Az ankarai ahlszövők és kereskedők világa.

A Ulus metróállomásról indulva, sétáljon dél felé az Atatürk sugárúton. Az opera épülete ellenkező oldalán található, egyszerű, szimmetrikus homlokzatú épület a Vakıflar Genel Müdürlüğü múzeuma. Az épület az első nemzeti építészeti korszakból származik; az 1925-ben alapított Ankara Jogi Iskola 1928-ban költözött ide, és egészen 1941-ig itt működött. Később lányok számára működött művészeti iskola, diákszállóként szolgált, majd 2004 áprilisáig Ankara imámhivatalának székhelye volt; felújítás után múzeumként nyílt meg 2007. május 7-én. Az épület, amelynek alagsora, földszintje és első emelete van, 2669 műtárgyból 236-ot mutat be; a kiállítás tárgyai a 13. századtól a 20. századig terjednek, és mindegyikük Törökország különböző városaiban található alapítványokhoz tartozik.

Ezen az útvonalon az, amit keres, egy fa pár ablakrész: az Ahi Evran mecset 13. századi ablakai. Ahi Evran, a TDV Iszlám Enciklopédiájának megfelelően, Nasirüddin Mahmud, aki 1262-ben halt meg; ő alapította az Anatóliai Ahilit, a mecsetben a tanító-tanuló kapcsolatot az műhelyben a mester-tanonc kapcsolatával ötvözve. Az útvonalon található számos karavánszállónak is alapítványok a tulajdonosai; a Suluhan és a Çukurhan egy alapítványnak, a Çengelhan pedig Rüstem Paşa alapítványának volt a tulajdona. A múzeum kiváló kiindulópont ahhoz, hogy megértse, hogyan tartotta fenn a vakıf intézmény ezeket az épületeket.

A földszinten szőnyeg- és kilimgyűjtemény, valamint szövőipari eszközök találhatók, az emeleten pedig kéziratok, csempék, fém- és faobjektumok; a Divriği Nagy Mecset kapui, gyertyatartók, alapító oklevelek, órák és kalligráfiai alkotások emelkednek ki. Van egy szőnyegtisztító medencével rendelkező restaurálási műhely és egy többnyelvű audioguide. A látogatás időpontjait és a belépési feltételeket a hivatalos weboldalon ellenőrizheti.

Forrás: VGM Ankara Vakıf Eserleri Müzesi; TDV Iszlám Enciklopédiája, Ahilik; Wikipédia.

A sugárúton forduljon az Ulus tér felé, majd a Anafartalar sugárútra. A Suluhan épülete az Anafartalar és a Posta sugárút között található szigeten helyezkedik el. Az épületet II. Bajazid és I. Selim uralkodása alatt, 1508 és 1511 között építtette Hasan Paşa, egy korabeli államférfi. Hosszú ideig Hasanpaşa Han néven ismerték, a "Suluhan" elnevezés 1688-tól kezdve szerepel a dokumentumokban. A TDV Iszlám Enciklopédiában az "Ankara" címszó alatt szereplő, az oszmán kori Ankarában található harminc körüli szálloda listájában a "Hasanpaşa Han" névvel találkozik vele.

Az épület két emeletes, két udvarral rendelkező, kőből épült szálloda. Az első udvar négyzetes alaprajzú; az alsó szinten 30, a felsőn 32 szoba található, a közepén egy kút és egy imahely. A második udvar a istállók helyét foglalta el, és itt volt a fürdő. Az oszmán korában itt kávé- és fonalkereskedelem folyt. A fonal fontosságát a kereskedelmi útvonal szempontjából az a tény mutatja, hogy Ankara városában a "fonal" kifejezés általában a gyapjúfonalat jelentette. A szálloda 1929-ben egy tűzvész során megrongálódott, majd az 1950-es évekig zöldség- és gyümölcstérként használták. 1984-ben a Vakıflar Genel Müdürlüğü (Vakıflatok Főigazgatósága) felújította. Ma piacként működik; a 1937-ben épült Ankara zöldség- és gyümölcstér, valamint a falhoz épült Sobacılar Çarşısı (tűzifa-piac) jól mutatják, hogy a környék mindig is egy specializált piac maradt.

Járja be az épület mindkét udvarát, figyelje meg a szobák elrendezését, a folyosókat, valamint a bejárat méretét. Itt tekintheti meg a Bursa városában található Koza Han szállodával összehasonlított alaprajzot. Innen kezdődik az útvonal legmeredekebb része, körülbelül egy kilométer emelkedő a várhoz vezető út.

Források: Vikipedi, Suluhan; TDV Iszlám Enciklopédiája, Ankara; Güven Dinçer, İdealkent 2014.

Az Anadolu Civilizációk Múzeuma gyűjteménye más útvonalakon keresztül mutatja be a múltat; tekintse meg a múzeumhoz tartozó két épületet. A Gözcü utcában található múzeum két oszmán kori épületből áll. A Mahmut Paşa bazárját Fatih szultán vezérének, Mahmut Pásának a parancsára építették 1464 és 1471 között; nincs rá felirata. A közepén egy tíz kupolával fedett, téglalap alakú tér, amelyet körben százkét bolt sorakozik, amelyek íves mennyezettel vannak ellátva: ez a klasszikus bazár elrendezése. Mellette található a Kurşunlu Han-t szintén Fatih szultán egyik vezérének, Mehmed Pásának a parancsára építették a 15. század második felében; két emeletes, téglából épült épület, az alsó szinten 28, a felsőn 30 szoba található.

Ez volt a selyemkereskedelem központja. Ankarában készült selyemanyagot csak a bazárban található selyemkereskedőknek lehetett eladni, hogy elkerüljék az adókat; a szöveteket innen szállították Isztambulba, Aleppóba és Velencébe. A Kurşunlu Han-ban a bolt bérleti díja is ezt tükrözi: a Wikipédia szerint, máshol 1800 akçéba kerülő éves bérleti díj itt 41 500 akçére rúgott. Az 1881-es tűzvészt követően mindkét épület elhagyatottá vált. A múzeum ötlete 1921-ben merült fel a Kale városában található Akkale területén, de mivel nem volt elég hely, Hamit Zübeyir Koşay javaslatára vásárolták meg a bazárt és a han-t. A felújítás 1938 és 1968 között zajlott, a tervezők Macit Kural, Zühtü Bey és İhsan Kıygı voltak; a bazár központi része 1943-ban nyílt meg a látogatók számára. A múzeum 1997-ben Európa Év múzeuma címet kapta.

A bazár belsejében megállva tekintse meg a kupolákat és a boltok ritmusát; a Kurşunlu Han ma a múzeum adminisztratív épületeként funkcionál, és nem mindig lehetséges belmenetni. Egyes termek 2027-ig felújítás alatt állnak; a jelenlegi állapotot a hivatalos weboldalon ellenőrizheti.

Forrás: Anadolu Civilizációk Múzeuma hivatalos oldala; Wikipédia; Wikipédia, Kurşunlu Han (Ankara); Kaya 2021.

A múzeumból a vároddal felé sétáljon a városkapu főbejáratához; a kapu előtti Atpazar téren két karavánszálloda áll egymás mellett. A lejtőn elhelyezkedő kisebb épület a Çukurhan. A 16–17. századból származik, és a korabeli kadí Ankaravi Mehmed Emin Efendi alapítványához tartozik; 1791-ben és 1801-ben két jelentős felújításon esett át. Két emeletes épület, kő alapra és téglafalakra építve, fából készült tartókkal. A nyugati oldalon lévő lejtő miatt részleges pince is található, a "çukur" szó valószínűleg erre utal. A téglalap alakú udvar észak felől érhető el; a tervezése a klasszikus oszmán városi karavánszállodákra jellemző, a Çengelhan kisebb testvéreként tekinthető.

Az épület a 2000-es évek elején a World Monuments Fund azon épületei közé került, amelyeket sürgősen fel kell újítani. A 2007 októbere és 2010 májusa között zajló felújítás során az eredeti állapotát állították helyre, és az udvart védelmi célból üvegborítással fedték le. Ma szállodaként működik; ezért érdemes tizenöt percet szánni a megtekintésére: a homlokzat kő- és téglafelülete, a felső emelet fái, az udvar bejárata, valamint az épület a lejtőhöz való illeszkedése.

A két karavánszálloda egymás mellett állása a városkapunál nem véletlen. Az oszmán Ankarában mintegy harminc karavánszálloda volt, amelyek többsége a városfalak lábánál, a bedesten (fedett piac) környékén összpontosult. Itt szállították le a karavánok áruit, amelyeket innen szállítottak a város különböző piacaira. A Çukurhan-tól a Çengelhan-ig néhány lépés; miután mindkettőt megnézte, nézzen le a tértől a Koyunpazarı felé, az a lejtő lesz a visszatérési útjának.

Forrás: Vikipedi, Çukur Han; TDV İslam Ansiklopedisi, Ankara.

A kapu szomszédságában található nagy kereskedőház a Çengelhan. Források szerint 1522-ben, Szulejmán uralkodása alatt épült, és Rüstem Paşa alapítványához tartozott; a korszak négy legnagyobb kereskedőháza közé tartozott. Téglalap alakú, de a négyzethez közel, közepén nyitott udvarral, számos szobával és egy teveket szállító területtel rendelkezik, így Ankara egyik legjobban megőrzött oszmán városi kereskedőháza. A TDV Iszlám Enciklopédiában szereplő harminc kereskedőház listáján az első helyeken szerepel. A kereskedőházat hosszú ideig gyapjú, szőrme és bőr raktárként használták; a selyemkereskedelem központja volt. Egy 1721-es ankarai törvényi dokumentum szerint egy kereskedő a Çengelhanban lakó kereskedő holland kereskedőnek 750 vukiyye mennyiségű selyemszálat adott el. Ez a legkonkrétabb bizonyítéka a kereskedelmi hálózatnak: a külföldi kereskedő a kereskedőházba érkezett, itt vásárolta meg a szálat, majd Izmir vagy Isztambulon keresztül szállította azt Európába.

A 20. században Vehbi Koç első üzlete éppen ebben a kereskedőházban volt. A Rahmi M. Koç Múzeum és Kulturális Alapítvány 2005-ben bérbe vette a kereskedőházat a Városrészbeli Alapítványok Főigazgatóságától, felújíttatta, és Ankara első iparmúzeumaként nyitotta meg. A szomszédos Safranhan is, amely 1511-ben épült, 2012 és 2016 között került felújításra, és részévé vált a múzeumnak. A gyűjtemény több tízezer tárgynak ad otthont, a közlekedéstől a repülésig. Javasolt azonban először az udvarba lépni, megtekinteni a folyosókat és a szobák ritmusát, majd elmerülni a kiállításokban.

A nyitva tartási időkre és a belépési feltételekre a hivatalos weboldalon tájékozódhat. A múzeumba való belépés után álljon meg a kapu előtt, és még egyszer hasonlítsa össze a Çukurhan és a Çengelhan. Ugyanaz a funkció, de két különböző méret.

Forrás: Wikipédia, Çengelhan Rahmi M. Koç Múzeum; Kaya 2021 (DergiPark); TDV Iszlám Enciklopédia, Ankara.

A Képváros piactól a Koyunpazarı lejtőjén haladva, az úton találjuk az Ahi Elvan mecsetet. Ez a helyszín a kereskedelmi szervezetet alapító család mecsete, és a túra itt ér véget. A TDV Iszlám Enciklopédiájának információi szerint a mecsetet Hacı Elvan bin Mehmed Bey építtette a 14. század végén, a Nizameddin Zehrab leszármazottjaként. A minbar feliratai szerint a mecsetet 1413-14-ben Çelebi Mehmed restaurálta. Az Ahik szervezete a 13. században Ankara környékén gyűjtötte össze a mongol inváziótól menekülő kézműveseket; a város 1354-es oszmán hódítása előtt meghatározó szerepet játszottak a társadalmi és gazdasági életben. A közeli Samanpazarı városrészben található Aslanhane mecsetet is egy Ahi, nevezetesen Ahi Şerafeddin építtette; ez a túra azonban csak az Ahi Elvan mecsetet érinti.

A belső tér egy téglalap alakú, amelyet négy jelenetet ábrázoló, egymás mellett álló, fából készült oszlopok osztanak fel. Az oszlopok márványfejei a római és bizánci épületekből származó törmelékekből készültek. Az alsó falak kőből, a felső részekből pedig téglából épültek. A mennyezet fából készült, a galériák pedig szintén fából. A márványból készült mihrab (imádkozási tér) díszített faragásokkal rendelkezik; a finom munkájú minbar (szószke) Harputlu Mehmed bin Bayezid munkája. A feliratokkal ellátott ajtókeretek, amelyek az építésről és a restaurálásról mesélnek, ma az Etnográfiai Múzeumban találhatók.

Látogatási szabályok: A mecset nyitva áll a látogatók számára, de imamegzénysz miatt kerülje a bejáratot az imák idején, vagy csendben várjon a háttérben. Vegye le cipőjét a bejáratnál, takarja el vállát és térdét, a nőknek érdemes kendőt vinni. A fényképezéskor ne használjon villant. Huszonöt perc elegendő ahhoz, hogy megtekintse az oszlopokat és a minbart. Innen leereszkedhet a Koyunpazarı felé, és elérheti a Samanpazarı teret; onnan indulnak buszok az Ulusba és a Kızılayba.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédiája, az "Ahi Elvan Mecsete" és "Ankara" című cikkek.