A Kemerből a Sebile-ig: A víz útja a városba.

A Bozdoğan-hídhoz a következőképpen érdemes elindulni: az Atatürk sugárúton, ahol a híd átkel a boltív alatt, a Saraçhane felől. Innen a legjobban megismerhető a híd mérete. A Bozdoğan-híd azért épült, hogy a Fatih és a Beyazıt dombok közötti mélyedést áthidalva elvezesse a vizet egyik oldali dombról a másikra. A TDV Iszlám Enciklopédiában Semavi Eyice azt írja, hogy a hidat általában a császár Valensnek (364-378) tulajdonítják, és 368 és 378 között építették; ezért nevezik nyugati nyelveken "Valens vízhídnak". Eyice hozzáteszi, hogy ennek egy elődje már Hadrianusz idején is létezhetett.

A számok jól érzékeltetik a szerkezet méretét. A TDV szerint a híd hossza 971 méter, a talaj feletti magassága 28-29 méter, a szélessége pedig 3,40 és 5,65 méter között változik. A Wikipédia a jelenlegi hosszát 921 méterként adja meg, és megemlíti, hogy a híd valójában körülbelül 50 méterrel hosszabb. Figyelem: a híd egy része egyetlen boltívből áll, míg egy hosszabb része két egymásra helyezett boltívből; a TDV szerint a 18. és a 73. boltív közötti szakasz dupla. A falak, amelyekben kő és tégla váltakozik, a történelem során végzett restaurálások nyomait is hordozzák.

A híd a hódítás után is működött. Fatih Szultán Mehmed restaurálta; II. Bajazid és Szulejmán idején Halkalı vízellátása, majd 1556-1557-ben Kırkçeşme vízellátása is csatlakozott ehhez a vonalhoz; II. Mustafa pedig 1697-1698-ban a keleti szakaszát restaurálta. A híd a 20. századig vizet szállított a Süleymaniye mecsethez és a Topkapı palotához. A sugárutat Henri Prost városépítész tervei alapján vitték át a híd boltívjei alatt. A híd körüli zöld területeken közelíthető meg, ahonnan a kövek méretét közelről is meg lehet nézni; a forgalmas sugárutat csak a kijelölt gyalogos átkelőhelyeken keresztbe kell vágni.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédia; Wikipédia.

A Divanyolu utcában, a Çemberlitaş és a Pierre Loti sugárút találkozásánál, egy modern bejáraton keresztül ereszkedhet le ebbe a ciszternába. Nincs felirata; építészeti jellemzői szerint a II. Theodosziusz császár uralkodása alatt épült (408-450), a Wikipédia ennél szűkebb időtartamra, 428-443-ra teszi. Nyugati nyelveken a "Theodosius-ciszternaként" ismert; a "Şerefiye" név az oszmán korban a környékbeli városrészről származik.

A lépcsőn leereszkedve 32 oszlop sorakozik szabályos rendben. A Türk İslam Ansiklopedisi (TDV) a méreteit 42,5 x 25 méterként adja meg; négy, nyolc-nyolc oszlopból álló sor osztja fel a teret öt részre. Nézze meg közelről az oszlopok tetejét, mindegyik korinthoszi stílusú, és az 5. századra datálható. A téglaíves mennyezetek a oszlopok felett kapcsolódnak egymáshoz. Ha már látta a Yerebatan ciszternát, itt egy kisebb, de hasonló építészeti megoldás létezik; az oszlopok mindegyikét egyszerre láthatja, így könnyebb áttekinthető a tér.

A ciszternára épült az Arif Paşa palota a 19. század végén vagy a 20. század elején; a palotát később önkormányzati épületként használták. A felújítás 2004-ben kezdődött, a mai bejáratot 2013 és 2018 között tervezték és építették, és a ciszternát 2018 óta múzeumként látogatható. A hivatalos weboldal szerint, közel 1600 éves múltjával Isztambul egyik legrégebbi vízellátó építménye. Jelenleg az İBB Kültür A.Ş. üzemelteti; az oszlopok között digitális bemutatókat és koncerteket rendeznek. A bemutatók során a fény az oszlopokon mozog, ami megkönnyíti a díszítések és a mennyezetek megfigyelését; ezt a pillanatot használja fotók készítésére. A nyitvatartási időket és az eseményprogramot a hivatalos weboldalán találja.

Forrás: Şerefiye ciszternájának hivatalos weboldala; Türk İslam Ansiklopedisi (TDV); Wikipédia.

A Şerefiye-től néhány perc sétára található ez a hatalmas ciszterna, amely a Hipodrom nyugati részén helyezkedik el. A DİA (Türk İslam Ansiklopedisi) a Binbirdirek ciszternát a Philoksenosz ciszternájának neve alatt említi, és Konstantin időszakára datálja, valamint a város második legnagyobb zárt ciszternájaként mutatja be. A Wikipédia a ciszterna építését egy Philoksenosz nevű római szenátorhoz köti, és azt állítja, hogy a ciszterna ezen szenátor palotájához tartozott.

Bár a neve túlzó, a benne található oszlopok valóban lenyűgözőek. A DİA szerint a 64 x 57 méteres méretű ciszternát 224 oszlop tartja, és a hivatalos weboldal szerint ebből a számuk közül 212 maradt meg a mai napig. Az oszlopokat, amelyek megkülönböztetik ezt a ciszternát a többitől, az a tény, hogy két oszlop teste van egymásra helyezve egy köztes elemmel. Figyeljen a közepén lévő mélyedésre is; a talaj itt a oszlopok eredeti alapjáig ereszkedik le, és a két oszlop testének teljes magasságát mutatja. A oszlopokon található görög betűkre is érdemes figyelni, ezek a kőművesek jelzései.

A ciszterna használata a kiszáradás után is folytatódott. A DİA szerint az oszmán időszakban palotákat építettek rá, és a selyemgyártók kihasználták a hűvös környezetet, így a területet a 19. század végéig műhelyként használták; Thomas Allom 19. századi metszete a oszlopok között dolgozó munkásokat ábrázolja. A Wikipédia szerint a felújítás után a ciszternát kiállítóhelyekkel és pihenőhelyekkel látják el, és látogatható. Ha egymás után látogatja meg a Şerefiye-t és a ciszternát, összehasonlíthatja a két helyet: az egyik kis és rendezett, egyetlen szintű oszlopokkal, a másik pedig nagyméretű és mély, egymásra helyezett oszlopokkal. A legfrissebb látogatási információkat a ciszterna hivatalos weboldalán találja.

Források: DİA (Türk İslam Ansiklopedisi); a Binbirdirek ciszternának hivatalos weboldala; Wikipédia.

A Binbirdirek térről a Hipodrom felé haladva, a tér északi végén találkozhat egy olyan szökőkúttal, amelyet nyolc oszlop tart. Ezt a szökőkútat a német császár, II. Vilmos 1898 őszén tett látogatásának emlékére építették, amikor II. Abdulhamid szultánt meglátogatta. A szökőkút elemeit Németországban készítették el, majd Törökországba szállították, ahol összeállították. Az építkezés 1899-ben kezdődött, és azt tervezték, hogy a szökőkútavatása II. Abdulhamid trónra lépésének 25. évfordulóján, 1900. szeptember 1-jén kerüljön sor, de a szökőkút végül 1901. január 27-én, Vilmos születésnapján került megnyitásra.

A tervezésben Spitta, a császár tanácsadója, valamint Schoele építész vett részt, de Carlitzik és Joseph Antony építészek is hozzájárultak a munkához. A szökőkút neo-bizánci stílusban épült. Először tekegessen körbe a nyolc oldalú, emelvényen álló szerkezet körül, majd lépjen be a kupola alá, és nézzen fel; a belső felület arany alapon készült mozaikkal van borítva. Figyeljen a nyolc medáliára, amelyek sorrendben a két uralkodó jelképeit mutatják: II. Abdulhamid tuğrája (pecsétje) és Vilmos II. monogramja, amely a "W" betűt tartalmazza a "II" számokkal.

Ez a szökőkút, amely a tér más épületeihez képest jóval későbbi időben épült, nemcsak egy vízmű, hanem a kor diplomáciájának is egy dokumentuma. Az oszmán térszökőkút hagyománya itt egy barátságos ajándék formájára változott, és egy európai műhely által neo-bizánci stílusban újrakonnyalva. Néhány perc múlva találkozik a III. Ahmed szökőkútjával; az egyik az oszmán udvar saját ízlését tükrözi, a másik pedig egy külföldi uralkodó látásmódját a városra. A szökőkút elől a Hipodrom obeliszkjei is láthatók. Innen az Ayasofya előtt haladva elérheti a Topkapı palota kapujához.

Forrás: Wikipédia.

A tranzit útvonal utolsó megállója ez a nagyméretű, központi helyen elhelyezkedő kút, amely a Topkapı palota külső kapuját, a Bab-ı Hümayunt, és a Hagia Sophiát (Aya Sofya) köti össze. A TDV Iszlám Enciklopédiájának információi szerint a kutat a szultán III. Ahmed uralkodása alatt, 1141-ben (1728-1729) építették. A Wikipédia a Lale Devri (Tulip Kor) korszakában megjelenő, új típusú, szabadon álló kutak legkorábbi és legkiemelkedőbb példájának tartja.

A kut alapja négyzetes, négy oldallal rendelkezik. Mindegyik oldala közepén egy-egy kút található, a négy sarokban pedig három ablakos, félköríves szerkezetek helyezkednek el, amelyekből vizet szolgáltattak. Nézzétek meg a szerkezetek ablakait: a benn tartózkodó személyzet innen nyújtotta át a vizet és a szirupot az arra járók számára. A tetejét ólommal borított faanyag borítja, széles párkányokkal. A közepén egy nyolcszögletes kupola található, a szerkezetek felett pedig négy kisebb kupola helyezkedik el, mindegyikük tetején aranyozott bronz zászlók állnak.

A díszítés a nyugati művészet egyre nagyobb befolyását mutatja a török művészetben. Figyeljetek meg a márványon található, faragott virágokat, az aranyfóliával bevont márvány domborításokat és a helyenként használt csempéket. A falakon a költő Seyyid Vehbi 14 versből álló felirata található, amely talik betűvel íródott. A TDV szerint a Hagia Sophia felé néző oldalon található utolsó verset maga III. Ahmed írta, és celi sülüs betűvel van írva. A Wikipédia szerint a kút az oszmán korban találkozóhely volt.

Követétek a víz útját a vezetékektől a központi kútig. Tekerjétek körbe a kutat, és hasonlítsátok össze a négy oldalt és a négy szerkezetet. Ezután a hátatok mögötti kapun keresztül a Topkapí palota udvarába léphettek, vagy a Gülhane parkba sétálhattok. A palota aktuális látogatási idejét a hivatalos weboldalán ellenőrizhetitek.

Forrás: TDV Iszlám Enciklopédiája; Wikipédia.