
Amaszya városában, a Yeşilırmak folyó partján sétálva.
Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez
Ez a túra egyetlen fél nap alatt összeköti a Yeşilırmak völgyének két oldalát. Amasya, amely a Fekete-tenger partvidékét és Anatólia többi részét összekötő utak találkozópontján fekszik, egy mély völgyben épült, amelyet a Yeşilırmak formált; a város története pedig e völgy két oldalán olvasható. A túra az Amasya Múzeumánál kezdődik, a déli parton. A múzeum bevezetése a következő állomásokon látható korszakokba, a kőkorszak kezdetétől az oszmán korig. A kertben található kőműves alkotások pedig a hittiták korszakától az oszmán korig nyúló időszakot mutatják be. A múzeum után a folyót átkelve a északi partra, a Harşena-hegy lábához érkezünk. A Kulturális Örökség és Múzeumok Főigazgatóságának közlése szerint a völgy északi részében emelkedő, 272 méter magas mészkő tömböt Harşena-hegynek nevezik. Ugyanazon forrás szerint a területhez tartoznak a hellenisztikus kori falak, az i.e. 1. századra datált monumentális ciszternák és a Yalıboyu házak. A túra északi szakaszának ez a része halad ezen az egészen. Itt a Hatuniye városrészben található vasúti vonaltól induló lépcsőkön juthatunk fel a Kral Kaya királyi sírjaihoz. Ezek a monumentális kőszobrok, amelyek a Pontus királyság fővárosának idejéből származnak, a túra legmegterhelőbb, de legjutalmazóbb része; ezért a túra közepére, amikor a résztvevők még frissek, lett elhelyezve. A sírok, az Amasya várossal együtt, 2015-ben kerültek fel az UNESCO Világörökségi Ideiglenes Listájára. A lejtőn leereszkedve a folyóparton találjuk a Yalıboyu házakat, amelyek a történelmi falak tetején épültek. Ezek a fából készült gerendákra támaszkodó, agyagból épült házak többsége a 19. századból származik, és 1992-ben védetté váltak. Így a túra lehetővé teszi, hogy gyalog haladjunk a régi kőépítészetből az oszmán civil építészetébe. Végül visszatérünk a déli partra, és elérjük az 1308-1309-ben épült Amasya Darüşşifası kórházát; a ma Sabuncuoğlu Orvostörténeti Múzeum néven ismert épület befejezi a túrát, és bemutatja az Ilkhanid kor kőművészetét. A sorrend logikája egyszerű: először a zárt terek és a kontextus, majd a lejtő és a kilátás, ezután a part menti rész, végül pedig egy újabb csendes belső tér. A túra Források:
- Amasya Kormányzat, Amasya Múzeum: https://www.amasya.gov.tr/amasya-muzesi
- Amasya Kormányzat, Amasya házai: https://www.amasya.gov.tr/amasya-evleri
- Kulturális Portál, Királysírok: https://www.kulturportali.gov.tr/turkiye/amasya/latnivalohely/kralkaya-mezarlari
- Kulturális Portál, Yalıboyu házak: https://www.kulturportali.gov.tr/turkiye/amasya/latnivalohely/yaliboyu-evler
- KVMGM, Harşena-hegy és a Pontoszi királysírok: https://kvmgm.ktb.gov.tr/TR-137900/harsena-dagi-ve-pontus-kral-kaya-mezarlari-amasya-2015.html
- Amasya Kormányzati Kulturális és Turisztikai Igazgatóság, Királysírok: https://amasya.ktb.gov.tr/TR-59519/kral-kaya-mezarlari.html
- TDV Iszlám Enciklopédia, Amasya Gyógyászati Intézete: https://islamansiklopedisi.org.tr/amasya-darussifasi
- Amasya Kormányzati Kulturális és Turisztikai Igazgatóság, Sabuncuoğlu Orvostörténeti Múzeum: https://amasya.ktb.gov.tr/tr-59522/sabuncuoglu-tip-ve-cerrahi-tarihi-muzesi.html
Útvonal megállók

Amasya Múzeum.
Az útvonal első megállója az Amasyai Múzeum, és érdemes a múzeum kertjében kezdeni a sétát. A múzeum a városközpontban található, a Yeşilırmak folyó északi partján, a Kral Kaya sírjaihoz viszonyítva. A kormányzati oldal szerint a múzeum egy raktárként kezdte meg működését, kis számú régészeti lelet és múmia gyűjtésével. Az alapítás éve forrásfüggően változik, ezért a 1920-as évek a legbiztosabb megfogalmazás. Ahogy a leletek száma nőtt, a gyűjtemény először egy másik történelmi épületbe költözött, majd 1977. március 22-én a mai épületbe. A múzeum 1980. június 14-én nyitotta meg kapuit a látogatók számára.
A gyűjtemény a kőkorszak kezdetétől az oszmán korig terjed. A kormányzati oldal szerint a múzeum régészeti és etnografikus leleteken, valamint érmék, pecsétek, kéziratok és múmiák csoportjain kívül más tárgyakat is tartalmaz. Ugyanazon az oldalon a leletek teljes száma több mint huszonháromezerre van megadva. Mielőtt a termekbe lépne, érdemes körbejárni a kertet, majd visszatérni a belterületre. A szabadtéri kiállítás a múzeum nyugati oldalán található kertben van. Itt a hittita, hellenisztikus, római, bizánci, ilhánida, szeldzsuk és oszmán korokhoz tartozó kőből készült tárgyakat tekinthetők meg. A kőfelületeken található feliratok, domborművek és díszítések részleteinek megtekintéséhez érdemes reggel vagy délután látogatni, amikor a napfény oldalról éri a tárgyakat. Olvassa el a tárgyak melletti időszaki táblákat, hogy megkülönböztesse egymást követő civilizációkat.
Amiért Amasya egy fontos átmeneti pont, az az, hogy számos civilizáció lakta a Harşena-hegy déli lejtőjén a korai bronzkortól az oszmán kor végéig. Ezért a múzeumot a város emlékházaként is tekintheti. A kertben található külön épületben nyolc múmiából álló gyűjtemény található; a kormányzati oldal szerint ezek az ilhánida uralom idején dolgozó személyekhez tartoznak. A fényképezéssel kapcsolatos szabályokról kérdezze meg a bejáratnál dolgozó személyzetet.
A belső termeiben található vitrinek kis, de figyelmet igénylő tárgyakat tartalmaznak, ezért ne siessen. Az etnografikus leletek a helyi élethez kapcsolódó tárgyakat mutatják be, és jó előkészület a part menti házak megtekintéséhez. A termek időrendi sorrendben történő megtekintése segít elhelyezni a hamarosan látható Pontus-épületeket a történelem folyamán. A múzeum hivatalos oldalán szerepel, hogy ebéd

Király-Kaya sírok.
A második megálló a Harşena-hegy déli lejtőjébe vájt királysírok. A folyó északi partján található lejtőhöz a Hatuniye városrészben található vasútvonaltól induló lépcsőkön lehet feljutni; erről a Kulturális Portál tájékoztat. A környezetére figyeljen, ahogy halad előre. A feljutás mind a sírokhoz, mind a városra nyíló kilátópontra vezet. Először pihenjen meg, majd nézzen le a völgyre.
Amasya a Yeşilırmak által kialakított mély völgyben fekszik. A Kulturális Örökségek és Múzeumok Főigazgatóságának információi szerint a völgy északi részén emelkedő, 272 méter magas, henger alakú mészkő tömböt Harşena-hegynek nevezik. A sírok ebbe a mészkőbe vannak vájtva, egyenes falhoz hasonlóan. Az építmények a Pontoszi királyok korából származnak, akik Amasyát a Kr. e. 3. század elejétől kezdve fővárosukká tették. A források eltérő, de egymáshoz közeli dátumokat adnak a főváros alapításának időpontjára: Kr. e. 302 és Kr. e. 301. A Pontoszi Királyság alapítója Mithridates Ktistes volt; a sírok öt királynak, Mithridatesnek és I. Pharnakesnek tulajdoníthatók.
A sírkamrák a fő kőből U-alakú galériákkal vannak elválasztva. Így minden kamra a környező folyosóval egyetemben a fő kőből kiemelkedő, szabadon álló tömbként jelenik meg. A boltíves mennyezettel borított kamrák és azokat körülvevő folyosók egyedi építészeti stílust alkotnak a gömbölyű boltívekkel. A Főigazgatóság szerint a V. számú sírban a görög hatás teljesen eltűnik, és a helyi stílus új formákat mutat. A V. számú sír I. Pharnakesnek tulajdonítható, és 15x8x6 méter nagyságú. Ugyanazon forrás szerint ez az utolsó kőből vájt sír, amelyet a Pontoszi Királyság idején építettek. A dinasztia második királyi temetkezőhelye máig nem került elő, és a második fővárosban, Sinope-ban (Sinop) sem folytatták ezt a hagyományt.
A Yeşilırmak völgyében található kőből vájt sírok száma tekintetében a források eltérő adatokat adnak. Több mint húsz sírról van szó, de csak néhány maradt meg a mai napig. A sírokat, az Amasya várával együtt, 2015-ben felvették az UNESCO Világörökség Ideiglenes Listájára. A Főigazgatóság emellett megemlíti, hogy a területen találhatóak a hellenisztikus kori falak és a Kr. e. 1. századra datált

Amasya part menti házai.
A harmadik megálló a Yeşilırmak északi partján található Yalıboyu házak. Ebben a szakasban a séta a folyó partján halad. A Kultúra Portál a Bahçeleriçi területen, a Büyük Ağa utcában, a városközpontban található, közvetlenül a folyó partján. Amint leértek a lépcsőn, álljanak meg a folyó partján, és nézzék meg a házakat távolról. A házak a történelmi városfalra épülnek, ami Amasyára jellemző, és első pillantásra is feltűnik. Az építés során hímzéses és bagdádi technikát alkalmaztak, ami azt jelenti, hogy fa keretek közé téglát helyeztek. A kormányzati oldalon szereplő információk szerint a legtöbb ház a 19. századból származik, és 1992. május 5-én vették védelmi körbe.
A tetők nyeregtetősek vagy nyeregtető alakúak, és hullámított cserép borítja őket. A házak egymás mellett épültek, és egy vagy két szintből állnak, egy pince felett. Egyes házakban az első szinten, másokban a második szinten található a "şahniş", ami egy erkélyszerű kiemelkedés. A második szintek kifelé nyúlnak, erkélyeket alkotva, ami nemcsak a homlokzat szimmetriáját biztosítja, hanem a belső teret is bővíti. A városfalon található házak esetében ezeket a kiemelkedéseket fából készült tartók támasztják alá, ezért érdemes figyelni az alsó részben található fa tartókat. A kiemelkedéseknek köszönhetően a felső szintek világosabbak, és több ablakot kapnak.
A legtöbb ablak tolóablak, és három ablakból álló csoportokban helyezkednek el. Az ablakok előtt fából készült rácsok találhatók, amelyek megakadályozzák, hogy a kívülről belenézzenek. A legtöbb házban udvar és kert található; az udvarban a legszembetűnőbb elemek a kút és a kályha. A belső térben a mindennapi élet a nappali körül kialakított szobákban zajlik. A szobákban általában kályha, pohártartó, tárolóhely, polc és pad található. A legtöbb házban nincs külön fürdőszoba; néhány szobában a nagy tárolóhelyeket fürdőszobaként alakították ki.
Ez egy élő lakóövezet. A házak belsejébe nem mindig lehet bemenni, ezért fontos a külső megfigyelés, és a kapuk előtt fényképezéskor figyelni kell a magánéletre. Ne érintsék a fából készült rácsokat és a homlokzatokat. Szélcsendes reggeleken a víz tükre visszaverheti a házak képét, ami jó fotózási lehetőség. A Kral Kaya sírjai a házak mögött emelkednek; a folyó túloldaláról érdemes keresni egy olyan szöget, amellyel mindkettőt egyetlen képbe lehet foglalni. A Kulturális Örökség és Múzeumok Főig

Amasya-i Darüşşifa (Szabuncuoğlu Orvostörténeti és Sebészeti Múzeum)
Az utolsó megálló az Amasyai Kórház (Darüşşifa), amelyet ma Sabuncuoğlu Orvostörténeti Múzeum néven ismerünk. A Türk İslám Enciklopédiájának (TDV) információi szerint az épület egy olyan utcán található, amely párhuzamosan fut a Yeşilırmak folyóval, és a tervezési rajzokon is szerepel. A bejárat feletti arab feliratból kiderül, hogy az épület 1308-1309-ben épült. A felirat szerint az építtetők Anber bint Abdullah, aki az Ilkhanidák uralkodójának, Olcaytu Khan feleségének, Ilduş Hatunnak a szolgálatában állt, valamint Ahmed Bey, az Anatóliai Emír. Az építész kilétéről nincs információ. Az alapító okirat nem maradt fenn, de ismert, hogy 1312-ben készült el.
Az épület külső mérete 33,60 x 25,60 méter, és keleti-nyugati irányban helyezkedik el. A tervezés egy téglalap alakú udvart, két sor oszlopos folyosót és egy fő folyosót tartalmaz, amelyek egymással szemben helyezkednek el. A fő folyosó belső mérete 7,10 x 5,70 méter, és egy íves nyíláson keresztül nyílik az udvar felé. Nézzük meg először a nyugati homlokzatot, amely az utcára néz. Ez a szabályos, faragott kövekből épített homlokzat kiemelkedik a síkból, és a teljes homlokzat egyharmadát teszi ki. A portál két oldalán nagy ablakok találhatók, a sarkoknál pedig hengeres tornyok. A bejárat egy törött íves boltív, amely két oldalról profilozott, és a folyosó egy 2 méter mély beugróval kapcsolódik a homlokzatba.
Az Amasyai Kulturális és Turisztikai Igazgatóság szerint a homlokzat művészi szempontból rendkívül értékes. Ugyanazon a lapon szerepel, hogy a bejárat feletti kőben egy térdelő ember domborműve található. Az udvarban az oszlopok tetején található díszítések változatosak: zárólékeket, mukarnasokat és profilozott elemeket alkalmaztak. A folyosók mögött található hosszú termek 4,65 x 14,10 méteresek, és boltíves mennyezettel vannak fedve. A boltíveket téglából készült, éles ívek támasztják. A külső falakon szabálytalan kőburkolat található, míg a boltívekben tégla látható; figyeljen a használt anyagok eltéréseire.
Ahogy a felirat is említette, az épület általában kórházként funkcionált. A TDV cikke szerint az, hogy az épületet "bimarhane"-ként ismerték, nem jelenti azt, hogy csak mentális betegeket ápoltak itt. Sabuncuoğlu Şerefeddin, a "Cerrahiyye-i İlhanıyye" szerzője
Hozzászólások
Betoltes...
