A Köztársaság első gátjától a Kurtboğazig vezető vízi útvonal.

A Samsun úton, a városközponttól 12 kilométerre található, Ankara legkönnyebben megközelíthető gátja. A Bayındır-patak felett épült, földtöltéses gátot 1962 és 1965 között építették, hogy a városnak ivóvizet biztosítson. A gát 30 méter magas, 6,97 millió köbméter vizet tárol, a tó területe pedig 0,71 négyzetkilométer. A számok ma kicsinek tűnhetnek, de 2011-ben, amikor a gát státusza megváltozott, az ASKİ főigazgatója azt mondta, hogy a gát teljesen tele is lenne, mégsem tudná fedezni Ankarának egy hétre elegendő vízellátását. Amikor a nagyobb vízellátó források, mint például Çamlıdere, bekapcsolódtak, a Bayındır-gát kikerült az ivóvízellátási rendszerből, és törvény szerint árvédelmi célra alakították át. Ezért indul a túra innen: láthatjuk a 1960-as évek méretét, majd összehasonlíthatjuk a nap végén a Kurtboğaz-tó 101 millió köbméteres kapacitásával.

A nagyvárosi önkormányzat 2005-ben a tó környékét "Kék-tó" néven rekreációs területté alakította. A terület 1.138.081 négyzetméter, és fákkal, piknikhelyekkel és sétautakkal van felszerelve, így egész nap tartózkodásra alkalmas. Sétáljon a part mentén, és nézzen a gát fölé, a tó kékjébe; innen származik a neve. A vízbe lépni veszélyes és tilos, kérjük, tartsa be a part menti figyelmeztető táblák utasításait.

Akik tömegközlekedéssel érkeznek, az EGO buszai Mamak városrészről jutnak el a területre; a legfrissebb vonalszámot az EGO honlapján ellenőrizheti. Érkezzen korán reggel; a hétvége délutánján a piknikezők száma megnő, és megtelnek a parkolók. Egy óra elegendő: sétáljon a parton, készítsen egy fényképet a gátról, majd menjen tovább a város keleti részéből észak felé, a Çubuk-1 irányába.

Forrás: Ankara Nagyvárosi Önkormányzat, a Bayındır-gát státuszáról szóló hír; Mamak járási hivatal, Kék-tó; Wikipédia.

A város északnyugati részén, a Çubuk patak völgyében található a Köztársaság első gátja. A tanulmányok 1927-ben kezdődtek, a beton gát építésének döntése 1929-ben született, majd 1930 és 1936 között egy török cég építette meg a gátat török mérnökök és munkások segítségével. Atatürk 1936. november 3-án ünnepélyesen megnyitotta a 25 méter magas beton gátat, amely 12,5 millió köbméter vizet tárolt. A gát mellett épült szűrőállomással együtt Ankara első modern ivóvízrendszerét alkotta. A tó hamarosan a város népszerű kirándálási célpontja lett, a partján található kaszinó pedig hosszú évekig az ankaraiak hétvégi találkozóhelye volt.

Ezt követően egy hosszú hanyatlás következett: a Çubuk patak szennyeződése és a tó iszapba való telése miatt 1994-ben leállították a vízleválasztást, 2016-ban pedig elbontották a kaszinót és a hozzá tartozó létesítményeket, az terület pedig használaton kívül maradt. A 2019-ben megkezdődött felújítás során az ASKİ munkatársai 550 teherautónyi iszapot távolítottak el. A 413 ezer négyzetméteres területet 2020. október 19-én újították meg, és a gát 2021 végén, 27 év szünet után újra elkezdte a víz tárolását.

Mit lehet itt csinálni: tekintse meg a gát felső részét, és nézze meg a beton ívét, onnan érezheti át a 1936-os méretarányt. Lépjen be a feliratos kapun keresztül, és tekintse meg az Atatürk Házat és a Bayrak Tepe kilátópontot. A 736 méteres természetjáró ösvény és a 520 méteres kerékpárút a tó körül halad. A 219 ezer négyzetméteres piknikterületen asztalok és tűzhelyek találhatók, a 619 férőhelyes parkoló pedig nagyméretű. A tömegközlekedéssel érkezők számára az EGO buszai, amelyek a Çubuk irányába közlekednek, biztosítják a terület elérését. Az aktuális vonalszámot az EGO-tól kérdezheti. Ez a látnivalók közül a legidőtigényesebb; legalább másfél órát szánjon rá, és itt tarthassa az ebéd szünetét.

Források: ASKİ, Çubuk-1 gát rekreációs területéről szóló hír; ASKİ, Ankara víz története; Polatoğlu 2019, Atatürk Útja Magazin; Wikipédia.

A Çubuk városától körülbelül hat kilométerre található, a városközponttól nem messze, egy rövid kitérővel elérhető. Ezen a helyen csak megfigyelésre van lehetőség, az okát alább találja. Amikor a Çubuk-1 gát nem volt elegendő, a következő lépés azonos folyó felsőbb szakaszán történt: a 1961-1964 között épült gát 61 méter magas, 1,2 négyzetkilométeres területen terül el, és 22-24 millió köbméter vizet tárol. A Mendek, Kışla, Hacıkadın, Bağırcan, Çayır és Kırkpınar patakok táplálják. A víz egy 34 kilométeres vezetékrendszeren keresztül jut el a Pursaklar víztisztító üzembe, ahonnan Ankarába és a Çubuk városába is elosztják. A 1936-ban épült gát már nem üzemel, de ez a gát még mindig aktív.

Az aktív üzemelés korlátozza a látogathatóságot. Az ASKİ (Ankarai Vízművek) a városnak ivóvizet biztosító gátak medencéit különleges védelmi övezetnek nyilvánította: a vízbe lépni, piknikezni, tüzet rakni és hulladékot hagyni tilos. A hétvégéken ellenőrző csapatok látják el a területet. A szervezet indoklása egyértelmű: a medencében bekövetkező minden szennyezés közvetlenül befolyásolja a víztisztítás költségeit és a csapokon keresztül jut a fogyasztókhoz. A Çubuk önkormányzatának weboldala a területet kirándulóhelyek között sorolja, de mi a szabályt az ASKİ-től hallottuk, és nem javasoljuk a partra való lejutást vagy a pokróc terítését.

A látogatás során a cél az, hogy távolról megtekintse a gátat és a tavat, és fényképeken rögzítse a méretbeli különbséget a Çubuk-1-hez képest: 25 méter a 61-hez képest, ugyanazon folyó két különböző szakasza. Ez a hely tökéletes arra, hogy a gyerekeknek elmagyarázzák, hogy a reggeli séta során a gát tavaiban sétáltak, és hogy a víz miért érinthetetlen ma. Tíz perc elegendő a megtekintéshez; ezután térjen vissza Çubukba, és kövesse a Karagöl táblákat, mert előtted egy 28 kilométeres, kanyargós emelkedés vár rád.

Források: ASKİ, Çubuk II gát; ASKİ, figyelmeztetés a gátakba való belépés tilalmáról; Çubuk önkormányzata; Wikipédia.

A Çubuk városától 28 kilométerre található, Ankarától 68 kilométerre, az út 1630 méterrel emelkedik, majd leereszkedik egy erdős völgybe, ahol a Kavak-hegy és a Yıldırım-hegy találkozik. A Karagöl egy kis krátertó, amely vulkanikus dombok között keletkezett; a zárt medencében található, és bár a megjelenése alapján kisebbnek tűnik, valójában 23,5 hektárnyi területet fed le, és akár 70 méter mély is lehet. A tó körüli andezitből és dacitból álló sziklák 12 és 21 millió évvel ezelőttre datálódnak, és a Kızılcahamam geológiai parkjában található hasonló miocén vulkanizmushoz tartoznak; a körzeti hivatal honlapján azt írják, hogy a tó egy olyan lejtőn keletkezett, amelyről a közeli Işık-hegyről lezuhant egy tömeg.

A terület természetvédelmi park státuszt élvez, és a nagyszabású önkormányzat üzemelteti. A területet a hirdetés után védőfalakkal vették körbe. Lehetőség van piknikre és túrázásra; az bejáratnál étterem, WC és parkoló található. A területet vegyes erdő borítja, amelyben tölgy, borovér, nyárfa és fenyő fafajták találhatók; a területen 27 mohafaj él. A körzeti hivatal szerint a terület az Anatólia száraz klímájának és a Fekete-tenger nedvességének átmeneti zónájában található, ezért még a nyári délutánokon is hűvös; érdemes egy pulóvert magával venni.

Érdemes a part menti utat végig bejárni, mert csak a másik partról lehet igazán megérteni a tó méretét. Mivel a tó zárt medencében található, nincs lefolyója; ezért a vízbe ugrani tilos, és különösen fontos a tó tisztaságának megőrzése. A tavat évente körülbelül 100 ezer ember látogatja meg, a hétvégeken délután zsúfolt lehet; érdemes egy órát és negyedórát szánni rá, és elindulni a Kurtboğazira.

Forrás: Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium, 9. Igazgatóság, Çubuk Karagöl Természetvédelmi Park; Çubuk Körzeti Hivatal; Wikipédia, Karagöl (Çubuk).

A nap utolsó megállójában, Isztambul felé vezető út 56. kilométerén, Kahramankazan város Ciğir nevű városrészében találjuk ezt a helyet. A Kurtboğazı-patak felett épített gátot 1963 és 1967 között építették; 54 méter magas, és normál vízszintnél 101,5 millió köbméter vizet tárol. Hasonlítsuk ezt össze a reggeli Mavi Gölben látott 7 millió köbméterrel: ez majdnem tizenöt emeletnyi! Évente 67 millió köbméter ivóvizet biztosít, emellett 3780 hektárnyi mezőgazdasági területet öntöz. A Bahtılı, Kınık, Pazar és Uzunöz patakok táplálják, valamint az 1985 és 1992 között épült Eğrekkaya-gátból egy 15 kilométeres csővezetéken keresztül is víz érkezik ide. Az Akyar-patak pedig az Eğrekkaya-gátat táplálja, a víz pedig a Zincir İvedik víztisztító telepen érkezik a felhasználókhoz. Ankara egyik legfontosabb vízellátó forrása a 1985-ben üzembe helyezett Çamlıdere; a Kurtboğazı-rendszer pedig annak a második legfontosabb eleme.

A többi ivóvíz-gát másodpercben különbözik abban, hogy a partján már évek óta üzemeltetnek egy kikötőterületet. A Kahramankazan járási hivatal oldalán találunk információt a túrázásról, piknikezésről és horgászatról; a tóban található fajok a tükrös ponty, a skálázott ponty és a ezüstözüst. Vannak piknikasztalok és egy vidéki étterem; az Ankara kormányzati hivatal emellett medencékről és vízi sportokról is beszél, de a helyszínen érdemes tájékozódni a jelenlegi helyzetről. A vízbe ugrani tilos; az ASKİ (Ankarai Vízművek) szabályai itt is érvényesek, és a kikötőterület ezeknek a szabályoknak megfelelően működik.

Esti fényben nézzük a tó partjáról a gát szerkezetét; a nap első gátja 25 méter magas volt, ez pedig 54. A D750-es úton egyenes út vezet Ankarába. Ha hétvégén jön, akkor induljon hamar, mert a terület délutánra megtelik. Ne felejtse el magával vinni a szemetét.

Források: Kahramankazan járási hivatal, Kurtboğazı-gát; ASKI, Vízforrásaink; Ankara kormányzati hivatal, Gátak; Wikipédia.