Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye
Anatólia keleti részén, kertjeivel, váraival, gátjaival és erdőivel.
Routák4 Megálló

Anatólia keleti részén, kertjeivel, váraival, gátjaival és erdőivel.

Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

Isztambul eurázsiai oldalán élők számára a "kelet" gyakran az autópályák és az új lakóparkok irányát jelenti. Az Ataşehiről Sultanbeylig, Çekmeköy-ből Beykoz irányába húzódó terület azonban a város legkevésbé ismert kulturális és természeti rétegeit hordozza. Ez a túra egyetlen nap alatt mutatja be ezeket a rétegeket, nyugatról keletre, majd északra haladva. Mindegyik megálló egyedi élményt nyújt, de mindegyiket egy közös téma fűzi össze: hogy a város terjeszkedése közben hogyan védik meg a földet, a vizet és az erdőt. A nap Ataşehirben kezdődik, a Nezahat Gökyiğit Botanikus Kertben, amely egy autópálya csomópontjának közepén található. A területet, amelyet az építkezés során károsítottak, 1995 után helyreállították, több tízezer fát és bokrot ültettek, és 2002-ben egy nyilvános botanikus kertté alakították. A reggeli órákban a szigetek között való séta a nap legnyugodtabb része. A második megálló a Sultanbeyli-ben található Aydos vára. Ez a bizánci vár, amely 325 méterrel a tengerszint felett található, a 14. század elején egy határőrség volt, amikor az Oszmán Birodalom előretört Isztambul felé. A 2010-ben megkezdett ásatások után a területet 2022-ben rendezték be, a leletek pedig egy kis múzeumban kerültek kiállításra, amelyet 2026-ban nyitottak meg. A vár tetejéről nyíló kilátás a Márvány-tengerre és Isztambul eurázsiai oldalának új városrészeire más perspektívából mutatja be a reggeli órákban látott csomópontot. A harmadik megálló az Ömerli-gát. A Riva-patak fölé épített gát 1972-ben kezdte meg működését, és az İSKİ adatai szerint Isztambul legnagyobb vízkészlete, amely a város eurázsiai oldalának nagy részét látja el. Itt egy rövid, de fontos feladat vár: a tó partjáról kell megfigyelni a vizet, és megérteni, hogy a csapból jövő víz honnan származik. A nap Polonezköy-ben ér véget. A 1842-ben lengyelek által alapított falu és a környező természetvédelmi terület a túra legbővőbb állomása, ahol egy hosszú séta a délutáni órákban az erdőben válik lehetségessé. A megállók sorrendje tudatosan lett kialakítva: először egy rendezett kert, majd egy történelemmel és kővel teli domb, majd a város vize, végül pedig egy szabadon felfedezhető erdő. A megállók közötti távolságok nagyok, ezért a túra inkább egy utazás, mint egy séta. Az első két megálló könnyen Források:

Ataşehir, İstanbul
Routák
4 Megálló
~6 ó 15 p a helyszíneken
Út ~41,2 km · 1 ó 9 p
Összesen ~7 ó 24 p
2026. október 15.

Útvonal megállók

1
Nezahat Gökyiğit Botanik Bahçesi

Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert.

~1 ó 30 p itt
Atatürk Mahallesi, Rıfat Danışman Sokak Yan Yolu, Ataşehir / İstanbul

A kerthez a bejáratnál kezdje a sétát, mert ez a bejárat a legkényelmesebb útvonalat kínálja a kert felfedezéséhez. Amint átlépi a kaput, azonnal hallani fogja az autópálya zaját, ami a kert történetének része. A Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert az Atatürk és a Fatih Sultan Mehmet hidakról érkező autópályák találkozási pontján, az autópályák és a bekötő utak között található, egy sor szigetre építve. A kert hivatalos története szerint a terület nyolc szigetre oszlik, és a területet a Közút-igazgatóság és az ANG Alapítvány közötti megállapodás keretében alakították ki. Sétálva figyeljen a szigetek közötti átjárókra, mert minden sziget egy másik növénycsoportot vagy egy másik kertészeti koncepciót képvisel. Kezdje a Központi Szigettel. A kert legszebb része itt található: egy olyan terület, ahol a természetes és a kultúrált növények egymás mellett nőnek, alkotva mintákat, valamint cserépben elültetett növények és egy csatorna mentén elültetett, minden évben más színösszeállítású növények. Mivel a szezonális területeket általában évente kétszer változtatják, tavasszal és ősszel két különböző kertet láthat ugyanazon a helyen. Ne siessen, álljon meg minden terület előtt, és nézze meg, hogyan vannak elültetve a növények. A Központi Szigetről folytassa az Anadolu Szigetre. Itt egy tér található, ahol a dísznövények különböző fajtáit mutatják be az évek során, valamint egy terület, ahol a fent említett elültetési technikát kizárólag vadon élő fajokkal alkalmazzák. A két terület összehasonlítása segít megérteni a kertész munkáját. Ezután folytathatja a sétát a növényekről elnevezett szigetek útján: Isztambul, Trákia és a Bükksziget. Amikor a kert mai megjelenését nézi, gondoljon a kezdetekre. A területet 1995-ben Ali Nihat Gökyiğit alapította, egy emlékkertként, a felesége, Nezahat Gökyiğit emlékére. Először a közlekedési építkezések által súlyosan károsodott talajt javították meg. A hivatalos történet szerint 46 hektáron körülbelül 50 ezer fa és bokor került telepítésre. A cél később megváltozott, és a területet 2002-ben megnyitották a nagyközönség számára, majd 2003-ban kapta a mai nevét. A ma látható park harminc évvel ezelőtt egy kopár, feltöltött terület volt. Válassza ki előre, hogy milyen évszakban mit szeretne látni. A kert galériájának oldala tavasszal a kardvirágokat, a liliomfákat és a szúrócseresznyét, ősszel pedig a különböző hagymás növényeket mutatja be. Ha októberben látogat el, térjen le Ahhoz, hogy eljussunk az Aydos várához, délkelet felé kell mennünk, a Sultanbeyli irányába. Forrás: Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert, Története és bemutatókertek; Wikipédia, Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert.

A Nezahat Gökyiğit Botanikus Kert az Anadolu Yakası területén található, azon a körforgalmon, ahol az Atatürk és a Fatih Sultan Mehmet hidakról érkező autópályák az Anadolu autópályával találkoznak. A kert a körforgalom főútjai és a kapcsolódó utak között található területekre terjed, ezért nyolc szigetre van felosztva. A területet a Közlekedési Minisztérium és az Ali Nihat Gökyiğit Alapítvány közötti megállapodásnak köszönhetően létesítették. Bár a kert hivatalos címe Ataşehirben található, a körforgalom határaitől közvetlenül érhető el, és a kert Ümraniye felől is rendelkezik látogató bejárattal. A kert története 1995-ben kezdődik. Ali Nihat Gökyiğit ebben az évben elindította a munkálatokat a felesége, Nezahat Gökyiğit emlékére létrehozandó park területén. A közlekedési építkezések miatt súlyosan károsodott területet először helyreállították, majd 46 hektáron mintegy 50.000 fát és bokrot telepítettek. Később a cél megváltozott, és a területet botanikus kertként újratervezték. A kert 2002-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára, és 2003-ban kapta meg a mai nevét. A 2004-ben alapított herbárium 2010-ben bekerült a nemzetközi Index Herbariorum adatbázisba a NGBB kóddal, és körülbelül 8500 növényfaj példányát tartalmaz. A kertet látogatva érdemes tudni, hogy nem csupán egy park, hanem egy kutatási, oktatási és nevelési központ is. A Központi Sziget a kert legszebb része, ahol hagymás növények, sziklakerti növények, kaktuszok és pozsgás növények, valamint liliommedencék és szárazságtűrő fajok találhatók. A sziklakertben mind a száraz, meleg, mind a nedves környezetet kedvelő sziklanövények egyaránt megtalálhatók. A kerített területen pedig tesztelik, hogy a természetes körülmények között Törökországban élő juharfa például alkalmas-e kerítésnövényként való használatra. Az Isztambuli Sziget 2010-ben készült el, és a 18. századi isztambuli udvarok stílusát tükrözi. A szigeten egy udvar, egy márvány kút, amelyen íriszmotívumok láthatók, egy miniatűr, amely az isztambuli hidakat és tornyokat ábrázolja, valamint egy 400 férőhelyes amfiteátrum található. A kert közlése szerint Isztambul területén 2512 különböző fajt azonosítottak, amelyek közül néhány csak Isztambulban nő. A szigeten található isztambuli növények gyűjteménye azért készült, hogy megóvja ezeket a fajokat, Ezen szigeten található egy olyan interaktív játék, melynek célja 9-14 éves gyermekek számára készült, és nem igényel kalauzt. A "Diagnosztikai Út" játék során a gyerekek nyomokat követve próbálják megállapítani, melyik fához tartozik egy-egy levél. A miniköveskert mellett található területet botanikus, Faik Yaltırık emlékére rendezték. A legnagyobbsziget, az Anatólia-sziget északi lejtői a Fekete-tengeri erdőket, déli lejtői a Földközi-tengert, a központi síkság pedig a sztyepp jellegét mutatják. A szigeten található köveskertben olyan, Törökországnak sajátos fajok is megtekinthetők, mint a gökyiğit hagyma, a karaca hagyma és a koyuncu hagyma. A vulkanikus talajon és sziklákon kialakított, miniatűr Hasan-hegy, valamint az öt liliommedencével rendelkező mocsaras terület is ezen a szigeten található. Mivel a szigetek a körforgalom útjain helyezkednek el, érdemes az Ataşehir bejáratnál kezdve, a szigeteket egymás után felkeresve tervezni a látogatást. A látogatói szabályzat szerint, a kutyák kivételével más háziállatok nem engedélyezettek a kertben, és a körgyűrűn található Központi Sziget bejáratánál sem fogadnak látogatókat. A kertben nem árulnak élelmiszert, italt, növényeket vagy magokat, ezért vigyen magával vizet. A kert időnként karbantartási vagy fejlesztési munkák miatt részlegesen lezárható, ezért a nyitvatartásról és a nyitva tartó bejáratokról a hivatalos weboldalon érdemes tájékozódni. A tömegközlekedéssel érkezőknek az IBB (Istanbul Büyükşehir Belediyesi) útvonaltervezőjében az Ataşehir bejáratot kell megadniuk, mivel a körgyűrű környezete nehézkes lehet gyalogosok számára. A kert, amely minden évszakban más arcát mutatja, tavasszal a hagymás növények, nyáron a liliomok, ősszel pedig az Arboretum-sziget színei miatt érdemes meglátogatni.
2
Aydos Kalesi

Aydos vára.

~1 ó 30 p itt
Mehmet Akif Mahallesi, Orman Caddesi No. 180, Sultanbeyli / İstanbul

Az Aydos-kastély Sultanbeyli város Mehmet Akif városrészében, az erdővel borított Aydos-hegy északkeleti lejtőjén található egy domb tetején. A kastély hivatalos weboldala szerint a domb tengerszint feletti magassága 325 méter, ami 36 kilométerrel van Isztambul városközpontjának keleti részén, és 8 kilométerrel a Márvány-tenger északján. Mivel a kastély egy domb tetején helyezkedik el, a látogatás során számolni kell a lejtős szakaszokkal, és érdemes türelmesnek lenni. A domb tetejére érve érdemes megállni és körbetekinteni, a tájból kiderül, hogy miért építették ide a kastélyt. A helyi önkormányzat leírása szerint innen nagyrészt látható a völgy, és a kastély az Üsküdartól Anatóliába vezető régi katonai úton volt található. A kastély neve az "Aetos" görög szóból származik, ami "sas" jelentésű, és ezt a nevet kisebb változtatásokkal használták a mai napig. A helyi önkormányzat honlapján szereplő információk szerint az építkezés az 11. és 12. században kezdődött, majd további kiegészítésekkel a kastély a 13. és 14. században érte el a mai formáját. A feltárások során talált törmelékek többsége ebből a későbbi időszakból származik, és a kastély legintenzívebb használatát tükrözik. Ugyancsak a feltárások során kerültek elő a korai bronzkori korszakból származó kőfej és szikadarabok, ami azt mutatja, hogy a területet már jóval korábban is használták. A bejáraton keresztül belépve, a külső falak által körülvett nagy területen lehet barangolni. A kastély, külső falakkal együtt, körülbelül 26 ezer négyzetméteres területet foglal el, és a védelmi falak két rétegben, belső és külső falak formájában épültek. A kastély hivatalos weboldala tizenkét bástyáról emlékezik meg, hat belső és hat külső falhoz kapcsolódik. A Wikipédia azonban hét bástyát említ a külső falon, így a források között kisebb eltérések vannak. A félköríves bástyák falait közelről meg lehet nézni, és látható, hogy a horvátiai vakolat, a helyi kő és helyenként a tégla felhasználásával készültek. A látogatás során a legfontosabb hely az első bástya. A kastély eredeti bejárata ebben a bástyában található, és a falazata más, mint a többi fal, a bizánci korszakra jellemző kassettszerkezetet alkalmazták. Mivel ez a technika elsősorban a 13. és 14. századra jellemző, feltételezhető, hogy a bástya később épült. A bástyába vezető lépcső egy része és a A túra végén lépjen be az Aydos-vári Információs és Kiállítási Központba. A helyi önkormányzat közlése szerint itt láthatók a feltárások és restaurálási munkák során előkerült oszlopok, alapok, ívműdarabok, domborművek és vasrögzítőkkel ellátott kövek. A kiállítási darabok a korai és középkori bizánci korhoz tartoznak; a teremben a tizenkét éves restaurálási munkák fotói és rövid filmjei is megtekinthetők. A múzeum hétfőn zárva tart, a nyitvatartási időt a hivatalos weboldalán ellenőrizheti. Innen északra, a Çekmeköy irányába haladva érheti el az Ömerli-gátat. Forrás: Sultanbeyli önkormányzata, az Aydos-vár bemutató oldala és az Aydos Múzeum közleménye.

Az Aydos-vára egy bizánci erőd, amely Sultanbeyli városában, az Aydos-domb egy 325 méter magas részén található. A helyiek "Kecskeként" is ismerik, és a környezetével együtt elsőrendű régészeti területként védik. A város önkormányzatának honlapja szerint a vár körülbelül 36 kilométerre található Isztambul központjától, és körülbelül 8 kilométerre a Márvány-tengertől. A neve a görög "aetos" szóból származik, ami "sas"-t jelent, és ez a név egy kis változással érte el a mai formáját. A vár építését a 11. vagy 12. században kezdték, és a későbbi kiegészítéseknek köszönhetően a 13. és 14. században érte el végső formáját. A feltárások során előkerült leletek többsége ebből a késői időszakból származik, ezért a vár legintenzívebb használata is ezekre a századokra tehető. Ugyanezek a feltárások két korai bronzkori kőfejsze és számos szikadarab leletét is feltárták, ami azt mutatja, hogy a domb már sokkal régebbi időkben is használatban volt. A bizánci időszakban a vár egy őrségpont volt, amely ellenőrizte a Konstantinápolyból Anatóliába vezető kereskedelmi útvonalat, és az Aydos területét irányító helytartóság központja volt. 1326 és 1328 között, amikor a Közel-Anatólia nagy része az oszmán uralom alá került, a két állam közötti határ az Aydos és a mai Pendik közötti vonalon húzódott. Aşıkpaşazade történelmi munkájának megfelelően Orhan Gazi Abdurrahman Gazi, Akça Koca és Konur Alp-ot bízta meg a vár megszerzésével; az oszmán csapatok először a mai Samandıra területén található Semendra várát foglalták el, majd ostrom alá vették az Aydos-várat. Egy másik forrás szerint, amelyet később számos szerző is feldolgozott, a helytartó lánya egy kőbe zárt levél segítségével segítette a vár bevétele során. Egy 1558-as oszmán krónikában egy miniatűr ábrázolja ezt a jelenetet, ahol a lány hosszú hajkosárját a várfalon keresztül eresztette le. A történész Halil İnalcık a várat "Isztambul meghódításának kezdő pontjaként" definiálta. Hoca Sadeddin Efendi viszont azt írja, hogy miután İzmitet 1337-ben elfoglalták, a vár már nem volt szükséges, és Orhan Gazi lerombolta. A vár, amely külső falai körülbelül 26 000 négyzetméteres területet fednek le, fokozatosan épült, belső és külső falakkal, hogy megerősítsék a védelmet. A város önkormányzatának restaurációs oldalán található információk szerint ma már tizenkét bástya áll, hat a b A feltárások során, a falak és tornyok mellett, kapuk, vízellátó rendszerek, két ciszterna, lakóhelyek és egy olyan építmény is előkerült, amelyet valószínűleg gabonatárolónak használtak. A északnyugati ciszternában körülbelül 300, a keleti ciszternában pedig körülbelül 450 köbméter víz tárolható. A vár északkeleti részén található, hosszú építményben szénné vált búza- és babmaradványokat találtak, ezért valószínű, hogy ez a vár élelmiszertárolója volt. A vár területén egy középkori, háromhajós építmény alapkövei is előkerültek, és megállapították, hogy a márványanyag a Marmara-szigetről származik. A látogatás során érdemes a bejárattól kezdve a nagyméretű kaputoronyhoz, majd a északi ciszternához és a tárolóépítmény maradványaihoz haladni. A vár emelkedett helyzetéből kifolyólag a falak mentén a völgy nagy részét is látható, ezért időjárásnak megfelelően ne felejtsék el a Marmara-tenger felé nézni. A feltárások és a restaurálási munkák során előkerült oszlopalapok, díszített kövek, ívműdarabok és domborművek a vár bemutatótermében, az Aydos Múzeumban tekinthetők meg. A teremben videók is láthatók a vár történetéről, valamint képek a tizenkét éves restaurálási folyamatról. A városközség közleménye szerint a múzeum ingyenes, és hétfőn zárva tart; a legfrissebb látogatási időpontokat a vár hivatalos weboldalán ellenőrizhetik. A romok között a kijelölt útvonalakon kívül ne menjenek, és ne másszanak a falakra, mivel azok védett területen találhatók. A hegyen a tengerpartnál erősebben fúj a szél; a tavasszal és az ősszel a napsütéses napok a legideálisabbak a séta és a fényképezés számára. A 2026 májusában üzembe helyezett M5 metró meghosszabbításával Sultanbeyli közvetlenül elérhető vasúti kapcsolatokkal; Sultanbeyli és Hasanpaşa állomásról busszal vagy taxival lehet eljutni a várhoz. A várat körülvevő Aydos erdő és az Anatóliai-félsziget legmagasabb pontja, az Aydos-hegy kiváló hely a látogatás meghosszabbítására.
3
Ömerli Barajı

Ömerli-gát.

~45 p itt

Közelítsen Ömerli-hez, a Çekmeköy városrészhez. Ömerli egy régi falu, amely a nevét adó gát tavához közel található, és ma már a Çekmeköy városrészhez tartozik. A Çekmeköy önkormányzatának történeti feljegyzései szerint a falu neve a 1520-as években egy bírósági dokumentumban szerepel. A dokumentumok alapján valószínű, hogy a falu nevét azért kapta, mert a területét egy bizonyos Ömer nevű személynek adták. Egy 1832-es népszámlálási adatok alapján a faluban abban az időben körülbelül ötvenhét háztartás volt.

Itt a lényeg, hogy megnézze a tavat, és helyben tapasztalja meg, mit jelent ez a táj a város számára. A gát a Riva-patak fölé épült, amely a Kocaeli tartomány Gebze kerületéhez közel ered, és a Fekete-tengerbe ömlik. Az İSKİ (İstanbul Su ve Kanalizasyon İdaresi) honlapján található információk szerint a gát 1972-ben került üzembe, és éves kapacitása 220 millió köbméter, így Isztambul legnagyobb vízkészlete. Az Anatóliai oldal szinte teljes vízellátását innen oldják meg. Az İSKİ adatai szerint a gát vízgyűjtő területe 621 négyzetkilométer. A Wikipédia szerint a feltöltött földalapú gát magassága 52 méter, a tó területe pedig körülbelül 23 négyzetkilométer.

Amikor a parthez érkezik, figyeljen a tó körüli erdőre. A gát vízgyűjtő területe egy védett terület, amelyet szándékosan tartanak távol a beépítéstől. A látható zöldség egy olyan terület, amelyet a ivóvíz tisztaságának megőrzése érdekében védenek. A tó nem egy fürdési vagy piknikező hely, hanem egy ivóvíz-tározó. Ezért ne menjen a vízbe, ne gyújtson tüzet a parton, és vigye magával a szemetét. Tartsa be a parton található figyelmeztető táblákra és a tilalmi jelekre.

Érdemes tudni, hogy a víz a tározóból hová kerül. Az İSKİ adatai szerint évente átlagosan 600 millió köbméter vizet vonnak ki az Ömerli-ből, és szállítják az Ömerli Ivóvíztisztító Üzembe. Ez a négy üzemből álló komplexum Isztambul legnagyobb víztisztító üzeme. Az első üzem, az Orhaniye, 1978-ban kezdte meg működését. A tisztított víz az Anatóliai oldal városainak, valamint az európai oldalon Fatihnek és Bakırköynak egy részének, Zeytinburnunak, valamint Beşiktaşnak és Sarıyernek a tengerparti területeinek jut. Tehát a reggeli teáját valószínűleg ebből a tavóból származó vízből készíti.

Amikor távolról nézi a tavat, gondoljon arra, hogy a folyó

Az Ömerli-gát Anatolia partjában, a Riva-patak felett épült, annak érdekében, hogy ivóvizet biztosítson. A Török Vízügyi Minisztérium adatai szerint az építkezés 1968-ban kezdődött, és 1972-ben fejeződött be; az ISTAK (Istanbul Su ve Kanalizasyon İdaresi) azt írja, hogy a gát 1972-ben került üzembe. Az ISTAK információi szerint a gát éves kapacitása 220 millió köbméter, így Isztambul legnagyobb vízkészlete. Anatolia partjának szinte teljes területe ebből a gátról kapja a vizet, amelyet az Ömerli víztisztító telepen tisztítanak meg, mielőtt a városba juttatják. A Salacak és a Sarayburnu közötti vezetékek segítségével naponta akár 370 ezer köbméter vizet is továbbíthatnak az európai oldalra. A gát töltése földből épült, és a Török Vízügyi Minisztérium adatai szerint a teteje 53 méter magas; a Wikipédia ezt az értéket 52 méterként adja meg. Normál vízszintnél a tó körülbelül 23 négyzetkilométer területet fed le, és körülbelül 386 millió köbméter vizet tárol. A gát vízgyűjtő területe 621 négyzetkilométer. A Riva-patak Kocaeli tartomány Gebze járásában, Tepecik falu közelében ered, a gáton átfolyik, majd erdős völgyeken keresztül Beykoz városában a Fekete-tengerbe ömlik. A tó a partján fekvő Ömerli nevét kapta; Ömerli ma Çekmeköy város része, és a partja közvetlenül a tóba vezet. Ömerli 1928 és 1989 között Beykoz város része volt, 1996-ban városi rangot kapott, majd 2009-ben megszüntették a városi önkormányzatát, és Çekmeköy egyik városrésze lett. Çekmeköy város önkormányzata is ebben az évben jött létre, Ömerli, Alemdağ és Taşdelen városi önkormányzatainak egyesülésével. A Riva-patak a gáton át Koçullu, Ömerli, Sırapınar és Hüseyinli települések mellett halad, és a patak második szakasza nagyrészt erdőkkel borított. Az Ömerli látogatásának legjobb módja, ha a part menti utakon és a kijelölt területeken csodáljuk a tó tájait. Mivel ez egy ivóvíz-tartály, a gát, a vízleválasztó szerkezetek és a víztisztító telepek nem nyilvánosak. A Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium által közzétett Ömerli-gát tó vízgyűjtő területének védelmi tervének tervezetje tiltja a tóba bármilyen szennyező anyag bejutását. A tervezet szerint a tóban nem végezhető hálóval történő halászat, és nem végezhető vízivilágú növények termeszt Figyeljen a part menti, ahogy az erdők színei évszak szerint változnak a szemközti lejtőkön. A gát története fontos része Isztambul modern vízellátásának. Az İSKİ szerint az Anatólia partján található első gátat az Üsküdar-Kadıköy Vízmű építette 1893-ban az Elmalı patak felett; az Ömerli gát jóval később, körülbelül nyolcvan évvel később került üzembe, sokkal nagyobb méretben. Ma az Ömerli gátot más források is támogatják, például a Şile-i Darlık gát és a Yeşilçay projekt szabályozói. A 1989-ben üzembe helyezett Darlık gát éves kapacitása 97 millió köbméter, és a vizét az Emirli településen található víztisztító üzemben tisztítják. A védelmi terv tervezetében a tó legmagasabb vízszintje 62 méterrel van a tengerszint felett, és a védelmi övezeteket ebből a vonaltól számítják. A tó távol van a városközponttól, és nincs közvetlen vasúti kapcsolat. Ha tömegközlekedéssel érkezik, ellenőrizze az aktuális buszjáratokat az İETT weboldalán. Akik autóval érkeznek, használhatják a part menti falusi és városi utakat, de az erdőben lassan vezessenek, és csak a kijelölt helyeken parkoljanak. Vigyen magával vizet, szélvédőt és kényelmes cipőket, mert a parton nem mindenhol van árnyék. Érdemes egy napra összehozni a gát látogatását a közeli Polonezköy vagy az Aydos-vára látogatásával, így jobban megismerheti az Anatólia partjának keleti részét.
4
Polonezköy

Polonezköy.

~2 ó 30 p itt
Polonezköy Mah., Beykoz

Amikor megérkezik Polonezköybe, parkolja le az autót egy megfelelő helyen, és a nap többi részét gyalog töltse. A falu Beykoz erdei dombjain található, a Wikipédia szerint körülbelül 20 kilométerre a Fekete-tenger partjától és körülbelül 15 kilométerre az Isztambuli-foktól. A két és fél óra, amit erre a helyre szán, nagyrészt az erdőnek köszönhető. A falu környezete a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium által 1994-ben kijelölt Polonezköy Természetvédelmi Területen belül található. A természetvédelmi területek listáján a terület kijelölésének dátuma 1994. július 15-ként szerepel.

Először vegyen egy rövid sétát a falu főútján, és emlékezzen meg arról, hogy miért viseli ez a hely Polonya nevét. Polonezköy 1842-ben jött létre, Adam Czartoryski herceg kezdeményezésére, aki a 1830-as lengyel felkelés után emigrált. A falu régi neve Adampol volt, ami a létrehozójának nevétől származik. Czartoryski képviselője, Michal Czajkowski vásárolta meg az erdőt, ahol később a falu épült. A Wikipédia szerint a faluban kezdetben mindössze tizenkét ember élt, és még a legnépesebb időszakban sem lépte túl a kétszázhúsz lakos. Az első lakosok mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással éltek.

A falu területén sétálva nézze meg, hol található a Zofia Rizi Emlékház. Ez a kis ház a Ryży család fotóit, könyveit és dokumentumait, valamint régi bútorait őrzi. A falu iratai szerint 1847-ben Franz Liszt zeneszerző, és 1850-ben Gustave Flaubert író is meglátogatta Polonezköyt. 1938-ban a falu lakói török állampolgárrá váltak, majd 1968-ban birtokpapírt kaptak a földjeikre. Ma a faluban minden nyáron egy fesztivált rendeznek, amely a lengyel kötődésekre emlékeztet.

Miután megtekintette a falut, kezdje meg a fő céljához: az erdőben való sétához. A Wikipédia szerint a természetvédelmi terület körülbelül 3004 hektárral Isztanbul első és legnagyobb természetvédelmi területe. A területen egy körülbelül öt kilométeres séta-, kerékpározó- és futópálya, valamint megfigyelőtornyok találhatók. Sétáljon a pályán a saját tempójában, és nézzen az erdőre egy-egy megfigyelőtoronyból. Az erdőben fenyő, bükk, tölgy, kaszti, juhar, nyárfa és akác található. Ősszel a kaszti és a juhar levelei sárgára válnak

Az 1842-ben lengyelek által alapított, erdőben található falu, amely az anatóliai oldal hétvégi kikapcsolódási helye. A fából készült házai, a sertéshúsból készült lengyel ételek és a reggeliző teraszok teszik vonzóvá. A környező természetparkban jelzett túraútvonalak és piknikhelyek találhatók. A tömegközlekedés nem túl jó; autóval körülbelül fél nap alatt elérhető.

Útvonal térkép

Útvonal információ
VárosAtaşehir, İstanbul
TípusRouták
Megálló4
Dátum2026. október 15.
Radar TürkiyeSzerzőRadar TürkiyeÚtvonal indítása