Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye
A Taşköprü-től a Tepebagig vezető séta, egy régi Adana-i túra.
Routák5 Megálló

A Taşköprü-től a Tepebagig vezető séta, egy régi Adana-i túra.

Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

Adana régi városrészében, a Seyhan folyó nyugati partján, egy domb tetején és környékén terül el. A Tepebağ domb, ahol a várost többször is újraépítették, a folyót átszelő római híd, a bejlik időszakból származó palota és a 19. század végének modernizációjának szimbóluma, az óratorony mindössze néhány száz méterre találhatók egymástól. Ez a túra gyalogosan vezet át ezen a kis területen, öt megállóval, és követi Adana kétezer éves történetét a város utcáin. A napot a város szimbólumának számító Taşköprü (kőhíd) közelében kezdjük. A források szerint a hidat a római időszakban, valószínűleg a 2. század első felében építették; ma már csak gyalogosok használhatják, és innen a legjobb kilátás nyílik a folyó két partjára. Innen nyugat felé indulunk, a régi piac irányába, és eljutunk a Ramazanoğlu palotához, amely a Ramazanoğulları beylik idejéből származik. A palota felirata 1495-ös évszámot visel; ma egyetemi kulturális központként funkcionál. Nem messze, az Ali Münif sugárúton áll a Nagy Óratorony. A torony környéke, a Kazancılar bazárral együtt, a város régi kereskedelmi jellegét a legjobban megőrző helyek közé tartozik. A túra második fele északra vezet, a Tepebağ és Kayalıbağ hagyományos adanai házaihoz. Ezek közül két házat felújítottak, és a 2011-ben megnyíló Adana Film Múzeumában a város filmtörténetéhez kapcsolódó írókat, színészeket és rendezőket mutatják be. Az utolsó megálló az Atatürk Ház Múzeuma, amely a Seyhan sugárúton, a folyó felé néző sorban álló paloták északi részén található. Atatürk 1923. március 15-én ebben a házban szállt meg, és ez a hagyományos adanai ház tökéletes példája, amelyből belülről is megtekinthető a két emeletes elrendezés. A sorrend tudatosan lett kialakítva: a híd a város legrégebbi rétegét és a folyóval való kapcsolatát mutatja, a palota és az óratorony a beylik és az oszmán időszakot, a Tepebağ házai pedig a 19. és 20. századi lakóépítészetet. Így sétálva a történelemben is haladunk. A túra végén újra a folyó partjára érkezünk; az Atatürk Házból a Taşköprü-ig a folyó mentén rövid sétával juthatunk vissza. A teljes séta rövid, de nyáron Adana hője és párája komoly fáradtságot okozhat. Viseljünk kalapot, vigyünk magunkkal vizet és kényelmes cipőket; vegyük figyelembe, hogy a Tepebağban le Források:

Seyhan, Adana
Routák
5 Megálló
~3 ó 55 p a helyszíneken
Gyalog ~1,2 km · 20 p
Összesen ~4 ó 15 p
2026. október 19.

Útvonal megállók

1
Taşköprü

Kőhíd.

~45 p itt
Seyhan Nehri üzeri, Seyhan / Adana

A Taşköprü-höz a Seyhan partól, a híd nyugati végéről közelítsen, és mielőtt átkelne rajta, egy kicsit álljon meg a parton. A híd ma már nem járható járművek számára; a 2000-es évek közepén végzett felújítás óta csak gyalogosok használhatják, és gond nélkül át lehet rajta sétálni. Először sétáljon át a másik oldalra, a Yüreğir felé, hogy képet kapjon a méretéről; a források szerint a híd hossza valamivel meghaladja a háromszáz métert. Sétálva figyelje meg a talaj alatti kőburkolatot. Az angol Wikipédia azt írja, hogy ezt a kőburkolatot 1899 és 1908 között, Adana kormányzójaként Süleyman Bahri Paşa idején építették, és hogy ez a burkolat ihletett számos népdalt.

Amikor a híd közepére ér, észre fogja venni, hogy az út mindkét oldalról kissé emelkedik. A Kültür Portali azt állítja, hogy a híd közepének szélei körülbelül két és fél méterrel magasabbak, mint a part. Álljon meg itt, és nézzen a folyó vízének irányába, dél felé; a híd ma látványosnak tűnik, mert később bővítették. A források szerint az út eredetileg sokkal keskenyebb volt, és a 20. század elején bővítették, amikor új íveket építettek a víz alatti részekre.

Ezután menjen le a partra, és nézze meg a híd lábát alulról. Látni fogja a víz ellen tartó, több száz lépcsőből álló, háromszög alakú szerkezeteket; az angol Wikipédia azt írja, hogy a mai, szabályos háromszög alakot egy oszmán kori felújítás során alakították ki. A keleti lábak víz alatti részén látható a durva faragású kőműves technika, és a híd keleti része a leginkább az eredeti építés nyomait hordozó része. Minden boltív más méretű; ez a híd évszázadokon át történő többszöri felújításának eredménye. A tizenegyedik boltív északi oldalán egy oroszlán dombormű található, amit érdemes megkeresni távcsővel vagy nagyítással.

A források nem egyértelműen azt mondják, hogy ki építette a hidat. Az Adana Kulturális és Turizmus Igazgatósága egy Auxentios nevű építészről emlékezik meg, a múzeumban található felirat alapján; az angol Wikipédia viszont azt jegyzi meg, hogy a felirat pontos értelmezése a híd helyett egy vízelvezető rendszerrel kapcsolódhat. A Victor Langlois nevű utazó a hidat a császár Hadrianushoz kötötte, míg a bizánci történész Prokopios azt írta, hogy I. Jusztinián újjáépíttette a lábakat. Mivel az Umayyád, Abbászida és Oszmán Biro

A Taşköprü Adana városközpontjában található, a Seyhan folyó két partját összekötő, római kori híd, és a város egyik leghíresebb jelképe. Nyugati vége a Seyhan kerületben, míg keleti vége a Karşıyaka irányából a Yüreğir kerületben található. A híd valószínűleg a Kr.e. 2. század első felében épült. Az ókorban ez a híd fontos része volt a Földközi-tenger partjából Anatólia belseje felé és Irán felé vezető kereskedelmi útvonalnak. A híd építőjét illetően a források nem esnek egyet. Victor Langlois, aki 1852 és 1853 között látogatta meg Adanát, a hidat a császár Hadrianushoz köti, és azt állítja, hogy egy erre vonatkozó felirat a látogatása előtt körülbelül húsz évig a hídon állt. Az Adana Kulturális és Turizmus Igazgatósága pedig az Adana Múzeumban található egy felirat alapján azt állítja, hogy a hidat egy Auxentios nevű építőmérnök tervezte, és a korát körülbelül 1700 évre becsülik. A Wikipédia angol változata szerint ez a görög felirat valójában nem a hídról, hanem a vízimalmokat működtető víztároló rendszerrel kapcsolatban lehet. Ezért a hídra a legbiztosabb leírás az, hogy római korban épült, majd az évszázadok során többször is átépítették. A bizánci történész Prokopios azt írja, hogy a császár I. Jusztiniánusz a 6. században ideiglenesen átirányította a folyót egy másik mederbe, majd a víz által károsodott lábazatokat újraépíttette. A TDV Iszlám Enciklopédia azt is megemlíti, hogy a híd valószínűleg Jusztiniánusz idején ugyanazon a helyen, huszonegy boltívvel épült újra. A Kulturális Portál szerint a híd az Abbászida kalifája, Harun ar-Rasíd uralkodása alatt a védelmi célú Adana várához kapcsolódott, majd fia, Mamún idején felújították. Az oszmán kor alatt III. Ahmed, Kel Hasan Paşa és Adana kormányzója, Ziya Paşa idején karbantartották a hidat, és ezek utolsó felújítások feliratai máig fennmaradtak. A híd méreteit a források eltérő adatokkal említik. A TDV Iszlám Enciklopédia és a Wikipédia 310 méternek írják a hosszát, az Igazgatóság 319 méternek, a Kulturális Portál pedig körülbelül 300 méternek. A szélessége, járdákkal együtt, körülbelül 11,4 méter, a magassága pedig közel 13 méter. A híd eredetileg huszonegy boltíval rendelkezett, de a folyópart rendezése során a két végén található boltívek egy része eltemette, ezért ma csak tizennégy boltív látható. A Kultur A század közepén, amikor a pamogazdálkodás elterjedt a Çukurova régióban, a tavaszi hónapokban munkát kereső szezonális munkások hetente egyszer összegyűltek a hídnál. A források szerint a tömeg olyan nagy volt, hogy az adanaliak nehezen tudtak átkelni. A hidat 2006 és 2007 között felújították, majd lezárták a gépjárműforgalom számára. Azóta csak gyalogosok számára nyitva, és időnként kulturális események helyszíne is. A sétához a legjobb útvonal a Seyhan partján található tengerparti útról indul, a hídon át a keleti partra vezet, majd ugyanazon az úton lehet visszatérni. A hidak íveinek a vízben való tükrözését a legjobb a híd helyett a két part mentén található sétányokon megfigyelni. A naplemente ideális időpont a fényképezéshez, amikor a nap a nyugati part mögé bukik, és a kövek meleg színekben ragyognak. A híd a városközpontból tömegközlekedéssel vagy gyalog könnyen megközelíthető; a Nagyóra és a Ramazanoğlu-ház rövid sétával elérhetőek. A híd közelében található Központ Park a folyó mentén terül el, és egy hosszabb séta lehetőséget kínál azoknak, akik tovább szeretnének barangolni. Nyáron Adana hőségében a délelőtt órákban nagyon meleg lehet, ezért érdemes korán reggel vagy kora este menni.
Helyszín megtekintéseÚtvonaltervezés
2
Ramazanoğlu Konağı

Ramazanoğlu-ház.

~40 p itt
Kızılay Caddesi, Ulucami Külliyesi yanı, Seyhan / Adana

A Ramazanoğlu-rezidencia a Kızılay sugárúton található, az Ulu mecset komplexumában. Ha a sugárútra lép, a rezidenciát a mecset délkeleti részén találja. Mielőtt belépne, alaposan megvizsgálja az épület külső megjelenését. Az alsó szintet faragott kőből, a felső szinteket pedig téglából építették, és ez a két anyag találkozása a homlokzaton jól látható. Az épület, amelynek alaprajza téglalap alakú, a Wikipédián 16x10,5 méterként van feltüntetve; a visszafogott megjelenése a birodalom mértékletes építészeti szemléletét tükrözi.

Közelítsen a déli bejáratához, mert a rezidencia történetével kapcsolatos információk ott található feliratból származnak. A felirat szerint a harem részét Ramazanoğlu Halil Bey fejezte be a muszlim naptár 900. évének szaban hónapjában, azaz 1495 áprilisában. A források azonban hangsúlyozzák, hogy ez a dátum nem vonatkozik az egész épületre. A KÜRE enciklopédia szerint az épület eredetileg a 1360 és 1400 közötti időszakban épült, és az 1495-ös felirat egy felújításra utal. A Hürriyet Daily News által idézett, a rezidencia korábbi vezetőjének nyilatkozata is megerősíti, hogy az építés a 14. század második feléig nyúlik vissza. Ezért a rezidenciát az Anatóliában fennmaradt legrégebbi polgári építmények közé sorolhatjuk.

A rezidenciát ma a Çukurova Egyetem kulturális központjaként használják, és konferenciákat, találkozókat és koncerteket tartanak benne. Ha beléphet, kezdje a földszinten található, kőburkolatú teremmel, ahonnan lépcsők vezetnek a felső szintekre. Ezután tekintse meg az északi részben található, boltíves szobákat, amelyeket a források szerint fogadótérként használtak. A felső szinten konyha és két szoba található, a legfelső szinten pedig egy nagy szoba és egy fürdőszoba. A Hürriyet Daily News szerint a legfelső szinten található fürdő egy ritka jelenség a régi épületekben.

Képzelje el a rezidencia történetében szereplő vendégeket, miközben körüljárja. A források szerint Yavuz Sultan Selim az egyiptomi hadjárata során itt szállt meg, míg Kanuni Sultan Süleyman 1535-ben, amikor Adanába érkezett, Ramazanoğlu Piri Bey vendége volt. A KÜRE enciklopédia azt is megjegyzi, hogy Ziya Paşa, a költő és kormányzó, kormányzása idején a földszinti teret fogadótérként használta. Az 1998-as Adana-Ceyhan földrengésben megrongálódott épületet később a Vakıflar Genel Müdürlüğü (Vakolat

A Ramazanoğlu-rezidencia Adanában, a történelmi városközpontban, az Ulu Mecsít keleti oldalán található, és a Ramazanoğlu-féle törzsi állam palotájának egy része, amely napjainkig fennmaradt. A Ramazanoğlu-törzs a 14. század végétől a 17. századig uralta a Çukurova régiót. A rezidencia ma Törökország egyik legrégebbi fennmaradt példája a hasonló építmények közül. 2009 óta a Çukurova Egyetem használja kulturális központként. Az épület történetével kapcsolatban két különböző vélemény létezik. A déli bejárat feletti felirat szerint az épületet Ramazanoğlu Halil Bey fejezte be 1495 tavaszán. Az Adana Kulturális és Turisztikai Igazgatósága és a TDV Iszlám Enciklopédiája ezt a dátumot adja meg. Gözde Ramazanoğlu, a Çukurova Egyetem építészettörténésze szerint az épület 1360 és 1400 között épült, és a 1495-ös felirat egy felújításra utal. A Wikipédiában azt írják, hogy a 1495-ben elkészült rész egy korábbi épülethez kapcsolódik. A palotának két fő része volt: a "harem", ahol a család élt, és a "szelám", ahol a közigazgatási ügyek zajlottak. A TDV Iszlám Enciklopédiája a fennmaradt háromszintes épületet a palota "harem" részének tekinti, és azt állítja, hogy a hozzá kapcsolódó, 1497-ben épült épület, amelyet "Tuz Hanı"-nak is neveznek, valószínűleg a "szelám" része volt. A Çukurova Egyetem kiadványaiban a fennmaradt rész a palota "szelám" részének, azaz a közigazgatási központnak tekinthető. Ez a két értelmezés azt mutatja, hogy a palota egymásnak szorosan illeszkedő, összetett épületekből állt. A rezidencia téglalap alaprajzú, körülbelül 16 méter hosszú és 10,5 méter széles. Az alsó szintje kőből, a felső szintjei téglából épültek, és kívülről egyszerű, akár visszafogott megjelenésű. Az épület földszintből, emeletből és tetőteremből áll; a földszint keleti végén egy udvar található. Az emeleten egy konyha és két szoba, a tetőteremben pedig egy nagy szoba és egy kis mosdóhelyiség található. A tetőteremben található mosdóhelyiség egy ritka részlet a régi épületekben. A rezidencia építészeti stílusa a egyiptomi Memluk-rezidenciákra emlékeztet. A kő és a tégla váltakozó használata a homlokzaton azt emlékezteti a nézőt, hogy Adana építészeti hagyományai a délről érkező Memluk hatás találkozási pontja. A Konak épületet 1983-ban alapos felújításon esett át, majd az 1998-as Adana-Ceyhan földrengés után a Vakıflar (Vakifejlesztési és Kezelési Igazgatóság) állami intézmény restaurálta. Jelenleg egy jelentős alapítvány részeként működik, és a Vakıflar Adana regionális igazgatóságának alárendelt. Kultúrházként konferenciákat, találkozókat és koncerteket szervez. Ha látogatását egy ilyen eseményre időzíti, akkor megtekintheti az épületet használat közben is. A városközpontból tömegközlekedéssel könnyen elérhető; a Ulu Cami (Nagy Mecset) közelében található, és a Büyük Saat (Nagy Óra) közelében, néhány perc sétával megközelíthető. Kezdje a külső fal megtekintésével, figyelje meg a kő és a tégla felhasznált anyagok rétegződését. Ezután tekintse meg a belső teret, és a szobákat szintenként. A közeli Ulu Cami és a környező történelmi épületek kiegészítik a Ramazanoğulları korabeli városi arculatát. A látogatás időpontjai és nyitvatartása az események időbeosztásától függően változhat, ezért a látogatás előtt érdemes ellenőrizni a legfrissebb információkat.
Helyszín megtekintéseÚtvonaltervezés
3
Büyük Saat Kulesi

A nagyméretű óratorony.

~40 p itt
Ali Münif Caddesi, Seyhan / Adana

A Nagy Óratorony az Ali Münif sugárút közepén emelkedik, és a szálláshelyről néhány perc sétával elérhető. Az óratoronyra első pillantást a sugárúttól valamivel távolabbról érdemes vetni; a kocka alakú torony csak onnan látható teljes egészében. A források szerint a torony magassága 32 méter, és egykor az oszmán birodalom területén lévő óratornyok között a legmagasabb volt, a második helyen pedig Isztambulban található Dolmabahçe Óratorony szerepelt. Közelebb érve figyeljen a felépítésre; a tornyot apró, nehezen feldolgozható kőből építették.

A torony építésének időpontjáról a források eltérő információkat tartalmaznak, ezért érdemes mindkettőt tudni. A tartományi Kultúra és Turizmus Igazgatósága és a Kulturális Portál szerint az építkezés 1881-ben, Ziya Paşa kormányzó idején kezdődött, és a tornyot 1982-ben, Abidin Paşa kormányzó idején fejezték be. Az angol Wikipédia szerint az építkezés 1879-ben kezdődött, és Krikor Ağa Bezdikyan és Kaspar Ağa nevét említik a torony tervezésében; a Kulturális Készlet is ezeket a két mestert említi. Mindkét forrás szerint Hacı Yunus polgármester jelentős szerepet játszott az építkezésben.

A KÜRE enciklopédia szerint a torony eredetileg "Saathane" néven ismert volt, és a "Büyük Saat" (Nagy Óra) nevet azért kapta, hogy elkülönüljön a város forgalmas terén található, kisebb méretű "Küçüksaat"-tól. A torony négy oldalán óra található, és a jelenlegi mechanizmust 1925-ben hozták Németországból. Ugyanez a forrás szerint a torony szélessége 8 méter, és az évek során antennákat és riasztó szirénákat is szereltek a toronyra. A torony felső részét nézve próbálja meg elkülöníteni ezeket a későbbi kiegészítéseket az eredeti szerkezetből. A források szerint a toronyból minden óránál megszóló harang a város nagy részéről hallatszott, és a hivatalok munkaidejét ennek megfelelően határozták meg. A tartományi Kultúra és Turizm Igazgatósága kiemeli, hogy a tornyot 1998-ban, az adanai földrengés során is elég erősnek bizonyult.

A torony környéke adja a látogatás igazi élményét. A KÜRE enciklopédia szerint 2013-ban kezdődött egy városrehabilitációs program, amelynek során az Ali Münif sugárút üzleteinek homlokzatát egységesítették. Innen térjen le a Kazancılar bazár felé; a Kulturális Készlet szerint a bazárt Adana Arastası és Ramazanoğlu bazár néven is ismerik, és a 16. század

A Nagy Óratorony Adana régi piacának területén, az Ali Münif sugárúton található történelmi építmény. A helyiek egyszerűen "Nagyóra" néven emlegetik, és az Adana városának két leghíresebb jelképe közé tartozik, a Taşköprü (kőhíd) mellett. A torony 32 méter magas, és a források szerint ez Törökország legmagasabb óratornya. A Kulturális Portál szerint építésekor ez volt a legmagasabb óratorony az oszmán városokban, a második helyen pedig Isztambul Dolmabahçe óratornya szerepelt. A torony építésének időpontja a források szerint kétféleképpen szerepel. A Kulturális és Turizmus Minisztériumának forrásai szerint az építkezés 1881-ben, Ziya Paşa kormányzó idején kezdődött, és 1882-ben, Abidin Paşa kormányzó idején fejeződött be. Az angol Wikipédia viszont 1879-re teszi az építés kezdetét, és Kirkor Bezdikyan polgármesterhez köti az építkezést. A Kulturális Készletjegyzék szerint a tornyot Krikor Ağa Bızdikyan és Kaspar Ağa Avakyan építette, és Hacı Yunus polgármester is jelentős szerepet játszott az építésben. A források egyetértenek abban, hogy a torony 1882-ben, Abidin Paşa kormányzó idején készült el. A TDV Iszlám Enciklopédiája is az "Óratorony"-t Abidin Paşa által 1882-ben építtetett építményként említi. A torony négyzetes alaprajzzal rendelkezik, és mind a négy oldalán óra tárcsa található. Külső felülete természetes kőből épült, a szerkezete pedig apró, gondosan elhelyezett kőtömbökből áll. Azt mondják, hogy a torony alapja 35 méter mélyen van, de ezt a források csak egy legendaként emlegetik. A torony masszív szerkezete miatt 1998-ban, az Adanát sújtó földrengés után is megőrizte épségét. A torony eredetileg "Saathane" néven ismert volt, és a "Kisóra" néven ismert, a város központi terén található, kisebb óra megkülönböztetésére kapta a "Nagyóra" nevet. A torony órájának története is különleges. A karbantartó órásmester szerint az eredeti szerkezet a Függetlenségi Háború idején sérült meg, és 1925-ben egy új, Németországból származó mechanizmussal váltották ki. Az óra mechanikus, ezért hetente be kell állítani és karbantartani. A torony építésekor egy erős harang is volt benne, amelynek csengetése a város nagy részén hallatszott, és a mindennapi tevékenységek a harangszó szerint zajlottak. A harangon egy francia nyelvű felirat is található, amely az Adana városát is említ. Az angol Wikipédia azt is A torony a legjobb szemszögből a város két végéből, valamint a torony lábánál található kis tértől látható. Ahhoz, hogy a torony teljes méretét egyetlen felvételen lássuk, néhány lépéssel hátranézve készítsünk felvételt felfelé nézve; a délutáni fény meleg, sárgás árnyalatot ad a köves felületnek. A torony egy túraútvonal természetes találkozópontja, mivel a Ramazanoğlu-palota, a kőhíd, az Adana Film Múzeum és az Atatürk Ház Múzeuma innen gyalogosan elérhető. A torony környéke a város régi hentesek és cukrászok üzleteinek központja, így könnyű egy kis pihenőt beiktatni a sétába. A torony a városközpontból busz, helyi autóbusz, önkormányzati autóbusz vagy metróval érhető el. Mivel a környező terület egy forgalmas piac, a közlekedés sokkal kényelmesebb tömegközlekedéssel vagy gyalog. A torony kívülről minden órában megtekinthető; a harangtoronyba való felmászás azonban csak külön engedély alapján lehetséges, ezért a legfrissebb információkat a megfelelő intézményektől érdemes kérni.
Helyszín megtekintéseÚtvonaltervezés
4
Adana Sinema Müzesi

Adana Film Múzeum.

~1 ó itt
Kayalıbağ Mahallesi, Seyhan Caddesi ile 26025 Sokak kesişimi, Seyhan / Adana

Az Adana-i Film Múzeum a Kayalıbağ városrészben található, a Seyhan sugárút és a 26025. utca sarkán, a Seyhan folyó nyugati partján. Mielőtt a múzeumhoz érne, érdemes egy kicsit körbejárni a környéket, mert ez egy régi adanai lakónegyed, amely a Tepebağ-domb lábánál terül el. A Wikipédia angol változata szerint a legtöbb ház két vagy három szintes, vastag falakkal és kevés ablakkal rendelkező alsó szinttel, valamint soros ablakokkal és erkélyekkel ellátott felső szinttel. A helyi önkormányzat kalauza azt emeli ki, hogy a legtöbb ház a 18. században épült, bár a források eltérő időpontokat említenek, így a házakat általában a régi város lakóépületeinek tekinthetjük. A kalauz azt is megjegyzi, hogy a dombon folyamatosak az ásatási munkálatok.

A múzeum épülete a folyópartra néző, egymás mellett álló házak két telkének egyesítésével jött létre. A KÜRE enciklopédia szerint a felújítást az Adana nagyvárosi önkormányzat végezte, és a múzeum 2011. szeptember 23-án nyitotta meg kapuit. A Wikipédia török változata a múzeumot Törökország második filmmúzeumaként mutatja be. Belépve először a földszinten található plakátokat tekintheti meg. Minden plakáton szerepel legalább egy adanai név, legyen szó rendezőről, színészről vagy forgatókönyvíróról. A plakátok között keresve ezeket a neveket egy kicsit szórakoztató játék lehet.

A felső szintre felmenve láthatja, hogy a szobákat témák szerint osztották fel. A források a következő szobákat említik: a Nosztalgia Szoba, az Adanai Művészek Szobája, az Új Generáció Művészeinek Szobája, az Adanai Filmgyártók Szobája, a Mehmet Baltacı Gyűjtemény Szobája és az Arany Szőlő Szobája. Egy szoba kizárólag a színész és rendező Yılmaz Güney fotóinak, tárgyainak és filmplakátjainak bemutatására szolgál. A festő és filmrendező Abidin Dino, valamint a regényei alapján számos film készült Yaşar Kemal és Orhan Kemal is helyet kapott a múzeumban. A szobákban olyan helyi színészek fotói is láthatók, mint Şener Şen és apja, Ali Şen.

Különösen érdemes időt szánni az Arany Szőlő Szobára. Itt a helyi önkormányzat által szervezett Arany Szőlő Filmfesztivál történetét ismerheti meg; a Wikipédia angol változata szerint a fesztivál 1969-ben jött létre. A múzeumban található viaszfigúrákat Jale Kuşan és Tülay Aktaş készítette. Ha érdeklődik a filmtörténelem iránt, érdemes megnézni a köny

Az Adana Film Múzeum Seyhan városrészének Kayalıbağ városában található, a Seyhan sugárút és a 26025 utca találkozásánál. A múzeum 2011. szeptember 23-án nyílt, és Törökország második filmmúzeumaként ismert. Célja, hogy bemutassa Adana városának filmekben szereplő rendezőit, színészeit, producereit és íróit. Így a múzeum nem egyetlen személy történetét meséli el, hanem egy város hosszú kapcsolatát a filmmel. A múzeum épülete legalább annyira érdekes, mint a benne található gyűjtemény. Az épületet a Seyhan folyó nyugati partjánál található, régi városközpontban található, egymás mellett álló, sorban épült házak hatodik és hetedik telkén építették fel. A két történelmi házat egyesítve létrehozott, kétszintes épület, a felújítások ellenére is megőrizte eredeti építészeti jellemzőit. A felújítást az Adana Városközponti Önkormányzat végezte. A múzeum környéke, az önkormányzat útmutatója szerint, a Tepebağ környékén található, ahol sok 18. századi adanai ház található. A földszintet filmplakátoknak szentelték. Minden kiállított plakáton legalább egy személynek adanai kötődése van, ez a múzeum válogatási szempontja. Ez a szabály egyfajta játékká válik, amikor az ember végigjárja a plakátfalakat: minden plakáton meg kell keresni az Adanához köthető nevet, ami élénkíti a látogatást. Az önkormányzat útmutatója szerint a múzeum a felújított és turisztikai célokra nyitott Tepebağ házak között kiemelkedő helyet foglal el. A plakátok között olyan alkotások találhatók, amelyek a 1940-es évektől kezdődnek, és részletek a mai napig népszerű Yeşilçam filmekből. A felső szinten található szobákat témák szerint rendezték be. A múzeumban találhatóak: a Nostalgia Szoba, a Yılmaz Güney Szoba, a Mehmet Baltacı Gyűjtemény Szobája, az Utazás Szobája, a Fiatal Generáció Művészeinek Szobája, az Adanai Producentek Szobája, az Arany Szőlő Szobája és az Adanai Művészek Szobája. A Yılmaz Güneynek szentelt szobában a művész viaszfigura, filmjeinek plakátjai, fényképei és filmfelszerelései találhatók. A festő és filmrendező Abidin Dino, valamint a regényei számos film alapjául szolgáltak, Yaşar Kemal és Orhan Kemal is a bemutatott személyek közé tartoznak. A színész Şener Şen és apja, Ali Şen, a rendezők Şahin Kaygun és Ali Özgentürk, valamint a szerző Muzaffer İzgü is a többi Adanához kötődő filmes szakember, akik fotóikkal és tárgyaikkal képviseltetnek. Az Arany Szőlő A múzeum a Wikipédia szerint akadálymentes bejárattal, parkolóhellyel, kísérő szolgáltatással, mosdóval, hangos leírással és tapintható felületekkel rendelkezik. A legkényelmesebb módja a látogatásnak, ha a földszinten található tábláknál kezdjük, majd lépcsőn feljutunk a felső szintre, és sorban tekintjük meg a szobákat. A ház fa szerkezeteinek, mennyezeteinek és a szobák elrendezésének megtekintésével betekintést nyerhetünk egy régi adanai lakóház belső terébe. A múzeum területétől távolodva egy rövid sétával megtekinthetjük a környékben található, felújított Tepebağ-otthonokat, ami nagyszerűen kiegészíti a múzeumlátogatást. A múzeum a folyó nyugati partján található, gyalogosan elérhető a Taşköprü-ről és az Atatürk Emlékmúzeumtól, és a városközpontból tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető. Mivel a szűk utcákban nehéz parkolni, a gyalogos közlekedés ajánlott. A nyitvatartási napok és időpontok változhatnak, ezért a legfrissebb információkat az Adana Városközponti Önkormányzatától érdemes ellenőrizni.
Helyszín megtekintéseÚtvonaltervezés
5
Adana Atatürk Evi Müzesi

Adana Atatürk Háza Múzeum.

~50 p itt
Seyhan Caddesi, Seyhan / Adana

Az Atatürk Ház Múzeumja a Seyhan sugárúton található, a folyó felé néző, sorban álló házak északi részén helyezkedik el. Mielőtt belépne, nézze meg az épület homlokzatát kívülről. A török Wikipédia szerint az épület egy kétemeletes, erkélyes, nyeregtetős, kőfalas épület, amely a 19. századi, klasszikus adanai házakra emlékeztet. A tartományi kultúra- és turizmus igazgatósága is kiemeli, hogy az épület egy védett kulturális örökség, és az egyik legjobb példája a korszak polgári építészetének.

Látogasson el a házba, ismerve annak történetét. A tartományi kultúra- és turizmus igazgatóság szerint Atatürk és felesége, Latife Hanım, 1923. március 15-én, Adana látogatása során a Ramazanoğlu családhoz tartozó Suphi Bey házában szálltak meg; a török Wikipédia ezt a személyt Suphi Paşa néven említi. Az épületet egy egyesület vásárolta meg, felújították, és 1981-ben múzeumként nyitották meg. Minden év március 15-én emlékművet tartanak az épületben, ezért, ha ezen a napon látogat el, számoljon a tömeggel.

A belső térben a látogatását a szintek szerint szervezze. Az alsó szinten irodák és egy könyvtár található; a török Wikipédia szerint a könyvtárban körülbelül kétezer könyv található, amelyek oszmán és török nyelven íródtak, és adományokból kerültek ide. A dolgozószobában a függetlenségi háború idején és az azt követő időszakban megjelenő helyi újságokat tekinthetik meg. A felső szintre felmenve a "sofa" nevű teret fogja látni; ez a nagyméretű előtér a hagyományos adanai házak központi része, ahonnan a szobák nyílnak. A "sofa" körül hálószobák, sajtószoba, harcosok szobája, fegyverraktár, szolgák szobája és a "Kuvayi Milliye" szobája található.

A szobákat nézve több figyelmet fordítson az épület elrendezésére, mint a bútorokra. Az angol Wikipédia elmagyarázza, hogy a Tepebağban található hagyományos házakban az emeletek a lakóterek, és a szobák a központi előtérre néznek. Nézzen ki az ablakokból a folyóra és az utcára; a források szerint ezek a házak úgy épültek, hogy a folyóból érkező hűvös szellő elérje őket. A hálószobában található réz ágy és a Marash stílusú kanapé a korszak bútorainak stílusát mutatják. A múzeumban Atatürk adanai látogatásával kapcsolatos fényképek és dokumentumok mellett etnografikus tárgyak is ki vannak állítva.

Látogatása előtt ellenőrizze a mú

Az Adana Atatürk Háza, egy hagyományos adanai ház, amely a Seyhan sugárúton található, közel a folyó nyugati partjához. Mustafa Kemal Atatürk és felesége, Latife Hanım, amikor 1923. március 15-én Adanát látogatták meg, ebben a házban szálltak meg. Az épület akkoriban a Ramazanoğulları család tagja, Suphi Paşa tulajdonában volt. A házat 1981-ben, Atatürk születésének századik évfordulóján nyitották meg látogatók számára, mint a múzeumhoz tartozó egység. A múzeum egyik legfontosabb vonzereje maga az épület. Az Adana Kulturális és Turisztikai Igazgatósága a szerkezetet a hagyományos adanai házak tipikus jellemzőit mutatja be, és az egyik legjobb példája a korszak polgári építészetének. A ház a 19. században épült klasszikus adanai házakra emlékeztet: két szintes, erkélyes, és keskeny, törött tetővel rendelkezik, a falai pedig kőből épültek. Az épületet a Kulturális Minisztérium védett kulturális örökségként nyilvánította. A homlokzatán található függőleges ablaksor, a fa redőnyök és a széles előtető az egykori Adana meleg éghajlatához illeszkedő életmódot tükrözik. Az épületet a "Atatürk Tudományos és Kulturális Központ Múzeumának Megőrzési és Életben Tartási Egyesülete" államosította és restaurálta, a lakosság támogatásával. Minden év március 15-én, Atatürk Adanában való látogatásának évfordulóján, ebben az épületben tartanak hivatalos ünnepséget. A múzeumban a Függetlenségi Háborúval és a Köztársaság első éveivel kapcsolatos információk, dokumentumok és fényképek találhatók. Ezen kívül a helyi etnografikus tárgyak is megtalálhatók a ház szobáiban. A ház alsó szintjén két szoba található: egy dolgozószoba és egy könyvtár. A dolgozószobában a Függetlenségi Háború idején és az azt követő időszakban Adanában megjelenő helyi újságok, mint például a "Yeni Adana", a "Türk Sözü", a "Çukurova" és a "Dirlik" kiállításra kerülnek. A könyvtárban mintegy kétezer könyv található, amelyek oszmán és török nyelven íródtak, és adományokból kerültek ide. A felső szinten található nappaliban egy Atatürk szobor található, amelyet Nevzat Duruak szobrász készített. A nappaliból nyíló kilenc szoba a következőképpen van berendezve: hálószoba, dolgozószoba, sajtószoba, harcosok szobája, társalgó, Hatay szoba, fegyverek szobája, szolgák szobája és a "Kuva-yi Milliye" szobája. A szobákban a korszakra jellemző bútorok és dokumentumok találhatók. A hálószobában egy bron A látogatás a földszinten található újságokkal kezdődik, majd a lépcsőn fel lehet jutni a teraszra. Innen a szobákat a terasz körül lehet megtekinteni. A ház belső elrendezése, a terasz körül elhelyezkedő szobákkal, jól szemlélteti a hagyományos adanai házak alaprajzát. A teraszról a nyílászárókból kilátva megfigyelhető a ház és az utca közötti kapcsolat, valamint az, hogy a bejáratok hogyan vezetnek a városba. A múzeum előtere kicsi, de fás, és a homlokzat fényképezéséhez a legjobb hely a kerítés előtt található terület. A múzeumhoz a városközpontból busz, helyi busz vagy taxival lehet eljutni; a Büyük Saat és a Taşköprü környékéről gyalog is el lehet jutni. Az Adana Film Múzeuma a közeli Kayalıbağ városrészben található, így a két múzeum egyetlen látogatás során is megtekinthető. A látogatás napjait és időpontjait érdemes előzetesen ellenőrizni az Adana Kulturális és Turisztikai Igazgatóságának honlapján, mivel ezek változhatnak.
Helyszín megtekintéseÚtvonaltervezés

Útvonal térkép

Útvonal információ
VárosSeyhan, Adana
TípusRouták
Megálló5
Dátum2026. október 19.
Radar TürkiyeSzerzőRadar TürkiyeÚtvonal indítása