A nyugati part menti tengerparti villától Sinan hídjáig.

A Yeşilköyi jelenségtár egy történelmi jelzőtorony, amely a Márvány-tengerből érkező és az isztambuli Boszporuszba tartó hajók számára szolgált iránytűként; a Wikipédia szerint a hajók a torony segítségével határozzák meg a bejárati útvonalukat. A tornyot 1856-ban építtette Michel Paşa, francia származású személyiség, egy kőtorony formájában. Mivel Yeşilköy neve 1926-ig Ayastefanos volt, a torony először ezt a nevet viselte, majd a városrész új nevére változtatták. A 23 méter magas torony mellett egy lakóépület is található, és az épületet 1945 és 1988 között háromszor restaurálták. A Yeşilköy szócikk emellett azt is megemlíti, hogy a Krím-háború idején ide költözött francia lakosok építették Isztanbul három jelzőtornyának egyikét.

A jelzőtorony a Yeşilköy-foknál található, és mivel egy működő navigációs építmény, kívülről, a part mentén sétálva látható. Szánjon rá egy kis időt, mert maga Yeşilköy is egy érdemes látnivaló. A városrész a 19. század végén és a 20. század elején Isztanbul gazdag családjainak kedvelt tengerparti és kikapcsolódási helye volt, és még mindig láthatók a korból származó, figyelemre méltó, art nouveau stílusú épületek. Itt írták alá az 1878-as Ayastefanos-i szerződést, amely rögzítette az orosz-török háború eredményeit. A legenda szerint a Yeşilköy nevet Halit Ziya Uşaklıgil javaslatára adták a városrésznek.

Yeşilköy rendelkezik egy kikötővel, amely nyáron járatokat kínál a szigetekre, valamint homokos strandokkal. Tegyél egy rövid sétát a parton, és nézd meg a jelzőtornyot különböző szögekből, majd látogass el a repülési múzeumba; a két hely nagyon közel van egymáshoz.

Forrás: Wikipédia.

Az Isztambuli Légierő Múzeum Yeşilköynél található, a katonai repülőtér mellett. A helyszín jelentősége abban rejlik, hogy az város első repterét, a Yeşilköy repülőteret 1912-ben itt adták át, és a múzeum történetében Yeşilköy az első légierő egység alapításának helyszíneként szerepel. Törökország első légierő múzeuma 1971. május 15-én nyílt meg Izmir Cumaovası városában, de mivel a helyszín nem bizonyult megfelelőnek, átkerültették Yeşilköybe. Az itt található épület építése 1977-ben kezdődött, 1983-ban fejezték be, és a múzeum 1985. október 16-án nyitotta meg kapuit a látogatók számára.

A múzeum 65 ezer négyzetméteres területen terül el, melynek 2365 négyzetmétere fedett, 12 ezer négyzetmétere pedig szabadtéri kiállítási terület. A hangárban és a szabadtéren a török légierő által használt különböző repülőgépek és helikopterek tekinthetők meg. Az Emlékek Termében olyan személyekhez köthető tárgyak találhatók, akik nyomot hagytak a repüléstechnika történetében, a motortermben pedig propelleres és sugárhajtású repülőgépek motorjai láthatók. A ruhateremben oszmán pilóták és a mai pilóták egyenruháinak példái tekinthetők meg. A szabadtéren érdemes keresni a 1943-ban az Egyesült Államokban gyártott Skytrain teherrepülőgépet; a Wikipédia szerint ebből a típust 110 darab került a légierő állományába 1946 és 1998 között. A 1970-ben Németországban gyártott Dornier Do 28 típusú teherrepülőgép is a ritkaságok közé tartozik Törökországban.

A szabadtéri terület nagysága miatt könnyen eltölthet egy-másfél órát az ember; napsütéses napokon érdemes kalapot és vizet vinni, szeles napokon pedig egy szélálló kabátot. Mivel a múzeum a légierő tulajdonában van, és a katonai repülőtér mellett található, érdemes a látogatás előtt ellenőrizni a nyitva tartást és a belépési feltételeket. Ha gyerekekkel látogat, olvassa el velük a repülőgépek melletti táblákat; a különböző repülőgépek használatának időszakai közötti összehasonlítás remek játék lehet.

Forrás: Wikipédia.

A Florya Atatürk Tengerparti Palota a parttól körülbelül 70 méter távolságra, a tengerfenékbe ültetett oszlopokra épül, és egy fa fedélzet útján kapcsolódik a szárazföldhöz. Atatürk nagy érdeklődést mutatott a terület iránt, ezért Isztambul önkormányzata Seyfi Arkan építészt bízta meg a tervezéssel. A palota 1935-ben készült el, és augusztus 14-én Atatürknak ajándékozta. A korai köztársasági építészet egyik jellegzetes példája, és az angol Wikipédia cikke a Bauhaus stílusra jellemzi. A belső térben fogadószoba, hálószobák, fürdőszoba és könyvtár található.

Atatürk három évig időnként nyári munkahelyként használta a palotát, különösen 1936 júniusában és júliusában hosszabb időt töltött itt, és utolsó látogatását 1938. május 28-án tette. Azt mesélik, hogy amikor a Dolmabahçében tartózkodott, gyakran motorral érkezett a palotába, és a helyiekkel együtt fürdött a tengerben. Az évtizedek során más köztársasági elnökök is használták nyári otthonként. 1988. szeptember 6-án átadta a törvényhozás Nemzeti Paloták Igazgatóságának, majd felújították és múzeummá alakították.

Mielőtt ellátogatna, érdemes ellenőrizni, hogy a múzeum nyitva van-e, és milyen napokon. Még akkor is, ha zárva van, a partról látható a fedélzet és a palota kapcsolat a tengerrel; Seyfi Arkan egyszerű, vízszintes vonalait innen jobban megfigyelhető. A palotához tartozó kertet ma Florya Atatürk Városi Park néven egy nyilvános park, és a palota után egy rövid séta a fák alatt kellemes kikapcsolódást nyújt. A Marmaray Florya állomása körülbelül 500 méterre található.

Forrás: Wikipédia; Wikipedia.

A Küçükçekmece-tó valójában egy lagúna. A tengerből a part mentén szállított homok és kavics által kialakított sekély partvonal választja el a tengertől; a keleti végén egy csatorna engedi le a tó felesleges vizét a Márvány-tengerbe, és amikor a tenger szintje emelkedik, a tengervíz befolyik a tóba. Ezért a tó vize enyhén sós. A Wikipédia szerint a neve onnan származik, hogy a híd építése előtt a tó másik oldalára kis, kézzel vontató csónakokkal, azaz "çekmece"-kkel lehetett átkelni.

A híd a csatorna felett található, azon a helyen, ahol az Isztambult a római részhez vezető főút halad. A TDV Iszlám Enciklopédiának megfelelően, valószínűleg a római korban egy fa híd volt itt; a 6. században a földrengések által megrongálódott hidat I. Jusztinián császár egy kőívre építette. Fatih Sultan Mehmed télen, 1455-ben felújíttatta a hidat. A mai híd építését, a források szerint, a Kanuni időszakban kezdték el, és II. Selim uralkodása alatt fejezték be. A tervezővel kapcsolatban a források óvatosak: a híd nem szerepel Mimar Sinan műveinek listájában, és Orhan Bozkurt, aki Sinan hidait tanulmányozta, azt állítja, hogy a híd valószínűleg Acem Alinak, aki Sinan előtt volt főépítész, tulajdonítható. A nyugati források a hidat a Büyükçekmece-ihez képest "Ponte Piccolo"-ként, azaz "kis hídként" említik.

A híd 210 méter hosszú, 7,60 méter széles, és a legnagyobb ívhossza 10 méter. Az első világháború során kibővítették és a lejtését egyenesebbé tették, ezért nagyrészt elvesztette eredeti formáját. Mindazonáltal érdemes megállni a hídnál található szökőkútnál, a környező halászhajóknál és a tóra nyíló kilátásnál. A tó északnyugati partján található romok valószínűleg a forrásokban említett Bathonea városához tartoznak.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia; Wikipédia.

A Büyükçekmece-i Kanuni Sultan Szulejmán híd, a TDV Iszlám Enciklopédiájának megfogalmazása szerint az oszmán kori mérnöki tudomány egyik legfontosabb emlékműve. Az enciklopédia szerint a régi római híd a mocsárban, északabbra volt található, és árvizek által megrongálódott. Mimar Sinan nem egy rövid hidat épített, amelynek két vége járdákkal volt összekötve, hanem egy hosszú hidat tervezett, amely a teljes mocsaras területen átívelt, és stabil talajra épült. Minden pillérekhez egy-egy, nagyméretű, hajóformájú szerkezetet készítettek, melyeket fákból állítottak össze, majd ezeket olvasztott ólommal rögzítették egymáshoz.

Az építkezés Szulejmán szultán utasítására kezdődött, de mivel a szultán a Zsigetvári hadjárat során meghalt, a hidat fia, II. Selim fejezte be. A feliratok a befejezés dátumát 975-re (1567-68) teszik. A híd négy, különböző hosszúságú szakaszból áll, amelyeket mesterséges szigetekkel kötöttek össze. A teljes hossza körülbelül 636 méter, szélessége valamivel több, mint 7 méter, és 28 nyílása van. A városi önkormányzat megjegyzi, hogy ez a szélesség lehetővé teszi két, egymással szemben haladó karaván számára, hogy egymás mellett haladjanak. A szakaszok közötti, korlát nélküli területek azért maradtak így, hogy az árvizek ne okozzanak károkat a hídnak.

Sétálva két dolgot érdemes keresni. A legszélesebb nyílás felett pihenőpadok találhatók. Az egyik szakasz elején található, egymással szemben elhelyezkedő feliratos építményekben arab és török feliratok találhatók. A török felirat mellett található "amel-i Yusuf b. Abdullah" felirat a TDV szerint Sinan egyetlen ismert aláírása valamelyik művén. A mai forgalom egy kicsit arrébb épült modern híd használatával zajlik, a történelmi híd viszonylag jó állapotban van.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia; Büyükçekmece önkormányzata; Wikipédia.

A híd bejáratánál található kis történelmi területen három épület áll egymás mellett. A Kurşunlu Han néven is ismert Büyükçekmece karavánszarajat a ólommal borított tetejéről kapta a nevét. A Büyükçekmece önkormányzatának történelmi helyekről szóló oldalán található információk szerint a 1566-ban épült karavánszaraj udvar nélkül, zárt építmény, a falai egy sor kőből és két sor téglából épültek. A központi, tágas terület az állatoknak és a raktárnak volt fenntartva, míg a falakon kandallarakkal és mélyedésekkel ellátott oldalsó részekben az utazók pihenhettek és alhatnak. A Wikipédia azt állítja, hogy még a Fatih korában is volt itt egy karavánszaraj, a mai építmény pedig a TDV szerint Sinan műveinek listáján szerepel, és 1965-1966 között a Vakıflar Genel Müdürlüğü (Vakıflar Központi Igazgatósága) restaurálta. Evliya Çelebi 1659-ben, Boszniába tartva, itt szállt meg. A karavánszaraj a Rumeli úton található fontos megállóhelyek egyik volt, és ma kulturális és művészeti rendezvényeknek ad otthont.

A karavánszarajatól átellenben található a Sokullu Mehmet Paşa mecsete, amelyből ma már csak a minaret, egy átjáró és egy alacsony fal maradt. A Kanuni szultán nagykancellárának, Sokullu Mehmed Paşának emlékezetére 1567 körül épült mecset minarettje kiemelkedik, mivel a városi önkormányzat és a Wikipédia szerint egyetlen kődarabból faragott. A mellette található Sultan Süleyman kút is 1566-os, fehér márványból készült, 6 méter magas, és három íves nyílásból áll, mindegyikben egy-egy kút található.

A karavánszaraj programjait a Büyükçekmece önkormányzatának kulturális és művészeti oldalán találja. Mielőtt a nap lejár, térjen vissza a hídhoz, és nézzen a tóra: a Rumeli úton utazó karavánok évszázadokon keresztül éppen ebben a helyen szálltak meg.

Forrás: Büyükçekmece önkormányzata; Wikipédia.