Amoriomtól a Sultan-hegységig: Kelet-Afyon régi útvonala.

Az útvonal legészökerlebb pontja Amorium, amely Emirdağ városától körülbelül tizenhárom kilométerre, keletre található, Hisarköy faluban. A Kulturális Portál szerint a város Afyonkarahisar városától körülbelül hetven kilométerre, északkeletre helyezkedik. Mielőtt útnak indulna, tájékozódjon a terület látogatásának feltételeiről a helyi kulturális és turisztikai hivatalnál, vagy a múzeumnál. Amikor megérkezik a faluba, először gyönyörködjön a tájban: a síkság közepén emelkedő domb a város "felső városának" nevezett területét jelenti. Ez a domb a terület legkorábbi településének központja, és a domb oldalán még ma is láthatók a bizánci kori falak nyomai. Az "alsó város" egy második, körbefogó falvonallal volt védve. A város két rétegét a legjobban akkor lehet megérteni, ha a domb lábánál kezdve követi a falak nyomait. A kulturális portál szerint a város a hitit korban Aurának nevezte, míg az "Amorium" nevet a klasszikus korból származtatják. A hellenisztikus és római korokból szinte semmi nem maradt meg a területen; ezek korok legnyilvánvalóbb nyomai a város által saját pénzérméin megjelenített képek. A kulturális portál szerint Amorium az egyik első város volt, amelynek a római szenátus engedélyt adott a saját pénzérmék verésére a területen. A város aranykorát a bizánci kor jelentette. A Zénó császár uralkodása alatt, a 5. század végén építették a város falait. 640 után Amorium a bizánci hadsereg fontos bázisa lett Anatóliában, majd az Anadolikon témájának központja. A 9. században ebből a városból származott az a dinasztia, amely három császárt állított a bizánci trónra; a helyi hivatal szerint ez a dinasztia a Phryg dinasztia néven ismert. Azonban ez a hírnév a város végül bukásához vezetett, amikor 838-ban a Abbászida kalifa, Mutaszim hadai ostrom alá vették és elfoglalták a várost. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint a várost 931-ben a Tarsus emírje pusztította el, és ezután fokozatosan elvesztette fontosságát. A helyiek a következő évszázadokban "Hergan Kale"-nak nevezték, és a romok helye csak a 19. században került elő William Hamilton utazó kutatásai során. A feltárások során a kiásott épületeket megtekintve figyelje a tájékoztató táblákat. A kulturális portál szerint az "alsó városban" található "Nagy Tér" nevű területen 2001-ben egy bizánci fürdőt és egy kövezetlen utcát tártak fel, amelyek a 6. és 9. század között épültek. Forrás: Kulturális Portál, Amorium ókori városa; Afyonkarahisar megyei kulturális és turisztikai igazgatóság, ókori városok; TDV Iszlám Enciklopédia, Ammuriye.

A Kırkgöz híd Bolvadin városközpontjától körülbelül hét kilométerre található, az Akarçay folyó felett, amely az Eber-tóba ömlik. A források a távolságot hat és hét kilométer között adják meg, és a híd a városközpontból rövid autóúton elérhető. Mivel a híd jelenleg a főútvonalon kívül helyezkedik, a környezete csendes, és a hosszát nyugodtan, sétálva megtekinthető. Először álljon meg a híd elején, és nézze meg a teljes hosszát. A CNN Türk híre szerint a híd körülbelül kétszáz méter hosszú. A neve "negyven szem"-et jelenti, de a "szemek" száma az évszázadok során változott. A Anadolu Ajanssa szerint a hidat I. Manuél Komnénosz bizánci császár építtette 1150-ben, negyven "szemmel". A 16. században, Kanuni Szultán Szulejmán hadjáratai során Mimar Sinan bővítette a hidat, és hatvannégy "szem"-mel bővítette észak felé. A források szerint ma ötvenhét "szem" látható. A Wikipédia szerint egyes "szemeket" a folyómeder rendezése során eltávolították, míg mások a föld alatt maradtak. Ezért nem meglepő, ha a "szemek" számát próbálja megszámolni, és más eredményre jut. Sétálva figyeljen a boltívek formájára. A középső boltívek szélesebbek és keskenyebbek, míg a széleken felé haladva kisebbek és laposabbak. A kövek is árulkodnak a híd rétegeiről. A tartományi kultúra és turizmus igazgatósága szerint a déli rész márványból és faragott bazaltból készült, míg az északi részt Sinan építette. A lábaknál hellén, római és bizánci korból származó, újrahasznosított építészeti elemek, sőt, sírkövek is láthatók. Ezeknek a daraboknak a keresése a hidat egy kis szabadtéri múzeummá varázsolja. A Wikipédia szerint az oszmán kori északi részben a kőműves munka rendezettebb; hasonlítsa össze a két végét, hogy maga lássa a különbséget. Sinan egy imaházat és egy márvány lépcsőt is építtetett a vízhez való lejutáshoz. A híd felirata ma már nincs a helyén; a Wikipédia szerint a felirat egy időben a folyóba esett, majd megtalálták és a múzeumba szállították. A Anadolu Ajanssa által megszólaltatott történész, Mustafa Güler elmondta, hogy a híd a római kor óta fontos átkelőhely volt az Isztambultól délre vezető karavánútvonalon. Güler szerint az oszmán korban ez az út volt a zarándokszállások útvonala is, és a híd folyamatosan forgalmas átkelőhely volt. A fotóhoz célszerű a hidat oldalról, a boltí

Az Akarçay folyó végállomása, az Eber-tó Bolvadin, Çay és Sultandağı városok között terül el. A Wikipédia szerint a tó Bolvadintól hét kilométerre található. A tó egy zárt, mélyedésben helyezkedik el; északon az Emir-hegység, délen a Sultan-hegység emelkedik. A tó felszíne körülbelül 967 méterrel van a tengerszint felett. A tartományi kultúra- és turizmus igazgatósága a területét 150 négyzetkilométerre becsüli, a Wikipédia pedig 125 négyzetkilométerre, a különbség a tó évről évre változó területéből adódik. Mielőtt ideérne, feltétlenül tájékozódjon a vízállásról. A Hürriyet Daily News arról számolt be, hogy a tó egy aszályos időszakban teljesen kiszáradt. Az angol Wikipédia szerint a víz 2020-ban visszatért a tóba. Ezért a látvány nagymértékben függ a szezontól és az adott év csapadékától. Amikor a partra ér, valószínűleg nem vizet, hanem nádasokat fog látni. A Wikipédia szerint a terület nagy része vörös náddal borított, amely akár hat méter magasra is nő, ezért a tó távolról egy rétnek tűnik. A helyiek "kopak" néven ismert úszó szigetek is a náddal összeforrt talajból állnak. A nád és a vessző évszázadok óta a környező falvak lakosságának megélhetését biztosítja, és a nádból kosarakat, párnákat és papírt készítenek. A tartományi igazgatóság szerint a tóban ponty és török harcsa él. Eber fontos madárvédelmi terület is. Az angol Wikipédia szerint a BirdLife International 1989-ben jelentős madárvédelmi területté nyilvánította a tavat. A török nyelvű cikk a tóba érkező fajok között a kis bukó, a pacsirabúbos, a dalmáciai pelikán és a vöröszálas gémeket említi. Használja távcsövét a nádas és a nyílt víz találkozási pontjain, mert itt láthatja a legtöbb vízimadarat. Ne zavarja a madarakat, legyen csendes, és ne menjen be a nádak közé. A tó 1992-ben első fokú természetvédelmi területté vált. A tartományi igazgatóság egyértelműen állítja, hogy a tó szennyeződéstől szenved, ezért különösen fontos, hogy a parton semmit ne hagyjon maga után. Ha a vízszint egy bizonyos szintet meghaladja, a felesleget egy csatornán keresztül az alacsonyabban fekvő Akşehir-tóba irányítják. A legjobb fényviszonyokat a reggeli korai órákban vagy a naplemente közelében találja meg; ekkor a Sultan-hegység háttere látható a nádas mögött. A part talaja sáros és lágy lehet, ezért viseljen megfelelő cipőt, és maradjon a szilárd talajon. Innen menjen délke

A szálláshely utolsó megállója az İshaklı karavánszálló, amely Sultandağı városközpontjának közvetlen közelében található. Sultandağı régi neve İshaklı volt, és a karavánszálló nevét innen kapta; a létesítményt Sahip Ata Han néven is ismerik. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint a karavánszálló az Akşehir és Çay közötti úton található, Akşehir városától 25 kilométerre. A karavánszállót könnyen felismerhető hosszú, vastag kőfalairól. Az enciklopédia szerint a vastag falak és a tetejükön elhelyezkedő tornyok szinte egy erődöt alkotnak. Mielőtt belépne, szánjon egy pillanatot a homlokzat megtekintésére. A külső falakat négyszögletes és félköríves pillérek támasztják. A belső udvarra vezető fő bejáratot hét soros, díszített konzolokkal borított ív borítja, bár a teteje mára leomlott. Nézze meg a bejárat két oldalán található sokszög alakú mélyedéseket, valamint a felső sarkoknál található, kagyló alakú kis elemeket. A feliratok arról mesélnek, hogy a karavánszállót mikor és ki építtette. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint a két bejárat feletti feliratokból kiderül, hogy a létesítményt 1249 szeptemberében építtették, a szeldzsuk szultán, II. İzzeddin Keykavus uralkodásának első éveiben, Vezír Sahip Ata Fahreddin Ali megbízásából. Az enciklopédia ezt a karavánszállót Sahip Ata által építtetett legkorábbi ismert építményként mutatja be. Sahip Ata a szeldzsuk kor egyik legtermékenyebb építője volt; a turkishhan.org weboldal szerint ő építtette a Konya városában található İnce Minareli Medrese-t, valamint a Sivas városában található Gök Medrese-t. A belső udvarba lépve, a közepén található, a földről emelkedő kis építmény a meszitet. A Kulturális Portál szerint ez a létesítmény a szeldzsuk kori, a belső udvar közepén elhelyezkedő meszitek utolsó példája. Ha figyelmesen nézi, észreveszi, hogy a meszitet a karavánszálló fő tengelyéhez képest eltorzítva helyezkedik el, mivel a kiblá irányhoz igazították. Az enciklopédia szerint a nyugati fal néhány részén római és bizánci sírkőkből származó elemeket használtak fel. Az udvaron átellenes oldalán található a "téli rész", egy zárt tér. Ez egy öt hajós, négyzet alakú terem, amelyet boltozatos mennyezet borít, és tizenhat kőoszlop támasztja. A központi hajó szélesebb és magasabb, mint a többi, és a mennyezet közepén található, világító kupola fényképezte meg a teret. A belső tér sötét; hagyjon egy pill