
Anatólia keleti részén, kertjeivel, váraival, gátjaival és erdőivel.
Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez
Isztambul eurázsiai oldalán élők számára a "kelet" gyakran az autópályák és az új lakóparkok irányát jelenti. Az Ataşehiről Sultanbeylig, Çekmeköy-ből Beykoz irányába húzódó terület azonban a város legkevésbé ismert kulturális és természeti rétegeit hordozza. Ez a túra egyetlen nap alatt mutatja be ezeket a rétegeket, nyugatról keletre, majd északra haladva. Mindegyik megálló egyedi élményt nyújt, de mindegyiket egy közös téma fűzi össze: hogy a város terjeszkedése közben hogyan védik meg a földet, a vizet és az erdőt. A nap Ataşehirben kezdődik, a Nezahat Gökyiğit Botanikus Kertben, amely egy autópálya csomópontjának közepén található. A területet, amelyet az építkezés során károsítottak, 1995 után helyreállították, több tízezer fát és bokrot ültettek, és 2002-ben egy nyilvános botanikus kertté alakították. A reggeli órákban a szigetek között való séta a nap legnyugodtabb része. A második megálló a Sultanbeyli-ben található Aydos vára. Ez a bizánci vár, amely 325 méterrel a tengerszint felett található, a 14. század elején egy határőrség volt, amikor az Oszmán Birodalom előretört Isztambul felé. A 2010-ben megkezdett ásatások után a területet 2022-ben rendezték be, a leletek pedig egy kis múzeumban kerültek kiállításra, amelyet 2026-ban nyitottak meg. A vár tetejéről nyíló kilátás a Márvány-tengerre és Isztambul eurázsiai oldalának új városrészeire más perspektívából mutatja be a reggeli órákban látott csomópontot. A harmadik megálló az Ömerli-gát. A Riva-patak fölé épített gát 1972-ben kezdte meg működését, és az İSKİ adatai szerint Isztambul legnagyobb vízkészlete, amely a város eurázsiai oldalának nagy részét látja el. Itt egy rövid, de fontos feladat vár: a tó partjáról kell megfigyelni a vizet, és megérteni, hogy a csapból jövő víz honnan származik. A nap Polonezköy-ben ér véget. A 1842-ben lengyelek által alapított falu és a környező természetvédelmi terület a túra legbővőbb állomása, ahol egy hosszú séta a délutáni órákban az erdőben válik lehetségessé. A megállók sorrendje tudatosan lett kialakítva: először egy rendezett kert, majd egy történelemmel és kővel teli domb, majd a város vize, végül pedig egy szabadon felfedezhető erdő. A megállók közötti távolságok nagyok, ezért a túra inkább egy utazás, mint egy séta. Az első két megálló könnyen Források:
- Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert, Története: https://www.ngbb.org.tr/tarihce.html
- Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert, Kiállítási Kertek: https://www.ngbb.org.tr/gosteri2.html
- Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert, Elérhetőség: https://www.ngbb.org.tr/ulasim.html
- Sultanbeyli Önkormányzat, Az Aydos-várról: https://aydoskalesi.sultanbeyli.bel.tr/aydos-kalesi-hakkinda/
- Sultanbeyli Önkormányzat, Az Aydos-vár felújítási munkái: https://aydoskalesi.sultanbeyli.bel.tr/restorasyon-calismalari/
- Sultanbeyli Önkormányzat, Az Aydos Múzeum megnyitása: https://www.sultanbeyli.bel.tr/haber/aydos-muzesi-acildi/
- İSKİ (Istanbul Su és Csatornázási Igazgatósága), Vízforrások: https://iski.istanbul/kurumsal/hakkimizda/su-kaynaklari/
- İSKİ, Ömerli Ivóvíz-tisztító Telep: https://iski.istanbul/kurumsal/iski-tesisleri/icme-suyu-aritma-tesisleri/oemerli-icme-suyu-aritma-tesisleri
- Çekmeköy Önkormányzat, Çekmeköy története: https://www.cekmekoy.bel.tr/icerik/cekmekoy/cekmekoy-tarihi
- Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium, Természeti Parkok: https://www.tarimorman.gov.tr/DKMP/Menu/28/Tabiat-Parklari
- Wikipédia, Aydos-vár: https://tr.wikipedia.org/wiki/Aydos_Kalesi
- Wikipédia, Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert: https://tr.wikipedia.org/wiki/Nezahat_Gökyiğit_Botanik_Bahçesi
- Wikipédia, Ömerli-gát: https://tr.wikipedia.org/wiki/Ömerli_Barajı
- Wikipédia, Riva-patak: https://tr.wikipedia.org/wiki/Riva_Deresi
- Wikipédia, Polonezköy: https://tr.wikipedia.org/wiki/Polonezköy
- Wikipédia, Polonezköy Természeti Park: https://tr.wikipedia.org/wiki/Polonezköy_Tabiat_Parkı
Útvonal megállók

Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert.
A kerthez a bejáratnál kezdje a sétát, mert ez a bejárat a legkényelmesebb útvonalat kínálja a kert felfedezéséhez. Amint átlépi a kaput, azonnal hallani fogja az autópálya zaját, ami a kert történetének része. A Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert az Atatürk és a Fatih Sultan Mehmet hidakról érkező autópályák találkozási pontján, az autópályák és a bekötő utak között található, egy sor szigetre építve. A kert hivatalos története szerint a terület nyolc szigetre oszlik, és a területet a Közút-igazgatóság és az ANG Alapítvány közötti megállapodás keretében alakították ki. Sétálva figyeljen a szigetek közötti átjárókra, mert minden sziget egy másik növénycsoportot vagy egy másik kertészeti koncepciót képvisel. Kezdje a Központi Szigettel. A kert legszebb része itt található: egy olyan terület, ahol a természetes és a kultúrált növények egymás mellett nőnek, alkotva mintákat, valamint cserépben elültetett növények és egy csatorna mentén elültetett, minden évben más színösszeállítású növények. Mivel a szezonális területeket általában évente kétszer változtatják, tavasszal és ősszel két különböző kertet láthat ugyanazon a helyen. Ne siessen, álljon meg minden terület előtt, és nézze meg, hogyan vannak elültetve a növények. A Központi Szigetről folytassa az Anadolu Szigetre. Itt egy tér található, ahol a dísznövények különböző fajtáit mutatják be az évek során, valamint egy terület, ahol a fent említett elültetési technikát kizárólag vadon élő fajokkal alkalmazzák. A két terület összehasonlítása segít megérteni a kertész munkáját. Ezután folytathatja a sétát a növényekről elnevezett szigetek útján: Isztambul, Trákia és a Bükksziget. Amikor a kert mai megjelenését nézi, gondoljon a kezdetekre. A területet 1995-ben Ali Nihat Gökyiğit alapította, egy emlékkertként, a felesége, Nezahat Gökyiğit emlékére. Először a közlekedési építkezések által súlyosan károsodott talajt javították meg. A hivatalos történet szerint 46 hektáron körülbelül 50 ezer fa és bokor került telepítésre. A cél később megváltozott, és a területet 2002-ben megnyitották a nagyközönség számára, majd 2003-ban kapta a mai nevét. A ma látható park harminc évvel ezelőtt egy kopár, feltöltött terület volt. Válassza ki előre, hogy milyen évszakban mit szeretne látni. A kert galériájának oldala tavasszal a kardvirágokat, a liliomfákat és a szúrócseresznyét, ősszel pedig a különböző hagymás növényeket mutatja be. Ha októberben látogat el, térjen le Ahhoz, hogy eljussunk az Aydos várához, délkelet felé kell mennünk, a Sultanbeyli irányába. Forrás: Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert, Története és bemutatókertek; Wikipédia, Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert.

Aydos vára.
Az Aydos-kastély Sultanbeyli város Mehmet Akif városrészében, az erdővel borított Aydos-hegy északkeleti lejtőjén található egy domb tetején. A kastély hivatalos weboldala szerint a domb tengerszint feletti magassága 325 méter, ami 36 kilométerrel van Isztambul városközpontjának keleti részén, és 8 kilométerrel a Márvány-tenger északján. Mivel a kastély egy domb tetején helyezkedik el, a látogatás során számolni kell a lejtős szakaszokkal, és érdemes türelmesnek lenni. A domb tetejére érve érdemes megállni és körbetekinteni, a tájból kiderül, hogy miért építették ide a kastélyt. A helyi önkormányzat leírása szerint innen nagyrészt látható a völgy, és a kastély az Üsküdartól Anatóliába vezető régi katonai úton volt található. A kastély neve az "Aetos" görög szóból származik, ami "sas" jelentésű, és ezt a nevet kisebb változtatásokkal használták a mai napig. A helyi önkormányzat honlapján szereplő információk szerint az építkezés az 11. és 12. században kezdődött, majd további kiegészítésekkel a kastély a 13. és 14. században érte el a mai formáját. A feltárások során talált törmelékek többsége ebből a későbbi időszakból származik, és a kastély legintenzívebb használatát tükrözik. Ugyancsak a feltárások során kerültek elő a korai bronzkori korszakból származó kőfej és szikadarabok, ami azt mutatja, hogy a területet már jóval korábban is használták. A bejáraton keresztül belépve, a külső falak által körülvett nagy területen lehet barangolni. A kastély, külső falakkal együtt, körülbelül 26 ezer négyzetméteres területet foglal el, és a védelmi falak két rétegben, belső és külső falak formájában épültek. A kastély hivatalos weboldala tizenkét bástyáról emlékezik meg, hat belső és hat külső falhoz kapcsolódik. A Wikipédia azonban hét bástyát említ a külső falon, így a források között kisebb eltérések vannak. A félköríves bástyák falait közelről meg lehet nézni, és látható, hogy a horvátiai vakolat, a helyi kő és helyenként a tégla felhasználásával készültek. A látogatás során a legfontosabb hely az első bástya. A kastély eredeti bejárata ebben a bástyában található, és a falazata más, mint a többi fal, a bizánci korszakra jellemző kassettszerkezetet alkalmazták. Mivel ez a technika elsősorban a 13. és 14. századra jellemző, feltételezhető, hogy a bástya később épült. A bástyába vezető lépcső egy része és a A túra végén lépjen be az Aydos-vári Információs és Kiállítási Központba. A helyi önkormányzat közlése szerint itt láthatók a feltárások és restaurálási munkák során előkerült oszlopok, alapok, ívműdarabok, domborművek és vasrögzítőkkel ellátott kövek. A kiállítási darabok a korai és középkori bizánci korhoz tartoznak; a teremben a tizenkét éves restaurálási munkák fotói és rövid filmjei is megtekinthetők. A múzeum hétfőn zárva tart, a nyitvatartási időt a hivatalos weboldalán ellenőrizheti. Innen északra, a Çekmeköy irányába haladva érheti el az Ömerli-gátat. Forrás: Sultanbeyli önkormányzata, az Aydos-vár bemutató oldala és az Aydos Múzeum közleménye.

Ömerli-gát.
Közelítsen Ömerli-hez, a Çekmeköy városrészhez. Ömerli egy régi falu, amely a nevét adó gát tavához közel található, és ma már a Çekmeköy városrészhez tartozik. A Çekmeköy önkormányzatának történeti feljegyzései szerint a falu neve a 1520-as években egy bírósági dokumentumban szerepel. A dokumentumok alapján valószínű, hogy a falu nevét azért kapta, mert a területét egy bizonyos Ömer nevű személynek adták. Egy 1832-es népszámlálási adatok alapján a faluban abban az időben körülbelül ötvenhét háztartás volt.
Itt a lényeg, hogy megnézze a tavat, és helyben tapasztalja meg, mit jelent ez a táj a város számára. A gát a Riva-patak fölé épült, amely a Kocaeli tartomány Gebze kerületéhez közel ered, és a Fekete-tengerbe ömlik. Az İSKİ (İstanbul Su ve Kanalizasyon İdaresi) honlapján található információk szerint a gát 1972-ben került üzembe, és éves kapacitása 220 millió köbméter, így Isztambul legnagyobb vízkészlete. Az Anatóliai oldal szinte teljes vízellátását innen oldják meg. Az İSKİ adatai szerint a gát vízgyűjtő területe 621 négyzetkilométer. A Wikipédia szerint a feltöltött földalapú gát magassága 52 méter, a tó területe pedig körülbelül 23 négyzetkilométer.
Amikor a parthez érkezik, figyeljen a tó körüli erdőre. A gát vízgyűjtő területe egy védett terület, amelyet szándékosan tartanak távol a beépítéstől. A látható zöldség egy olyan terület, amelyet a ivóvíz tisztaságának megőrzése érdekében védenek. A tó nem egy fürdési vagy piknikező hely, hanem egy ivóvíz-tározó. Ezért ne menjen a vízbe, ne gyújtson tüzet a parton, és vigye magával a szemetét. Tartsa be a parton található figyelmeztető táblákra és a tilalmi jelekre.
Érdemes tudni, hogy a víz a tározóból hová kerül. Az İSKİ adatai szerint évente átlagosan 600 millió köbméter vizet vonnak ki az Ömerli-ből, és szállítják az Ömerli Ivóvíztisztító Üzembe. Ez a négy üzemből álló komplexum Isztambul legnagyobb víztisztító üzeme. Az első üzem, az Orhaniye, 1978-ban kezdte meg működését. A tisztított víz az Anatóliai oldal városainak, valamint az európai oldalon Fatihnek és Bakırköynak egy részének, Zeytinburnunak, valamint Beşiktaşnak és Sarıyernek a tengerparti területeinek jut. Tehát a reggeli teáját valószínűleg ebből a tavóból származó vízből készíti.
Amikor távolról nézi a tavat, gondoljon arra, hogy a folyó

Polonezköy.
Amikor megérkezik Polonezköybe, parkolja le az autót egy megfelelő helyen, és a nap többi részét gyalog töltse. A falu Beykoz erdei dombjain található, a Wikipédia szerint körülbelül 20 kilométerre a Fekete-tenger partjától és körülbelül 15 kilométerre az Isztambuli-foktól. A két és fél óra, amit erre a helyre szán, nagyrészt az erdőnek köszönhető. A falu környezete a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium által 1994-ben kijelölt Polonezköy Természetvédelmi Területen belül található. A természetvédelmi területek listáján a terület kijelölésének dátuma 1994. július 15-ként szerepel.
Először vegyen egy rövid sétát a falu főútján, és emlékezzen meg arról, hogy miért viseli ez a hely Polonya nevét. Polonezköy 1842-ben jött létre, Adam Czartoryski herceg kezdeményezésére, aki a 1830-as lengyel felkelés után emigrált. A falu régi neve Adampol volt, ami a létrehozójának nevétől származik. Czartoryski képviselője, Michal Czajkowski vásárolta meg az erdőt, ahol később a falu épült. A Wikipédia szerint a faluban kezdetben mindössze tizenkét ember élt, és még a legnépesebb időszakban sem lépte túl a kétszázhúsz lakos. Az első lakosok mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással éltek.
A falu területén sétálva nézze meg, hol található a Zofia Rizi Emlékház. Ez a kis ház a Ryży család fotóit, könyveit és dokumentumait, valamint régi bútorait őrzi. A falu iratai szerint 1847-ben Franz Liszt zeneszerző, és 1850-ben Gustave Flaubert író is meglátogatta Polonezköyt. 1938-ban a falu lakói török állampolgárrá váltak, majd 1968-ban birtokpapírt kaptak a földjeikre. Ma a faluban minden nyáron egy fesztivált rendeznek, amely a lengyel kötődésekre emlékeztet.
Miután megtekintette a falut, kezdje meg a fő céljához: az erdőben való sétához. A Wikipédia szerint a természetvédelmi terület körülbelül 3004 hektárral Isztanbul első és legnagyobb természetvédelmi területe. A területen egy körülbelül öt kilométeres séta-, kerékpározó- és futópálya, valamint megfigyelőtornyok találhatók. Sétáljon a pályán a saját tempójában, és nézzen az erdőre egy-egy megfigyelőtoronyból. Az erdőben fenyő, bükk, tölgy, kaszti, juhar, nyárfa és akác található. Ősszel a kaszti és a juhar levelei sárgára válnak
