszterré emelt, a 19. században kastélyokat, madárházakat, medencéket, egy színházat és istállókat építtetett a beykozi birtokán. A U-alakú, kőből készült istálló épülete, amely mára fennmaradt, a Milli Saraylar által lett felújítva, és 2021. április 9-én nyitották meg múzeumként.

A múzeumban körülbelül 1480 műtárgy található, melyek 12 tematikus részre oszlanak. A török üvegeken kívül, európai darabok is szerepelnek, melyeket az oszmán udvar számára készítettek. A vitrinek között sétálva figyelje meg, hogy ugyanaz a forma, például egy kors vagy egy tál, hogyan változott különböző műhelyekben és időszakokban. A gyűjtemény valódi gazdagsága ebben a összehasonlításban rejlik.

A múzeum hétfőn zárva tart. A nyitvatartási időt és a jegyárakat a Milli Saraylar weboldalán ellenőrizheti. A múzeum kertje egy 360 hektáros terület része, és 117 különböző fafajtól lakott. A kertben sétálva tekintheti meg a ritka fajták közül néhányat, amelyeket Abraham Paşa hozatott ide.

Forrás: Milli Saraylar; EBA Okul Dışı Öğrenme; Wikipédia.

A múzeum után folytassa a sétát a fák között a Beykoz parkban. A parkot, amelyet Abraham Paşa parkjaként is ismernek, a Boszporus partján, a Beykoz központ és a Paşabahçe városrész között terül el, és 27,9 hektár területet foglal el. A nevét Abraham Paşától kapta, aki 1833 és 1918 között élt. A források szerint a pasa barátságot kötött II. Abdulaziz szultánnal, és ezt a hatalmas területet egy kockajáték során nyerte.

Abraham Paşa idejében a területet francia kertépítők alakították át, és olyan egzotikus növényeket és fákat ültettek, amelyek természetes módon nem nőttek az Oszmán Birodalomban. Keressen nyomokat a korból származó tájrendezési elemekből: a parkban két nagy mesterséges barlang, öt medence (az egyikben egy kis mesterséges sziget található), valamint három mesterséges vízesés található, amelyeket sziklákból építettek. A paloták és egy kis színház azonban idővel eltűntek; a színház egy 1937-es tűzvészt követően vált a múlt tárgyává. II. Abdulhamid által vásárolt terület egy ideig a Hürriyet kert néven nyilvános park volt.

Napjainkban a parkot az Isztambuli Nagyváros önkormányzata üzemelteti, és nyilvános területként funkcionál. Itt találhatók sétautak, játszótér, piknikasztalok és egy közösségi épület. A park keleti részén a természetes erdővel találkozik. Hétvégéken zsúfolt lehet, ezért a nyugodt séta érdekében válassza a hét közepét. A sétányok helyenként lejtősök, ezért viseljen csúszásmentes cipőt.

A parkból kilépve, ereszkedjen lefelé, a tenger felé. A Beykoz központ körülbelül egy kilométerre található; amikor megérkezik a kikötő térre, a túra harmadik állomása, az İshak Ağa kút fogadja.

Forrás: Beykoz járási hivatal; Wikipédia.

A Beykoz kikötő terének szomszédságában található ez a nyilvános kút, amelyet a helyiek "Tíz kút" néven ismernek, és a város egyik jelképe. Korábban itt egy másik kút állt, amelyet Behruz Ağa építtetett; azonban Gümrük Emini (vámhivatal vezetője) İshak Ağa 1159-ben, azaz 1746-ban felújította az építményt. A TDV Iszlám Enciklopédiájának információi szerint İshak Ağa öt kútat építtetett Isztanbulban, amelyek közül négyet Beykozban. Ugyancsak az enciklopédia állítja, hogy az Üsküdarban található Ayazma mecset építésének idején a felelős építési ügyintéző is ő volt, İshak Ağa.

Tekintse meg a környezetét, sétáljon körbe az építmény körül. A terasz körülbelül 6 méter széles, 8 méter hosszú és 4 méter magas; a díszített, többszögletes tetőt nyolc finom márványoszlop és tizenkét íves boltív tartja. A hátsó részben egy falakkal körbevett medence található. A víz a homlokzaton található tíz bronz csapból folyamatosan csörgedezik, és egy márvány medencébe ömlik; a kút nevét is ezek a tíz csap adta. A középső két csap nagyobb, mint a többi. A víz forrása a Şahinkaya néven ismert sziklás lejtő.

Nézze meg a feliratot: zöld háttérre aranyfóliával, vastag, szép betűkkel íródott, és a kalligráfus Edirneli Emin Efendi. A boltív és a tető részeit későbbi felújítások során betonból újították fel; a kút 1948-1950, 1986, 2005-2006 és 2016-2017 között esett át felújításokon. A tulajdonosa a Vakıflar Genel Müdürlüğü (Vakıflatok Főigazgatósága), és 1972 óta védett történelmi emlék.

Ülj le egy pillanatra a téren, és figyelje meg a kikötő és a kút közötti mindennapi életet. Ezután sétáljon a part mentén a Yalıköy irányába; a Mecidiye Kastély körülbelül egy kilométerre található, közvetlenül a tengerparton.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédiája; Wikipédia.

Yalıköyben, a történelemben Hünkar İskelesi néven ismert partszakaszán, egy teraszos kert tetején található a Beykoz Mecidiye Kastély. A kastélyt Kavalalı Mehmed Ali Paşa, Egyiptom kormányzója, 1845-ben kezdte el építtetni szultán Abdulmecidnek ajándékba, de a pasa halála után fia, Said Paşa fejezte be 1854-ben, és átadta a szultánnak. Az első években lovas kikapcsolódásra használták, majd idegen államfőket és nagyköveteket fogadott.

A két emeletes, részben téglából épült, szimmetrikus épület neoklasszicista homlokzatot mutat. A homlokzat burkolatában olasz kő és helyi fehér márvány egyaránt megtalálható. A belső térben színes faragványokkal díszített elemeket láthatunk. A korabeli dokumentumok aranyozott bútorokról, Hereke textíliákról és kristálygyertyákról emlékeznek meg. A kertben keressen egy kis pihenő pavilont, amelyet "hegyi fürdőként" ismertek, és amelynek belső falait kagylóhéjjal díszítették. A konyha, a fürdő és a limonádéház mint a szolgáltató épületek többsége, sajnos nem maradt fenn.

A kastély a 20. században már nem kapcsolódott a palotákhoz. Gyermekotthon volt, az 1920-as években tráma betegek kezelésére használták, 1953-ban karanténintézet, 1963-ban pedig gyermekgyógyászati kórház. 1997-ben a Nemzeti Palotákhöz került, és a 2010 és 2016 közötti felújítás után 2017. április 11-én múzeumként nyitották meg a látogatók számára.

A kastély hétfőn zárva tart. A Nemzeti Paloták külön jegyet is árul a kertre; még akkor is érdemes meglátogatni, ha nem szeretné megnézni a belső teret, mert a teraszos kertből gyönyörű kilátás nyílik a Boszporuszra. A nyitvatartási időt és a jegyárakat a hivatalos weboldalon ellenőrizheti. Innen a part mentén néhány száz méter sétával elérheti az útvonal végső állomásához.

Forrás: Nemzeti Paloták; Wikipédia.

A túra utolsó megállója a Beykoz Kundura, Isztambul egyik legrégebbi gyára. A története 1810-ben kezdődik, amikor II. Mehmed szultán parancsára vásároltak egy bőrfeldolgozó üzemet. Az üzem eredetileg a hadsereg bőrének előállítására szolgált, majd idővel bőrcikkek és cipők gyártására specializálódott. 1933-ban a frissen alapított Sümerbank vette át, és a "Sümerbank Bőrcikkek és Cipőgyártó Vállalat" néven működött tovább. A termelés 1968-ban évente 2 millió párra, 1975-ben pedig 2,5 millió párra nőtt; a legbővültebb időszakban körülbelül 3000 ember dolgozott itt. A gyárat 1999-ben a miniszterelnöki kabinet döntése alapján bezárták, majd 2003-ban eladták.

Napjainkban a tégla- és kőépületek kulturális és művészeti központként, valamint filmforgatási helyszínként élnek tovább. 2005 óta film- és televíziós produkciók számára kínálják a helyszínt. A 2015-ben elindított "Kundura Emlékek" projekt a gyár archívumát és a dolgozók emlékeit gyűjti össze. 2018-ban a régi kazánházat felújították, és a "Kundura Mozi" és a "Kundura Színpad" néven újították fel.

A látogatás során a legfontosabb tudnivaló: a Beykoz Kundura területét nem lehet egész nap szabadon bejárni. A középület weboldalán található információk szerint a látogatók programokhoz csatlakozhatnak, a kiállításokat pedig előzetes bejelentkezéssel lehet megtekinteni. A túra tervezésekor érdemes a weboldalon található filmvetítések, koncertek vagy kiállítások időpontjait figyelembe venni. Ha egy esti előadásra vagy színpadi műsorra talál, a napot a gyár régi kazánházában fejezheti be.

Ha nincs program, a tégla- és kőépületeket a part menti útról megtekintheti. Aztán visszatérhet a Beykoz központjába, és onnan buszra szállhat, amely Üsküdar vagy Kadıköy irányába halad.

Forrás: A Beykoz Kundura hivatalos weboldala; Wikipédia.