A Sera-tótól Kadıralakig: Nyugat-Trabzon, a tó, a hegyvidék és a barlangok.

Reggel korán érkezzen a Sera-tóhoz, mert a tó legszebb arcát akkor mutatja, amikor a szél még nem rontja el a vízfelületét. Ahogy a Fekete-tenger Kulturális Repertóriuma is kiemeli, a tó igazi varázsa a környező fák csendes vízben való tükröződése. Amikor parkolja az autóját, először álljon meg a parton, és nézzen le a völgy két oldalára. Ez a kilátás elengedhetetlen ahhoz, hogy megértse a tó kialakulásának okait. A források szerint 1950 februárjában, a rendkívüli esőzések után a Derecik-völgy lejtőiről lehulló hatalmas sziklahomok elzárta a völgy alját, és megakadályozta a Sera-patak vízfolyását. A Wikipédia szerint a lehulló tömeg körülbelül tizenötmillió köbméter volt, és a tó tizennyolc nap alatt töltődött fel. A történelemkönyvek egy nappal eltérő dátumot említenek; a tartományi kultúra és turizmus igazgatósága 20. februárt, míg más források 21. februárt adnak meg. A források szerint a lejtőkön a ledobódás nyomai ma is láthatók; érdemes a meredek, kopár falakat keresni. A tó neve a közeli Yıldızlı település régi nevétől, Serától származik. Kövesse a part mentén vezető sétaútat, és menjen a völgybe. A tó kezdetben körülbelül négy kilométer hosszú volt, de a gát idővel erodálódott, és a vízfelület csökkent. Ma a szélessége a tartományi kultúra és turizmus igazgatóságának adatai szerint 150 és 200 méter között van. Sétálva figyeljen a víz színére és a part menti üledékekre, mert 1990-es nagy földcsuszamlások óta a patakból származó talaj lassan feltölti a tavat. Ezért ne menjen a parttól a vízbe; a Wikipédia szerint a tó alján felhalmozódott talaj megnehezíti a vízbe esők kijutását, és halálos balesetekhez vezethet. A tóban ponty, harcs és patkányhal él, valamint a később bevetett édesvízi rák is elszaporodott. A területet 2005-ben természetvédelmi területté, majd 2010-ben tájvédelmi parkká nyilvánították. A Wikipédia szerint a tó partján, körülbelül háromszáz méterrel alacsonyabban egy kis vízerőmű található. A tájvédelmi parkban napi használatra, túrázásra és kerékpározásra van lehetőség. A legjobb fotózási helyek azok, ahol a tükrözés a tó keskeny végén találkozik az erdős lejtővel. Ködös reggelen a völgy felső része a felhőkben rejtőzik, és a tó még titokzatosabb hangulatot áraszt. Üljön le egy pillanatra a parton, és pi

Hıdırnebi látogatása a helyi kultúra és turizmus igazgatóság ajánlásával: Az Akçaabat és Düzköy közötti út 12. kilométerénől forduljon nyugat felé, majd tegyen meg körülbelül 10 kilométeres emelkedést a hegyhez vezető úton. A hivatalos források szerint ez az út egész évben használható, de ködös időben vezessen óvatosan. Az úton felfelé haladva észreveheti, hogy a táj változik, az erdő sűrűsödik, a völgyek pedig egyre távolabb maradnak. A hegy magassága a források szerint eltérő; a Wikipédia és az Akçaabatból származó információk 1600 métert adnak meg, míg a helyi kultúra és turizmus igazgatóság magasabb számot említ. Bármelyik számot vegye is figyelembe, amikor leszáll az autóból, érezni fogja, hogy a levegő sokkal hűvösebb, mint a tengerparton. Először vegyen részt egy rövid sétában a hegyi házak között. Ezek közül a házak közül jelentős része a 1998-ban elindított "Yayla Kent" projekt keretében épült, és a helyi építészeti stílusnak megfelelően készültek. A helyi kultúra és turizmus igazgatóság szerint ez a hegyi település egy természetbarát és innovatív példát kíván mutatni. Ezután menjen fel a Hıdırnebi-csúcsra, mivel a források szerint ez a csúcs egy természetes kilátópont. Innen, tiszta időben, láthatja Akçaabatot, a környező falvakat és a Fekete-tenger kékjét. Ködös időben a látvány megfordul, és a felhők úgy tűnnek, mintha egy tenger lenne a lábainál. Ha a felhő-tengert szeretné látni, akkor várjon egy enyhe napra, amikor alacsony felhők képződnek. A csúcson a szél erős lehet, ezért vigyen magával egy szélvédő kabátot. Látogasson el a hegyi fesztiválok helyszínének számító síkságra is; a helyiek "Dernek Çimeni" vagy "Argolos Çimeni" néven emlegetik ezt a területet. Az Akçaabatból származó információk szerint a fesztivál július közepén kezdődik, és július 20-án ér véget, az utolsó nap eseményeit "Orak Yedisi" néven emlegetik. A fesztiválon sátrak között piacot rendeznek, és keményfás hegedű és dobok kíséretében néptáncokat táncolnak. Ha júliusban látogat el, akkor a terület nagyon zsúfolt lesz, ezért parkolja az autóját a személyzet által kijelölt helyen. Az őszi látogatók a közeli területeken sárga és vörös faleveleket, a hegyeken pedig ködöt találhatnak, ahogy az Anadolu Agency (AA) jelentette. A helyi kultúra és turizam igazgatóság azt is megjegyzi,

A Çal-barlanghoz a helyi kulturális és turisztikai igazgatóság által leírt útvonalon érdemes eljutni: a Düzköy városrészhez vezető úton, még mielőtt beérne a városba, vegye el a jobbra kanyarodó utat, és haladjon át a Çalköy falun, hogy elérje a barlangot. A barlang bejárata a Çalköy-től a Çayırbağı felé vezető út elején található, a Kulaklık-patak felett. Amikor megérkezik, hagyja az autót, és mielőtt belépne, nézzen fel a barlang feletti dombra, ahol egy történelmi vár található. A bejáratnál vegyen fel egy kabátot, és tegye a telefonját a zsebébe, mert a barlang belseje hűvösebb és párásabb, mint a szabadban. A Çal-barlang valójában egy földalatti vízelvezető csatorna, amelyen keresztül egy kis patak folyik. A helyi hírügynökség (AA) szerint a patak mélysége esős időszakokban akár egy és fél méter is lehet, míg nyáron akár huszonöt centiméterre is csökken. Ezért, ha tavasszal látogat el, a víz hangja és áramlása sokkal erőteljesebb lesz. A bejárat után az első kétszáz méteren egyetlen folyosón halad, és figyeljen a mennyezet magasságának folyamatos változására. A helyi kulturális és turisztikai igazgatóság szerint a stalaktitok és a stalagmitek az első százötven méternél kezdik megjelenni. A folyosó körülbelül kétszáz méter után két irányba válik, és javasoljuk, hogy először a jobbra vezető ágon haladjon tovább. A jobbra vezető ág kb. négyszáz méter hosszú, és körülbelül hatvan méter után találkozik egy kis tavval és egy vízeséssel. Álljon meg a vízesés előtt, és hallgassa a víz hangját, ahogy a sziklákra csapódik; ez a barlang egyik leglenyűgözőbb pontja. Ezután térjen vissza a kettéválásra, és haladjon tovább a körülbelül százötven méter hosszú balra vezető ágon. A balra vezető ág végén található kamrában egy nyílás található, amelyből a felszíni víztartályokból származó víz áramlik. A helyi hírügynökség (AA) arról is beszámolt, hogy ebben a részben mésztufa területen erózió és összeomlás következtében kialakult, vízzel teli mélyedések találhatók. Mivel a barlangban nyílások vannak, amelyek kapcsolatot teremtenek a külvilággal, enyhe légmozgást érezhet, és ezért a látogatók gyakran úgy érzik, mintha egy völgyben sétálnának, nem pedig a föld alatt. A Wikipédia szerint a barlang körülbelül nyolcmillió év alatt két szakaszban alakult ki: először a mészkő eróziójával a szivárgó vizek

A nap utolsó megállója a Kadıralak természetvédelmi terület, amely közvetlenül Tonya városának szomszédságában található. A Wikipédia szerint a park körülbelül két kilométerre van Tonya központjától, 1480 méter magasságban, és közvetlenül a hasonló nevű Kadıralak-felföldön fekszik. A hírekben eltérő méretek szerepelnek a felföldről, például 1300 méter és 9 kilométer Tonya városától; mindkét adat valószínűleg a terület különböző részeire vonatkozik. A park körülbelül 3500 hektár területet foglal el, és Törökország 223. természetvédelmi területe. A Wikipédia szerint a park keleti részén minőségi és fenntartható védelmi területek találhatók, ami azt jelenti, hogy a környező rétek is a védett terület részei.

Miután leparkolt, először sétáljon a rétek szélére, hogy teljes képet kapjon a tájról. A felföldet lucfenyő-, borovényszőlés és jegenyefenyőerdők veszik körül, a rétek közepén pedig fából készült, kőalapra épített hegyi házak állnak. A Kadıralak hírnevét a tavasszal virágzó, kék színű "csillagvirágok" adják, melyeknek tudományos neve *Scilla bifolia*. Ezek a virágok a réteket lila színben pompáztatják. Ezért a helyiek a felföldet "Lila Felföld" néven is ismerik. A hírek szerint a virágok általában áprilisban nyílnak, és körülbelül két hétig láthatók. Azonban a virágzás időpontja a téli időjárástól függ: egy kemény tél után a virágok később nyílnak, míg egy enyhe évben már április előtt virágoznak. A kék csillagvirág a Berni Egyezmény értelmében az a faj, amelyet Törökország köteles megvédeni. A TGRT híre szerint egy évben a látogatók fényképezés közben ráléptek a virágokra, ami a virágzat gyors pusztulásához vezetett. Ezért a virágzás időszakában kerülje a réten való sétálást, maradjon a kijelölt ösvényeken, és készítse a fényképeit távolról.

A virágok elhalványodása után a felföldön sárga virágok nyílnak, és a területet ekkor "Sárga Felföld" néven is említik. A nyár elején egy rövid sétát tehet a rétek szélén található erdőutakon, és találhat egy csendes helyet a madaraink és növényeink megfigyeléséhez. A Küre Enciklopédia szerint a felföldön nem szerveznek nagyszabású fesztiválokat, így ez egy sokkal nyugodtabb hely, mint Hıdırnebi. Ősszel a terület a sárgára váltó levelekkel és a sűrű köddel teljesen más arcát mutatja. A Küre Enciklopédia szerint a felföldön