A Nevşehir vártól a Sarıhanig: Kappadókia északi útvonalja.

A város legmagasabb pontján, a Nevşehir várában kezdje a felfedezést. A várat egy park közepén találja, ahová a városközpontból vezető meredek utcákon lehet feljutni, és szabadon barangolhat benne. A csúcsra érve először vegye körbe a falakat. A vár alaprajza nagyrészt ovális; két bejárata és négy kerek tornya van. A falak közelről vizsgálva két különböző típusú követ vehet észre. Az eredeti építés során sötét színű bazaltkövet használtak, a későbbi restaurálások során pedig sárga követ építettek be. Ez a színkülönbség a legkönnyebben felfedezhető jel, ami azt mutatja, hogy a vár évszázadok alatt többször is átalakult. A források eltérő időpontokat említenek a vár építésével kapcsolatban. A TDV Iszlám Enciklopédia a szeldzsuk korhoz köti, és azt írja, hogy a vár a régió védelmére szolgált. Egyes források szerint a helyen korábban egy bizánci építmény is állhatott. Nevşehir ekkor egy kis falu volt, amelyet Muşkara néven ismertek. A falu egy átjáróban volt, ahol az Aksaray, Niğde és Kayseri irányába vezető utak találkoztak, és fontos pihenőhely volt a karavánok számára. A város sorsa akkor változott, amikor a 18. század elején Muşkarából származó Damad İbrahim Paşa nagykancellár lett. A nagykancellár a falut egy új városba alakította át, és 1725-ben a település neve Nevşehir, azaz "új város" lett. Ez a városfejlesztés során a várat is felújították, és falakat építettek köré. Az enciklopédia szerint 1730-ban a várban egy várparancsnok, tüzér katonák, lőszerraktár és egy katonai zenekar is tartózkodott. A falak tetejéről letekintve láthatja a régi városközpontot, ahol egykor egy vallási komplexum állt. A vár lábánál, Kayaşehir néven ismert, egy nagyméretű sziklába vájt település terül ki. Ezt a területet 2014-ben egy városrehabilitációs projekt során fedezték fel, és a vár körül mintegy négyszáz ezer négyzetméteren terül el. A feltárások során több mint ezer sziklába vájt helyiséget, ciszternát, istállókat és alagutakat dokumentáltak. A csúcson próbálja meg észrevenni a lejtőn lévő, lépcsőzetes kialakítású üregeket; itt értheti meg, hogy a város a föld alatt és a sziklában is fejlődött. A legjobb fényviszonyok a fényképezéshez reggel vannak, amikor a nap a hátát világítja, és a síkság tisztán látható. Észak felé nézve meg tudja határozni a következő állomás irányát. A parkban van néhány hely, ahol leülhet és pihenhet, de a csúcson kevés

Az açıkban (Açıksaray) a Nevşehir-Gülşehir út mentén található, és 3 kilométerre van Gülşehir városától. Gülşehir, melynek antik neve Zoropassos, a Kızılırmak folyó déli partján épült. Amikor megérkezik, láthatja a tufakőből faragott, egymásra épülő építményeket. A források szerint a terület körülbelül egy négyzetkilométerre terjed, és az építmények csoportokban helyezkednek el egy domb környékén. A települést egy patak két részre osztja. A látogatását az úthoz közeli első területtől kezdje; itt főként istállókat talál. Azt feltételezik, hogy ezt a területet a 964 és 965 közötti években a bizánci császár, Nikephoros Phokas seregének szálláshelyeként használták. Lépjen be az istállókba, és keressen táplálékot tároló mélyedéseket és állatokhoz való kötöző helyeket. Ezután átkeljen a patak másik oldalára. Azt gondolják, hogy a második rész a 10. század közepén vagy második felében épült, és több szintből álló település volt. Az, ami az açıkban híressé teszi, az a díszített homlokzatok. Egyes homlokzatok három generációt képviselnek, és vakívvel vannak elválasztva, a kőbe egy palota arca van faragva. A homlokzatok mögött nagy termek, udvarok és lépcsőzetes lakások nyílnak. A források a "Kis Palota", a "Tavla" (lóistálló) és a "Lépcsőzetes Lakóhely" nevű építményeket említik. A területen kőbe faragott építmények és a római korból származó kőbárok is találhatók. Az építmények funkciója a kutatók között vitatott; egy nézet szerint ez egy olyan átmenőhely volt, ahol az utazók megszállhattak, hasonlóan egy karavánszállónak. A látogatás végén ne hagyja ki a gomba alakú peribacákat. A helyi kulturális és turisztikai igazgatóság ezt a peribacát a régió egyedi példájának mutatja be. A terület nagy és kevésbé van jelölve, ezért a bejáratnál tervezzen egy útvonalat, és ugyanazon az úton térjen vissza. Ne másszon a sziklákra; a tufakő puha, és a szélei elszakadhatnak. Csak a mélyedésekben van árnyék, ezért vigyen magával kalapot és vizet. A déli napfény egyenletesen mutatja a homlokzatokat; a fényképezéshez készítse a felvételeket oldalt, árnyékos szögből. Természetkedvelők számára a terület körül egy sétaút is található. Innen a Kızılırmak völgyét követve kelet felé, Avanos és Özkonak irányába haladhat tovább.

Az Özkonak földalatti város Avanostól 14 kilométerre található, az Özkonak nevű településen. A város az İdiş-hegység északi lejtőjében, egy olyan területen épült, ahol a vulkanikus tuf rétegei különösen vastagok. Ez egy kulturális és turisztikai minisztériumhoz tartozó régészeti terület; a belépési feltételeket és nyitvatartást a hivatalos múzeum weboldalán találja. A nap legmelegebb óráiban érdemes meglátogatni, mivel a föld alatt hűvös. Mindazonáltal, érdemes magával vinni egy könnyű felsőruhát. A bejárat után a folyosók szűkülnek, és a plafon alacsonyabb lesz, így sok helyen kell majd lehajolni. Akik klaustrofóbiásak, azok a bejárat közelében maradhatnak. A források szerint a várost 1972-ben fedezték fel, és még abban az évben megnyitották a látogatók számára. A minisztérium leírása szerint a város két szintből áll, és a tág folyosók alagutakon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Egyes külföldi források több szintet említenek, ezért ne foglalkozzon túlságosan a szintszámra. Az első, amit meg kell néznie, az a tolókövek. Ezek a malomkövekre emlékeztető nagy kövek a folyosók belsejéből gördültek le, hogy lezárják őket. Nézze meg a kő helyzetét, és a forgatásához kialakított nyílást. Az Özkonakot a Kaymaklitól és a Derinkuyutól megkülönböztető dolog a szintek közötti nagyon keskeny és hosszú nyílások. Ezek a nyílások lehetővé tették a kommunikációt a szintek között. Amikor a szobák bejárait lezárták, a szellőzés is ezeken a nyílásokon keresztül történt. Egy másik részlet a tolókövek után a folyosó mennyezetébe nyíló lyukak. A minisztérium leírása szerint ezek arra szolgáltak, hogy forró olajat öntsünk a betörőkre. Más források szerint forró homokot öntöttek. Próbálja meg felfedezni ezeket a lyukakat, ha felfelé néz. A folyosókon istállókat, borospincéket és raktárakat is talál. A Derinkuyu önkormányzatának weboldala azt említi, hogy a terület még nem teljesen ki lett tisztítva, és csak a kiépített rész nyitva a látogatók számára. Ezért ne térjen el a kijelölt útról, és ne menjen be a lezárt folyosókba. A belső térben kevés a fény a fényképezéshez, ezért használjon villám nélküli, kézi beállítású fényképezést. A kilépés után egy kicsit sétálhat a város nyugodt utcáin. Ezután forduljon dél felé, és haladjon át Avanosban, majd a Damsa-patak völgyében található Sarıhanba.

A nap utolsó állomása a Sarıhan karavánszálló, amely Avanos városától körülbelül öt kilométerre délkeletre, Ürgüp városának északi részén, a Damsa-patak völgyében található. A karavánszálló az Aksaray-Kayseri útvonalon fekszik, amely az Selyemút keleti-nyugati kapcsolatát biztosította. Az építményt 1249-ben, az Anatóliai Szeldzsák Birodalom második uralkodója, II. İzzeddin Keykavus idején építtették. A források szerint ez az egyik utolsó karavánszálló, amelyet szeldzsák uralkodók építettek. A kulturális inventáris a karavánszállót az Selyemúthoz kapcsolódóan a UNESCO világörökségi előjelölt listáján szerepelteti. Közelítéskor először a homlokzatot nézze meg; a falak vastagok és magasak, ami azért van, hogy védelmet nyújtsanak a rablók ellen. A főbejárat nyugat felé néz. A neve a sárga kövekről származik, de közelebbről megfigyelve három színben – sárgában, bézsben és rózsaszínben – látható a tufakő. Ezek a színek különösen a bejárat ívein díszítik az építményt. Szánjon néhány percet a bejárat díszítésének tanulmányozására; a szeldzsák karavánszállójának legdíszesebb része a bejárat. Belépve egy tág udvarra kerül. Az építmény körülbelül kétezer négyzetméteres területet foglal el. A bejáratból balra hat nyitott, boltíves rész található. Jobbra pedig díszített ajtókkal ellátott zárt szobák helyezkednek el. Az udvaron átellenben egy második, gazdagon díszített bejárat vezet egy zárt térbe. Ez a tér félgömb alakú kupolával van fedve, és a kupola apró nyílásai halvány fényt engednek be. A szeldzsák korában a karavánszállókban az utazók ingyen étkezhettek és szállást kaptak az első napokban, valamint gondoskodtak az állataikról. Az udvarban állva képzelje el, hogy egy hatalmas karaván, tele teherállatok, pihen itt. A karavánszállót idővel helyenként megrongálódott, és 1991-ben jelentős felújításon esett át. A felújítás eredménye vitatott; egyesek elégedettek voltak az eredménnyel, mások szerint az eredeti karakter elveszett. Érdemes megpróbálni megkülönböztetni a régi és az új köveket, ami egy érdekes része a látogatásnak. A belső térbe való belépés feltételei változhatnak, ezért érdemes előzetesen tájékozódni. A délutáni fény a legjobb időszak, amikor a kövek meleg színei a legszebben mutatkoznak; a homlokzatot érdemes enyhén oldaltól fényké