Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Az Oluz-dombról a Boraboy-tóig.
Kulturális4 Megálló

Az Oluz-dombról a Boraboy-tóig.

Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

Ez egy teljes napos autóúton végigvezető útvonal, amely Amasyát egy völgyen túl vezet. A nap a város nyugati részén található régészeti lelőhelyen kezdődik, majd a városközpontban található múzeumot és várat látogatja meg, végül a város északkeleti részén, a Taşova erdőiben található Boraboy-tó partján ér vége. Az útvonal logikája az idővel van összefüggésben. Először egy ősi településnyomhoz kerül, majd egy múzeumba, ahol ezeket a nyomokat gyűjtötték össze, végül a várhoz, amely évszázadokon át védte a települést. A záróállomás a természethez való visszatérést jelenti, és egy hosszú nap után pihentető befejezést nyújt. Az első megálló a Oluz régészeti lelőhely, amely a városközponttól körülbelül 25 kilométerre nyugatra, Amasya község területén található. A kormányzat szerint itt a vasKor, a perzsa korszak és a hellenisztikus kultúra maradványait kutatják. A Nemzeti Oktatási Minisztérium adatai szerint a település létezése a Kr. e. 4500-től a Kr. e. 1. századig tartott. Ez egy aktív ásatási terület. A látogatás idegenvezető kíséretében történik, a kiárkotott területekhez nem szabad közel menni, és a fényképezés csak engedélyezéssel lehetséges. A második megálló az Amasya Múzeum. A múzeum a paleolitikum korszakától az oszmán korig terjedő gyűjteményt mutat be. A legmegfelelőbb módja a látogatásnak, ha időrendi sorrendben tekintjük meg a kiállításokat, beleértve a hittita korból származó Tešup szobrot és a kertben található szabadtéri kiállítást. A harmadik megálló a Harşena-hegyen található Amasya vára. A várat faragott kövekből építették, és nyolc védelmi szintből áll, a Yeşilırmak folyótól a hegyig. A várban folyamatosan zajlanak ásatások, ezért előfordulhat, hogy egyes területek zárva vannak, ezért ne feltételezze, hogy mindenhol be lehet járni. A záróállomás a Boraboy-tó Természeti Park, amely egy tározó-tó, amely a városközponttól több mint 60 kilométerre északkeletre található. A tó 1050 méter magasságban terül el, körülbelül 900 méter hosszú, és a területet 2013-ban nyilvánították természeti parknak. Mivel a különböző források nem adták meg a megállók közötti távolságokat, a menetidőt a közúti viszonyoktól függően kell tervezni. Az ajánlott időtartamok: Oluzhoz 1 óra, a múzeumba 1 óra 15 perc, a várhoz 1,5 óra és a tóhoz 2 óra. A hosszú nyári napokon az útvonal könnyen teljesíthető. A téli hón Források:

Amasya Merkez, Amasya
Kulturális
4 Megálló
~5 ó 45 p a helyszíneken
Út ~53 km · 1 ó 38 p
Összesen ~7 ó 23 p
2026. november 6.

Útvonal megállók

1
Oluz Höyük

Oluz-domb.

~1 ó itt
Gözlek ve Toklucak köyleri yakını, Amasya Merkez

Az útvonal első megállóját az Amasya városközpontjától körülbelül huszonöt kilométerrel délnyugatra található Oluz-domb jelenti. A domb az Amasya központi kerületben található, és a Nemzeti Oktatási Minisztérium nyilvántartása szerint a Toklucak falu területén helyezkedik el. Fontos, hogy ezt ne múzeumként vagy rendezett régészeti helyszínként, hanem egy folyamatos régészeti kutatás helyszíneként tekintsük. Ezért érdemes a napot itt kezdeni, és a látogatás feltételeiről előre tájékozódni a hivatalos oldalakon. A Nemzeti Oktatási Minisztérium "Iskolaön kívüli tanulási környezetek" oldalán szerepel, hogy a területet csak idegenvezető kíséretében lehet megtekinteni. A látogatás időpontjai változhatnak, ezért a legfrissebb információkat mindig a hivatalos oldalon ellenőrizze. A dombon sétálva kerülje a régészeti feltárások közelébe, és ne lépje túl a biztonsági korlátokat. A leletekhez ne nyúljon, és ne vigyen magával semmilyen tárgyat, például követ, kerámiát vagy más objektumot. A fényképezés csak az idegenvezető vagy a munkatársak engedélyével lehetséges, ezért ne készítsen felvételeket engedély nélkül. Kérdéseit az idegenvezető előadásának megszakítása nélkül, kérelmezve tegye fel. Viseljen kényelmes cipőt, csoportosan mozogjon, és ne hagyjon maga után szemetet a területen. A Nemzeti Oktatási Minisztérium adatai szerint a területen folyamatosan éltek az ókori időkben, a kr. e. 4500-es kalcolitikus korszaktól kezdve egészen a kr. e. 1. századig. A feltárások 2007 óta folynak, és során falmaradványok és a mindennapi élet nyomai kerültek elő. A kormányzat információi szerint a jelenlegi munkák során a vas korát, a perzsa időszakot és a hellenisztikus kultúra nyomait vizsgálják. Ugyancsak a kormányzat közlése szerint a területre körülbelül a kr. e. 450-es években egy perzsa származású közösség telepedett be, ami a városépítésben bekövetkezett jelentős változásokból következtethető. A perzsák az i. e. 550 és i. e. 330 közötti időszakban szatrapok által kormányozták Anatóliát, és Amasya a Kappadokia szatraplág belül helyezkedett el. A feltárások során egy monumentális út, perzsa típusú oszlopalapok és 2018-ban egy többoszlopos terem maradványai kerültek elő. A kormányzat ezt a teremet Apadana néven emlegeti, és a akhámenid építészet fontos részének tekinti. Kérje az idegenvezetőtől, hogy mutassa meg, melyik részén található a dombnak ezek a maradvány

Az Oluz-domb, Amasya városközpontjának körülbelül 25 kilométerrel délnyugati irányban, a Geldingen-síkságon található. A kormányzat és a Nemzeti Oktatási Minisztérium weboldala azt mutatja, hogy a domb nem Göynücekhez, hanem Amasya központi kerületéhez tartozik. A domb a Gözlek falu közelében, körülbelül 2 kilométerrel északnyugati irányban, valamint a Toklucak falu közelében, körülbelül 5 kilométerrel keleti irányban található. A tudományos cikk szerint a domb az Amasya-Çorum autópálya közelében, körülbelül 3 kilométerrel délre helyezkedik el. A körülötte elterülő síkság a Yeşilırmak egyik fontos ága, a Çekerek folyó déli részén fekszik. A domb alakja körülbelül 280 méter hosszú és 260 méter széles, majdnem kör alakú. Körülbelül 15 méterrel emelkedik a síkság szintjétől, és körülbelül 45 hektáron terül el. A domb északkeleti oldaláról nézve egy alacsony dombként emelkedik ki a hatalmas síkság közepén. A területen feltárások történtek, és a kerámiatörmelékek a korai bronzkortól a középkorig terjedő időszakot mutatják. Ezek közé tartoznak a Hettita Birodalom, a Frig, a hellenisztikus és a középkori leletek. A Nemzeti Oktatási Minisztérium weboldala szerint a település i.e. 4500-tól i.sz. 1. századig létezett; azonban a kezdeti időpont forrásokban eltérő, ezért óvatosnak kell lenni ezzel kapcsolatban. A rendszeres feltárások 2007-ben kezdődtek, és az első évben a feltárások 31 napig tartottak. A kormányzat szerint a 12. feltárási szezon során a vas kori, perzsa és hellenisztikus kultúrrétegeket vizsgálták. A feltáró csapat tudósokból, gyakornok hallgatókból, egy konzervációs hallgatóból és munkásokból áll. A kormányzat információi szerint i.e. 450 körül egy perzsa származású közösség telepedett le a dombon. A feltárások során egy monumentális út és perzsa típusú oszlopalapok kerültek elő. A 2018-as szezon során feltárt, több oszlopos terem is egy olyan építményként került elő, amely kiegészíti az akhámenida építészeti stílust. Ezek a leletek azt mutatják, hogy a domb építészeti kialakítása egy perzsa településre jellemző elrendezést követ. A weboldal emellett azt is írja, hogy a mozaikok és a kerámiatárgyak a hellenisztikus korra vetnek fényt, a fém-, kő- és csontleletek a termelésről és a kereskedelemről tanúskodnak, a pénzérmék pedig a gazdasági A terület állapota az ásatási szezon során változhat, ezért érdemes a látogatás előtt felvenni a kapcsolatot az Amasyai Körzeti Kulturális és Turisztikai Igazgatóság vagy a múzeum vezetőjével. A halom a városközponttól távolabb található, és a hivatalos oldalon található helymeghatározás segítségével megtalálhatja. A helyszínre eljutáshoz saját autó vagy egy szervezett utazás lehet szükséges. A síkságon kevés árnyék van, ezért érdemes kalapot, vizet és egy könnyű, a szélnek megfelelő ruházatot vinni. A halmot megtekintve gondoljon arra, hogy a rétegek miért helyezkednek egymásra; a település több évezred alatt történő leépítése és újjáépítése emelte a halmot. A pillérek alapjai és az utak maradványai értékes információkat nyújtanak a kor tervezett településeinek megértéséhez. Az Amasyai Múzeumban található hittita és hellenisztikus gyűjtemény kiválóan egészíti a látogatást, és lehetővé teszi a régió múltjának a városba való visszatéréssel történő teljesebb megismerését.
2
Amasya Müzesi

Amasya Múzeum.

~1 ó 15 p itt
Üçler, Mustafa Kemal Paşa Caddesi No:91, Amasya Merkez

Amasya városának központjába érkezve a túra második állomása az Amasya Múzeum. A múzeum a város fontos intézménye, amely az archeológiai és etnografiai gyűjteményeket egy helyen mutatja be. A kormányzat közlése szerint a múzeumot az 1920-as években alapították, kezdetben egy kis archeológiai leletet és múmiát tartalmazó raktárként. Ahogy a gyűjtemény bővült, a leleteket különböző épületekbe költöztették. A mai, modern épület 1977-ben került használatba, és 1980-ban nyitották meg a látogatók számára. A látogatás időpontjait a hivatalos oldalon érdemes ellenőrizni, mivel a Kulturális és Turizmus Minisztérium oldalán feljegyzés található arról, hogy a múzeum délutáni órákban zárva tart. Oluz után az Amasya Múzeumot látogatni logikus, mivel a településen látott leletek időrendi kontextusát itt, a múzeumban is megismerhetjük. A Kulturális Portál szerint a gyűjtemény a késő neolitikum és a korai kalikoztikum korszakától kezdődik, és a bronzkort, a hittitákat, az urartukat, a frigákat, a szkítákat, a perzsákat, a hellenisztikus kor, a római kor, a bizánci kor, a szeldzsukok és az oszmánok koráig terjed. A termekben sétálva ezt a hosszú időszakot egy idővonalként követhetjük, és megfigyelhetjük, hogy a kerámiák, az ékszerek és a mindennapi használati tárgyak hogyan változtak az egyes korszakokban. A kormányzat oldalán azt is feltüntetik, hogy a múzeum gyűjteményében archeológiai leleteken kívül etnografikus tárgyak, pénzek, pecsétek és kéziratok is szerepelnek. A pénzeket és a pecséteket érdemes alaposan megvizsgálni, mivel ezek a kis méretű tárgyak betekintést nyújtanak a kereskedelem és az adminisztráció világába. A múzeum egyik legfontosabb kiállítási darabja egy kis szobor, amelyet az archeológiai szakirodalom Amasya szoborként vagy a hittita viharisten, Tešup szoborként emleget. A Kulturális Portál szerint ezt a leletet 1962-ben találták meg Doğantepe faluban, a Mesken-dombon, a felszín alatt 4 méter mélyen. Ugyancsak ez a forrás állítja, hogy Doğantepe falu a hittita kori Hakmiş település helyén épült, és a dombon a késő neolitikumtól az oszmán kor végéig folyamatosan éltek emberek. A szobrot megtekintve figyeljük meg a méretét, a kidolgozását és a pózát, valamint a vitrinben található leírást, amely tartalmazza a lelet helyét és a korát. A hittita kori leleteket az Oluzban látott perzsa korszakbeli A látogatás előtt, mielőtt a várba menne, győződjön meg arról, hogy kényelmes cipőt visel, mivel a vár egy meredek lejtőn található. Forrás: Amasya kormányzat és a kulturális portál.

Az Amasya Múzeum a Yeşilırmak folyóján, a Mustafa Kemal Paşa sugárúton található modern épületben működik. A múzeum története 1925-ben egy múzeumraktár létrehozásáig nyúlik vissza. A hivatalos források eltérő éveket említenek a múzeum alapításával kapcsolatban, ezért a legbiztosabb, ha azt mondjuk, hogy a "1920-as években" jött létre. Az első raktár két szobában volt elhelyezve a II. Bayezid komplexumhoz tartozó medresze épületében, és kevés régészeti leletet tartalmazott. Ahogy a leletek száma nőtt, a gyűjtemény 1962-ben a Gök Medreszébe költözött, majd 1977-ben a mai épületbe. A felújított múzeum 1980. június 14-én nyitotta meg újra a kapuit a látogatók számára. A kormányzati oldal szerint a gyűjtemény ma több mint 23 ezer darabot tartalmaz, és régészeti, etnografikus tárgyak, valamint érmék, pecsétek és kéziratok alkotják. A Kulturális Portálon található bemutató egy gazdag időrendet mutat be, a késő neolitikum és a kora kőkor korszakaitól kezdve az oszmán korig. Ebben a sorozatban szerepelnek a bronzkor, a hittita, az urartu, a frig, a szkíta, a perzsa, a hellenisztikus, a római, a bizánci és a szeldzsuk időszakok is. A források eltérő számú civilizációt említenek, ezért a pontos szám helyett a korszakok időtartamára érdemes figyelni. A múzeum a Hazeranlar házával és a Kral Kaya sírhelyével együtt egy három részből álló komplexumnak számít. A Hazeranlar háza a hivatalos oldalon jelenleg zárva van, ezért ne tervezzék bele a látogatást. A Kral Kaya sírhely a város egy különálló nevezetessége, és a látogatás előtt érdemes tájékozódni a jelenlegi állapotáról. A múzeum legfontosabb kiállítási darabja a hittita viharistent, Tešupot ábrázoló bronz szobor. A szobrot 1962-ben találták meg a Doğantepe faluban, a Mesken Höyük területén, a felszín alatt négy méter mélyen. 21,5 centiméter magas, 1340 gramm a súlya, és öntéses eljárással készült. A karok, lábak és a szoknya alatti rész már nem maradt meg. A isten fején egy kúp alakú, éles szegély található; az arca vastag szemöldökkel, mandula alakú szemekkel és egy enyhe mosollyal rendelkezik. A személyek üregei ma üresek, de valószínűleg eredetileg értékes kövekkel, például lapis lazulival voltak kitöltve. A tárgy a Doğantepe ókori nevét, Hakmişet idézi, és külön vitrinben van kiállítva. Egy másik Az oszmán korból származó márvány napóra is a gyűjtemény kedves darabja. A múzeum épületének nyugati részén található kertben kőből készült tárgyak találhatók, amelyek a hittiták korától az oszmán korig terjedő időszakot képviselik, és szabadban tekinthetők meg. Ha először a kertet járja be, mielőtt belépne a belső termekbe, lehetősége lesz összehasonlítani a különböző korok kőművészeti alkotásait. A gyűjtemény része a 14. századi, ilkhánida korból származó múmiák is; ezek a tárgyak történelmi és kulturális jelentőségük miatt különleges figyelmet igénylenek. A múmiák kiállításának helye eltérő források szerint változó, ezért érdemes a látogatás előtt a múzeumtól tájékozódni a jelenlegi állapotról. A múzeumban engedélyezett a fényképezés amatőr eszközökkel. A múzeum a városközpontban található, és a Kulturális Portál szerint a város minden pontjáról gyalogosan elérhető. A látogatási idő, a szünetek és a záró napok változhatnak, ezért a legfrissebb információkat a hivatalos oldalon érdemes ellenőrizni. A látogatás előtt érdemes megnézni a helyi kultúra és turizmusért felelős hivatal weboldalát is. A termekben való időtöltésre legalább egy órát érdemes kalkulálni; külön időt érdemes szánni a Tešup, a mozaikok és a szarkofágok megtekintésére. A múzeumból kilépve le lehet sétálni a Yeşilırmak folyó partjára, majd gyalog folytathatja a város egyéb történelmi nevezetességeinek felfedezését.
3
Amasya Kalesi (Harşena Kalesi)

Amasya vára (más néven Harşena vára)

~1 ó 30 p itt
Hatuniye, 05000 Yuvacık/Amasya Merkez/Amasya

A harmadik megálló az Amasyai vár, amely a város északi részén, a Harşena-hegység tetején található, és a források gyakran egyszerűen "Amasyai vár" néven említik. A tartományi kultúra- és turizmus igazgatóság szerint a várat faragott kövekből építették. A Zöld folyó partjától a várat övező hegyig nyolc védelmi vonal terül el. Innen a városra és a völgyre nyílik a legjobb kilátás, ezért érdemes a múzeumban található idővonal megtekintése után innen tanulmányozni a táj geográfiai adottságait. A várban jelenleg is folynak feltáró munkálatok, és a tartományi igazgatóság erről tájékoztatást közölt, ezért előfordulhat, hogy egyes részei zárva vannak, és nem szabad feltételezni, hogy az egész terület látogatható. A bejáratok elrendezésével, a nyitott területekkel és a biztonsági figyelmeztetésekkel kapcsolatban mindig a hivatalos forrásokból érdemes tájékozódni. A források nem egyértelműen azonosítják a vár építtetőjét. Az arab történészek szerint Karsan Han, a nyugati történészek pedig Mithridates, a Pontoszi Király építtette a várat. Ezért helyesebb a szerkezetet nem egyetlen korszak alkotásaként, hanem évszázadokon át folyamatosan felújított védelmi rendszerként értelmezni. A tartományi igazgatóság felsorolja a felújítások időpontjait, és említik Danişmend Ahmet Gázit (1075), I. Mesudot (1146), Alaeddin Keykubadot (1222). Később Gümüşlüzade Tacettin Mahmud Çelebi (1319) és Şadgeldi Paşa (1369) végezték el a felújításokat. Az oszmán időszakban Mustafa Bey, Şehzade Ahmet emírje (1511), valamint Hoca Ahmedpaşazade Ali Bey (1669) végezték a vár felújítását. A falakon a különböző korszakok nyomait keresve, a kövek sorrendjében bekövetkezett változásokat vizsgálva jó gyakorlat a megfigyelés. A belső vár építését számos írásos forrás Mithridateshez kapcsolja, és a Kr. e. 250-es évekre datálják. A belső várnak négy kapuja van: a Helkis, a Saray, a Midenos és a Meydan kapu. Keleten a Nerkis városrész, délben a Zöld folyó terül el. A kapuk elhelyezkedését a térképen követve könnyebben tájékozódhatunk. Délben láthatók a Kızlar Sarayı romjai, amely a hellenisztikus korban épült, és az osztrákok 1580-ig használták. A források szerint I. Mesud 1146-ban felújította a belső várat, és Amasyát választotta központjául, majd itt épített palotát. A Dernschwam Vigyázat: A séta során viseljen kényelmes cipőt, vigyen magával vizet és kalapot, és kerülje a meredek lejtők szélén való sétálást. Lépés közben figyelje az időt, mert a következő megálló egy hosszú autóút. Forrás: Amasya Városi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság.

Az Amasya vára a város északi részén, a Harşena-hegység csúcsán áll, és a Harşena vára néven is ismert. A vára felépült sziklája a Kulturális Portál adatai szerint körülbelül 700 méterrel van a tengerszint felett, és körülbelül 300 méterrel a Yeşilırmak folyó felett. Ez a magasság lehetővé teszi, hogy a várat a völgyben található utcákból is jól látható legyen a város szinte minden pontjáról. A neve eredetével kapcsolatban a források nem egyetértenek. Egyes történészek a várat Mithridates pontoszi királyhoz kötik, míg mások szerint a várat vagy Karsan, vagy Harsana parancsnok építtette, és ezért kapta a Harşena nevet. Egy másik elterjedt vélemény szerint a belső várat Mithridates építtette i.e. 250 körül. Az első települési nyomok azonban sokkal régebbiek; a Kulturális Örökségek és Múzeumok Főigazgatóságának UNESCO ideiglenes lista oldala szerint a hegy déli lejtőjén az első település az idők hajnalán, a korai bronzkorban kezdődött. Ugyanez az oldal felsorolja a számos civilizációt, amelyek ebben a területen éltek a frígektől az oszmánokig. A vára a történelem során többször is cserélt gazdát, és minden alkalommal újjáépítették. A perzsák, a rómaiak, a pontoszok és a bizánciak uralma alatt számos támadás érte. A törökök 1075-ös Amasya elfoglalása után jelentős felújításokat végeztek rajta. Az Amasya Tartományi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság által összeállított lista szerint I. Mesud 1146-ban, I. Alaeddin Keykubad 1222-ben, Gümüşlüzade Tacettin Mahmud Çelebi 1319-ben és Şadgeldi Paşa 1369-ben újították fel a várat. Az oszmán időszakban Mustafa Bey, Şehzade Ahmed emírje 1511-ben, és Hoca Ahmedpaşazade Ali Bey 1669-ben végezték el a felújításokat. A vára a 18. századig használták, majd ezután elvesztette katonai jelentőségét. Evliya Çelebi, amikor 1640-ben meglátogatta a várat, egy olyan építményt írt le, amelynek 41 ötszögletes tornya volt, és amelyben palota, laktanya, élelmiszertároló és ciszternák voltak. A vára csúcsa faragott kövekből, a falai pedig törmelékkövekből épültek. A Yeşilırmak folyó partjától a vára alapjáig nyolc védelmi vonal található. A falak jelentős része máig megmaradt. A vára három részből áll: a Hatuniye Mahallesi néven ismert belső város, a Kisl A vár területén találhatók ciszternák, víztárolók, valamint az oszmán korból származó fürdőmaradványok. Látogatható a hellenisztikus korban épült Lányok Palotájának maradványai is, és azt mondják, hogy ezt az építményt az oszmánok egészen 1580-ig használták. Az Amasya váron folyamatosak a feltárási és restaurálási munkálatok; a helyi kultúra- és turizmus igazgatóság ezeket a munkálatokat a "Jövőnek örökség" program keretében jelentette be. Ezért előfordulhat, hogy egyes területek le vannak zárva, és nem minden pont megközelíthető. Utazás előtt érdemes ellenőrizni a helyi igazgatóság legfrissebb közleményeit. A vár és a Harşena-hegy lejtőjén található sziklakoporsók a 2015-ben a UNESCO világörökségi előjelölt listájára felkerült terület részei. A városban található egyik hidtól indulva felfelé haladva lehet a legjobb módja annak, hogy megismerjük a nyolc lépcsős védelmi rendszert. Sok a lejtő és a lépcső, ezért viseljen kényelmes, masszív talpú cipőt, és vigyen magával vizet. A reggeli órák vagy a naplemente közelében ideálisak a völgyre nyíló kilátásért. Mivel a vár lábánál találhatók a sorfalak és a királyi sziklakoporsók, érdemes mindhármat egy nap alatt megnézni. A Kulturális Portál azt állítja, hogy a várba a Harşena-hegyről is fel lehet jutni; a turistaút és a kapuk állapotát a helyszínen érdemes ellenőrizni. A belépési feltételekről és a látogatás menetéről a hivatalos oldalakon érdemes tájékozódni.
4
Boraboy Gölü Tabiat Parkı

Boraboy-tó Természetvédelmi Terület.

~2 ó itt
Boraboy, Taşova, Amasya

A túra utolsó megállója a Boraboy-tó Természeti Park, amely a Taşova járás területén található. A Kültür Portál szerint a területet 2013-ban nyilvánították természeti parknak. A városközponttól távol esik, több mint 60 kilométerre, ezért a városban töltött idő után a nap fényénél induljon útnak. A parkhoz aszfaltozott úton lehet eljutni, és autóval a tó partjáig is el lehet menni. A források szerint az Amasya-Erzincan útról lehet eljutni oda, ezért a túra előtt ellenőrizze az aktuális útviszonyokat. A Merzifon repülőtérről a parkig több mint 90 kilométer a távolság, ezért a repülővel érkezőnek ezt figyelembe kell vennie. A tó 1050 méter magasságban található, ezért a város völgyéből való felmászás során hűvösebb levegőt érezhet, ezért érdemes egy könnyű kabátot vinni. A források szerint a tó nem krátertó, hanem egy kis patak áradása során kialakult, természetes gát által létrehozott tó. Kelet-nyugat irányban húzódik, hossza 900 méter, szélessége 300 méter, mélysége pedig 25 méter. A tó vizét a talajból származó források és a patak táplálják, a víz színe a forrásoknál smaragd zöld. A déli partja meredek és sziklás, ezért a partokhoz közelítéskor legyen óvatos. Az északi lejtőkön főként keleti bükk, fekete fenyő, borovik és tölgy található, míg a déli lejtőkön borovik, fekete fenyő és vegyes cserjeszerű növényzet. Sétálva hasonlítsa össze az északi és déli lejtők növényzetének különbségeit. A Természetvédelem és Nemzeti Parkok Főigazgatóságának adatai szerint Amasya megyében 245 endemikus faj található, és ezek közül 29 endemikus faj fordul elő az Akdağ és a Boraboy-tó környékén. Ne ártson a növényeknek, ne szedjen virágokat vagy palántákat. A parkban számos emlős él, például szarvas, róka, farkas, vaddisznó, mókus, sün és borz, valamint számos helyi és vonuló madár. A madárnézéshez válassza a reggeli és az esti órákat, és használjon távcsövet a madarak megfigyeléséhez. A hüllők között szerepel a békaszerű teknős, a víziteknős, a gyík és a kígyó, ne zavarja a vadon élő állatokat, és tartsa be a távolságot. A tó vize édesvízi halakat tartalmaz, például pontyot és harcsát. A területen piknikezni, túrázni, fényképezni, valamint növényeket és vadon élő állatokat figyelni lehet. A parkban túraútvonalak, játszót

A Boraboy-tó Amasyában, a Taşova kerület területén, a Fekete-tenger régiójának belső területein található, egy hegyes völgyben. A Kulturális Portál szerint a tó környékét 2013-ban Boraboy-tó Természeti Parkként nyilvánították. A tó 1050 méter magasságban fekszik, és egy keleti-nyugati irányú völgyben található. Bár sok forrás krátertónak nevezi, valójában egy természetes áradás okozta tó, amely egy kis patak által szállított üledékkel keletkezett. Az Amasya kulturális és turisztikai igazgatósága is így mutatja be a tavat. A Kulturális Portál adatai szerint a tó körülbelül 900 méter hosszú, 300 méter széles és 25 méter mély. A tó színe smaragd zöld. Dél felé meredek és sziklás a part. A tó forrásvízzel és a patakból származó vízzel táplálkozik. A park északi lejtőin főként keleti nyír, fekete fenyő, borovik és bükk található. A déli lejtőkön pedig borovik, fekete fenyő és vegyes cserjeségek találhatók. A hivatalos leírások szerint a nyír, borovik, ciprus és gesztenye fák azok a fajok, amelyek a tó körüli erdő jellegzetes elemei. A természetes áradás okozta tó fontos élőhelyet biztosít a vízi élővilág számára. Amasya egy fontos terület endemikus növények szempontjából, és a Boraboy környéke az egész régióban a legfontosabb endemikus növényterületként ismert. A Kulturális Portálon található, a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok által közzétett információk szerint Amasya területén 245 endemikus faj található, és ebből 29 endemikus faj fordul elő az Akdağ és a Boraboy-tó környékén. A növény- és vadon élő állatok megfigyelése ezért az egyik legfontosabb tevékenység a területen. A fajok részletes listájáért és a túrák leírásáért tekintse meg a parkot bemutató utazási cikkünket. A közlekedés Amasyából indul. A források eltérő távolságokat adnak meg Amasyától: 62 és 63 kilométert, tehát a távolság meghaladja a 60 kilométert. A távolság a Taşova kerületi központtól 15 és 22 kilométer között van. A Kulturális Portál szerint az Amasya-Erzincan úton kell letérni, és a parkig aszfaltozott úton lehet eljutni. Ugyanazon az oldalon azt is feltüntetik, hogy az Amasya-Merzifon repülőtérről a parkig körülbelül 91 kilométer van. Lehetséges autóval a tó partjáig eljutni, de a park közeléig közlekedő rendszeres tömegközlekedésről a hivatalos források nem tesznek A fákra, növényekre és vadon élő állatokra nem szabad ártani, a szemetet pedig mindig magával kell vinni – ez a legfontosabb szabály. A tó meredek déli partja és a környező erdő remek lehetőséget kínál fotózásra. A reggeli és az esti órákban a fény lágyabb. Egy védett természeti parkban a természetes állapot megőrzése kiemelten fontos. Egy nap alatt a városközpont múzeumai és vára is meglátogathatók, de mivel az út hosszú, érdemes reggel korán elindulni. A látogatási feltételek és a szálláshelyek szolgáltatásai változhatnak, ezért a legfrissebb információkat a helyi kulturális és turisztikai hivatal hivatalos weboldalán érdemes ellenőrizni.

Hozzászólások

0/1000

Betoltes...

Útvonal térkép

Útvonal információ
VárosAmasya Merkez, Amasya
TípusKulturális
Megálló4
Dátum2026. november 6.
Radar TürkiyeSzerzőRadar TürkiyeÚtvonal indítása