A líbiai partvidéken található négy ősi város.

Olympos romvárosa egy völgybe terül ki, és a legjobb módja a felfedezésnek, ha a bejáratnál kezdjük, és a folyó partjét követve sétálunk a tenger felé. A tárca nyilvántartása szerint a helyszín címe a Kumluca kerületben található Yazır városrész. A völgy a Çıralı és Adrasan közötti partra nyílik. A romok nagy része a sűrű növényzet alatt rejtőzik, ezért a kijelölt ösvényen kell maradni, és figyelni kell a fák között. A város először 1812-ben került a tudományos világ figyelmébe, amikor Kaptan Beaufort feljegyzései ismertették. A város az Olympos folyó két partján épült, és egykor egy háromívű híd kötötte össze a két partot. Ma már csak a híd egyik lába látható, de a folyó két partján található kikötői szerkezetek még mindig jelzik, hogy hol volt a kikötő. A feltárások azt mutatták, hogy a város egyenes utcákkal volt tervezve, és a észak-déli irányban húzódó Észak-Kikötői utca volt a főút. A feltárások alapján a városban található legrégebbi építmények a "Déli Város" köré épült, sokszögletes kövekkel burkolt falak. A völgy legkiemelkedőbb látnivalója egy magas, kőből készült kapu, amely egy kis, ion oszlopokkal díszített templom maradványa. A bejáratnál található szobor alapok arra utalnak, hogy a templom a római császár, Marcus Aurelius tiszteletére épült. A "Kültür Portalı" szerint a templom 172-173-ban épült. Álljon meg a kapu előtt, és hasonlítsa össze a méretét egy emberrel, hogy igazán megértse a méreteit. A folyó déli partján egy kis színház található, amely hellenisztikus alapokra épült, majd a római korban felújították. A feltárások során feltárt jelentős építmények közé tartozik egy fürdő, amely a Vespasianus uralkodása alatt épült. A "Török Turizmus Enciklopédiája" szerint a fürdő 78-ban épült. A város legvirágosabb időszaka a bizánci kor volt; a feltárások szerint a 5. és 6. században a város nagyobb volt, mint a római korban, és ebben az időszakban a nagyobb építmények padlóit mozaikok borították. A temetők a 1. századtól kezdve terültek el a völgy két oldalán, és az enciklopédia szerint itt 354 sír került elő. A "Nekropolisz Utca" az északi városban egy érdekes utca, mert a bizánci korban a római sírokat lakásokként használták, és közéjük építettek civil építményeket. A "Kültür Portalı" a várost a legérdekesebb romnak tartja, ami egy sziklába vájt sír, amely a hajódom Ez a partszakasz a teknősök tojásrakási területeinek egyike; májustól szeptemberig önkéntesek figyelik a területet, kérjük, ne közelítsék meg a jelölt fészkes helyeket. A kristálytiszta vizéről híres ezen a parton való hűsítés a háromórás túra tökéletes lezárása. Ha még idő marad az este folyamán, látogasson el a Çıralı felől elérhető Yanartaşhoz. A lángok a Çakaltepe déli lejtőjén találhatók; a Wikipédia szerint körülbelül 180 méter magasságban, a tengerszint felett, a sziklák közül törnek elő, és metánban gazdag természetes gáz táplálja őket. A Török Turizmus Enciklopédiája szerint ez a gáz földrengések során szorítódik össze, majd ugyanazon a ponton jut a felszínre. A Kulturális Portál szerint az ókorban Olympos híressé vált éppen ezekkel az önmaguktól égő lángokkal, és a lángokat a mitológiai tűzszökőkővel, a Khimaira-val asszociálták. A lángok sötétben jobban láthatók, de mivel a lejtőn kell felmászni, vigyen magával zseblámpát és kényelmes cipőt. Olympos után térjen vissza az Antalya-Kumluca útra, majd menjen nyugat felé, a Finike-síkság irányába; a következő megálló a Limyra. Források: Múzeumkártya (Olympos régészeti terület); Kulturális Portál; Török Turizmus Enciklopédiája; Wikipédia (Olympus, Lycia); Wikipédia (Yanartaş).

Limyra, Finike városában, a Turunçova közelében található, a Toçak-hegy déli lejtőjén és az előtte fekvő síkságon terül el. A város két rétegből áll: a hegy tetején található az akropolisz, azaz a felső város, míg a síkságon a nyugati és keleti városok találhatók. A város megtekintéséhez javasolt az alábbi sorrendet követni: először a színház, majd a síkságon található romok, végül pedig az akropolisz felmászása. Limyra likiai neve Zemuri, és a település legalább az i.e. 5. századig nyúlik vissza. A város fénykorát i.e. a 4. század első felében élte, amikor Periklés király Limyát a Likia fővárosává tette, és a perzsök ellen fellázadt kormányzókat támogatta. Később a terület ismét perzsa uralom alá került, és ebben az időszakban Mausolos, a Kária kormányzója vált befolyásosnak. A színház ma a város szimbóluma. A Kulturális Portál és a Török Turisztikai Enciklopédia szerint a színház hellenisztikus korból származik, és a 141-es földrengés után lett helyreállítva. Az angol Wikipédia szerint a római kori színházat Opramoas, egy likiai mecénás építtette a 2. században, és 8000 néző befogadására volt alkalmas. A színház egy lejtőbe van építve, így a felső sorokból gyönyörködhetünk a síkság kilátásában. Limyra Likia egyik városaként rendelkezik a legtöbb szikvázással. A Kulturális Portál több mint 400 szikvázásról tesz említést, amelyek közül sok likiai feliratokkal díszített. A Török Turisztikai Enciklopédia szerint a Toçak-hegy lejtőjén található második temetőben 200 szikvázás és sírkő található egymás mellett. A homlokzatokat megtekintve figyeljük meg, hogyan került az épületek fa elemeinek mintázata a kőbe. Ugyanezt a hagyományt a következő megállóhelyen, Myrában, még jobban megfigyelhetjük. A síkságra ereszkedve kezdjük a nyugati város megtekintésével. Itt találhatók a Ptolemaion emlékmű alapjai, amely a Kr.e. 3. század első negyedéhez, Ptolemaiosz II. uralkodásához vezethetők vissza. Az angol Wikipédia szerint a limyrák ezt az emlékművet Ptolemaiosz II. Philadelphosznak állították, aki támogatta a várost a betelepülő galaták ellen. A nyugati város falait a 7. században, az arab támadások ellen védekezve, 11 bástyával erősítették meg. Ugyanebből a részből induló út egy mocsaras területre vezet, ahol található Gaius Caesar kenotáfja, azaz az üres síremlé A Perikle heroon egy olyan építmény, amely a századok elejére datálható, és a homlokzatán oszlopok helyett női szobrok, azaz karyatidák találhatók. A heroon domborműveinek és karyatidjainak egy része az antalyai múzeumban kiállítva van, ezért érdemes ott is keresni az eredeti darabokat. Az akropoliszra vezető út egy meredek mászás, ezért kerülni kell a forró órákban való felmászást, és ne felejtsük el a vizet vinni. A városban 1969 óta folynak feltárások; az első években német, 1982 óta az osztrák archeológiai intézet támogatásával. A terület aktuális látogatói feltételeit érdemes a helyszínre utazás előtt a hivatalos forrásokból ellenőrizni. Limyra után, Finike felől menjen nyugatra, Demre felé; a legkényelmesebb megoldás, ha egy éjszakát Finike-ben vagy Demre-ben tölt, és a Myra látogatását a következő reggelre hagyja. Forrás: Kulturális portál (Limyra); Török turisztikai enciklopédia; Wikipédia (Limyra).

Myra, Demre városának szélén, a Demre folyó által létrehozott, agyagos síkság szélén található, egy meredek lejtő alján. A Török Turisztikai Enciklopédia szerint ez az agyagos terület miatt az ókori város ma a tengerparttól körülbelül öt kilométerre található. A líkiai és római város maradványainak nagy része is ebben a talajban rejtőzik; a látogatók számára láthatóak a lejtőnek támaszkodó színház és a sziklába vájt sírok. Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló időt a lehető legjobban kihasználja, először a színházat, majd közvetlenül felette található sziklasírokat érdemes megtekinteni, a maradék időt pedig a második nekropolisz felkeresésére fordítani. A líkiai feliratokban említett Myra a líkiai szövetség hat nagy városának egyike volt, amelynek három szavazata volt, és Strabon a szövetség egyik legnagyobb városának tekintette. Kr.u. 325-ben, amikor Lükia különálló római tartománnyá vált, Myra lett a fővárosa. A bizánci kor egyik legfontosabb építménye a város központjában található Szent Miklós-templom; ez a túraútvonal azonban a színházra és a sziklasírokra összpontosít. Az arab támadások a 7. és 9. század között gyengítették a várost, és Myra 809-ben az abbászida hadsereg által foglalt. A színház az akropolisz déli lejtőjére épült. A minisztérium honlapján található oldal a színházat egy olyan építményként írja le, amely a felette található sziklasírokhoz támaszkodik, és a fennmaradt ókori színházak egyikének számít. A Török Turisztikai Enciklopédia szerint a 11 000 férőhelyes színház Lükia egyik legnagyobb színháza. Az építmény egy földrengésben, Kr.u. 141-ben megrongálódott, majd újjáépítették. A színpad környékén keresse a szobrokból faragott színházi maszkokat; a feltárások során ilyen maszkokat találtak, és az enciklopédia emellett egy maszkdíszítéssel, szobrokkal és háttámlás ülésekkel ellátott teremmel is foglalkozik. A első sorokban található díszülőkben halakat és állatokat ábrázoló motívumok találhatók, ezért érdemes alaposan megvizsgálni az alsóbb sorokat. Mivel a színház és a sziklasírok ugyanazon a lejtőn találhatók, ezért mindkettőt egyetlen képben is lehetséges megörökíteni. A város sziklasírok egy csoportja közvetlenül a színház felett található, és a "Tengeri Nekropolisz" néven ismert. A Török Turisztikai Enciklopédia a sírokat olyan monumentumokként írja le, amelyek méhkaptár-szerűen Myra területén a rendszeres régészeti feltárások 2009-ben kezdődtek, Nevzat Çevik archeológus vezetésével. A terület látogatási időpontjait a Müze Kart weboldalán érdemes ellenőrizni, mielőtt elindulna. Ha időtök engedi, meglátogathatják az öt kilométerre található antik kikötőt, Andriake-t is; a császár Hadrianusz idején épült gabonatároló ma a Likia Civilizációk Múzeumaként működik. Myra után a Kaş irányába haladva érkezzenek Üçağızba, amely a Kekova partján található. Itt hagyják az autót, majd hajóval utazzanak tovább Kaleköybe. Források: Müze Kart (Myra régészeti terület); Kulturális Portál (Myra); Török Turisztikai Enciklopédia; Wikipédia (Mira); Wikipédia (Myra).

Simena ma egy hajóval érhető el, és a Demre kerületben található, a Kekova szigettel szemben elhelyezkedő egy kis félszigeten. A faluhoz nincs autóút; az autót Üçağızban kell hagyni, majd hajóval lehet átjutni. Egyes források szerint Üçağızból gyalog is el lehet jutni. Maga Üçağız is az ókori Teimiussa helyén épült, és a két falu közötti távolság mindössze egy kilométer. A hajóval való utazás során érdemes előre jelezni, hogy szeretné látni a víz alatti város partjait, és időt kell szánni a várba való feljutásra.

A források szerint Simenában már az i.e. 4. századtól létezik település, ezt bizonyítják a sírkövek és a pénzérmék. A város nevét először i.sz. 1. században említik Plinius római író munkáiban. Simena nem önállóan volt tagja a Likia Szövetségben, hanem egy olyan városi együttművés része, amely Aperlai, Isinda és Apollonia városokat foglalta magában, és ez a csoport közösen rendelkezett egy szavazattal.

A kikötőtől a falu belsejébe vezető meredek úton fel lehet jutni a várba. A Wikipédia angol nyelven a várat a középkorban épült, a Kekova környékén tevékenykedő kalózok elleni védelmet szolgáló bizánci várként mutatja be. A Wikipédia török nyelven viszont azt írja, hogy a helyen található a hellenisztikus korhoz tartozó falak maradványai és a bizánci kori vár maradványai.

A várba érve az első, ami szembetűnik, az a sziklába vájt, hét sorból álló, körülbelül 300 fő befogadására alkalmas kis színház. Egyes források szerint ez a szerkezet egy színház vagy egy közgyűlési épület, azaz bouleuterion lehetett. A városban találhatók még ciszternák is, amelyeket a hajók vízellátására használtak.

A falaktól a Kekova szigetére és a köztes keskeny víztérre érdemes tekinteni; ebből a védett partvidékről könnyen megérthető, hogy miért szolgált menedéket a hajók és a kalózok számára. A visszaút meredek, ezért a meleg órákban ne siessen, és vigyen magával vizet. A lefelé vezető úton érdemes megtekinteni a temetőket.

Kaleköy egy részben víz alatt maradt likiai nekropolisz közepén található, és a sziklába vájt sírok egy része likiai feliratokat tartalmaz. A Kültúra Portál szerint a likiai típusú sírköveket a vár különböző részein, valamint a parton, a vízben is láthatók. Az egyik sírkő felirata szerint a sír Mentor nevű személynek, aki Idargus fia. A parton található sírköveket a legjobban a vízből, a felszínre emelkedő testükkel együtt Simena egy elsőrangú régészeti terület, amely a 260 négyzetkilométeres Kekova védett természeti területen belül található. A területet 1990-ben nyilvánították védett területté, és a minisztérium szerint egyes öblökben tilos a búvárkodás a régészeti leletek miatt. Utazás előtt tájékozódjon a fürdés és búvárkodás szabályairól, és a zátonyoknál a roncsokat a hajóról nézheti meg. A nap végén hajóval térjen vissza Üçağízba; a túra itt ér véget, és az éjszakát Demrében vagy a nyugatibb Kaş városában töltheti. Források: Kulturális Portál (Simena, Kekova); Környezetvédelmi, Városépítési és Éghajlatváltozási Minisztérium (Kaş-Kekova védett terület); Török Turisztikai Enciklopédia; Wikipédia (Simena); Wikipédia (Simena, Kaleköy, Kekova).